A Tokaji borvidék ritka gyöngyszeme

A tokaji borkülönlegességeket – aszú, esszencia, száraz szamorodni, fordítás, máslás – egymás után fújjuk. Ekkor még meg sem említettem az egyedi évjáratokat és a dűlőszelekciókat. Most még ezeknél is különlegesebb borra leltem. Lehet, a bennfentesek a falig menve egy fekete leánykára, esetleg egy rajnai rizlingre tippelnek, de el kell keserítenem őket, tévúton járnak, ráadásul az utóbbi két fajtát csak zempléni borként lehet forgalomba hozni.

Mielőtt lehúznám róla a leplet, másfél évszázad erejéig forgassuk vissza az idő fogaskerekét. A filoxéravész előtt Hegyalja szortimentje több tucat fajtából állt. Csak néhányat említve purcsin, gohér, bakator, mézes fehér, nem feledve a máig gerincet adó furmint, hárslevelű, sárgamuskotály triót sem. Az utóbbi három fajta mai napig tartó uralmát egy 1896-os rendeletnek köszönheti. Ez egészen a rendszerváltásig tartotta magát, majd a borászok nyitni kezdtek és az édesek mellett megjelentek az első száraz borok, pezsgők, sőt a kabarból, zétából, kövérszőlőből készült isteni nedűk is zöld utat kaptak a tokaji név használatára. Ugyan, az új jövevények beültetett területe a borvidék szőlőinek még 4%-át sem teszi ki, mégis üde színfoltot jelentenek a helyi borkultúrában.

Az első kettő, a kabar (bouvier × hárslevelű, 1967) és a zéta (bouvier × furmint, 1951) hazai nemesítés, a kövérszőlő viszont korábban is fontos szerepet játszott a tokaji borok életében. A pusztító vész hatására több mint száz évre eltűnt, de a Hétszőlő igazgatójának, Kovács Tibornak köszönhetően az 1990-es években ismét gyökeret eresztettek a tőkéi a vulkanikus talajban. 

Öröm az ürömben, hogy az új szőlőkből főleg házasításban készülnek édes borok, ezért egyedi ízviláguk nem ismert a nagyközönség előtt. A szemfülesek alkalmanként belefuthatnak egy-egy fajtatiszta, késői szüretelésű tételbe, a száraz szegmens viszont már csodaszámba megy. Olykor a kabarral lehet találkozni, viszont a zéta és a kövérszőlő tényleg fehér hollónak számítanak. 

Az életben azért mindig akadnak olyanok, akik a járt út helyett a járatlanra térnek. Közéjük tartozik Péter Ákos, a Péter Pincészet tulajdonosa, akinél, ha nem is minden évjáratból, de mind a hat fajtából lehet száraz változatot kóstolni. Ákos mindössze 5 hektáron a Thurzó, Mézes-Mály, Bige, Mogyorós, Mester-völgy, Lónyai, Kövesd dűlőkben gazdálkodik, és fiatal kora ellenére számos kiváló eredménnyel büszkélkedhet. Bora ugyanúgy eljutott az egri érsekhez, mint a római pápához sőt, volt olyan tétele, amit az Országház borának is beválasztottak. 

A Lónyai-dűlőből származó 2022-es száraz kövérszőlőjét igazi kuriózumnak tartom, ezért nem sokat gondolkodtam a vételen. Ha többet szeretnétek megtudni a kövérszőlő eredetéről, itt olvashattok róla.

A zöldessárga szín mögött propoliszos illat villan fel, amely zöld almás, zelleres, zöldfűszeres, lime-os, körtés, enyhén édeskés, pirítós aromákkal van megáldva. Számban, a jó közepes testű bor erőteljes savgerince köré édeskömény, zöldalma, zeller, csalán, zöldfűszer ízek vonulnak fel. A hosszú lecsengését enyhén mézes, picit csípős gyömbér teszi pikánssá. 6 pont.

Egy olyan egyedi ízvilággal bír, amit minden borbarátnak erőteljesen ajánlok.

Kunci