Túrázás és borozás bazaltkúpok árnyékában

 

A Badacsonyi borvidék minden cseppje magában hordozza a tömény kultúrát. Ezt már a turizmus is kezdi felismerni és egymás után tárják fel a rejtett kincseit. Eleinte még csak a Badacsony-hegy Balatonra meredeken néző oldalára koncentrálhattunk, majd a borkultúra fejlődésével egyre szélesebb spektrumban merülhettünk el a tanúhegyek szépségében és a közöttük megbúvó települések mindennapjaiban. Ezt elsősorban a borászoknak köszönhetjük, akik egy új világot megteremtve a borvidék színfoltjaivá váltak. Ennek hatására egyre többen kezdték emlegetni a Szent György-hegy, Csobánc, Sabar, Kisapáti, Hegymagas neveket. Persze, még mindig vannak olyan kevésbé ismert foltok, amelyekről ritkábban hallunk, így van ez a Guláccsal is. Ennek apropóján elindultam felfedezni a tanúhegy megmaradt szőlőterületeit. 

Előbb, Nemesgulácsról indulva tiszteletét tettem a 393 méter magasan fekvő csúcson. Azt kell mondanom, az 1 órás túra minden izzadságcseppjét megérte. Lépteim során számos régi emlék tört fel bennem. Legerőteljesebben azoknál a kőfolyásoknál, amelyek már az első, 1991-es mászásomkor, nyolcévesen is jelen voltak és oly félelmeteseknek tűntek. Igaz, a tetőn a Csobánchoz hasonló körpanoráma nem tárul elénk, a látvány miatt azért nem kell búsulnunk. 

Mielőtt visszatértem volna a faluba, a hegy északnyugati szoknyáján lévő ültetvényeket térképeztem fel. Örömöm sajnos nem tartott sokáig, a látottak erőteljesen lesújtottak. Olyan öreg, megműveletlen, düledező parcella fogadott, amelyen még az előző évi szüret összeaszalódott termése is árválkodott, mellette pedig egy ugyancsak elhanyagolt kamillaültetvény próbált valamit megmutatni egykori dicsfényéből. Később tudomást szereztem a terület elhanyagolásának okáról, amiről a cikkem második felében esik szó. A déli, hegyoldalt is bebarangoltam, ahol már megművelt zöldellő szőlőtőkék tették látványossá a süveg alakú bazaltkúp alját. Egy öreg földbe vájt pince előtt megpihenve felnéztem a akácvirágoktól fehérlő meredekebb szoknyájára és elképzeltem, milyen szép teraszos ültetvényeket lehetne rajta létesíteni. 

A gondolataimból visszatérve ismét Nemesgulácsra, a falu közepén lévő, 2020-ban Sellyei Gábor alapította, Sellyei Vinotékába tartottam. Belépve, egy egyedien kialakított, szatócsbolthoz hasonló, régi kort idéző, szeretetet árasztó helyiségben találtam magam. Mint kiderült, a ház korábban is fontos kereskedelmi szerepet töltött be, működött ott kocsma, vágóhíd és hentesüzlet is. Gáborral egy borkóstolóval egybekötött, hosszú eszmecserébe kezdtünk. Szó esett a hely történelméről, a borvidék problémáiról, a kéknyelűről, valamint konvencionális valamint natúr borokról. Többek között megtudtam, hogy a Gulács a többi társához képest a múltban sem rendelkezett jelentősebb volumenű szőlőterületekkel és a hegy nyugati oldalában fekvő silány földterület mára enyészetnek hagyott ültetvénye az egykori TSZ hagyatéka, ahol a minőség helyett a mennyiséget helyezték előtérbe. 

Gábor eredetileg szentendrei születésű, de már gyermekkorától fogva a tanúhegyek árnyékában él. Sokakkal ellentétben a szüleinek nem volt szőlője, a felesége családjának viszont az átlagnál nagyobb, így került bele a borkészítők táborába, amit később saját örömükre tovább fejlesztettek. A kis birtok mára 3,5 hektárra bővült. Eredeti szakmája zene és hitoktató tanár. Az egyházi énekek oktatását a mai napig műveli, fő kenyérkeresete mégis a borászkodásból származik. A vinotéka, a rendezvények, az adminisztráció annyi munkát adnak neki, hogy a szőlőbe már nincs ideje kimenni. Bevallottan a minőséget helyezi előtérbe, boraival mégsem a csúcsszegmenst célozza meg, inkább a jól iható, szeretetteljes tételekre koncentrál. Nem kimondottan bio borász, ettől még van bio sőt, natúr tétele is. Poharamba került egy kellemes olaszrizling, egy kiváló kékfrankos rozé, egy részben töppedt szemekből készült, zseniális furmint, valamint egy olyan könnyed, gyümölcsös, zweigelt, kékfrankos selymes házasítás, amit kártyázás mellett egész este szívesen kortyolgatnék. 

