A filoxéra vész előtt gyakori
fajtának számított, jelenleg viszont újratelepülő Hegyalja lankáin. A
termesztése macerás, érzékeny a betegségekre, hamar eldobja a savait, ezek
hallatán nem is csoda, ha 46 hektárjával a borvidék 1%-át sem teszi ki. Kevesen
foglalkoznak vele, akkor is gyakorta házasításban, főleg édes
borkülönlegességekben szerepel. A sok negatívum mellett igazi erőssége a korai
érésében, jó töppedő képességében rejlik. Önmagában ritka, száraz változatára
pedig fehér hollóként kell vadászni.
Így tudnám röviden
jellemezni a kövérszőlőt, aminek jelenlegi törzsterülete Romániában, a Kárpátokon
túl, Moldova borvidékén, Cotnari környékén található. Ott, a mai napig 400
hektáron termesztik és három változatát sárgás, zöldes, valamint ropogós
bogyójút különböztetnek meg. Korábban félédes, édes borokat készítettek belőle,
mára viszont az édes jelzőt próbálják levetkőzni és egyre több száraz bort
kóstolhatunk belőle.
Eredete a mai napig tisztázatlan, a nemzetközi szaksajtó Romániát jelöli meg, mi magyarok mégis a magunkénak tartjuk! A legenda szerint III. István Moldvai fejedelem Mátyás királynál járt vendégségben és annyira lenyűgözte a bora, hogy az első szőlővesszőket Gutnar nevű borászával küldte arra a vidékre, sőt Cotnar (Gutnar-Cotnar) települést is róla nevezték el. Az igazságot most nem szeretném megfejteni, azt azért tudni kell, Mátyás ideje alatt a tokaji borok nem tartoztak a legjobb hazai nedűk közé, Szerémségben pedig sosem műveltek kövérszőlőt.
Májusban Kolozsvárra kellett utaznom és szokásomhoz híven szabadidőmben előszeretettel néztem a helyi boros polcok kínálatát. A nívós borüzletek gazadagon el voltak eresztve a nemzetközi szortimenttel, a román termelőktől pedig, főleg feteasca neagra, feteasca regala, merlot, cabernet sauvignon fajták kaptak nagyobb szerepet, mígnem egyik szupermarketben ráakadtam grasa de cotnari száraz változatára. Borász nyelven, száraz kövérszőlő a szentélyből, sőt limitált kiadásban! Számomra ez akkora értékkel bírt, mint mikor egy aranyásó megtalálja az első aprócska rögeit. A román bortengerben ez a fajta mozgatta meg legjobban az agytekervényeimet, de sosem gondoltam volna, hogy valaha találkozhatom vele.
Kunci