Túrázás és borozás bazaltkúpok árnyékában

 

A Badacsonyi borvidék minden cseppje magában hordozza a tömény kultúrát. Ezt már a turizmus is kezdi felismerni és egymás után tárják fel a rejtett kincseit. Eleinte még csak a Badacsony-hegy Balatonra meredeken néző oldalára koncentrálhattunk, majd a borkultúra fejlődésével egyre szélesebb spektrumban merülhettünk el a tanúhegyek szépségében és a közöttük megbúvó települések mindennapjaiban. Ezt elsősorban a borászoknak köszönhetjük, akik egy új világot megteremtve a borvidék színfoltjaivá váltak. Ennek hatására egyre többen kezdték emlegetni a Szent György-hegy, Csobánc, Sabar, Kisapáti, Hegymagas neveket. Persze, még mindig vannak olyan kevésbé ismert foltok, amelyekről ritkábban hallunk, így van ez a Guláccsal is. Ennek apropóján elindultam felfedezni a tanúhegy megmaradt szőlőterületeit. 

Előbb, Nemesgulácsról indulva tiszteletét tettem a 393 méter magasan fekvő csúcson. Azt kell mondanom, az 1 órás túra minden izzadságcseppjét megérte. Lépteim során számos régi emlék tört fel bennem. Legerőteljesebben azoknál a kőfolyásoknál, amelyek már az első, 1991-es mászásomkor, nyolcévesen is jelen voltak és oly félelmeteseknek tűntek. Igaz, a tetőn a Csobánchoz hasonló körpanoráma nem tárul elénk, a látvány miatt azért nem kell búsulnunk. 

Mielőtt visszatértem volna a faluba, a hegy északnyugati szoknyáján lévő ültetvényeket térképeztem fel. Örömöm sajnos nem tartott sokáig, a látottak erőteljesen lesújtottak. Olyan öreg, megműveletlen, düledező parcella fogadott, amelyen még az előző évi szüret összeaszalódott termése is árválkodott, mellette pedig egy ugyancsak elhanyagolt kamillaültetvény próbált valamit megmutatni egykori dicsfényéből. Később tudomást szereztem a terület elhanyagolásának okáról, amiről a cikkem második felében esik szó. A déli, hegyoldalt is bebarangoltam, ahol már megművelt zöldellő szőlőtőkék tették látványossá a süveg alakú bazaltkúp alját. Egy öreg földbe vájt pince előtt megpihenve felnéztem a akácvirágoktól fehérlő meredekebb szoknyájára és elképzeltem, milyen szép teraszos ültetvényeket lehetne rajta létesíteni. 

A gondolataimból visszatérve ismét Nemesgulácsra, a falu közepén lévő, 2020-ban Sellyei Gábor alapította, Sellyei Vinotékába tartottam. Belépve, egy egyedien kialakított, szatócsbolthoz hasonló, régi kort idéző, szeretetet árasztó helyiségben találtam magam. Mint kiderült, a ház korábban is fontos kereskedelmi szerepet töltött be, működött ott kocsma, vágóhíd és hentesüzlet is. Gáborral egy borkóstolóval egybekötött, hosszú eszmecserébe kezdtünk. Szó esett a hely történelméről, a borvidék problémáiról, a kéknyelűről, valamint konvencionális valamint natúr borokról. Többek között megtudtam, hogy a Gulács a többi társához képest a múltban sem rendelkezett jelentősebb volumenű szőlőterületekkel és a hegy nyugati oldalában fekvő silány földterület mára enyészetnek hagyott ültetvénye az egykori TSZ hagyatéka, ahol a minőség helyett a mennyiséget helyezték előtérbe. 

