Édes bort már nem divat fogyasztani!

 

Még augusztus közepén, a Németh Ági által szervezett Web Wine Writing Gettogether közönségtalálkozóján jártam a Rátka melletti Sauska Pincészetben. Az UFO kinézetű ultramodern borászat látványa sem volt mindennapi, de az azt követő órák ennél is nagyobb élménnyel ajándékoztak meg. Egy olyan tősgyökeres mádi borásszal beszélgethettem, aki ízig-vérig ismeri a mádi dűlők minden porcikáját. 

Mielőtt lehúznám a leplet, megemlítenék róla néhány érdekes dolgot. A család felmenői a 17. század óta vincellérek voltak a borvidéken. Mondhatni a szőlőben nőtt fel és öt éves korára megtanult traktort vezetett. A kedvenc dűlője a Nyulászó, amiben a kommunizmus alatt is két kis parcellával meg tudott magának tartani a család. Egykoron Gál Tibor nyújtott neki segítő kezet, később ő ugyanezt tette több másik, mára nagy hírnévnek örvendő pincészettel. A neve alatt forgalmazott borokat főleg külföldön értékesíti, de van egy másik borászat, aminek palackjaival itthon is gyakorta összefuthatunk és az ő keze munkáját dicséri. Ez az ember nem más, mint Orosz Gábor. 

Gyerekkoromban egy ember maximum 800 négyszögöl földet birtokolhatott, abból sajnos nem lehetett megélni, ezért a család jelentős része Szerencsen a csokigyárban helyezkedett el. Én kitűnő bizonyítvánnyal vörös diplomás autószerelő lettem. Magunknak mindig készítettünk bort, a szőlő nagy részét a helyi szövetkezetben adtuk le, a kapott pénzből pedig akár egy autót is lehetett venni.

Miként kezdtél bele a borászkordásba?

1991 májusában, négy hónappal előbb alapították meg a Gundel Pincészetet, mint a hozzá tartozó éttermet. A 25 hektáros birtokon helyezkedtem el. Igazi mély víz volt, rengeteget dolgoztam, mégis minden percét imádtam. Egyszer kaptunk egy kovaföldszűrőt. Senki nem értett hozzá, megvizsgáltam, a működéséről néhány könyvben utánaolvastam, onnantól a környék pincéinek mi szűrtük a bort. 10 évvel később megvettem, azóta is prímán működik. Az egyik laboráns hölgyünktől megtanultam a bor kémiáját. Idővel én szállítottam a borokat, így a Gundel Étterembe is, ahol jó barátságba lettem az ország első sommelier-jével, Malatinszky Csabával. 1994-ben otthagytam a céget és belekezdtem a vállalkozásom építésébe. Ez életem egyik legjobb döntése volt.

Hogyan álltál saját lábra?

Az első aszúnkat 1989-ben az apámmal töltöttük le. Az akkori kombinát vezetőjétől kértünk tanácsot, aki az avinálást, vagyis alkohol hozzáadását javasolta. Hamar rájöttünk, hogy nem ezt az utat kell követnünk. 1994-ig egyszerre két munkahelyen teljesítettem, utána már csak a cégemnek éltem. A kezdetekkor Malatanszky Csaba számos új ötlettel állt elő. Többek közt, az ő hatására készítettem el 1996-ban a Király-dűlőben a borvidék első dűlőszelektált borát, ami egy hárslevelű volt. Ma 17 hektáron gazdálkodom, ehhez még 10 hektár parlagon lévő terület tartozik. A Bodvin alapítója előbb telekszomszédom, majd sógorom lett. Eleinte besegítettem neki, később megvásároltam tőle a pincészetet. A Bodvin márkanév alatt főleg Magyarországra szánt, bistro borok készülnek, az igazi nívót pedig a Nyulászó, Király, Úrágya, Betsek dűlőkben termett, Orosz Gábor címkéjű palackok adják. 

Úgy tudom, nagy hatással volt rád Gál Tibor, amiből egy jó barátság született!

Gál Tibor nagyon jó barátom volt és rajta keresztül ismerkedtem meg Ludovico Antinori márkival. Ő kezdte el nemzetközi szinten értékesíteni a 6 puttonyos Bornemissza Báró aszúmat. Lassan már három évtizede jó kapcsolatot ápolok vele sőt, egykoron a Suba-dűlőben, ahol a dédnagyapám vincellér volt, közös projekten gondolkodtunk. Az egyik átbeszélgetett éjszakánkon elmesélte a nemzetközi borvilág folyamatait. Kevesen gondolnák, de a háttérben az arculatformáló olaszok állnak! Neki köszönhetően 10-12 országban kaphatóak a boraim. 10-15 éve Dubajból felhívott egy srác, hogy a Bornemissza aszúmat forgalmazza. Természetesen, e mögött is az Antinori név áll. Egy olyan zárt piacról beszélünk, ahova csak a legnagyobbak kerülhetnek be. A tudomásom szerint, rajtam kívül két magyar borászatnak sikerült ez a tett, a Disznókőnek az Axa biztosító révén, valamint az Oremusnak a Vega Sicillia jóvoltából. 

