200 napig héjon tartva!

 

Az utóbbi néhány évben kis hazánkban a natúr borok virágkorukat kezdik élni? Ez nem csak egy környezethatékony borkészítési módszer, hanem egy (vissza a gyökerekhez) filozófiai hitvallás. Mit is jelent pontosan? Úgy végzik dolgukat, mint az őseink. Bio művelést alkalmaznak, a borkészítés során spontán erjesztenek, nem szűrnek, nem derítenek, gyakorta erősen finomseprőznek, ráadásul a természetes tartósító anyagot a ként sem használják, a borokat pedig a legkisebb mozgatással próbálják még időtállóvá tenni. Ezeknél az eljárásoknál a borászok ténylegesen a természetesség elvét követik. Ők úgy fogalmaznak - nem adunk hozzá semmit, de nem is veszünk el tőle semmit. Egyre nagyobb rajongótáboruk mellett sokan ellenzik ezt a módszert. Nem vagyok se ellenük, se mellettük, részemről néhány mondatban mégis tisztába tenném a dolgokat!  Ez a módszer még nem forrta ki magát! Könnyen hiba csúszhat a számításokba, majd jönnek a borhibák, ami tudjuk, hogy mivel jár. Ezt ezért főleg azok a kicsik választják, akik több energiát, időt tudnak boraikra fordítani. Kérdeném, ha több százezer liter bor menne tönkre, az mekkora anyagi veszteséggel járna? A nagyoknak a kiszámíthatóság nagyon fontos kérdés. 

A negatív, pozitív véleményeim ellenére a natúr bortermelőket nem szabad leírni, hiszen gyakorta még lelkiismeretesebben, még nagyobb odafigyeléssel teszik a dolgukat és csodákkal lephetik meg a fogyasztókat. Most nézzünk egy ilyen extrém tételt

 Boromat Móron, a Spontán Pince tulajdonosa, Törő László készítette. Laci a dunántúli kisváros szülötte, bevallása szerint, mikor a 30 km-re lévő Székesfehérvárra járt tanulni, már azt is távol találta az otthonától.  Mikor a 7 csepp borvidék című könyvemet írtam, e szavakat mondta.

-          Tősgyökeres móri srácként nőttem fel, itt lakik a családom és imádom ezt a helyet!

Eredetileg számvitelt és könyvelést tanult, majd hamar rájött, hogy az nem az ő világa. Sok mindenben kipróbálta magát, többek közt volt haltenyésztő, raktárvezető, díszletépítő, közben pedig egyre nagyobb érdeklődést mutatott a borok iránt. Az egyik alkalommal Csetvei Krisztina munkát ajánlott neki, amit örömmel elfogadott. Innentől a bor iránti szerelem duplájára kapcsolt nála. Lelkesedését az egyik ismerőse 2017-ben, magán használatra egy parcella szőlővel jutalmazta, ami egy évvel később egy pincekulccsal bővült ki. Idővel, Krisztivel elengedték egymás kezét és az első palackjai 2022-ben jelentek meg a piacon. Eleinte bio művelést alkalmazott, majd rohamléptekkel haladt a natúr irányba. Tavaly tavasszal egy tojásban érlelt, 145 napig héjon tartott, kén hozzáadása nélküli pinot blanc narancsborral lepett meg. Akkor megemeltem előtte a kalapom. Azóta erre is rákontrázott. A 2023-as rajnai rizlingjét 200 napig hagyta héjon, természetesen ebben sincsen kén!

Illatában nem kirobbanó, egyenletesen adagolja magát, oxidáltnak nem mondom, inkább olyan, mint egy érleltebb, erősen finomseprőzött fehérbor. Ízében birs, körte, reszelt alma, érett barack keveredik karácsonyi fűszerekkel, így némi narancs, szegfűszeg is megjelenik benne.  Savai jól elvegyülnek a kerek nagy testben. Nem lóg ki belőle semmi. Hasonlít az előbb felsorolt gyümölcsökből készült rostos gyümölcslére. Izgalmas tétel. 6 pont.

Kunci

A spanyolok tudnak valamit!

 

A januári, barcelonai utamon hazafelé "itt" a reptéren megakadt a szemem egy jó ár-érték arányú, 2012-es tempranillo és graciano házasításából készült Gran Reserva boron. Mivel bíztam Rioja és Lopez de Haro nevekben, ezért hamar megvásároltam, a napokban pedig megnyitásra került a 30 hónapon át amerikai, valamit francia barrique hordókban érlelődött cuvée. A bor még a legmerészebb álmaimat is felülmúlta. 