Gábor eredetileg szentendrei születésű, de már gyermekkorától fogva a tanúhegyek árnyékában él. Sokakkal ellentétben a szüleinek nem volt szőlője, a felesége családjának viszont az átlagnál nagyobb, így került bele a borkészítők táborába, amit később saját örömükre tovább fejlesztettek. A kis birtok mára 3,5 hektárra bővült. Eredeti szakmája zene és hitoktató tanár. Az egyházi énekek oktatását a mai napig műveli, fő kenyérkeresete mégis a borászkodásból származik. A vinotéka, a rendezvények, az adminisztráció annyi munkát adnak neki, hogy a szőlőbe már nincs ideje kimenni. Bevallottan a minőséget helyezi előtérbe, boraival mégsem a csúcsszegmenst célozza meg, inkább a jól iható, szeretetteljes tételekre koncentrál. Nem kimondottan bio borász, ettől még van bio sőt, natúr tétele is. Poharamba került egy kellemes olaszrizling, egy kiváló kékfrankos rozé, egy részben töppedt szemekből készült, zseniális furmint, valamint egy olyan könnyed, gyümölcsös, zweigelt, kékfrankos selymes házasítás, amit kártyázás mellett egész este szívesen kortyolgatnék. 

Nézzük, mire képes a 2023-as Sellyei furmint!

Az aranysárgába hajló szín mögött illatában nagyon szépen húzódnak a botritiszes jegyek, amelyek birs, dió, virágméz, lime, némi kakukkfű aromákkal vannak felvértezve. Az orromban egyszer fiatalos, máskor érett illatok keverednek. Számat teljesen átjárja a köves, ásványos karakter, amit egy gyümölcsbe csomagolt, erőteljes savszerkezet vesz körbe. Ízében birs, dió, méz, körte citrusos ízek jelennek meg. Markáns savait, némi maradékcukor kerekíti le. Szép fajtajelleges tétel született belőle. 6 pont

Kunci

Olasz is, édes is, hajós is!

A leguniverzálisabb szőlőfajtájának az olaszrizlinget tartom. Az egyszerű, könnyű fröccsalapanyagtól kezdve, a mindennapok borán, a pezsgőn át, az édesekig bezárulva szinte mindenre alkalmas.  Egyedül "berúgom az ajtót" nagyságra nem képes, ettől még a hordós, érleltebb változatainak sem kell szégyenkezniük. Továbbá, jó cuvée alapanyag, terroire érzékeny, szinte minden talajon megállja a helyét, és a borászok bevallása szerint a törődést is meghálálja. 

Kiváló tulajdonságai ellenére hazánkban az utóbbi 15-20 évben a termőterülete megfeleződött, napjainkban alig 3000 hektáron művelik. Legtöbben a Balaton környékéhez kapcsolják, ami valahol igaz, viszont Pécsváradtól Bogácsig, Kiskőröstől Lentiig, Tokaj kivételével az összes borvidékünkön foglalkoznak vele. Széles elterjedése a múlt örökségének köszönhető, hiszen a rendszerváltás előtt a nyugati fajták kevésbé voltak jelen, az olaszrizling meg annál inkább. Talán kevesen gondolnák, de a mai napig a Villányi, valamint az Egri borvidékek legnagyobb mennyiségben termesztett fehérszőlője. A magyarországi elerjedése az 1850-es évekre tehető, aminek sikere szerte az országban hamar tetten érhető volt, ráadásul egy 1884-es tokaji írás szerint még Hegyalján is ajánlották, amely rávilágít az aszúsodási képességére.

A késői szüretelésű olaszrizlingekre mindig ínyencségeként tekintettem. Sajnos, az édesborok népszerűségének mélyrepülésével egyre ritkábban találkozhatunk velük, pedig sokkal lágyabb, kedvesebb arculattal bír, mint egy Tokaji aszú. Noha, macerás a készítése, nehézkes az eladása, néhányan mégis látnak benne fantáziát. Ezek közé tartozik a Hajós-Bajai borvidéken gazdálkodó 2,5 hektáros Huber Pince is, akik 2022 október 8-án részben aszús, részben töppedt szemekből, szamorodni technológiával édes bort készítettek, amiből mára egy 101 gramm/liter maradékcukrot tartalmazó édes különlegesség született. Erre, az Olaszrizling második, névre hallgató tételre még 2025 januárjában a Glass of Jazz Big Band Szeged 2025-ös januári rendezvényén találtam rá, ahol egyből elragadott a bor szépsége. 