Gál Tiborhoz hasonlóan Te is több borászatnak nyújtottál jobb kezet!

Ez így van, idővel mégis elengedtem a kezeiket, mivel nálam a barátság többet ér. Besegítettem az első Barta borok készítésében, bedolgoztam még Budaházi Péternek, a Tokajicumba és a Zsadányi Pincészetbe is. Már csak a sajátomra koncentrálok. Idővel enyém lett a Bodvin, ez a 17 hektár meg elegendő munkát ad. Amúgy, a mai napig számos repülő borász van a borvidéken, akik egyszerre több helyen tevékenykednek. Ők eladják a tudásukat, de ezzel szerintem nincsen probléma. 

Miben látod a Mád dűlőinek egyediségét?

A Bordeaux körüli ültetvények majdhogynem egy homogén öntéstalajon gyökereznek, a boraik mégis eszméletlenül jók. Nálunk lépésről lépésre más a talaj. Egy geológus elmesélte, 15 millió évvel ezelőtt a mád fölötti ültetvények helyén egy nagy vulkán volt, ami később, több kisebb parazitakráterrel egészült ki. A fő kőzete a riolit, riolittufa, zeolit, de a vörös agyagtól kezdve, a perliten, a különféle ásványon át a barna erdőtalajig nagyon sok minden megtalálható. Az egyik dűlő tiszta fehér, a mellette lévő meg vörös. A zeolit maga a csoda. Porózus szerkezete magába szívja a csapadékot, ha nincs, akkor kiengedi, mindemellett a beszívódott víz a kőzetből kimossa az ásványokat, amit a szőlő gyökere felszív. Innen vannak az extrém ásványos ízjegyek a borban. A legszebb aszúszemek a Király-dűlő dobozi oldalán teremnek, a legbiztosabban pedig az egykoron másod osztályba sorolt Veresben. Sokan a Betseket túlmisztifikálják. Szerintem csak a felső, zeolitos része igazán izgalmas. A Kővágó teteje az enyém, ugyanazokkal az értékekkel bír mint a Király. A dédnagyapám ott volt vincellér, ezért érzelmi alapokon vettem meg, de szőlőt a jelenlegi helyzetben nem fogok oda telepíteni.

Mennyire érintett meg a bio-ra való átállás?

Nem vagyok bio borász, mégis az optimális vegyszerhasználatra törekszem. A Szeged melletti Gyuris család virágkertészttől kaptam egy olyan szert, ami lezabálja a lisztharmatot. A Szegedi Biológiai Kutatóintézetben fejlesztették ki. Ők ezt a rózsánál kezdték el használni. Egy nagy hibája van, az UV megöli, ezért este kell fújni, viszont optimális esetben a levél fonákján napokig megél. A beteg szőlőt órák alatt megtisztítja. Az utolsó két permetezésnél, csak a száraz boroknál vetem be, mivel a botritiszesedést is meggátolja. A környéken a Sauska évekig egy különleges módszerrel próbálkozott. Éjszaka, csírátlanító UV fénnyel sterilizálta a szőlőt, viszont a jó dolgokat is elpusztítja, amúgy hatékony rendszer. 

Miben látod a fejlődés útját?

Tokaj igazi nagyságát a mai napig az édes borok adják. Ehhez kiegészítőnek a száraz borok nagyon jók, a pezsgőben viszont nem látom a potenciált. Sauska jó pezsgőket készít, de Champagne, Prosecco, Cava mellett nem egyszerű labdába rúgni. Sajnos, a száraz borok eladása nagyon nehéz lett, az édesek nem fogyasztása lassan divattá válik. Ez különösen azokra az amerikaiakra igaz, ahol még a zsemle is édes. Mikor idejönnek, szinte erőltetni kell az aszú kóstolását, mikor mégis megkóstolják, rájönnek, hogy ez finom és teljesen más, mint az iparban előállított mesterségesen cukrozott dolgok. Egyszerűen jobb marketingre lenne szükségünk. Továbbá, erősíteni kellene a szupermarketek prémium szortimentjét. Rengetegen járnak oda, számos kiváló terméket árusítanak, így a legjobb borok is helyet kaphatnának. Tőlünk nyugatabbra, a nagyobb szupermarketekbe külön hűtött részleget csinálnak nekik, a vásárlónak meg nem kell attól félnie, hogy a borok évek óta meleg polcokon állnak és megpimpósodnak. 