Mielőtt mégis megosztanám veletek ízélményeimet, nézzünk egy kis háttértörténelmet.  Minden 1941-ben, a Rioja borvidékén, Badaránban kezdődött, ugyanis ekkor született meg José Miguel Arambarri Terrero a borászat alapítója. Az 1950-es évek Spanyolországában a mezőgazdaság nem tartozott a legjövedelmezőbb munkák közé, ezért asztalosnak állt. Idővel, létrehozott egy jól menő asztalosműhelyt, majd belefolyt az építőiparba, amiből egy nemzetközi cég született.  A Baleár- és a Kanári-szigetek mellett, Mexikóban és Portugáliában is üzletet nyitott. 1989-ben belevágott a húsiparba, ahol főleg hosszan érlelt kolbászokat, sonkát készítettek. Sajnos, a gyárat eladták, de néhány évvel később, 2021-ben  ebből az üzemből került ki az ország legjobb Serranoja.

A nyughatatlan vállalkozó hosszabb piaci elemzés után, 1999-ben belépett a borászok világába. Rájött, hogy Rioja portfóliójának 90%-a kékszőlőkből áll, a fehérek közül egyedül a viura-t termesztik nagyobb mennyiségben, ezért 50 hektáron hazai, illetve nemzetközi fajtakísérletbe kezdett, amiből a  moscatel de grano menudo került ki győztesen. Ennek hatására elindított egy fehér lobbit, majd 2003-ban létrehozták  Valles del Sadacia OFJ-t, amely termőterületen csak megadott fehér fajtákkal lehet dolgozni és a borok 85%-nak Moscatel de Grano Menudoból kell készülniük. Röviden, megteremtette a borvidék fehér szívét. 

Felcseperedve, két fia is beállt a családi vállalkozásba, majd 2003-ban létrehozták a Vintae csoportot és szerte az országban pincészeteket alapítottak. Többek közt az ő tulajdonát képezi Riojaban, a Lopez de Haro, Toroban a Matsu, Ribera del Dueroban a Bardos, Navarraban az Aroa, sőt Le Naturel néven a natúr borok világába is erőteljesen belefolyt. Mindezen túl szerte az országban, egykoron kiváló minőségnek örvendett, mára elfeledett területeken földeket, ültetvényeket vásárolt, ahol az ősi spanyol fajtákat preferálja. 

Boromra visszatérve, a magyarok számára a jól ismert selymes, nagytestű tempranilloból, valamint az Ibériai-félszigeten is ritkaságszámba menő, csersavakban gazdag, sötét színű, lassan érlelődő gracianoból készült, amit Riojaban mindössze 600 hektáron termesztenek. A Lopez de Haro márkenév alatt jó ár-értékű, megfizethető borokat szerettek volna létrehozni. Ezt a bort kóstolva, erőteljesen sikerült.

Illatában dől belőle az amerikai tölgyfahordóból származó vanília, kókusz, csoki komboja, amik szeder, áfonya, némi ánizs, csöppnyi bőr jegyekkel egészülnek ki. Öregedésnek nyoma sincsen. Ízében olyan mintha 2 éves lenne, pedig 12. A közepes testű bor tanninjai még nem csillapodtak le teljesen, szépen eloszló savai élénken élnek benne. Ízében főleg szeder, konyakmeggy, kókusz, csoki, fekete és piros ribizli aromák, kellemes borsos fűszerekkel vegyülnek el. A lecsengése nem rövid, de nem is mondanám túl hosszúnak. 16 Euróért, több mint Best buy tétel! Vakon 6 pont, a korát tudva 7.

 Kunci

Kóstolás a macedón gyöngyszemben

 

A Stobi után Kavadarciba a szállásunkra igyekeztünk. Többek közt ott található a Tikves giga borászata és az a Popovi pincészet, aminek az apartmanjában éjszakáztunk. Már a megérkezésünkkor, a hallba lépve, a padlón egy pincére néző látványablak fogadott minket, amitől csak ámultunk és bámultunk. A papírok gyors elintézése után a Stobis élményeken felbuzdulva, előálltam egy vasárnap esti borkóstoló ötletével, amire ők hamar kötélnek álltak. Eleinte ez bátor gondolatnak tűnt a Stobis kalandom után, de némi pihenő, valamint egy liter víz elfogyasztása után helyre állt a pH értékem. 

Mint megtudtuk, a családban a borkészítés ötlete 2018-ban, egy görög nyaralás során merült fel, majd néhány hét leforgása alatt meg is alapították a céget. A férfi fotós, övé a város Fuji fotóboltja, a felesége fogorvos, rendelője fölött pedig a Fuji Dent olvasható. Ebből adódóan az első évjáratukat még Fuji néven készítették el, ezt követte családi, Popovi név adása. 

Alig néhány hektáron helyi, illetve nemzetközi fajtákkal dolgoznak és évi 12000 palack bort készítenek. Magas minőségű boraik hamar felhívták magukra a szakemberek figyelmét. Többek között jó kapcsolatokat ápolnak a közép-kelet európai borokra specializálódott Master of Wine-nal, Caroline Gilbyvel, aki számos alkalommal járt náluk sőt, bevallásuk szerint még a szerb miniszterelnök Vucic is szívesen kortyolgat az isteni nedűikből. Amennyire kicsik, annyira változatosak, ami a hordóhasználatukra is kiterjed. Az amerika, francia, szlavón tölgy mellett a magyarban is szívesen érlelik boraikat. 