Nézzük, mire képes a 2023-as Sellyei furmint!

Az aranysárgába hajló szín mögött illatában nagyon szépen húzódnak a botritiszes jegyek, amelyek birs, dió, virágméz, lime, némi kakukkfű aromákkal vannak felvértezve. Az orromban egyszer fiatalos, máskor érett illatok keverednek. Számat teljesen átjárja a köves, ásványos karakter, amit egy gyümölcsbe csomagolt, erőteljes savszerkezet vesz körbe. Ízében birs, dió, méz, körte citrusos ízek jelennek meg. Markáns savait, némi maradékcukor kerekíti le. Szép fajtajelleges tétel született belőle. 6 pont

Kunci

Gondolataim az olaszrizlingről

Egyesek az olaszrizlinget lenézik, mások magasságokba emelik, sokan meg tőle várják a nemzetközi átütő sikert. Megmondó ember nem szeretnék lenni, egy sanyarú hírt mégis tényként kell kezelnünk. Napjainkra a termőterülete 3200 hektárra csökkent!  Még jól emlékszem arra, mikor szakembereink 6000 hektárról regéltek és „mandola-ra” átkeresztelve szerettek volna új nemzeti bormarketinget csinálni neki. Ez a projekt kútba dőlt, közben a déli szomszédunkban a horvátok a grasevina-t (olaszrizling horvátul) szép lassan elkezdték felvázolni a világ bortérképére. Ott valahogy összeállt minden. Az elhívatottság, a stílus és az akarat. Ha már itt tartunk, ne feledkezzünk el a nyugati végen lévő sógorokról sem, akik welschriesling néven megint nagyot durrantanak vele. 

Sajnos, nálunk még az egységes arculatról sem tudnak megegyezni a gazdák. Valaki csak fröccsborként kezeli, mások meg túlhordózva nagyágyút próbálnak belőle készíteni. Mindkettőnek valahol igazat adok, de erre marketing stratégiát nem lehet építeni. Azt se feledjük el, Tokaj kivételével (amúgy 0,6 hektáron ott is termelik), minden borvidékünkön kisebb-nagyobb mennyiségben előfordul, a különféle terroir-ok meg más-más karaktert adnak neki. 

Vannak olyanok, akik a Balatonfüred, Csopak környéki vörös homokkő, illetve mészkő rétegeiben gyökeret verő szőlőkben keresik a fajta rejtelmeit. Bevallom, én ahhoz a másik véglethez tartozom, akik Badacsony, Somló tanúhegyeinek kemény bazaltos, savakkal, ásványokkal felvértezett világában lelik meg az értékeit. Különösen akkor kedvelem, mikor a légiesebb testét abban az arany középútban készítik el, amiben a gyümölcsök, ásványok, hordók együttesei balance-ban vannak és nem próbálják a chardonnay-k, furmintok markánsabb testét utánozni. 

Az alig fél hektáron, a Szent György-hegyen gazdálkodó Ujvári Vivien évről-évre ilyet tesz le az asztalra. Korábban a 2017-es évjáratáról már ódákat zengtem itt, sőt van még belőle 2 palack, amit nagy becsben tartok, de most megbontásra került tőle a 2019-es évjárat. Viviről mindenképpen tudni kell, fiatal kora ellenére körbejárta a világot, Új-Zélandot, Kaliforniát, dolgozott Badacsonyban is, most meg Tokaj egyik vezető borászatában a Barta Pincészetben produkál olyat, amitől csak ámulunk és bámulunk. Igazat megvallva, két éve már kóstoltam ezt a bort, de az idő az előnyére vált! Lássuk! 

A pohár falán vaskosan folyik, színében kezd aranyba hajlani. Illatában komplex, citrusok, lime, fehér érett gyümölcsök kombinációja, némi marcipán keveredik zöld füves jegyekkel. Közepesen vastag, enyhén olajos testében a markáns savak feszesen, valamelyest fiatalosan tartják. Ízében annyira kerek, hogy körzővel, vonalzóval se lehetne jobban megtervezni. Számban érettebb alma, körte, narancs, barack, csonthéjas aromák kavarognak, amihez egy extrém hosszú, sós, picit kesernyés lecsengés párosul. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nem nehéz, nem könnyű, inkább elegáns. Igazi érett tankönyvi mintapélda lehetne.  6+ pont

Néhány gondolat a 27. Szegedi Borfesztiválról

Már két hete befejeződött a legnagyobb vidéki szabadtéri boros rendezvényünk, a 27. Szegedi Borfesztivál, ezért úgy döntöttem írok néhány gondolatnyi utózöngét az ott látottakról, hallottakról, poharamba került borokról. Annak ellenére, hogy több mint 150 pincészet képviseltette magát, az időjárás nem volt kegyes a résztvevőkkel, sokak számításait esőáztatta napok húzták át, így ilyen napokon a standok egy része zárva is tartotta kapuit. Persze, a legelszántabb szegedieket ez sem zavarja, hiszen számos olyan elhivatott borrajongó él a városban, akiknek mindegy, hogy fúj a szél, vagy ömlik az eső, ők kitartóan csiszolják kóstolási tudásukat. 

