Egy bor a világ legjobb borászatából!

 

Portugáliából hazafelé, a madridi repülőtéren erőteljesen elmerültem a spanyol borok világában. Hosszú tanakodás után a Bodegas de los Herederos del Marqués de Riscal palackja mellett döntöttem. Ez a név a borbarátok számára ismerősen csenghet. 2024-ben a világ legjobb borászatának választották. Csak halkan jegyezném meg, hogy ugyanabban az évben a világ TOP 100 listáján a Szepsy a 43., a Disznókő pedig a 67. helyen végzett. A boromnál a csavar azonban nem itt bújik meg. Mielőtt elárulnám, egy kicsit merüljünk el az ország bortörténelmének bugyraiba.

A borászatot 1858-ban Camilo Hurtado de Amézaga, a 6. Marqués de Riscal alapította az apjától örökölt présházakból a Rioja Alavesa régióban. Forradalmi újításainak köszönhetően a borvidék azonnal úttörő szereplővé vált. Legnagyobb érdeme a bordeaux-i szőlőfajták és borkészítési technikák elterjesztése volt, amelyek megalapozták a modern spanyol borászatot. Ennek eredményeként 1895-ben a Bordeaux-i Nemzetközi Kiállításon ez lett az első olyan nem bordeaux-i borászat, aki Honorific diplomát kapott. A fejlődés ezzel még nem állt meg és a mai napig tart. 2006-ban a Frank O. Gehry tervei alapján készült futurisztikus borászatukkal hívták fel ismét magukra a figyelmet. Történetünk nem itt ér véget. A kezdeti sztorinkkal most visszakanyarodnunk 1972-be, ugyanis a borászat Rueda borvidékén egy új birtokot alapított a fehér fajták részére. A főleg kékszőlőkből álló régióban előbb felkarolták az addig elhanyagolt verdejót, majd 1974-ben elültették az első sauvignon blanc tőkéket. Ezzel a tevékenységükkel a borvidék motorjává és arculatformálójává lettek. Többek közt az ő közreműködésükkel jött létre a Rueda DO, amivel napjainkra megalkották az ország egyik legfontosabb fehérboros borvidéket. Most egy 2024-es sauvgnon blanc-t mutatok be tőlük, amely a fajtának a spanyol nagymesterei közé tartoznak. 

Közepesen intenzív illattal indít. Orromba citrus, fű, ananász, grapefruit, enyhén zöldséges aromák áradnak. Közepes testében a savgerinc mögött grapefruitos, vajas spárgás, zöldséges, fenolos ízek fedezhetőek fel. Mindez némi kesernyés lecsengéssel bír. Egy tipikus európai stílus, aminek az intenzítása távol az újvilágitól, de spanyol a forró Mezetától ne várjunk többet. 6 pont

Kunci

A téli Barcelonában

 

2024 januárjában a párommal egy barcelonai utazás mellett döntöttünk. Egyikünk sem járt még a katalán fővárosban és arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen a mediterrán tél. Kis autónkkal éjszaka fél 4-kor, -10 fokban indultunk Szegedről Ferihegyre, onnét pedig hatalmas gépmadár vitt minket Spanyolország második legnagyobb városába. A 21. század gyors közlekedési vívmányainak köszönhetően 10 órakor már egy másik világban találtuk magunkat. 

A reptérről előbb vonattal, majd metróval mentünk be a város szívében fekvő, az 1888-as világkiállításra épült Arc de Triomf kapujához. A vörös téglákkal díszített, spanyol, iszlám stílusjegyekkel bíró épületen átlépve egy pálmafákkal szegélyezett, életteli, autómentes utcába csöppentünk, ahol sétáló családok, párok, művészek, futkározó gyerekek élvezték a tavaszias hangulatot árasztó napsütést. A promenád végén lévő Ciutadella Parkba belépve úgy éreztük, mintha az édenkertbe érkeztünk volna meg. Virágzott a japánbirs, mandarinoktól, narancsoktól roskadoztak a citrusfák és az egyik fűtetlen pálmaházban a trópusi növények mellett ananászt is megcsodálhattunk. A hangulatot még tovább fokozták a kis tavon csónakázó fiatalok, a köztük úszkáló vadludak, az i-re a pontot pedig egy kör alakú színpadon latin táncot járó társaság rakta. Itt a hőmérő higanypálcáját nem tudtuk pontosan beazonosítani, viszont a reggeli zimankó után vígan pulóverben flangáltunk. Ekkorra már az idő lassan dél felé közeledett és a mi biológiai óránk sem bírta tovább, ezért a napfényes jacht és vitorlás kikötő egyik éttermében töltöttük meg éhes gyomrunkat. 