Kunci

Kárpát-medencei gyökerekkel bír a chardonnay?

 

Ehhez a cikkemhez az Egerben gazdálkodó Havas & Timár Pincészet 2023-as chardonnay-ja adta az ihletet. Nem akartam egy sablonos írást összehozni, inkább a bor kortyolgatása közben elmerültem a gondolataimban, majd egymás után jöttek az ötletek. 

Fotó: chardonnay

Talán ott kezdeném, hogy a fajtát sokan a hátuk közepére kívánják szerintem, pedig a fehérborok alfája és omegája. Ritkán találkozni egy ennyire univerzális borral. Gondoljunk csak bele! Egyszerre selymes, kerek és tartalmas, hűen visszatükrözi a készítési módját, a terroirt, az évjáratot, szinte az összes borkészítő nemzet foglalkozik vele, házasításokban egyedi karaktert biztosít, nem beszélve a pezsgőről. Így nem is csoda, ha a világ ötödik, a fehérek közül a második (210000 hektár) leggyakoribb borszőlőjévé vált.  A legtöbbet Franciaországban és az USA-ban termesztik, de viszonylag nagy mennyiségben előfordul még Ausztráliában, Olaszországban, Chilében. Nálunk 1910 körül Pécsen jelent meg, azóta pedig minden borvidékünkön elterjedt. Jelenleg 2113 hektáron termesztjük, a legnagyobb mennyiségben a Balatonboglári borvidéken (384 hektár), ezt a rangsorban Mátra, Etyek, valamint Neszmély követi. 

Ki, melyik stílust helyezi előtérbe, a közepesen testes, krémesebb jelleget adó dél-balatonit, a gyakorta trópusi gyümölcsöket árasztó villányit, szikárabb, savakban gazdagabb egrit, neszmélyit, esetleg sopronit? Ezt mindenki maga döntse el.  Most inkább egy mélyebb lélegzetű témával hozakodom elő. Kicsit kutakodtam a fajta eredetében és a gombolyag kibogozása közben kétszer is beleütköztem a Kárpát-medencébe.

A tudósok már bebizonyították, hogy a chardonnay a gouais blanc és a pinot noir természetes kereszteződéséből született. A gouais blanc megegyezik a Svájcban, Németországban fellelhető Weißer Heunisch, azaz a mi hajnos fajtánkkal, amit ezer éve németek vitték magukkal hazánk területéről. Dr. Bihari Zoltán szerint ennek a szőlőnek már korábban a kontinens nyugatabbi felére kellett kerülnie, ezért most az idő kerekét a római kor fénykorába, i.u. 92-ig tekerem vissza. Ebben az évben Titus Flavius Domitianus császár az itáliai szőlőtermelők védelmére az Itálián túli provinciákban betiltatta a szőlőtelepítést. Ezt a rendeletet majd két évszázaddal később a mai Vajdaság területén Sirmiumban, Sremska Mitrovicaban, magyar nevén Szávaszentdemeteren született Marcus Aurelius Probus császár, a rövid ideig tartó uralkodása (i.u. 276-282) alatt töröltette el. Ő előbb Szerémségben hozott létre ültetvényeket, majd szőlőtőkéket küldött Galliába. Az már csak hab a tortán, hogy az ottani szőlőtelepítők nagy támogatója a Savariaban (Szombathelyen) született Szent Márton volt, aki később a III. Francia Köztársaság védőszentjévé vált. Zoltán úgy véli a gouais blanc a Kárpát-medence szülötte és ekkor juthatott el először a fajta a kontinens többi szegletébe. Üröm az örömben, hiszen a császárt a szőlő szeretete vitte sírba, mivel a katonáinak gyorsan elege lett a mocsarak lecsapolásából, a szőlőtelepítésből, ezért hamar kardélre hányták az uralkodót. 

Miért fontos a gouais blanc? Sokan a középkor legelitebb fehér fajtájának tartják. Többek közt belőle született meg a rajnai rizling, a gamay, a melone de burgogne, a kékfrankos, na meg a furmint is. 

Végül, milyen az általam választott Havas & Tímár 2023-as chardonnay? 

Illatában citrus, friss pirítós, alma, körte, csipetnyi birs és őszibarack is megbújik. A hordóhasználat erőteljesen érződik rajta, ami a számban sem múlik.  A közepesen testes borban a fás, pirítós jegyek mögött, alma, körte, némi friss mogyoró aromák jelennek meg. Eleinte a savak szélesen járják át a szájpadlásom, majd gyorsan el is tűnnek és egy enyhén citrusos, vaníliás, közepesen hosszú lecsengésben végződik. Még hagynám érlelni, ami idővel jót tehet neki. 5 pont. 