A zöldes sárgás színű bor illatában gyönyörűen húzódik a botritisz, mögötte pedig citrus, dió, akácméz, fehér mazsola, érett zöld alma, barack egres és gyógynövényes, füves jegyek sorakoznak. Ezek az aromák inkább könnyedebb hangvételűek, amik némi vajas lecsengéssel megspékelve az ízében is gyönyörűen visszaköszönnek. Jelenleg a sav-cukor egyensúlyát szépnek találom, bár, a hosszabb jövőjét nézve némi erőteljesebb savgerincet még elbírna, ami még jobban kitolná a bor életútját. Összességében amúgy egy nagyon szép tétel, amiből kérném a második pohárral. -7 pont. 

Egy elfeledett gyöngyszem az élre tör!

 

Kis hazánkban Veszprém vármegye fehérbor-nagyhatalomnak számít. Négy borvidéke közül Somló, Balatonfüred-Csopak, Badacsony országosan is kiemelkednek. Sajnos a kistestvér, a Balaton-felvidék háttérbe szorult, pedig adottságait tekintve nem kell szégyenkeznie a másik három társa mögött.  

Az előbbi szavaim azért nem teljesen igazak, hiszen Pálffy Gyula a Káli-medencét a Fekete-heggyel együtt visszahelyezte a hazai bortérképre, Sümegen meg Egly Márk egy jelentős bio-natúr közeget hozott létre. A jó hírek ellenére a borvidéknek van egy olyan ismeretlen arca, amiről a nagyközönség vajmi keveset tud, ez nem más, mint a Lesence–Balatonederics körzet. Két különböző, mégis kiváló adottságokkal bíró terület. Míg Lesencefalutól Balatonedericsig a Keszthelyi-hegység dolomitos altalajú szoknyája hazánk egyik legjobb chardonnay termőhelye lehetne, addig az alig ismert Lesencetomaji-szőlőhegy agyagos, bazaltos talaja hosszan érlelhető savakat biztosít a bornak.

Most az utóbbival szeretnék egy kicsit foglalkozni, mivel az ottani vad savak egykoron hátrányt, napjainkban, a felmelegedés hatására inkább már előnyt jelentenek. Üröm az örömben, hogy a hegy szőlőtőkéi rohamléptekben fogynak, helyüket pedig hétvégi nyaralók váltják fel. Kiváló termőterület ide, dicső múlt oda, valahol a másik oldal is érthető. Manapság már az emberek nem szívesen dolgoznak a szőlőben, a hegyoldalról a Balatonra és a Tapolcai-medence tanúhegyeire pedig olyan képeslapra illő kilátás nyílik, ami egyből magával ragadja az embert. Szerencsére, néhányan még mindig küszködnek az árral. Ebbe a maroknyi csapatba tartozik az a háromhektáros Kovács Pince is, akiket három éve ismertem meg és azóta folyamatosan követem a munkásságukat. 

Be kell vallanom, az első találkozásunk során a boraikat inkább korrekt, közepesnek ítéltem, a lelkesedésük viszont annál nagyobb volt. Ettől még nem írtam le őket sőt, esélyt adva helyet szorítottam nekik a 7 csepp borvidék című könyvemben. Utólag a döntésem helyesnek bizonyult. Azóta a borok minősége szép fejlődésen mentek keresztül, amiket a hazai borversenyeken gyakorta arany és ezüst érmekkel jutalmaztak. Az új lendület a család ifjú borászának Wiederschitz Ádámnak köszönhető, aki alig néhány éve vette át a stafétabotot. Az elmúlt évben a válogatás olaszrizlingjük és a kékfrankosuk nyűgözött le, idén meg az a 2022-es rajnai rizlingjük, amire tavaly nyáron azt mondtam.

– Várj még vele, ebből még lehet valami...