Ilyen élményekkel köszöntött minket Barcelona, aminek az egyedisége a múltjában, jelenében, gasztronómiájában, építészetében, lakosainak ibériai virtusában, mediterrán klímájában rejlik. Kétszer rendeztek itt világkiállítást (1888, 1929), egyszer olimpiát (1992), nem feledve egykori művészeit, Gaudít, Picassot, világhíres focicsapatát. A város ritmusa, szépsége, lépésről-lépésre csodákat tartogat számunkra. Egy olyan hely, ami könnyedén egy hétre is magába szippanthat minket, de nekünk csak négy napunk maradt ráadásul, egyszer még a város határait is elhagytuk.

Kunci

A spanyolok tudnak valamit!

 

A januári, barcelonai utamon hazafelé "itt" a reptéren megakadt a szemem egy jó ár-érték arányú, 2012-es tempranillo és graciano házasításából készült Gran Reserva boron. Mivel bíztam Rioja és Lopez de Haro nevekben, ezért hamar megvásároltam, a napokban pedig megnyitásra került a 30 hónapon át amerikai, valamit francia barrique hordókban érlelődött cuvée. A bor még a legmerészebb álmaimat is felülmúlta. 

Mielőtt mégis megosztanám veletek ízélményeimet, nézzünk egy kis háttértörténelmet.  Minden 1941-ben, a Rioja borvidékén, Badaránban kezdődött, ugyanis ekkor született meg José Miguel Arambarri Terrero a borászat alapítója. Az 1950-es évek Spanyolországában a mezőgazdaság nem tartozott a legjövedelmezőbb munkák közé, ezért asztalosnak állt. Idővel, létrehozott egy jól menő asztalosműhelyt, majd belefolyt az építőiparba, amiből egy nemzetközi cég született.  A Baleár- és a Kanári-szigetek mellett, Mexikóban és Portugáliában is üzletet nyitott. 1989-ben belevágott a húsiparba, ahol főleg hosszan érlelt kolbászokat, sonkát készítettek. Sajnos, a gyárat eladták, de néhány évvel később, 2021-ben  ebből az üzemből került ki az ország legjobb Serranoja.

A nyughatatlan vállalkozó hosszabb piaci elemzés után, 1999-ben belépett a borászok világába. Rájött, hogy Rioja portfóliójának 90%-a kékszőlőkből áll, a fehérek közül egyedül a viura-t termesztik nagyobb mennyiségben, ezért 50 hektáron hazai, illetve nemzetközi fajtakísérletbe kezdett, amiből a  moscatel de grano menudo került ki győztesen. Ennek hatására elindított egy fehér lobbit, majd 2003-ban létrehozták  Valles del Sadacia OFJ-t, amely termőterületen csak megadott fehér fajtákkal lehet dolgozni és a borok 85%-nak Moscatel de Grano Menudoból kell készülniük. Röviden, megteremtette a borvidék fehér szívét. 

Felcseperedve, két fia is beállt a családi vállalkozásba, majd 2003-ban létrehozták a Vintae csoportot és szerte az országban pincészeteket alapítottak. Többek közt az ő tulajdonát képezi Riojaban, a Lopez de Haro, Toroban a Matsu, Ribera del Dueroban a Bardos, Navarraban az Aroa, sőt Le Naturel néven a natúr borok világába is erőteljesen belefolyt. Mindezen túl szerte az országban, egykoron kiváló minőségnek örvendett, mára elfeledett területeken földeket, ültetvényeket vásárolt, ahol az ősi spanyol fajtákat preferálja. 

Boromra visszatérve, a magyarok számára a jól ismert selymes, nagytestű tempranilloból, valamint az Ibériai-félszigeten is ritkaságszámba menő, csersavakban gazdag, sötét színű, lassan érlelődő gracianoból készült, amit Riojaban mindössze 600 hektáron termesztenek. A Lopez de Haro márkenév alatt jó ár-értékű, megfizethető borokat szerettek volna létrehozni. Ezt a bort kóstolva, erőteljesen sikerült.