Sajnos a változékony időjárás mellett én is kisebb betegségtől szenvedtem, szóval korlátozva tudtam csemegézni, ettől még több érdekes kincsre bukkantam. 

A hazai pezsgők forradalmában mi mással kezdhetném a visszaemlékezésem, mint egy buborékokkal teli gyöngyöző itallal. Ennek kapcsán indíthatnék Kreinbacherrel, Sauskával, vagy a fesztivál díjnyertesével, a 2019-es Gróf Degenfeld furmint extra brut-vel, mégis szembe mentem az árral, és a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészet 8 hónapot palackban töltött, citrusokkal teli, könnyed, kellemes, pirítós, élesztős aromákkal bíró, frissítően ható, rajnai rizlingből készült, 2022-es brut natur pezsgőjére esett a választásom.  Kevesen tudják, de ez nem csak egy pezsgő, hanem Szeged város első pezsgője!

A Balaton északi partján lévő vulkanikus altalajú Badacsonyi borvidékről mindenképpen kiemelem az Éliás Birtok 2021-es Fenn a Hegyen olaszrizlingjét. Telt, kerek kortyai, fehérgyümölcsös ízvilága, enyhén kesernyés, sós lecsengése szinte magával ragadja az ízlelőbimbókat.

A borvidék kapcsán a kéknyelű megkerülhetetlen téma, így egy 2019-es Borbély kéknyelű került a poharamba, sőt az a megtiszteltetés ért, hogy a bort maga a készítője, a 2020-as Év Bortermelője, Borbély Tamás mutatta be. Az ő szavait idézve, ̶ a fajtának idő kell  ̶  szerintem minden borbarát egyetért. Acélos savgerince, neutrális aromavilága lassan kezdi megmutatni oroszlánkörmeit. Ez teljesen igaz, a kora ellenére csak most kezdi felnőtt pályafutását.

Ásványos boroknál maradva „Isten ittfelejtett kalapján” a Somló hegyen gazdálkodó, amúgy a fesztiválon első alkalommal debütáló, Tornai Pincészet 2019-es Top Selection hárslevelűjét vétek lett volna kihagyni. A jó közepes testű bor, alma, hárs, méz, aromáival, szép hordóhasználatával, ásványos, hosszú lecsengésével, egyedülálló eleganciájával hívja fel magára a figyelmet.

A legegyedibb borra, Szeged egykori lakójánál, Nagy Gábornál, a Medvebor alapítójánál leltem rá, aki a Zalai borvidéken, a Zalaszentgrót melletti Csáford-hegyen kezdett bele a borkészítésbe. Alig másfél hektáron művel szőlőt, ezzel kiérdemelhette volna a rendezvény legkisebb borászatának díját, persze különlegessége nem ebben rejlik, hanem azokban a ritka, ősi, kárpát-medencei fajtákban, amiket ő a szárnyai alá vett. Be kell vallanom, az életem során számos ínyencséget töltöttek már a poharamba, de szerémi zöldet még soha. Azt se feledjük, határainkon belül mindössze 0,1 hektáron termesztik. Ugyan a bor a spontán erjesztés hatására nem erjedt ki teljesen, szóval egy félszáraz tétel, az értékéből ez mit sem vesz el. Enyhén fűszeres, picit sárgabarackos, mézes, légies, ízvilága, a maradék cukortól édeskés karaktere az egyik általam kóstolt aromatikához sem sorolható. 

A vörös posztra áttérve a Torma Pincészet 2019-as Nabucco pinot noir-ja megállásra késztetett. Azt kell mondanom, a Torma testvérpáros, Zoltán és Zsolt nem viccelnek. Olyan érett, nagytestű, hosszan érlelt tételekkel rukkolnak elő, amik mély nyomot hagynak az emberben. Sokaknak a Nabucco név kapcsán Verdi operája juthat eszükbe. Akik így gondolják, közel állnak az igazsághoz, mivel apjuk kedvenc operája volt, a bort pedig az ő tiszteletére készítik, másrészt a pinot noir idősebb Gál Tibor korábbi szavai ellenére „Eger a magyar Burgundia” még mindig számkivetett sorban van a borvidéken, és a névválasztásnál erre is próbálnak utalni. 