Meglepetésemre a borsort egy ritka ősi fajtából, Stanusinaból készült rozéval nyitottuk, aminek a Momina Solza (lány könnye) fantázianevet adták. Az enyhén pink szín mögött, meglepően fűszeres aromák, feszes test, valamint friss eper, cseresznye ízek uralkodnak.  Lecsengését némi édeskés íz kerekíti le. Összességében egy kellemes, izgalmas rozé. +4 pont.

Annak ellenére, hogy nem vagyok a muskotályos fajták szerelmese a temjanikájuk egy olyan arcát mutatta, amibe egyből beleszerelmesedtem. A jó savak, enyhén zöldes ízek mögött, friss virág, bodza, ananász, banán, egres aromák jelentek meg. Émelygősségnek nyoma sincs, helyette egy szikár gyümölcsbombát kaptam.  6 pont 

A 2021-es cabernet sauvignon egy igazi gyümölcsös, mediterrán, nagy testű vörösbor. A vaníliás hordó mögött áfonya, fekete ribizli, szeder, csoki aromák, finom borsos fűszerekkel egészülnek ki. Picit populáris jellegű, kis hazánkban mégis nagyon közkedvelt lenne. A tanninjai viszont teljesen beértek, ami azon a klímán szinte kötelező jellegű. 7 pont 

Befejezésként jött a 3 hordó házasításából (vranec, merlot, cabernet sauvignon) készült 2022-es My Story. Feszes, tiszta illatokkal indít, amiben a fa csokis, borsos, vaníliás aromái gyönyörűen harmonizálnak a fajták különféle gyümölcsös jegyeivel. A nagytestű vranec vibráló savaira, fekete ribizlis, szedres, fűszeres ízvilágára vastag, bársonyos lepelként telepszenek a cabernet és a merlot áfonyás, érett szilvás ízei. Nagyon hosszú lecsengéssel bír. Erős 7 pont.

Boros kaland a Balkánon! Irány Észak-Macedónia!

A 2024-es élményekkel teli forró nyár is szinte gyorsvonatként robogott el mellettem. Szeptember beköszöntével azt vettem észre, hogy egyéb elfoglaltságaim miatt blogos beszámolóim teljesen elmaradtak, amit most be szeretnék pótolni. 

Még június utolsó napján felkerekedtünk és Észak-Macedóniát átszelve, a Jón-tenger partján fekvő görögországi Pargaba vettük irányunkat. Egy nap alatt az 1150 km-es táv igen hosszúnak bizonyult, ráadásul három rázós határ várt minket, ezért két részre bontottuk utunkat, sőt némi trükköt is alkalmaztunk. Párom vajdasági származását kihasználva, az anyukájától, Zentáról indultunk. Autópályán szinte faltuk a kilométereket és meglepetésünkre 11 órarakor már az Észak-Macedón határ tűnt fel előttünk. Az örömünk hamar alább szállt, a tűző napon, két és fél órás átkelésben volt részünk. Ahogy mondani szokták, új ország, új impulzusok, az utóbbi viszont a vártnál erőteljesebben hatott ránk. A lepusztult, sokszor félig kész házak, a magyarnál is gyatrább úthálózat, a közlekedés morálja szinte meg sem rendített, na jó a közlekedés igen. Had említsek néhány példát. Az egyik benzinkútnál egy öreg bácsi figyelmeztetett minket, hogy a kígyó gyakori vendég, a másiknál pedig hajnalban a kassza mellett gázrezsón pörkölték a kávét, meg sem említve az út közepén kérődző teheneket. Extraként a cirill betűk nem ismerése már csak hab a tortán. Ezek után Bosznia-Hercegovinát csak a Balkán kapujának hívom. Persze, ettől szép és izgalmas ez a parányi ország. Ne feledjük, régi nevén Makedónia az Ex-Jugoszláv tagállamok közül messze a legszegényebb volt. Ipara gyenge, a nyelve azonos a bolgárral, a 25-30% albán kisebbségét, a területtel együtt az Albán állam legszívesebben beolvasztaná egy nagy albán birodalomba, sőt a görögök az EU-s tárgyalások kapcsán az országuk nevének megváltoztatására kényszerítették, így lett a neve Észak-Macedónia. 