Illatában dől belőle az amerikai tölgyfahordóból származó vanília, kókusz, csoki komboja, amik szeder, áfonya, némi ánizs, csöppnyi bőr jegyekkel egészülnek ki. Öregedésnek nyoma sincsen. Ízében olyan mintha 2 éves lenne, pedig 12. A közepes testű bor tanninjai még nem csillapodtak le teljesen, szépen eloszló savai élénken élnek benne. Ízében főleg szeder, konyakmeggy, kókusz, csoki, fekete és piros ribizli aromák, kellemes borsos fűszerekkel vegyülnek el. A lecsengése nem rövid, de nem is mondanám túl hosszúnak. 16 Euróért, több mint Best buy tétel! Vakon 6 pont, a korát tudva 7.

 Kunci

Itt készül a Cavák Cavája

 

Agusti Torello Mata Pincészete egy olyan ikonikus hely, ahova egyszer minden Cava rajongónak el kell látogatnia. Az 1935-ben született, zenész valamint szabó felmenőkkel bíró Agusti Torello Mata a bor- és a pezsgőkészítésnek szentelte az éltét. Borászati iskoláit elvégezve, Sant Sadurni d’Anoia-ban megnyitotta a város első borászati laborját, majd 1955-ben elkészítette az első 500 üveg pezsgőjét. Sokan a spanyol pezsgőkészítők egyik úttörőjének hívják. Többek közt, ő volt a Confraira de Cava (Cava Testvériség) a buborékos italok népszerűsítésére alapult szervezet első elnöke.

Nagy álmát 1978-ban valósította meg. Már akkor tudta, hogy az idős szőlőtőkék adják a legjobb minőséget, így a legöregebb ültetvényeiből készítette el a Kripta névre hallgató csúcs Cava-ját. Ennek során egy különleges amfora alakú palackban, minimum öt éven át érleli az italt, amit ma sokan a Cava-k Cava-jaként emlegetnek. 

A borászat a 40 hektár saját területe mellé még 100 hektárról vásárol szőlőt. Repertoárjuk szigorúan helyi fajtákra (xarel-lo, parellada és macabeo, trepan) koncentrálódik. Boraik nagy részét rozsdamentes acéltartályokban érlelik, a legjobb minőség viszont hordóba kerül. Évente 500-600 ezer palack Cava-t készítenek. Előbb egy interaktív videóval egybekötött pincebejáráson vettünk részt, majd jött az áhított kóstoló. 

Ugyan, az eredeti D.O. Cava-ból nem léptek ki, de ez semmit sem von le a minőségből. A legegyszerűbb pezsgőiket is legalább 18 hónapig érlelik, a szőlőművelés pedig szigorúan bio. Mint megtudtuk, a borvidék 80%-ban organikus szőlőművelést alkalmaz és Penedès szeretne a világ első, 100%-ban bio művelést alkalmazó borvidéke lenni. Sajnos, a klímaváltozás őket sem kíméli. Az utóbbi 20 évben a szüretek időpontjai majd egy hónappal vándoroltak előre. A kóstoló során négy évjáratos tételt kaptunk a poharunkba, amik mind 30 hónapos érlelést kaptak. Ez talán sokat elmond a minőségről. 

Gran Reserva Brut Natur 2018 

Zöld almás, zöldfűszeres, citrusos illatvilága egy hamisíthatatlan klasszikus Cava aromavilágát rajzolja ki. Erőteljesebb bubijai inkább frissítőek, mint zavaróak. A csontszáraz pezsgőben a savak, gyümölcsös ízek csilingelve kombinálódnak, amiben némi vanília is felüti a fejét. 6 pont (számomra ez volt a kedvenc)

Ubac 2018 

Az Ubac-dűlőből származó tétel, az előbbihez képest már testesebb és komplexebb ital. Enyhén élesztős íze mellett, zöld alma, marcipánnal keveredik, de a zöldfűszerek sem hiányoznak belőle. Erőteljesebb savait 4 gramm maradék cukra teszi kerekebbé. 6 pont 

Rosat Trepat 2021 

Kirobbanó, friss, piros gyümölcsös illataromákat áraszt. Gyönyörű savai mögött eper, cseresznye ízek bújnak meg. 8 gramm cukra picit tartalmasabbá, fogyasztóbarátabbá teszi. Különösen a nők kedvence lehet. -6 pont

Barrica Reserva 2018 

A 100% Macabeo-ból készült tétel egy teljesen más arcát mutatta. Illatában a zöld alma, zöldfűszerek valamelyest a háttérbe szorulnak és a krémes, élesztős, enyhén vaníliás aromák kezdenek uralkodni. Számban egy telt, gyümölcsös, picit már a Champagne felé húzó ital kápráztatja el az ízlelőbimbóimat. +6 pont. 

