Titokzatos fajta a mediterráneum kapujából!

 

Az utazás mindig felnyitja az ember elméjét. Egy rövidebb-hosszabb kiruccanás során új tájakat, kultúrákat, szokásokat, ízeket ismerhetünk meg. A világ számos vidékén jártam már, láttam hatalmas hegyeket, sivatagokat, trópusi pálmafás tengerpartokat, a tajga végeláthatatlan fenyőerdőit, legjobban mégis az Alpokért és az öreg kontinens mediterrán régiójáért rajongok. Nekünk, magyaroknak mindkettővel szerencsénk van, hiszen előbbi Ausztria keleti végénél ér véget, míg a mediterránum egyik kapuja, az Isztriai-félsziget, a határunktól alig néhány óra autóútra van. 

Az utóbbi földdarabot a fekvése és a kulturális egyvelege teszi különlegessé. Északról az Alpok, keletről a Dinaridák kezdődő nyúlványai zárják körbe, délről pedig az Adriai-tengeren felkúszó, a parti hegyeknek nekiütköző meleg légtömegek kellemes, mediterrán jellegű hatást varázsolnak. Az itteni klíma messze van a görögtől, még Dél-Dalmáciától is, némileg mégis beleszippanthatunk a Földközi-tenger jótékony életérzésébe. Kulturális jelenéről, örökségéről pedig szuperlatívuszokban lehet mesélni. A történelem során lenyomatukat hagyták a rómaiak, a velenceiek, az Osztrák–Magyar Monarchia, természetesen mi magyarok is, gondoljunk csak Abbáziára és Fiumére. A két világháború között Olaszországhoz, majd Tito nyugatosított, szocialista Jugoszláviájához csatolták, nem feledve a mostani két gazdáját, Horvátországot, valamint északon a csöppnyi területtel bíró Szlovéniát. Az északnyugati bejáratnál, Koperben már szabadon élő pálmafák, leanderek, olajfaültetvények üdvözölnek minket, nem beszélve a tenger felől fújó friss, sós szellőről. Ennek megfelelően a régió gasztronómiája is egyedi élményt nyújt. A frissen fogott tenger gyümölcsei mellett a sós tengeri levegőn szárított sonka, a pršut, a helyben termett olívabogyó és az abból sajtolt olívaolaj akár fel is tehetné az i-re a pontot, de a teljesség érzése még tovább fokozható. A jugoszláv időkből, Boszniából származó cevapcici sem ritka vendég a terítéken, és vélhetően az olasz hatásnak tulajdonítható helyi tésztaspecialitásról, a fuži tésztáról se feledkezzünk meg. Erre a fűszert a régióban található szarvasgomba adja, desszertnek pedig ott vannak a szabadon növő útszéli fügefák. Úgy gondolom az ínyenceknek néhány érett, lopott, édes füge sokkal nagyobb kulináris élményt nyújt, mint bármelyik cukrászdai remekmű. 

A tengerpart mellett a félsziget belsejébe is érdemes ellátogatni, ahol egy hegyekkel, hatalmas völgyekkel tagolt táján, parányi falvak, a terra rossa-n (vörös földön) olajfa- és szőlőültetvények gyakorta egymás mellett sorakoznak. Ha csak két célpontot kellene kiemelni, akkor mindenképpen Motovun várát, illetve a túrázás szerelmeseinek az igazi kihívást jelentő, 1400 méter magas, szinte falként emelkedő Učka Vojak csúcsát ajánlanám. Körpanorámájáról több mint 100 kilométeres körzetben elláthatunk, az Alpok hegyláncától Velencén át egészen a Lošinj-sziget déli csücskéig, miközben az Isztriai-félsziget háromszöghöz hasonló formája térképként rajzolódik ki előttünk.

Rövid írásommal épp csak megkarcoltam a régiót, hiszen nem esett szó a pulai amfiteátrumról, Rovinjról, Rabacról, a Lim-fjordról, Tito legkedvesebb helyéről, a Brijuni-szigetekről, melyek felsorolását és annak történelmi szálait hosszan lehetne ecsetelni. Végül, a kultúrához, a gasztronómiához, a túrázáshoz vagy a délutáni sziesztához párosuljon egy helyi ital, ami nem más, mint a friss, fehér, gyümölcsös, enyhén kesernyés, zöld fűszeres, minimálisan mentás ízvilágú istarska malvazija szőlőből készült bor. Ez olyannyira részese a helyi életérzésnek, mint Egerben a bikavér vagy a Balaton körül az olaszrizling. Maga a fajta a Görögországból származó malváziák rokonságába tartozik, és a termesztését annyira komolyan veszik, hogy Horvátország második leggyakoribb szőlőfajtájává vált. Igen terroir érzékeny, így különböző talajokon (mészköves, agyagos, terra rossa) más-más arcát mutatja, a legjobb minőséget viszont az utóbbin, vagyis a vörös színű, vasban gazdag terra rossa-n adja. 

Attól még, hogy a poreči székhelyű Vina Laguna borászat 600 hektárjával az Isztria legnagyobb pincészete, a 2023-as malvazija istarska borának 8 Eurós ár-érték, minőség aránya telitalálat. Szinte bármelyik nagyobb horvát szupermarketban megtalálható így, ha ráleltek erre az évjáratra bátran vigyétek haza, hűtsétek be és kóstoljátok meg. Zárásként nézzük mi rejtőzik a palackban. 

Közepes intenzitású illata citrusokkal, fehér húsú gyümölcsökkel, lime-mal, némi kesernyés körtével és nagy adag zöld fűszeres jegyekkel van megtarkítva. A testét egyáltalán nem mondanám vékonynak, inkább kissé viaszosnak, ettől még friss, filigrán arcát mutatja. Ízében a citrus, a lime, valamint a zöld fűszerek mellett körtés, csonthéjas, kesernyés, enyhén fehérborsos aromák jelennek meg. Mediterrán borhoz képest gyönyörű savgerinccel bír, a lecsengésében pedig némi menta is visszaköszön. Egy olyan körző, vonalzó bor, amit bármikor szívesen kortyolgatnék. 6 pont 

Kunci