Újra otthon!

 

A tíz évvel ezelőtti furmint láz napjainkra lecsendesedett, a fajta azóta kapott hideget, meleget, arra mégis jó volt, hogy Tokaj és Somló mellett egyre több (Badacsony, Mátra, Eger stb.) borvidéken telepíteni kezdték. Itt nem nagy mennyiségekre kell gondolni, alkalmanként 3-5, de néha még 10 hektár fölé is kúszott ez a szám borvidékenként. Ennek köszönhetően legalább az eltérő terroirokon készült furmintok megmutathatják különféle arcukat. Telepítés ide, vagy oda, határainkon belül tőkéi erőteljes fogyást mutatnak. Ez hazai szinten 2019-2023 között 3950 ha-ról 3462 ha-ra, ugyanebben az időszakban két fő végbástyáján Tokajban, 3779 ha-ról 3270 ha-ra, Somlón, 79 ha-ról 72 ha-ra zsugorodott a területe.

Nem szeretném siratni a fajtát sőt, van egy olyan termelőnk, aki üde foltként robbant be a magyar furmintok világába. A borászatát 2016-ban alapította, az első furmint ültetvényei 2019-ben fordultak termőre, a borvidék furmint területének majd a negyede, 2 ha (8,5 van összesen) a saját birtokához tartozik. Ez nem más, mint a Soproni borvidéken gazdálkodó Steigler Pince. Alapítója, az egykori poncichter családból származó Lőrinczy Bálint, borait az ugyancsak soproni születésű Varga Tamás készíti, akik találkozásuk első percétől kezdve egyből közös nevezőre találtak. Számos fajtával dolgoznak, de a három fő pillérük, a kékfrankos, a zöldveltelini, valamint a koronaékszernek tartott furmint. Tamásról sokat lehetne mesélni, munkássága során Ausztriában megjárta Burgenlandot, Wachaut, a Csendes-óceán két végét, Kaliforniát és Új-Zélandot, majd az egyik soproni rendezvényen megismerkedett Bálinttal. 2018 őszén  így indult  kettőjük sikeres kapcsolata.

A Fertő-tó környékén a furmint nem új keletű dolog. Mondhatjuk úgy is, majd 800 éves gyökerekkel bír, ráadásul hazánkban 1230-ban zapfner néven (osztrákok nevezik így) itt jegyezték fel, csak megjegyezném Tokajban a furmintról először 1611-ben írtak. A filoxéra vészig igen fontos szerepet játszott a környék bortermelésében. Többek közt, ez adja az Ausztriában található Rust híres édesborának, a Ruster Ausbruchnak egyik fő alapanyagát. Sajnos, a 19. század végi újratelepítésről, valamint a szocializmus időszakáról nincsenek furminttal kapcsolatos információim, de azt tudom, mikor 2014-ben Fertőrákoson a Ráspinál dolgoztam, az egyik cuvée-je már tartalmazott a fajtából. 

A Steiglerék az ősi múltat feltámasztva, egy új kaput nyitottak meg előttünk és csillámpalán (gneiszen) érlelt furminttal örvendeztetnek meg minket. Itt, a Somló, Tokaj, markáns ásványos ízvilága helyett a csillámpala egy jobban belesimuló fineszes jelleget biztosít a bornak.

A 2022-es furmintjuk 8 hónapos, 500 literes hordós, finomseprős érlelést kapott.  Lendületes, közepesen érett, erősen kovaköves illatában a fa pirítós jegyei mellet birs, körte, barack, grapefruit, citrus aromákkal egészül ki. Számban egy olyan sűrű szövésű, komplex, érett ízvilág fogad, amiben az élénk savak köré lime, körte, barack, alma ízek sorakoznak fel. Mindezt zöldes, herbális jegyek járják át. A fa picit még húz, amit egy csipetnyi édeskés vanília kerekít le. Lecsengésében finom, fehérborsos, sós ízek dominálnak sőt, a végén egy neutrális karakter is felfedezhető benne. Erős 6 pont.

200 napig héjon tartva!