 A következő cikkben Németh Ágival való riportom olvashatjátok, így akkor is tartsatok velem.

Kunci

Egy kis Cava történelem

 

   Már régóta nagy álmom volt, hogy eljussak Sant Sadurni d’Anoia-ba a buborékos világ egyik központjába. Mivel 30 km-re található Barcelonától, így a kirándulásunk során, semmiféleképpen sem szerettük volna kihagyni ezt az alkalmat. A 12000 fős települést a Cava-k Mekkájának is hívhatnánk, hiszen a városban szinte mindenki közvetve, vagy közvetlenül érintett benne. 85 pezsgőpincészetben érlelik ezt a nemes italt. Ezt az információt már Németh Ágitól tudom, (magyar Decanter, később a Vince főszerkesztője) aki már évek óta ott él sőt, még egy riportot is készíthettem vele, ezért a következő írásaimat se hagyjátok ki. :)

Barcelonából kereken egy óra alatt értünk vasparipával Sant Sadurni d’Anoia-ba, majd a vasútállomással szemben egyből a Freixenet Pincészet impozáns épülete fogadott minket. Mi nem oda, hanem a városon túl fekvő Agusti Torello Mata-hoz tartottunk. Mivel busz nem volt, így maradt a két lábunk. A várost elhagyva szépen megművelt, öreg gyalogtőkés szőlősorok mellett haladtunk. Még csak januárt írtunk, meglepetésünkre itt-ott már zöld levélhajtással is találkoztunk. 

   Mielőtt a pincészeti látogatásunkról írnék, néhány mondatot említenék a világ harmadik legfontosabb buborékos italáról a Cava-ról, amiből évente 250 millió palackkal készítenek.

A sztorim 1551-ben indítom, ugyanis ekkor alapították a Codorniu borászatot. A következő mérföldkő 1659-ben Anna Codorniu és Miquel Raventós házassága, ezzel a lépéssel két nagy borászati hagyományokkal rendelkező család több száz évre egyesült. Kétszáz évvel később, az 1860-as években Josep Raventós Franciaországban szerzett gyakorlatot. Ekkor ismerkedett meg a pezsgőkészítéssel, majd hazatérve merészet gondolt és 1872-ben macabeu, xarel-lo, parellada fajtákból elkészítette az első pezsgőjét. Ugyan, nem ez volt Spanyolország első buborékos itala, a Cava nevet is csak 1959-től használják, viszont az 1872-es dátumot a spanyol buborékos kultúra sarokkövének tekinthetjük. 

Az út hosszú és nehéz volt. Az 1972-ben létrehozták D.O. Cava erdetvédelmet, majd 1986-ban az EU elődjébe, az EGK-ba belépve lehatárolták azokat a területeket ahol Cava készülhet. Ezzel nem csak Penedès-ben, hanem az ország négy régiójának (Comtats de Barcelona, Levante, Ebro-völgye, Vinedos de Almendralejo) 159 településén, Méthode Traditionelle, vagyis palackos érleléssel állítják elő a termelők ezt a buborékos italalt. Még ugyanebben az évben a két nagy több száz éves családi egyesülés felbomlott, így született meg a Codorniu kapujával szemben a Raventós i Blanc Pezsgőpincészete. 

   Az ottlétünk során a Raventos i Blanc-t valamint a Codorniu-t is szívesen meglátogattuk volna. Mint kiderült, a Raventos i Blanc-ba egyszerű halandók nem nagyon jutnak be, aznap pedig a Codorniu-ban meg nem volt angol csoportvezetés. Mi mégis megpróbálkoztunk vele. A kapuja tárva-nyitva volt, kóstolótermébe belépve, szinte a lépteimtől kongott a hatalmas terem. Emberek után nyomozva egyik helyiségből a másikba jutva jószerivel, már csak a földalatti érlelő pince labirintusába nem toppantam be. 