Lett is! Tavasszal Veszprém Vármegye Borversenyén a legjobb száraz fehérbornak választották. Mivel ismerem a történetüket, a termőhelyet, lehetőségeiket, úgy vélem ezzel az eredménnyel a munkásságuk eddigi legnagyobb sikerüket érték el. Ne feledjük, a mezőnyben nevezhettek Balatonfüred-Csopak, Somló, valamint Badacsony borvidékeiről is, ahol tényleg több nagyágyú borászat található.

Letagadhatatlanul rajnais illattal indít. A zöldessárga szín mögött, lime, méz, pirítós, zöldfű, némi vaníliával tűzkővel kamillával egészül ki. Olyan, ami a nagykönyveben meg van írva. Ízében az erőteljes savgerince szépen összefogja, a jó közepesen telt testét. Az enyhén vaníliás hordó érződik, de nem uralkodik, amire pirítós, lime, körte, szőlő aromák rakódnak. A fa a hosszú lecsengésében némi kesernyés ízt kölcsönöz neki, ettől még szép egyensúlyban van. Tavaly óta a bor jóval gyümölcsösebb lett, a savi pedig kerekedtek. 7 pont

Túl a csúcson, mégis összeszedte magát!

A borok az évek alatt folyamatosan változnak. Néha előnyükre, néha hátrányukra, egy azért biztos, állandóan más arcukat mutatják. 5-6 évvel ezelőtt a Somlóról beszereztem néhány karton 2016-os Barcza juhfarkot. Eleinte teljesen levett a lábamról, mintadarabnak tartottam, három éve még ezt írtam róla. A fajtát és a termelőt szerintem senkinek sem kell bemutatni, ez gondos kezekben és a legjobb évjáratban akár 10-15 évet is könnyedén elbír. Sajnos, ez a tétel egyszer csak gyors öregedésen esett át. Magam sem tudtam hova tenni a dolgot. Hibája nem volt, a tercier jegyek mégis erőteljesen eluralták az ízvilágát. 

A napokban megbontottam az utolsó palackot. Eléggé meglepődtem a tapasztaltakon! Nem mondom, hogy a fiatalságtól kiugrott a pohárból és örömtáncot ejtett, helyette átesett egy kellemes ráncfelvarráson. Öregasszonyból nem lett leányka, még középkorúnak sem tartom, az utóbbi másfél évben mégis összeszedte magát. Orromban, méz, narancs, birs, érett körte, citrus, szegfűszeg, aromák játszadoznak. Tömény, nagy testében a vaskos savak beleépültek, amikben birs, méz, körte, citrus narancs és karácsonyi fűszeres ízek jelennek meg, a végén a neutrális jellege pedig némi lágyságot kölcsönöz neki. Az ásványok tobzódnak benne, a lecsengése azért már vesztett régi fényéből. 

 

A stílusteremtő Gaudí nyomában

 

Barcelona építészete teljesen átitatódott Antoni Gaudí (1852–1926) munkásságával, aki a modernista mozgalom egyik éllovasának számított. Igazi kreativitása azonban a természet ihlette formákban csúcsosodott ki. Ritkán rajzolt részletes terveket, inkább háromdimenziós modelleket készített és ezekben próbálta meg elképzeléseit megformálni.  

Néhány alkotására mi is kíváncsiak voltunk, ezért az ismerkedést a város jelképével, az 1882 óta épülő Sagrada Família-val kezdtük. A művész élete utolsó 15 évét ennek az épületnek szentelte, de tisztában volt vele, hogy halála után fog elkészülni, így az utódok elképzelései is nyomot hagynak rajta, sőt az eredeti tervrajz egy 1936-os tűzvész során megsemmisült, ami még jobban nehezítette az utókor munkáját. Egy dolgot azonban biztosan tudtak. Gaudí elmélete szerint az ember alkotása nem emelkedhet Isten műve, vagyis a környező hegyek fölé, ezért a templom végső magasságát 175 méter körülire tervezik. A túldíszített, tornyokkal tűzdelt, monumentális épület külső megjelenése is lenyűgöző, belső tere színkavalkádjával, a 20–30 méter magasba törő tartóoszlopaival, az ablakokon beszűrődő napsugarak játékával pedig teljesen ámulatba ejtett minket. 1914-től haláláig az épületben lakott, és az épületen belül egy kriptában temették el. A munkálatok adományokból, belépődíjakból folynak és várhatóan 2026-ban, Gaudí halálának 100. évfordulójára fejezik be. A Sagrada Família-t amúgy XVI. Benedek pápa 2010-es felszentelése óta nevezhetjük templomnak. 