 

Az utóbbi néhány évben kis hazánkban a natúr borok virágkorukat kezdik élni? Ez nem csak egy környezethatékony borkészítési módszer, hanem egy (vissza a gyökerekhez) filozófiai hitvallás. Mit is jelent pontosan? Úgy végzik dolgukat, mint az őseink. Bio művelést alkalmaznak, a borkészítés során spontán erjesztenek, nem szűrnek, nem derítenek, gyakorta erősen finomseprőznek, ráadásul a természetes tartósító anyagot a ként sem használják, a borokat pedig a legkisebb mozgatással próbálják még időtállóvá tenni. Ezeknél az eljárásoknál a borászok ténylegesen a természetesség elvét követik. Ők úgy fogalmaznak - nem adunk hozzá semmit, de nem is veszünk el tőle semmit. Egyre nagyobb rajongótáboruk mellett sokan ellenzik ezt a módszert. Nem vagyok se ellenük, se mellettük, részemről néhány mondatban mégis tisztába tenném a dolgokat!  Ez a módszer még nem forrta ki magát! Könnyen hiba csúszhat a számításokba, majd jönnek a borhibák, ami tudjuk, hogy mivel jár. Ezt ezért főleg azok a kicsik választják, akik több energiát, időt tudnak boraikra fordítani. Kérdeném, ha több százezer liter bor menne tönkre, az mekkora anyagi veszteséggel járna? A nagyoknak a kiszámíthatóság nagyon fontos kérdés. 

A negatív, pozitív véleményeim ellenére a natúr bortermelőket nem szabad leírni, hiszen gyakorta még lelkiismeretesebben, még nagyobb odafigyeléssel teszik a dolgukat és csodákkal lephetik meg a fogyasztókat. Most nézzünk egy ilyen extrém tételt

 Boromat Móron, a Spontán Pince tulajdonosa, Törő László készítette. Laci a dunántúli kisváros szülötte, bevallása szerint, mikor a 30 km-re lévő Székesfehérvárra járt tanulni, már azt is távol találta az otthonától.  Mikor a 7 csepp borvidék című könyvemet írtam, e szavakat mondta.

-          Tősgyökeres móri srácként nőttem fel, itt lakik a családom és imádom ezt a helyet!

Eredetileg számvitelt és könyvelést tanult, majd hamar rájött, hogy az nem az ő világa. Sok mindenben kipróbálta magát, többek közt volt haltenyésztő, raktárvezető, díszletépítő, közben pedig egyre nagyobb érdeklődést mutatott a borok iránt. Az egyik alkalommal Csetvei Krisztina munkát ajánlott neki, amit örömmel elfogadott. Innentől a bor iránti szerelem duplájára kapcsolt nála. Lelkesedését az egyik ismerőse 2017-ben, magán használatra egy parcella szőlővel jutalmazta, ami egy évvel később egy pincekulccsal bővült ki. Idővel, Krisztivel elengedték egymás kezét és az első palackjai 2022-ben jelentek meg a piacon. Eleinte bio művelést alkalmazott, majd rohamléptekkel haladt a natúr irányba. Tavaly tavasszal egy tojásban érlelt, 145 napig héjon tartott, kén hozzáadása nélküli pinot blanc narancsborral lepett meg. Akkor megemeltem előtte a kalapom. Azóta erre is rákontrázott. A 2023-as rajnai rizlingjét 200 napig hagyta héjon, természetesen ebben sincsen kén!

Illatában nem kirobbanó, egyenletesen adagolja magát, oxidáltnak nem mondom, inkább olyan, mint egy érleltebb, erősen finomseprőzött fehérbor. Ízében birs, körte, reszelt alma, érett barack keveredik karácsonyi fűszerekkel, így némi narancs, szegfűszeg is megjelenik benne.  Savai jól elvegyülnek a kerek nagy testben. Nem lóg ki belőle semmi. Hasonlít az előbb felsorolt gyümölcsökből készült rostos gyümölcslére. Izgalmas tétel. 6 pont.

Kunci

A spanyolok tudnak valamit!

 

A januári, barcelonai utamon hazafelé "itt" a reptéren megakadt a szemem egy jó ár-érték arányú, 2012-es tempranillo és graciano házasításából készült Gran Reserva boron. Mivel bíztam Rioja és Lopez de Haro nevekben, ezért hamar megvásároltam, a napokban pedig megnyitásra került a 30 hónapon át amerikai, valamit francia barrique hordókban érlelődött cuvée. A bor még a legmerészebb álmaimat is felülmúlta. 

Mielőtt mégis megosztanám veletek ízélményeimet, nézzünk egy kis háttértörténelmet.  Minden 1941-ben, a Rioja borvidékén, Badaránban kezdődött, ugyanis ekkor született meg José Miguel Arambarri Terrero a borászat alapítója. Az 1950-es évek Spanyolországában a mezőgazdaság nem tartozott a legjövedelmezőbb munkák közé, ezért asztalosnak állt. Idővel, létrehozott egy jól menő asztalosműhelyt, majd belefolyt az építőiparba, amiből egy nemzetközi cég született.  A Baleár- és a Kanári-szigetek mellett, Mexikóban és Portugáliában is üzletet nyitott. 1989-ben belevágott a húsiparba, ahol főleg hosszan érlelt kolbászokat, sonkát készítettek. Sajnos, a gyárat eladták, de néhány évvel később, 2021-ben  ebből az üzemből került ki az ország legjobb Serranoja.