   Különös tény, hogy szerte az országban érlelődnek a Cava-k, a 90-95%-a mégis Penedès pincéiből kerül ki. Ezen belül a Freixenet 136 millió (ezzel a világ legnagyobb pezsgőpincészete), valamint a Codorniu 50 millió palackjaikkal toronymagasan uralják a piacot. Ahogy máshol, úgy ott is voltak a tömegtermelésnek ellenzői, így 2014-ben néhányan kiléptek a D.O. Cava-ból és megalapították a magasabb minőséget jelentő Clàssic Penedès-t. Egyeseknek még ez sem volt elég, így 2017-ben szintet emelve megszületett a Corpinnat, ami egy lehatárolt termőhely legmagasabb kategóriáját jelenti a Penedès-en belül. 

   A 23000 hektáros borvidék termésének nagy részéből Cava készül, néhányan azért csendes borok előállításával is foglalkoznak. Az előtérben fekvő Montserrat-hegység megvédi a szőlőket a Pireneusokból jövő hideg légáramlatoktól, a termőterületek 200-800 méter magasságig húzódnak, amik a tenger felől jövő forró tengeri légáramlatokat hűsíti. Az évtizedek során a három fő fajtái (xarel-lo, parellada és macabeo) főleg chardonnay, trepan, garnacha, pinot noir ültetvényekkel egészültek ki. Az utóbbi kettőből rozé is készülhet. Amúgy xarel-lo a savakat, a macabeo a robusztus testet adja. Sajnos mára a parellada sokat veszített az értékéből, ami alapvetően a fineszért felelt.

Barcelona "árnyék" borbárjában!

 

Még otthon, az út tervezése során fedeztem fel a szimpatikusnak tűnő Zona d’Ombra borbárat, ahova néhány pohár bor erejéig mindenképpen be szerettem volna térni. Ugyan, a nevének eredetéről (árnyékzóna) semmit sem tudok, viszont a Gótikus negyed egyik legeldugottabb csücskében fekszik. Csak hosszú keresgélés után találtuk meg a labirintusnak tűnő utcákban. 

A kóstolásra vonatkozóan komolyabb koncepcióm nem volt, inkább a meglepetés erejére bíztam magam. Az évek során azért némi jártasságot szereztem a spanyol borok terén, az ismeretlenségi tényező mégis nagyobb súlyt nyomott a latba. Voltam egy nagyobb szupermarketben, ahol négy, 10-15 méteres hosszú soron, csak helyi borok sorakoztak. Matsu-t, Lopez de Haro-t, egy nagyobb nevű sherry-t, cava-t, még el tudtam helyezni a fejemben, a több ezer tétel között mégis hamar elveszettnek éreztem magam. A hangulatosan kialakított borbár 20-25 nyitott palackjából, két fehér és két vörös került a poharunkba. 

Pazo Senorans, albarino 2022 

Elsőként Rias Baixas borvidékéről, a Pazo Senorans 2022-es albarino-ra esett a választásunk. A 22 hektáros családi pincészet Spanyolországban egy igazi ikon. Minden 1979-ben kezdődött, mikor Marisol Bueno férjével Javier Mareque-vel megvásároltak egy 8 hektáros birtokot. Eleinte csak szőlőt termeltek, majd 1989-ben letöltötték az első palackjaikat. A legfontosabb fajtájuk az albarino, aminek világszintű népszerűsítéséért Marisol Bueno oly úttörő munkát hajtott végre, amivel kiérdemelte az albarino királynője (Gran Dama, de Albarino) elnevezést. Ez a pincészet egyik reduktív alapbora, amit közel fél évet finomseprőn érleltek.

Enyhén citrusos, édeskés illatában a fehér húsú gyümölcsös jegyek, zöldes reflexekkel keverednek. Számban, közepesen telt, kerek ízek fogadnak, amiben a savak szépen belesimulnak a lágyabb érzetű testbe. A bor fehér eper, alma, barack, hámozott mandula aromavilágához, keserűen édeskés lecsengés társul. 5 pont 

Bodega Castelo de Medina VS, verdejo 2021 

Mivel nagyon szeretem a verdejo-t, ezért semmiféleképpen sem szerettem volna kihagyni a Castello de Medina 2021-es VS tételét. A Rueda szívében található, 180 hektáros borászatot 1996-ban alapították. A bor hat hónapos, reduktív seprőn tartás mellett, 3 hónapos, kis francia hordós érlelést is kapott.