A borok szerelmeseire viszont a habzsi-dőzsi vár. Az ország mezőgazdasági területének 10%-án szőlőt termesztenek, ennél nagyon felületet egyedül a dohány élvez, röviden szólva, a boros szektor komoly szerepet tölt be a gazdasági életében. Jelenleg 25000-30000 hektár környékén húzható meg a határ, de néhány évtizedet visszarepülve majd 40000 hektáron folyt munka és joggal érdemelte ki Jugoszlávia szőlőskertjének járó címet!  Azt se feledjük, az ottani területek a spanyol Rioja-val fekszenek hasonló szélességi fokon, ezzel a kontinentális és hegyvidéki hatás mellett klímáját a meleg mediterrán is komolyan befolyásolja. Ahogy a magyarok, úgy ez az ország is keresi a boros arculatát. Három nagy régiója közül (Pcinja, Pelagonija, Povardarie) az utóbbi a legfontosabb és az adja az ország termésének 90%-át. A legfontosabb fajtája a  szőlőterületeinek 40%-át kitevő vranec, a fehérek közül pedig a muskotályos jellegű temjanika. Persze, a cabernet sauvignontól kezdve, a chardonnay-n  át a petit verdot-ig rengeteg fajtával foglalkoznak. 

Eredetileg a Balkán legnagyobb, Tikves borászatába itt, szerettem volna ellátogatni, sajnos aznap zárva tartott, így esett a választásom az útba eső Stobira. Ez a fővárostól, Skopjétől 80 km-re, déli irányba található a Tikves borvidéken. Megérkezésünkkor 38 fokot mutatott a hőmérő, a hatalmas üres parkolójában pedig egy teremtett lelket sem láttunk. A klímás, húsz évvel ezelőtti stílusban berendezett étterembe belépve, egy asztaltársaság, három felszolgáló és a Kill Bill zenéjének egyik belassított változata üdvözölt minket. Mindezt úgy, hogy hajnali négykor keltünk és 700 km-t levezettünk. 

A borkóstoló hallatán egy fiatal pincér szívesen a rendelkezésünkre állt, aki előbb megmutatta az ultramodern pincéjüket, amiben egy akkora prés állt, amekkorát még életemben nem láttam, majd visszatérve egy nagyobb füzetet nyomott a kezünkbe, amiből gazdagon válogathattunk borokból. A srácról kiderült, még csak 16 éves, ötödik napja dolgozik a borászatban, sőt előző nap még egy 500 fős esküvőn vett részt. Ennek ellenére mesélt a cégről, ajánlani is tudott, csak a bevallása szerint egy kicsit fáradtnak érezte magát. Megtudtuk, évi 5 millió liter bort készítenek, ebből mindössze 5% a vásárolt tétel. A Stobi eredetileg egy ottani római kori város volt, a nevét is tőle vették át, a páva jelképüket pedig egy mozaikon találták. 

Az összes tételről egyenként nem számolnék be, de néhány csemegét mégis kiemelnék. A nyitásnál Bosznia-Hercegovina első számú fehér fajtájára a zilavkara egyből rácuppantam. Már csak azért is, mert a fajtát a 19. század végén az Osztrák-Magyar Monarchiában, magyar szakemberek szelektálták ki Trebinje szőlőtőkéi közül, sőt egyes kutatások szerint a hárslevelűnkkel rokonságban áll. Ízében krémes, viaszos, enyhén zöldcitrusos, gyömbéres, némi hársmézzel meghintve. Pici cukor is szorult bele. Nem csúcsbor, mégis van benne egy mély beltartalom. 5 pontot adok rá. 

A Balkán legfontosabb muskotályos fajtája, a Selection félédes temjanika nem nyűgözött le annyira, ezzel szemben a Selection 2023-as, hordós chardonnay annál inkább. Vastag, krémes, enyhén zöld almás, vaníliás, fehér trópusi gyümölcsös ízei, jó savai, igazi újvilági stílust képviselnek. Nem zavaróan, de némi cukor ebbe is  beleszaladt. Erős 6 pont 

Az ország első számú vörös fajtája, a fekete lónak is nevezett 2020-as vranec Selection élénk vadságával, hatalmas potenciáljával tett rám mélyebb benyomást. Komplex ízvilágában, az aszalt meggy, gránátalma, feketeribizli, feketebors, csoki aromái mögött, némi bársonyos jelleg is felfedezhető. A jó közepes vastagságú, vibráló savgerincű, szikár testű, hosszú lecsengésű bor még távolról sincs a csúcson. 6 pontot adok. 

Ínyencségként megízleltem egy 2020-as nagytestű petit verdot-t is.  Erdei bogyós, szedres, vaníliás, érett szilvás, fekete csokis aromái, hosszú lecsengéssel bírnak. Picit populárisra készült, de még így is alsó hangon 7 pontot adok rá. 

Hamarosan folyt. köv.

Kunci

A cirfandli magyar nagyköveténél

A 7 csepp borvidék című könyvem tervezése során olyan borászokat válogattam össze, akiken keresztül az olvasó egy mainstreamen kívüli világba léphet át. Ennek keretében Szegedtől Pécsig, Miskolctól Lentiig, keresztül-kasul jártam az országot, közben pedig életre szóló élményekkel gazdagodtam. A 14 szereplő közül mindegy kit említünk: a Ság-hegyen gazdálkodó Dénes Tibort, vagy Miskolc egyik lokálpatriótáját, Sándor Zsoltit, történeteikkel mindannyian egy új világ kapuját nyitják meg előttünk. Ezek azok a feledhetetlen impulzusok, amelyek erőt adnak az embernek további munkáihoz. 