A nyughatatlan vállalkozó hosszabb piaci elemzés után, 1999-ben belépett a borászok világába. Rájött, hogy Rioja portfóliójának 90%-a kékszőlőkből áll, a fehérek közül egyedül a viura-t termesztik nagyobb mennyiségben, ezért 50 hektáron hazai, illetve nemzetközi fajtakísérletbe kezdett, amiből a  moscatel de grano menudo került ki győztesen. Ennek hatására elindított egy fehér lobbit, majd 2003-ban létrehozták  Valles del Sadacia OFJ-t, amely termőterületen csak megadott fehér fajtákkal lehet dolgozni és a borok 85%-nak Moscatel de Grano Menudoból kell készülniük. Röviden, megteremtette a borvidék fehér szívét. 

Felcseperedve, két fia is beállt a családi vállalkozásba, majd 2003-ban létrehozták a Vintae csoportot és szerte az országban pincészeteket alapítottak. Többek közt az ő tulajdonát képezi Riojaban, a Lopez de Haro, Toroban a Matsu, Ribera del Dueroban a Bardos, Navarraban az Aroa, sőt Le Naturel néven a natúr borok világába is erőteljesen belefolyt. Mindezen túl szerte az országban, egykoron kiváló minőségnek örvendett, mára elfeledett területeken földeket, ültetvényeket vásárolt, ahol az ősi spanyol fajtákat preferálja. 

Boromra visszatérve, a magyarok számára a jól ismert selymes, nagytestű tempranilloból, valamint az Ibériai-félszigeten is ritkaságszámba menő, csersavakban gazdag, sötét színű, lassan érlelődő gracianoból készült, amit Riojaban mindössze 600 hektáron termesztenek. A Lopez de Haro márkenév alatt jó ár-értékű, megfizethető borokat szerettek volna létrehozni. Ezt a bort kóstolva, erőteljesen sikerült.

Illatában dől belőle az amerikai tölgyfahordóból származó vanília, kókusz, csoki komboja, amik szeder, áfonya, némi ánizs, csöppnyi bőr jegyekkel egészülnek ki. Öregedésnek nyoma sincsen. Ízében olyan mintha 2 éves lenne, pedig 12. A közepes testű bor tanninjai még nem csillapodtak le teljesen, szépen eloszló savai élénken élnek benne. Ízében főleg szeder, konyakmeggy, kókusz, csoki, fekete és piros ribizli aromák, kellemes borsos fűszerekkel vegyülnek el. A lecsengése nem rövid, de nem is mondanám túl hosszúnak. 16 Euróért, több mint Best buy tétel! Vakon 6 pont, a korát tudva 7.

 Kunci

Kóstolás a macedón gyöngyszemben

 

A Stobi után Kavadarciba a szállásunkra igyekeztünk. Többek közt ott található a Tikves giga borászata és az a Popovi pincészet, aminek az apartmanjában éjszakáztunk. Már a megérkezésünkkor, a hallba lépve, a padlón egy pincére néző látványablak fogadott minket, amitől csak ámultunk és bámultunk. A papírok gyors elintézése után a Stobis élményeken felbuzdulva, előálltam egy vasárnap esti borkóstoló ötletével, amire ők hamar kötélnek álltak. Eleinte ez bátor gondolatnak tűnt a Stobis kalandom után, de némi pihenő, valamint egy liter víz elfogyasztása után helyre állt a pH értékem. 

Mint megtudtuk, a családban a borkészítés ötlete 2018-ban, egy görög nyaralás során merült fel, majd néhány hét leforgása alatt meg is alapították a céget. A férfi fotós, övé a város Fuji fotóboltja, a felesége fogorvos, rendelője fölött pedig a Fuji Dent olvasható. Ebből adódóan az első évjáratukat még Fuji néven készítették el, ezt követte családi, Popovi név adása. 

Alig néhány hektáron helyi, illetve nemzetközi fajtákkal dolgoznak és évi 12000 palack bort készítenek. Magas minőségű boraik hamar felhívták magukra a szakemberek figyelmét. Többek között jó kapcsolatokat ápolnak a közép-kelet európai borokra specializálódott Master of Wine-nal, Caroline Gilbyvel, aki számos alkalommal járt náluk sőt, bevallásuk szerint még a szerb miniszterelnök Vucic is szívesen kortyolgat az isteni nedűikből. Amennyire kicsik, annyira változatosak, ami a hordóhasználatukra is kiterjed. Az amerika, francia, szlavón tölgy mellett a magyarban is szívesen érlelik boraikat. 