Intenzív illatok szállnak a pohárból. Vágott fű, citrusok, zöld fűszerek, a hordó pirítós aromáival megáldva. Jó közepes, enyhén olajos teste, alma, barack, fehér bors ízekkel bír. Idővel, előtérbe kerülnek a barrique vaníliás, pirítós, fűszeres jegyei. A savai kortyról, kortyra folyamatosan lágyulnak, a fa érdes, enyhén keserű világa azért húz a számban. – 6 pont 

Bodega Querion, Mi Lugar 2019 

Gabriel Pérez, Bodega Querion alapítója jócskán meghaladta a korát. Mikor az 1980-as években a termelők vágták ki a szőlőket, ő Rioja magasabb, elfeledett, elhanyagolt területeire vonult és szőlőtelepítésbe kezdett. Mára beváltotta az álmaihoz fűzött reményeket, borai pedig nemzetközi szinten is elismertté váltak. A Mi Lugar 2019-es Gran Reserva nem egy könnyű tétel.

A 90% tempranillo, 10% garnacha házasítása egy olyan igazi, vérbeli Rioja, ami a nagykönyvben meg van írva. A 600-650 m magasról szüretelt alapanyagból készült bor, sűrű és intenzív illatokkal indít. Érett áfonya, szeder, csoki, kókusz, vanília aromákat érzek az orromban. Vastag, nagy testében a hordó még enyhén húz, mögötte azért megmutatkoznak a fekete bogyós gyümölcsök. Nagysága ellenére még mindig frissnek mondanám. Épp csak most lép a felnőtt korába. Végtelenül hosszú lecsengésű. 7 pont 

Zona d’Ombra, Solá natural 2021 

Végére egy Priorat-ból származó 2021-es natúr tételt hagytam. Egyszerűen csak a kíváncsiság vonzott, hogy az ottani természetes borkészítők mire képesek az ország egyik legjobb termőterületén. A bort amúgy a Solá Classic borászatban külön a borbár részére készítették.

A garnatxa, negra peluda, carinyena házasításának illatában egyből érezhető a kén mellőzése. A visszafogott illatok mögött szeder, meggy, fekete bors, csoki bújik meg. Ízében a csersavak még húznak, mégis lágy, fekete gyümölcsös aromákkal bír. A közepes testű, élénk savakkal bíró nedűt, a frissen kicsavart gyümölcsléhez tudnám hasonlítani, amiben az erdei bogyós gyümölcsök jönnek elő. Azt kell mondanom, az eddig kóstolt natúr borok közül a jobbak közé tartozik. 5 pont 

Kedden jövök a Cava-k világával! Folyt. köv.

Kunci

Télből a tavaszba! Indulás Barcelonába!

 

Január 14-én éjszaka kinn röpködtek a mínuszok, az autónkra vastag dér rakódott, az óránk pedig fél háromkor csörgött. Mindezek ellenére, a kötelező kávénk után szemünkből hamar elszállt az álom. Tudtuk, néhány órával később, egy kedvesebb klíma és egy új világ fogad minket. A katalánok fővárosába, Barcelonába indultunk.

Reggeli fényáradat és a Balaton

Kis kocsinkkal az éjszakai sötétségben szinte faltuk a kilométereket. Ferihegyre érve a becsekkolás olajozottan működött, így a beszállás előtt picit szusszanni tudtunk a rapid reggelt követően. Épp csak elrugaszkodtunk a nagy gépmadárral, alattunk a Balaton körvonala rajzolódott ki, miközben a felkelő Nap első fényei kékes, lilás, narancsos árnyalatba borították az eget. Csodásabb kezdetet nem is remélhettünk volna. Sajnos, innentől a landolás pillanatáig a felhők vették át az uralmat, azért az utolsó percekben mégis, néhány képkockát megpillanthattunk a Földközi-tenger aprónak látszódó, fehérre festett tarajos hullámaiból. A reptéren viszonylag gyorsan átverekedtük magunkat és egy HÉV szerű elővárosi vonattal indultunk az ismeretlenbe, amit később, a sűrűn átszőtt metróhálózatra cseréltünk. 11.80 Euróért egy olyan tízes gyűjtőt vásároltunk, amiből egy jegyet maximum háromszori átszállással, 75 percig használhattunk. Minden elektronikusan működött. A kapuknál egyszerűen csak csippantani kellett, majd mehettünk. Az ottlétünk alatt a város tömegközlekedéséből egyedül a földalattit vettük igénybe, de ez is bőven elég volt. 12 vonalának, 166 km-én, 198 megállót számolhatunk össze. Halkan említeném, a fővárosunk metrójának 39,4 km-én, 52 állomás található. 