A mű megalkotása során számos álmom vált valóra, a legemlékezetesebb mégis, az egykori egyetemi városomhoz, Pécshez kötődik. Ennek megértéséhez jó másfél évtizedet kell visszapörgetni az idő fogaskerekén. Már fiatal geográfus növendékként is rajongtam a borok világáért, így szabadidőmben szívesen látogattam a város boros rendezvényeit. Egyik alkalommal a Radó Pince chardonnay-ját töltötték a poharamba, aminek ízétől hamar katarzisba estem. Olyan zöld almás, citrusos, enyhén vaníliás tankönyvi mintapélda fogadott, amely ifjú korom legmeghatározóbb borélményévé vált. Utóbb megtudtam, az nem csak egy bor volt a sok közül, hanem a nagybetűs BOR, hiszen a Villányi borvidék egyik borversenyén minden kategóriát maga mögé utasítva, a legmagasabb pontszámmal az élen végzett. 

A múlt emlékét megőrizve a Radó Pince automatikusan helyet kapott a könyvemben. Sajnos egyetemi éveim alatt nem sikerült hozzájuk eljutnom, azonban 2022 áprilisában végül megtört a jég. Ekkor Radó István feleségével együtt fogadott minket Pécs fölé magasodó pincéjükben. A beszélgetés hevében hamar elmélyültünk a borok rejtelmes világában, közben elmeséltem a hozzájuk köthető legszebb diákkori boros élményem. Erre István egy üveg 2020-as chardonnay-t bontott fel, majd jött a könnybe lábadt valóság. Ízlelőbimbóimat ugyanazok a zöld almás, citrusos, vaníliás aromák kényeztették el, mint egykoron. Szinte szóhoz sem bírtam jutni, mikor bánatomra megtudtam, az a palack az utolsó előtti évjárat utolsó tétele volt, mivel az Ördögárok-dűlőben lévő (nem összetévesztendő a villányival) ültetvényük eladásra került. Utólag is külön köszönet azért a megtisztelő élményért, amit másfél évtized után újra átélhettem. Engedjétek meg, hogy a könyvemből vett idézettel tolmácsoljam Pécs utolsó Tükéje, Radó István szavait: 

Radó István

„Sajnos a város megette a régi szőlőtőkéket, a borhoz kötődő Tüke nevet is elkoptatták. Korábban csak azok a pécsi polgárok használhatták, akik a város határán belül három generáción át éltek és saját szőlőültetvénnyel rendelkeztek. Manapság ez a titulus már teljesen más jelentőséggel bír. Olyan nívós díjjá lett, amit a város fejlődéséért tett példamutató tevékenységért kaphatnak a lakosok. Napjainkra mi maradtunk az utolsó komolyabb termelők. Itt-ott a kiskertekben még található szőlő, de azok a borkészítés szempontjából elhanyagolhatóak. Az alattunk lévő 1100 négyszögöles kert az 1800-as évek közepétől a családunk kezében van. A kis birtok gyakorta apáról fiúra, volt mikor nagybácsiról unokahúgra öröklődött tovább. Apám pénzügyi ember volt, a szőlőművelést, borkészítést ettől még komolyan vette. Nem volt végzett borász, mégis folyamatosan képezte magát. Én ebbe születtem bele és együtt műveltük a családi birtokot.” 

István eredetileg matematika-technika szakos tanár, a tanári katedrát viszont még a borászat kedvéért sem hagyta el. A borkészítést mégis olyan komolyan vette, hogy még a helyi püspökség is gyakori vásárlónak számított nála, és volt mikor évi 10-15 ezer üveg bort palackozott. Az Ördögárok-dűlőben a chardonnay-n túl, foglalkozott még zöldveltelinivel valamint zweigelttel. Ugyan szőlőtermesztés szempontjából az Ördögárok-dűlő is kiváló értékekkel bír, a pince igazi sarokkövét a házuk alatt lévő, 1930 óta fennálló, a mai napig birtokukat képező 3000 m²-es cirfandli ültetvény jelenti. Képzeljük csak el, közel száz év alatt, apáról fiúra szállva, mennyi tapasztalat és tudás öröklődött a fajtáról! Külön kiemelendő még, hogy kis hazánkban nem sok olyan ember van, aki annyit törődött a cirfandli népszerűsítésével, mint ő. Mindezek alapján Radó Istvánt a cirfandli magyar nagykövetének tartom. Most ismét a borász szavait idézem, akinél jobban talán senki sem tudja megfogalmazni a nehezen művelhető szőlő titkát! 