Meglepetésemre a borsort egy ritka ősi fajtából, Stanusinaból készült rozéval nyitottuk, aminek a Momina Solza (lány könnye) fantázianevet adták. Az enyhén pink szín mögött, meglepően fűszeres aromák, feszes test, valamint friss eper, cseresznye ízek uralkodnak.  Lecsengését némi édeskés íz kerekíti le. Összességében egy kellemes, izgalmas rozé. +4 pont.

Annak ellenére, hogy nem vagyok a muskotályos fajták szerelmese a temjanikájuk egy olyan arcát mutatta, amibe egyből beleszerelmesedtem. A jó savak, enyhén zöldes ízek mögött, friss virág, bodza, ananász, banán, egres aromák jelentek meg. Émelygősségnek nyoma sincs, helyette egy szikár gyümölcsbombát kaptam.  6 pont 

A 2021-es cabernet sauvignon egy igazi gyümölcsös, mediterrán, nagy testű vörösbor. A vaníliás hordó mögött áfonya, fekete ribizli, szeder, csoki aromák, finom borsos fűszerekkel egészülnek ki. Picit populáris jellegű, kis hazánkban mégis nagyon közkedvelt lenne. A tanninjai viszont teljesen beértek, ami azon a klímán szinte kötelező jellegű. 7 pont 

Befejezésként jött a 3 hordó házasításából (vranec, merlot, cabernet sauvignon) készült 2022-es My Story. Feszes, tiszta illatokkal indít, amiben a fa csokis, borsos, vaníliás aromái gyönyörűen harmonizálnak a fajták különféle gyümölcsös jegyeivel. A nagytestű vranec vibráló savaira, fekete ribizlis, szedres, fűszeres ízvilágára vastag, bársonyos lepelként telepszenek a cabernet és a merlot áfonyás, érett szilvás ízei. Nagyon hosszú lecsengéssel bír. Erős 7 pont.

Boros kaland a Balkánon! Irány Észak-Macedónia!

A 2024-es élményekkel teli forró nyár is szinte gyorsvonatként robogott el mellettem. Szeptember beköszöntével azt vettem észre, hogy egyéb elfoglaltságaim miatt blogos beszámolóim teljesen elmaradtak, amit most be szeretnék pótolni. 

Még június utolsó napján felkerekedtünk és Észak-Macedóniát átszelve, a Jón-tenger partján fekvő görögországi Pargaba vettük irányunkat. Egy nap alatt az 1150 km-es táv igen hosszúnak bizonyult, ráadásul három rázós határ várt minket, ezért két részre bontottuk utunkat, sőt némi trükköt is alkalmaztunk. Párom vajdasági származását kihasználva, az anyukájától, Zentáról indultunk. Autópályán szinte faltuk a kilométereket és meglepetésünkre 11 órarakor már az Észak-Macedón határ tűnt fel előttünk. Az örömünk hamar alább szállt, a tűző napon, két és fél órás átkelésben volt részünk. Ahogy mondani szokták, új ország, új impulzusok, az utóbbi viszont a vártnál erőteljesebben hatott ránk. A lepusztult, sokszor félig kész házak, a magyarnál is gyatrább úthálózat, a közlekedés morálja szinte meg sem rendített, na jó a közlekedés igen. Had említsek néhány példát. Az egyik benzinkútnál egy öreg bácsi figyelmeztetett minket, hogy a kígyó gyakori vendég, a másiknál pedig hajnalban a kassza mellett gázrezsón pörkölték a kávét, meg sem említve az út közepén kérődző teheneket. Extraként a cirill betűk nem ismerése már csak hab a tortán. Ezek után Bosznia-Hercegovinát csak a Balkán kapujának hívom. Persze, ettől szép és izgalmas ez a parányi ország. Ne feledjük, régi nevén Makedónia az Ex-Jugoszláv tagállamok közül messze a legszegényebb volt. Ipara gyenge, a nyelve azonos a bolgárral, a 25-30% albán kisebbségét, a területtel együtt az Albán állam legszívesebben beolvasztaná egy nagy albán birodalomba, sőt a görögök az EU-s tárgyalások kapcsán az országuk nevének megváltoztatására kényszerítették, így lett a neve Észak-Macedónia. 