Arc de Triomf

A föld alá merülve ért minket az első kisebb sokk! Úgy éreztük, mintha egy Európán túli harmadik világi országba csöppentünk volna. Az egykori gyarmatokról valamint, az arab, fekete afrikai országokból bevándorolt népek keveredése hirtelen meghökkentett mindkettőnket. Félni nem féltünk, az olvasottak, hallottak alapján a tolvajok elleni félsz mégis gyorsan óvatosságra intett minket. Ez akkor csúcsosodott ki, mikor egy gyerekseregből álló arab család egyik lurkója nyúlkálni kezdett a kabátzsebem felé. Szerencsénkre figyelmes anyuka hamar kapcsolt és bocsánatot kérve húzta el a fiát. Az öt napunk alatt más incidens nem történt velünk, a kultúrsokk akklimatizálódását pedig hamar megugrottuk. A másik érdekesség a metró alagút mennyezetén rögzített sín, ahonnét az áramszedők a számukra fontos energiát nyerik. 

A városlátogatást a Ciutadella Park előtt lévő, a párizsi Diadalívhez hasonlító, Arc de Triomf kapuján áthaladva kezdtük. Ott, egy autómentes, művészekkel, gyerekzsivajjal teli, pálmafákkal szegélyezett, napsütötte sétálóutcán találtuk magunkat.  Az utca végén lévő park egyszerűen maga volt az édenkert. Épp csak január derekát karcoltuk, a szabadban virágzott a japánbirs, narancsok, mandarinok sárgállottak a fákon sőt, fűtetlen pálmaházban egy pici ananászt is felfedeztünk. Fiatal párok csónakáztak a kis tavon, vadludak úszkáltak a vízben, a helyiek meg egy kör alakú színpadon latin táncot roptak. Ekkor már delet kongattak, gyomrunk biológiai órája sem bírta tovább. Levonultunk a kikötőbe, ahol az egyik étteremben kalóriával vérteztük fel magunkat, utána pedig sütkéreztünk a ringó vitorlások mellet egy padon. 

Barcelona Aquarium

A tumultus elkerülése miatt belépőjegyeinket előre, online vásároltuk, így mire kettőt ütött az óra, átléptük az tengeri akvárium bejáratát. Ott, egy olyan víz alatti világ várt ránk, aminek látványát hosszú lenne felsorolni. Többek közt láttunk mini cápakeltetőt, több méteres kifejlett példányait, murénát, ráját, tokhalat, csikóhalat. A legnagyobb show-t talán a magukat produkáló pingvinek adták. A látogatás végeztével már eléggé megpilledtünk. Ne feledjük, fél három óta talpon voltunk, így a szállásunkra utaztunk, hogy némi pihenő után belevessük magunkat az esti Barcelonába és az első borkóstolóba. Folyt köv.

Kunci

Telmo Roudríegez nyomában

   Telmo Roudríegez a spanyol borászok egyik fenegyereke. Rhone-völgyi és bordeaux-i tanulmányai befejeztével néhány évet Riojaban a nagy hagyományokkal rendelkező Remelluri családi birtokon dolgozott, majd 180 fokos fordulatot véve egy olyan egyedi borkészítésbe kezdett, amit előtte talán még senki sem csinált a világon.

   Az ország egykoron legjobb, s mára elfeledett dűlőit kutatta fel, vásárolta meg, hogy a helyi borászokkal karöltve hagyományt és modernitást ötvözve borokat készítsenek. Ezzel számos egykoron kiváló dűlőt mentett meg a kihalástól. 

   Rioja Alta-ból származó bakművelésű, tempranillo, graciano és garnaca fajtákból álló 2018-as Corriente névre keresztelt bora az egykori kategóriának /mindennapok jó bora/ állít méltó emléket. Az ország ezen régiójában szüretelnek a legkésőbb, ami a savak erejében is erőteljesen megmutatkozik. Mindezt az agyagos meszes terroire-ja csak fokozni tudja. 

   A pohárból fekete ribizli, szeder, cigánymeggy, csoki és dohány illatok szállnak, ami szellőztetést követően enyhén áfonyába vált át.  Erőteljes csersavai és savgerince mögött igazi ízkavalkád lakozik. Szeder, áfonya, fekete ribizli, aszalt meggy, fekete bors aromáit a hordó csokis ízvilága gazdagítja! Hosszú lecsengésű.

6- pont