A híres cirfandli ültetvény

„A cirfandli hisztis fajta. Mindenre érzékeny, legfőképp a gazdára. Nem mindegy, ki, hogyan, milyen szándékkal nyúl hozzá, sőt néha beszélgetni kell vele. Sok pénzt nem lehet keresni vele, időnként mégis nagyot hoz. Egy igazi hullámvasút. Nem is csoda, ha őshazájában az ausztriai Thermen régióban, Gumpoldskirchenben csak ritkán hozzák tisztán piacra. Gyakorta a Rotgipflerrel házasítják. Nagyon tömött bogyói vannak, esős időszakban gyorsan rothad. Augusztus közepétől a teljes beéréséig igényli a száraz időszakot.” 

A beszélgetés ezen időszakán már egy 2019-es kellemesen fűszeres, virágos, enyhén vajas, jó savakkal bíró száraz cirfandlit kortyolgattunk. István szerint sokan az igazi nagyságát az édes változatában keresik. Elmesélte, jobb évjáratokban 70-80 gramm/liter maradékcukrú édes bort ad, az egyik alkalommal viszont botritiszesedés indult el és aszú technológiával, aszút készített belőle. 

Némi kitekintést hadd engedjek meg a cirfandlival kapcsolatosan, hiszen a Pécsi borvidék mellett, a világon egyedül csak az ausztriai Thermen régióban termelik. Valószínűsíthető, hogy a 19. század második felében az első tőkék innen kerülhettek Pécs szőlőültetvényeire. Sajnos, nehéz művelése miatt a rendszerváltás hajnalára mindössze 1 hektár maradt belőle. Az elmúlt három évtizedben kísérletet tettek a fajta feltámasztására, de még így is mindössze 16 hektáron művelik, amely szám évről-évre csökkenő tendenciát mutat. 

Juci néni

Végül István felségéről, a mindvégig csendben ülő Juci néniről se feledkezzünk meg, aki a család irányítása mellett a mai napig támogatja férjét sikereiben. Ő Fejér vármegyéből került a Pollack Mihály főiskola elődjére vegyészetet tanulni, közte és István között pedig oly jól működött a kémia, hogy összeházasodtak. Kettőjükről érdeklődve, egyből mosoly derült az arcukra és egymást váltogatva mesélni kezdtek fiatalkori élményeikről. Külön kiemelték Mici néni különleges atmoszférájú, istállóból kialakított kocsmáját, ahol a lovak egy pokróccal voltak elválasztva, miközben a vendégek kocsis üléseken ülhettek, saját tüzelésű vaskályhán fűthettek, közben pedig tikettes sört ihattak. A szőlő szeretete Juci nénihez is nagyon közel áll. Szerinte a szőlőnek lelke van, ezért minden nap beszélgetni kellene vele. Most hallgassuk a szőlőhöz fűzött szavait. 

„A földdel mindig szerettem dolgozni, a szőlő nagyon közel állt hozzám, az alapokat meg a szigorú apám taníttatta meg velem. Lánykoromban előbb a venyigét kellett kihordanom a sorokból, később úgy kellett megtanulnom és művelnem a kapálást, hogy a tőkét véletlenül se sértsem meg.”

A család borászati tevékenysége legjelentősebb ültetvényük elvesztésével még koránt sem fejeződik be. Borász végzettségű gyermekük, András, teljes vállszélességgel viszi tovább hagyományaikat. A borvidék egy másik szegletében, egy másfél hektáros területen cirfandli, chardonnay, rizlingszilváni, furmint, zöldveltelini, kékfrankos szőlőtőkék ültetésébe fogott. Remélhetőleg a jövőben onnan is kiváló borokat kóstolhatunk.

Számunkra, ez nem csak egy sima borkóstoló, hanem a hely szellemével átitatódott, érzelmekkel, értékekkel teli beszélgetés volt, ami mélységesen megérintett minket. Végül, meg szeretnénk köszönni Juci néninek és Radó Istvánnak azt a csodás délelőttöt, amit ránk áldoztak.

Kunci

A mádi Dorgó-dűlőtől az Eiffel-toronyig

 

1998-ban egy francia származású feleség felkérte a Franciaországban jogot tanuló fiát, Pascalt, hogy Tokajban nézzen szét és vegyen néhány sor szőlőt a magyar férje örömére. A fiú eleinte ellenkezett, a borvidék jelentőségét felismerve mégis hamar kötélnek állt. Mivel az apja eredetileg hegyaljai kötődéssel bírt, ezért az ősi szülőhelyen, Mezőzomborban szeretett volna területet. Mikor Pascal tudomást szerzett Mád egyedi minőségű területeiről, az érdeklődési köre hamar oda terelődött. Így vásárolta meg az első parcellát a Dorgó-dűlőben. Az ajándék odaadásakor mindenki nagyon boldog volt, 10 perccel később az apa sokak meglepetésére visszaadta fiának a birtok papírjait, hogy az ő precíz, lendületes kezei alatt sokkal jobb kezekben lesz a kis földdarab. Így indultak el Tokaj egyik leghíresebb borászatának, a Holdvölgy Pincészetnek az első lépései. 