A borok szerelmeseire viszont a habzsi-dőzsi vár. Az ország mezőgazdasági területének 10%-án szőlőt termesztenek, ennél nagyon felületet egyedül a dohány élvez, röviden szólva, a boros szektor komoly szerepet tölt be a gazdasági életében. Jelenleg 25000-30000 hektár környékén húzható meg a határ, de néhány évtizedet visszarepülve majd 40000 hektáron folyt munka és joggal érdemelte ki Jugoszlávia szőlőskertjének járó címet!  Azt se feledjük, az ottani területek a spanyol Rioja-val fekszenek hasonló szélességi fokon, ezzel a kontinentális és hegyvidéki hatás mellett klímáját a meleg mediterrán is komolyan befolyásolja. Ahogy a magyarok, úgy ez az ország is keresi a boros arculatát. Három nagy régiója közül (Pcinja, Pelagonija, Povardarie) az utóbbi a legfontosabb és az adja az ország termésének 90%-át. A legfontosabb fajtája a  szőlőterületeinek 40%-át kitevő vranec, a fehérek közül pedig a muskotályos jellegű temjanika. Persze, a cabernet sauvignontól kezdve, a chardonnay-n  át a petit verdot-ig rengeteg fajtával foglalkoznak. 

Eredetileg a Balkán legnagyobb, Tikves borászatába itt, szerettem volna ellátogatni, sajnos aznap zárva tartott, így esett a választásom az útba eső Stobira. Ez a fővárostól, Skopjétől 80 km-re, déli irányba található a Tikves borvidéken. Megérkezésünkkor 38 fokot mutatott a hőmérő, a hatalmas üres parkolójában pedig egy teremtett lelket sem láttunk. A klímás, húsz évvel ezelőtti stílusban berendezett étterembe belépve, egy asztaltársaság, három felszolgáló és a Kill Bill zenéjének egyik belassított változata üdvözölt minket. Mindezt úgy, hogy hajnali négykor keltünk és 700 km-t levezettünk. 

A borkóstoló hallatán egy fiatal pincér szívesen a rendelkezésünkre állt, aki előbb megmutatta az ultramodern pincéjüket, amiben egy akkora prés állt, amekkorát még életemben nem láttam, majd visszatérve egy nagyobb füzetet nyomott a kezünkbe, amiből gazdagon válogathattunk borokból. A srácról kiderült, még csak 16 éves, ötödik napja dolgozik a borászatban, sőt előző nap még egy 500 fős esküvőn vett részt. Ennek ellenére mesélt a cégről, ajánlani is tudott, csak a bevallása szerint egy kicsit fáradtnak érezte magát. Megtudtuk, évi 5 millió liter bort készítenek, ebből mindössze 5% a vásárolt tétel. A Stobi eredetileg egy ottani római kori város volt, a nevét is tőle vették át, a páva jelképüket pedig egy mozaikon találták. 

Az összes tételről egyenként nem számolnék be, de néhány csemegét mégis kiemelnék. A nyitásnál Bosznia-Hercegovina első számú fehér fajtájára a zilavkara egyből rácuppantam. Már csak azért is, mert a fajtát a 19. század végén az Osztrák-Magyar Monarchiában, magyar szakemberek szelektálták ki Trebinje szőlőtőkéi közül, sőt egyes kutatások szerint a hárslevelűnkkel rokonságban áll. Ízében krémes, viaszos, enyhén zöldcitrusos, gyömbéres, némi hársmézzel meghintve. Pici cukor is szorult bele. Nem csúcsbor, mégis van benne egy mély beltartalom. 5 pontot adok rá. 

A Balkán legfontosabb muskotályos fajtája, a Selection félédes temjanika nem nyűgözött le annyira, ezzel szemben a Selection 2023-as, hordós chardonnay annál inkább. Vastag, krémes, enyhén zöld almás, vaníliás, fehér trópusi gyümölcsös ízei, jó savai, igazi újvilági stílust képviselnek. Nem zavaróan, de némi cukor ebbe is  beleszaladt. Erős 6 pont 

Az ország első számú vörös fajtája, a fekete lónak is nevezett 2020-as vranec Selection élénk vadságával, hatalmas potenciáljával tett rám mélyebb benyomást. Komplex ízvilágában, az aszalt meggy, gránátalma, feketeribizli, feketebors, csoki aromái mögött, némi bársonyos jelleg is felfedezhető. A jó közepes vastagságú, vibráló savgerincű, szikár testű, hosszú lecsengésű bor még távolról sincs a csúcson. 6 pontot adok. 

Ínyencségként megízleltem egy 2020-as nagytestű petit verdot-t is.  Erdei bogyós, szedres, vaníliás, érett szilvás, fekete csokis aromái, hosszú lecsengéssel bírnak. Picit populárisra készült, de még így is alsó hangon 7 pontot adok rá. 

Hamarosan folyt. köv.

Kunci