Január 14-én éjszaka kinn röpködtek a mínuszok, az autónkra vastag dér
rakódott, az óránk pedig fél háromkor csörgött. Mindezek ellenére, a kötelező kávénk
után szemünkből hamar elszállt az álom. Tudtuk, néhány órával később, egy
kedvesebb klíma és egy új világ fogad minket. A katalánok fővárosába,
Barcelonába indultunk.
 |
| Reggeli fényáradat és a Balaton |
Kis kocsinkkal az éjszakai sötétségben szinte faltuk a kilométereket.
Ferihegyre érve a becsekkolás olajozottan működött, így a beszállás előtt picit
szusszanni tudtunk a rapid reggelt követően. Épp csak elrugaszkodtunk a nagy
gépmadárral, alattunk a Balaton körvonala rajzolódott ki, miközben a felkelő
Nap első fényei kékes, lilás, narancsos árnyalatba borították az eget. Csodásabb
kezdetet nem is remélhettünk volna. Sajnos, innentől a landolás pillanatáig a
felhők vették át az uralmat, azért az utolsó percekben mégis, néhány képkockát
megpillanthattunk a Földközi-tenger aprónak látszódó, fehérre festett tarajos
hullámaiból. A reptéren viszonylag gyorsan átverekedtük magunkat és egy HÉV
szerű elővárosi vonattal indultunk az ismeretlenbe, amit később, a sűrűn
átszőtt metróhálózatra cseréltünk. 11.80 Euróért egy olyan tízes gyűjtőt
vásároltunk, amiből egy jegyet maximum háromszori átszállással, 75 percig
használhattunk. Minden elektronikusan működött. A kapuknál egyszerűen csak csippantani kellett, majd mehettünk. Az ottlétünk alatt a város
tömegközlekedéséből egyedül a földalattit vettük igénybe, de ez is bőven elég
volt. 12 vonalának, 166 km-én, 198 megállót számolhatunk össze. Halkan említeném,
a fővárosunk metrójának 39,4 km-én, 52 állomás található.
 |
| Arc de Triomf |
A föld alá merülve ért minket az első kisebb sokk! Úgy éreztük, mintha egy
Európán túli harmadik világi országba csöppentünk volna. Az egykori gyarmatokról
valamint, az arab, fekete afrikai országokból bevándorolt népek keveredése
hirtelen meghökkentett mindkettőnket. Félni nem féltünk, az olvasottak,
hallottak alapján a tolvajok elleni félsz mégis gyorsan óvatosságra intett minket.
Ez akkor csúcsosodott ki, mikor egy gyerekseregből álló arab család egyik
lurkója nyúlkálni kezdett a kabátzsebem felé. Szerencsénkre figyelmes anyuka hamar
kapcsolt és bocsánatot kérve húzta el a fiát. Az öt napunk alatt más incidens nem történt velünk, a kultúrsokk akklimatizálódását pedig hamar megugrottuk. A másik
érdekesség a metró alagút mennyezetén rögzített sín, ahonnét az áramszedők a
számukra fontos energiát nyerik.
A városlátogatást a Ciutadella Park előtt lévő, a párizsi Diadalívhez
hasonlító, Arc de Triomf kapuján áthaladva kezdtük. Ott, egy autómentes,
művészekkel, gyerekzsivajjal teli, pálmafákkal szegélyezett, napsütötte
sétálóutcán találtuk magunkat. Az utca végén lévő park egyszerűen maga volt az édenkert. Épp csak január derekát karcoltuk,
a szabadban virágzott a japánbirs, narancsok, mandarinok sárgállottak a fákon sőt,
fűtetlen pálmaházban egy pici ananászt is felfedeztünk. Fiatal párok
csónakáztak a kis tavon, vadludak úszkáltak a vízben, a helyiek meg egy kör
alakú színpadon latin táncot roptak. Ekkor már delet kongattak, gyomrunk
biológiai órája sem bírta tovább. Levonultunk a kikötőbe, ahol az egyik étteremben
kalóriával vérteztük fel magunkat, utána pedig sütkéreztünk a ringó vitorlások mellet
egy padon.  |
| Barcelona Aquarium |
A tumultus elkerülése miatt belépőjegyeinket előre, online vásároltuk, így
mire kettőt ütött az óra, átléptük az tengeri akvárium bejáratát. Ott, egy olyan
víz alatti világ várt ránk, aminek látványát hosszú lenne felsorolni. Többek
közt láttunk mini cápakeltetőt, több méteres kifejlett példányait, murénát,
ráját, tokhalat, csikóhalat. A legnagyobb show-t talán a magukat produkáló
pingvinek adták. A látogatás végeztével már eléggé megpilledtünk. Ne feledjük, fél három óta talpon voltunk, így a szállásunkra utaztunk, hogy némi pihenő után belevessük
magunkat az esti Barcelonába és az első borkóstolóba. Folyt köv.
Kunci