A város egyik legkedveltebb helyszíne, a Güell park is az ő elméjét dicséri. Minden 1900-ban kezdődött, amikor Eusebi de Güell gróf, távol a koszos gyárnegyedektől, angol mintára, 60 villából álló, tengerre néző lakóparkot akart létrehozni. A kivitelezéshez Gaudít kérte fel, aki a város fölé emelkedő Grácia negyedben, egy 17 hektáros területen kezdte megvalósítani az álmot. Úgy tervezte, hogy az emberek számára elegendő tér legyen az ünnepek, mindennapok számára, de a projekt megbukott. Mindössze két ház épült fel, a gróf 1918-ban meghalt, családja pedig 1926-ban a területet a városnak adományozta és 1984 óta a világörökség része. Mára nemcsak a turisták, hanem a helyieknek is az egyik legkedveltebb kirándulóhelyévé vált. Ott egy mediterrán hangulatú, mesebeli világba csöppentünk, ahol az örökzöld növényzet mellett zenészek és művészek mutatták meg tudásukat, miközben a fákon hangosan rikácsoló zöld papagájok ágról ágra ugrándoztak. Élményünket a színes mozaikcsempékkel díszített épületek, egyedien kialakított sétányok, lépcsők tették még emlékezetesebbé. Bármikor szívesen visszatérnénk ide. 

Gaudí munkásságát még hosszasan lehetne sorolni, időnk szűkössége miatt azonban csak a Casa Milà és a Casa Batlló külső homlokzatát tudtuk megcsodálni. Különösen a Casa Batlló, a "csontok háza", váltott ki belőlem egyszerre riasztó és elgondolkodtató érzéseket. Mi ihlette vajon a művészt, hogy hüllő csontvázára és fogazatára emlékeztető teraszokat tervezzen? Egy biztos, ebben a házban sincsenek egyenes vonalak vagy éles szegélyek, helyettük az organikus formák dominálnak. Sokak szerint ez Gaudí szecessziójának legharmonikusabb alkotása.

A Casa Milàban életfilozófiájának lényegét foglalta össze, ahol a természet és az építészet tökéletes egységet alkot. Látványa olyan, mintha egy szaggatott, barlangokkal teli hegy lenne.

Gaudí tragikus halálát 1926. június 10-én egy villamosgázolás okozta. A földön fekvő sebesültet a nagy szakálla, hajléktalan külsője miatt nem ismerték fel, így csak órákkal később egy rendőr vitte kórházba. Sérüléseibe néhány nappal később belehalt.

A téli Barcelonában

 

2024 januárjában a párommal egy barcelonai utazás mellett döntöttünk. Egyikünk sem járt még a katalán fővárosban és arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen a mediterrán tél. Kis autónkkal éjszaka fél 4-kor, -10 fokban indultunk Szegedről Ferihegyre, onnét pedig hatalmas gépmadár vitt minket Spanyolország második legnagyobb városába. A 21. század gyors közlekedési vívmányainak köszönhetően 10 órakor már egy másik világban találtuk magunkat. 