Az első évek a területvásárlásokról, építkezésről, kísérletezésekről szóltak. Eközben 7 kitűnő minőségű dűlőben (Holdvölgy, Úrágya, Király, Betsek, Kakas, Nyúlászó és Dorgó), 30 parcellát vásároltak. Előbb mindent alaposan meg szerettek volna ismerni, a dűlőket, a fajtákat, a klónok változatait, azoknak a kapcsolatait, majd csak ezután kívántak a piac elé állni. Az első parcellán még három fajtával (furmint, hárslevelű, zéta) dolgoztak, de Pascal javaslatára a másik hárommal (sárgamuskotály, kabar, kövérszőlő) is elkezdtek foglalkozni. Idővel a borászathoz szegődött a borvidék egyik legnagyobb szaktekintélye, Hornyák László vincellér, akiről azt mindenképpen érdemes tudni, hogy több mint négy évtizeden keresztül a borvidéken gyűjtötte, csiszolta tudását. Neki köszönhetően tették le a máig is bástyaként szilárdan álló alappillérjeiket. A borászatot 2004-ben alapították, az első borok pedig 2006-ben készültek el. Sokakkal ellentétben először a nemzetközi piacot célozták meg, ezen belül nagy jelentőséget kapott a francia, idehaza pedig csak 2013 végén kezdtek komolyabb értékesítésbe. A pincéjüket meg 2014-ben nyitották ki a nagyközönség számára. Ma 28 hektárról, évi 60-65000 palack bort készítenek. A minőségi lécet évről-évre magasabbra pakolják, persze ez már az eredményekben is megmutatkozik. Elég csak annyit megemlíteni, volt mikor az Eiffel-torony degusztálós menüjében szerepeltek. Kell ennél több?  

A borászat amúgy két termékcsaláddal rendelkezik. A fiataloknak szánt, könnyed, gyümölcsösebb, egyedi megjelenésű gumigyűrűvel ellátott Hold and Hollóval, valamint a magasabb minőséget képviselő Holdvölgy sorozattal. Be kell vallanom, Holdvölgy borokat már több alkalommal kóstoltam, de szélesebb portfóliót még nem, viszont június közepén megtört a jég, ugyanis Szeged legújabb italkereskedése a HEDONÉ Spirits & More megtartotta az első borkóstolóját ahol Holdvölgy borokat mutattak be. 

Hold and Hollo Uppp 2023 

A kóstolót egy félszáraz, hárslevelű és zéta házasításából készült, 2023-as gyöngyözőborral indítottuk, amihez a CO₂-tőt a szomszédos Bükki borvidéken, Tibolddarócon adagolták. Virágos, citrusos, könnyed, fehér gyümölcsös illatok szállnak belőle. Számban némi körte, őszibarack, enyhén neutrális világ érződik. A buborékjai finomak, a benne lévő cukor jól passzol a kellemes savaihoz. Korrekt, tiszta, jó ital, ami a kezdő borkedvelőknek tökéletes. +4 pont 

 

Vision 2019

Pincén belül birtokválogatásnak nevezik a 65% furmint, 25% hárslevelű, 10% kabar házasításából készült bort. Közepesen testes, citrusos, enyhén krémes, a savai pedig gyönyörűen tartják. Körte, őszibarack, grapefruit ízei a hordó fás aromáival nagyon szépen egyesülnek. Hosszú lecsengéssel bír. -6 pont 

Meditation 2021

A 100%-ban furmintból készült bor alapanyaga a Király és Holdvölgy dűlőkből származik. Az előbbiekhez mérten már illatában jóval tartalmasabb. Az erősen közepes test mögött, a furmint birs, csonthéjas, körte aromák szépen párosulnak a hordó krémes, pirítós jegyeivel. Mindez egy vastagabb savgerincre van felfűzve, ami még hosszú utat jósol a bornak. Lecsengésében igen ásványos, sós, a maradék cukra pedig egy kerekséget ad neki. Erős 6 pont

Intuition No2. 2021 

Egy olyan félszáraz sárgamuskotály, ami sok más társához képest megreformált arcát mutatja. Vékony, közepes karaktere, jó savakkal és zöldes jegyekkel van megtűzdelve. Illatában sárga, valamint zöld dinnye mellett, barack, csonthéjasok és vegetális jegyek is kiérezhetőek. Kortyra kerek, a félszáraz kategóriája ellenére az erőteljesebb savai lendületet adnak neki. +5 pont