A reptérről előbb vonattal, majd metróval mentünk be a város szívében fekvő, az 1888-as világkiállításra épült Arc de Triomf kapujához. A vörös téglákkal díszített, spanyol, iszlám stílusjegyekkel bíró épületen átlépve egy pálmafákkal szegélyezett, életteli, autómentes utcába csöppentünk, ahol sétáló családok, párok, művészek, futkározó gyerekek élvezték a tavaszias hangulatot árasztó napsütést. A promenád végén lévő Ciutadella Parkba belépve úgy éreztük, mintha az édenkertbe érkeztünk volna meg. Virágzott a japánbirs, mandarinoktól, narancsoktól roskadoztak a citrusfák és az egyik fűtetlen pálmaházban a trópusi növények mellett ananászt is megcsodálhattunk. A hangulatot még tovább fokozták a kis tavon csónakázó fiatalok, a köztük úszkáló vadludak, az i-re a pontot pedig egy kör alakú színpadon latin táncot járó társaság rakta. Itt a hőmérő higanypálcáját nem tudtuk pontosan beazonosítani, viszont a reggeli zimankó után vígan pulóverben flangáltunk. Ekkorra már az idő lassan dél felé közeledett és a mi biológiai óránk sem bírta tovább, ezért a napfényes jacht és vitorlás kikötő egyik éttermében töltöttük meg éhes gyomrunkat. 

Ilyen élményekkel köszöntött minket Barcelona, aminek az egyedisége a múltjában, jelenében, gasztronómiájában, építészetében, lakosainak ibériai virtusában, mediterrán klímájában rejlik. Kétszer rendeztek itt világkiállítást (1888, 1929), egyszer olimpiát (1992), nem feledve egykori művészeit, Gaudít, Picassot, világhíres focicsapatát. A város ritmusa, szépsége, lépésről-lépésre csodákat tartogat számunkra. Egy olyan hely, ami könnyedén egy hétre is magába szippanthat minket, de nekünk csak négy napunk maradt ráadásul, egyszer még a város határait is elhagytuk.

A 21. Glass of Jazz rendezvényen!

 

Dávid Dániel, a Cult in Glass megálmodója, sosem áll le, folyamatosan új ötleteken töri a fejét, hogy jobbnál jobb programokat szervezzen. Minden, 2017-ben a Glass of Jazz sorozattal kezdődött, amely mára a főváros egyik legnépszerűbb boros-zenei rendezvényévé nőtte ki magát. 

2025. január január 9-én a Budapest Jazz Clubban ismét megcsörrentek a poharak, megszólalt a zene, és elindult a 21. Glass of Jazz rendezvény. Szerte az országból hét pincészet képviseltette magát, akik különleges isteni nedűkkel kedveskedtek számunkra. Be kell vallanom, számos kellemes meglepetés ért, több olyan ismeretlen termelő történetével ismerkedhettem meg, akiknek eddig még a létezéséről sem tudtam.

 

A Kamocsay Ákos vezette Hilltopot valószínűleg egyik borkedvelőnek sem kell bemutatni, hiszen a mester munkásságát Angliában előbb jutalmazták az Év Bortermelője díjával, mint idehaza. Az ország egyik legnagyobb borászatának vezetője a borkészítésben gyakorta ötvözi a populáris és a nagy borok egyvelegét. Ez a Kamocsay szériára is igaz, néha a mérleg nyelve mégis átbillen az utóbbi kategóriába. Az utóbbi a 2022-es olaszrizlingjénél sincsen máskép, amely érettségével, viszonylag nagy testével, kellemes savgerincével, csonthéjas, körtés, enyhén mézes aromáival, igazán szép tételnek számít. Alkoholja nem túl magas és olyan benyomást kelt, mintha némileg töppedt szemek kerültek volna az alapanyagba. 

A szemüveges srác, Hesz Ádám borai különleges színfoltot jelentettek a rendezvényen. Ő a Somlón, alig több mint 1000 négyzetméteren gazdálkodik, amit némi vásárolt szőlővel egészít ki, de még így is csak évi 2000 liter bort készít. Ezt eddig pince híján szülővárosában, Pakson dolgozott fel. A legutóbbi szüret óta egy kis pincét is magáénak tudhat, ezért a 2025-ös évjárat már ott fog készülni. Eredetileg borász végzettségű, jelenleg Érden él, főállásban pedig zenész. Összetett élete ellenére a munkássága magáért beszél. Már az első, 2020-as évjáratát protokoll keretek között mutatták be Mongóliában. 