Signature 2010 

Már az elkészítsében is egyedi a 156 gramm maradékcukorral bíró bor, hiszen esszencia, aszú, valamint szamorodni házasításából készült, aminek az alapját furmint, hárslevelű, zéta fajták adják. Kora ellenére tömény, édes, mégis lendületes, amihez szép savak társulnak. Számban igazi ízkavalkád fogad. Méz, sárgabarack, dió, füge, datolya, dohány, birs, de némi cognakot is érzek benne. Irgalmatlan hosszú lecsengésű. Ez nem mindennapi tétel, ha a Vision a birtokbor, akkor ez lehetne a birtok édes bora. +7 pont

Culture 2014 6 puttonyos aszú 

A 190 grammos maradékcukra ellenére olyan frissességet mutat, amiben az ember csak kapkodja a fejét. Erőteljes citrusai mögött, sárgabarack, méz, dió, ananász illatokat áraszt. Karakteres savai igen fiatalon tartják. Számban az akácméz mellett, aszalt sárgabarack, dohány, datolya, ananász ízek is fellelhetőek. Hatalmas potenciál van benne, 10 év múlva visszakóstolnám. 7 pont

Kunci

A borgerillák szűretlen, derítetlen chardonnay-ja

 

Történetünk 2017. szeptemberében kezdődik. Ekkor, Fiderman Szabolcs felhívta két barátját, Katona-Jurányi Balázst és Kaári-Kabay Zsombort, hogy eljött az idő a közös álmuk, a saját  bor megvalósítására. Előbb Tatán a Szöllősi Pincébe leszüretelték a királyleánykát, majd a nemes alapanyagot Nyergesújfalun, a Fülöp Pincébe dolgozták fel. Így indult el három fiatal együttes karrierje. Mivel mindhárman élnek-halnak a Neszmélyi borvidékért, ezért hosszú tanakodás után N3 Borműhelynek keresztelték el a kezdődő közös vállalkozásukat. 

2017 óta már eltelt 7 év, a fiúk szortimentje folyamatosan bővült és évi 6000-7000 palack bort készítenek. Ugyan, a mai napig vásárolt szőlővel dolgoznak, a boraikat pedig Dunaszentmiklóson egy bérelt pincében érlelik, az ő elméjükben mégis saját szőlőterület és pince motoszkál. Jelenlegi szortimentjükbe megtalálható a tramini, sauvignon blanc, olaszrizling, kékfrankos rozé, cabernet franc, chardonnay, persze ez évről-évre változhat. 

Ki ez a három újdonsült lelkes borosgazda? Szabolcs eredetileg tájépítész szeretett volna lenni. Sajnos, a rajzolás mégsem volt az erőssége, ettől még a kertészeti egyetemre ment, ahol sokáig dísznövénykertész felé kacsingatott, az utolsó órában mégis a szőlész-borász képzés felé billentette a mérleg nyelvét. Előbb a Szöllősi Pincében, később Pannonhalmán a Herold Pincében csiszolta a tudását. Zsombor a Monori Pincesor határában nőtt fel, majd Egerben tanárként kezdte el felsőfokú tanulmányait. Tanári katedra ide, felcseperedő diákok oda, ő otthagyta az alma mater falait, és némi útkeresés után a Hilltop csapatát gazdagítva sommelier-nek állt. Igaz, Balázs a szakmáját tekintve informatikus, de már 17 évesen érdeklődést mutatott a különféle borkultúrák iránt, az évek alatt meg erőteljesen beletanult a szakmába. Utólag belegondolva ennél jobb triót ki se lehetne találni. Szabolcs borászként ismeri a borkészítés csínját-bínját, Zsombor sommelier-ként az ízek, aromák világában éli mindennapjait, na meg ott van egy informatikus, aki a 21. században nélkülözhetetlen egy jó cég működtetéséhez. 

A fiúkkal (Szabolccsal és Balázzsal) Szegeden a Cult in Glass rendezésében megtartott Wine&Soda eseményén ismerkedtem össze. Az est folyamán hosszan beszélgettünk, közben számos érdekes tételt öntöttek a poharamba. Többek közt kóstoltam tőlük kellemes olaszrizlinget, finomra hangolt traminit, na meg azt a 2022-es szűretlen, derítetlen, egészfürtös préseléssel készült, egy évet 225 literes francia fahordóban érlelt Hordeaux chardonnay-t, amit most be is mutatok nektek. 

Illatában a citrusok mögött érett alma, körte, barack aromák érezhetőek, amik némi zöldes reflexekkel vannak megbolondítva. Erre, a hordótól kapott pirítós, fűszeres, vaníliás buké száll. Számban vastagabb test, krémes ízek, és egy jó savgerinc fogad, amiben a fa picit még érdesen súrolja a nyelvem. Ízében főleg érett alma, barack, körte, kesernyés csonthéjasok enyhén juice-os jegyei uralkodnak, amik minimum 5-6 gramm maradékcukorral, leheletnyi mézzel, lime-mal és egy jó adag vaníliával vannak lekerekítve. Összességében szép bor, 6 pontot mindenképpen érdemel.

Kunci