A legnagyobb potenciált a 2021-es juhfarkjában láttam. Igaz, a savai még húznak, viszont az, ásványos karakterrel, friss pirítós, érett fehér gyümölcsös aromákkal, neutrális lecsengéssel bíró bor még hosszú út előtt áll. 

A Szekszárdi borvidék nem a fehérborairól híres, a Fivérek Borbirtok mégis megmutatta, a jövőben ezen a téren is számolni kell a Szekszárd körüli dombokon. A 2022-es battonage chardonnay-juk erősen füstös, kókuszos, trópusi gyümölcsös jegyei teljesen beleillenek egy kaliforniai sorba. Amerikai hordó ide, vagy oda, az érleléshez ők magyar trust-hordókat használnak. A bor ízében még érlelést kíván, a savak is erőteljesen uralják a gerincét, 2-3 év múlva szívesen újra kóstolnám. 

A Hercegkúton gazdálkodó Határi Pincészet is újdonság volt számomra. Mint kiderült, a család borkultúrája messzire vezethető vissza, hiszen a borászat alapítója, Magyari József, Hegyalján nőtt fel, majd másfél évtizedet építészként tevékenykedett. A szőlő szeretete mégis visszavitte a gyökereihez, amiben a borász végzettségű feleség hatalmas segítséget nyújt. A 2019-es Szikla könnye furmintjuk egy olyan klasszikus, korához képest fiatalos bor, amit mindenképpen érdemes megkóstolni. Vaskos savai tartást és hosszú életutat, körte, csonthéjas, gyurmás aromái, krémes jellege, néhány gramm maradékcukra, kellemes ízvilágot biztosítanak. 

Néhány éve a Veszprémi Érseki Pincészet nagyágyúként robbant be a hazai borvilágba. Két fő fajtájuk közül a sauvignon blanc és rajnai rizling közül az utóbbiban éreztem egységes arculatot. Ugyan, a sauvignon blanc illatában valamelyest hozza az új-zélandi vonalat, ízében mégis kiforratlannak tűnt. Biztos vagyok benne, idővel a borászat megtalálja saját, egyedi ízvilágát. A 2023-as rajnai rizling viszont klasszikusan hozza a virágos, enyhén petrolos, fehér gyümölcsös jegyeket. A közepes testű, jó savgerincű borba egy csipetnyi mézes karakter is szorult.

Sosem voltam a rozék nagy rajongója, ráadásul az évek során a hazai tutti-fruttis jelleg gyakran elvette tőlük a kedvem. Az Etyeken gazdálkodó Optimus Winery 2023-as pinot noir rozéjába mégis egy pillanat alatt beleszerettem. Be kell vallanom, eddig ez a borászat is fehér foltként szerepelt a hazai bortérképen, de ezzel a tétellel mély nyomot hagytak bennem. A bor gyönyörűen hozza a fajta jellegzetességeit, amibe némi provence-i karaktert is belecsöppent. A közepes test és a csilingelő savak mögött cseresznye, csipkebogyó csöppnyi eper aromák bújnak meg. Öröm volt visszakóstolni. 

Az est folyamán a legkiegyensúlyozottabb vörösbort a Kemeczés Borháznál töltötték a poharamba. A pincéjük Cegléden található, saját szőlőterülettel nem rendelkeznek, a termést pedig a Mátrai borvidék egyik legszebb és legértékesebb dűlőjéből, az abasári Saár-hegyről vásárolják. A 2019-es cabernet franc-juk egyszerre harmonikus, érett és fajtajelleges. A jó közepes testű, szilvás, szedres, fűszeres jegyekkel bíró bort némi vaníliás lecsengés gazdagítja.  Itt nem a villányi, szekszárdi nagyságot kell keresni, hanem a kellemes, finom ízeket. A Most ért a csúcsára, így vétek lett volna kihagyni. 

Köszönöm a meghívást, izgatottan várom a következő rendezvényt!

Kunci