A fekete cseresznyés, érett meggyes, szilvás, borsos, fűszeres, csokis aromái, karakteresebb jellege már a szerényebb bordeauxi házasítások testével kacérkodik, mégis elegáns, fiatal arcot mutat. Hatalmas jövő elé néz! 

Varga Zoltán Gábornak, a Borpont vezetőjének köszönhetően egy igazi egyedi csodát ízlelhettem a Mátrából. A fiatal múltra visszatekintő Dominium Pincészet 2018-es Aragon tempranillo-ja rendesen mellbe ütött. Igaz, Villányban Gerééknél is megjelentek az első tempranillo palackok, de a két termőterület ég és föld, nem beszélve arról a meleg mediterrán klímáról, ahonnét a fajta származik. Spanyol társaihoz képest nincs benne az a mély, áfonyalekváros, csokis, dohányos ízvilág, ettől még óriási testű, viszont a savai révén némi északi stílus is belemászik. Termőterület ide vagy oda, kerek, egyedi tétel.

Az utóbbi időben a Vesztergombi Pincészet borsorában forradalmi változás ment végbe. Nem is csoda, ha Vesztergombi Csaba felkerült az Év Bortermelőinek listájára. A 2019-es Szent László Bikavérét kóstolva egyből felkaptam a fejem. Egyszerre telt és kerek, még a 24 hónapos kisfahordós érlelés után sem uralkodik a hordó rajta, ami mögött érett, konyakmeggyes, szilvás, borsos ízek húzódnak. Picit még simulnia kell, de már most is borzasztóan nagy Szekszárdi Bikavérről van szó. 

Köszönöm a borászoknak a sok beszélgetést és az információkat.

Kunci

1% Winelovers Grand

 Április 1-jén részt vettem az ország egyik legnagyobb beltéri boros rendezvényén a Corinthia Hotelban megrendezett Winelovers Grand-on. A kiírások alapján több mint 100 pincészet, legalább 700 bora szerepelt, ami már tényleg nem kis mennyiség. Ennyi tétel hallatán az ember inkább csak csemegézni tud. Közel hét órát töltöttem el, de még így is csak a borok töredéke jutott a poharamba, ezért kerestem a kuriózumokat. Külön örültem a nemzetközi teremnek, ahol a chilei carmenere-től, andalúziai Sherry-n át, az új-zélandi pinot noir-ig, bőséggel válogathattunk a külföldi "konkurenciától". 

   Azért a hazai mezőnyben sem kellett csalódnunk. A régi nagyok mellett, számos feltörekvő pincészet jelent meg a porondon, akik kiváló, egyedi minőségű boraikkal, próbálnak helyet követelni maguknak a magyar borpalettán. Néhány érdekes tételt kiemelnék, ami tényleg megfogott. 

Hazánk egyik gyöngyszemének tartott borvidékével, a Nagy-Somlóval kezdem a sort. A Kancellár Birtok 2018-as hárslevelűje nem egy mindennapos, szokványos tétel, szóval csak azoknak ajánlott, akik szeretik az érett, krémes ízeket. A sós ásványok, citrusok mögött, birs, körte, erőtejes mézes jegyek keverednek. 6 pont 

A bazaltos ízvilágnál maradva, a Badacsony Villa Sandhall rajnai rizlingjei mindig nagy élményt nyújtanak, szóval szinte már kötelező tételnek tartom. Inkább a német stílust képviselik, sőt egyedi módon csak reduktív eljárással dolgoznak.  A 2017-es Crystal Cut volt az, amire már elismerően bólintottam. Persze a kor, és az évjárat is benne van a palackban. A friss citrusok mögött alma, körte, pirítós aromái köré gyönyörű savak sorakoznak, amit néhány gramm maradékcukor tesz igazán kerekké. Erős 6 pont 

A Badacsonyi borvidékről frissességével keltette fel érdeklődésemet a Málik Pince 2020-as Pressio-ja. Egy olyan újragondolt tétel, ami az ifjú generáció, Zoltán fia ötlete alapján készült zeusz, sárgamuskotály, zöldszilváni házasításából. Egyszerűen csak jó inni. Lendületes, citrusos, friss vágott füves, sárgadinnyés, minerális aromáit, picit édeskés vég zárja le. 5 pont

Vörös fronton Gere Attila 2020-as syrah-ja mindenképpen említést érdemel. Egyszerre,  kraftos és fajtajelleges. Egy erőteljesebb, feszes, csokis, hordó ül a boron, viszont  mögötte jó savak, valamit szeder, áfonya aromák és a borsos fűszerek szépen kiérződnek. Idővel még kerekedni fog. 6 pont +

A Szekszárdi borvidéken gazdálkodó Garai Pince boraival még nem találkoztak az ízlelőbimbóim. Most ez is bekövetkezett és nem maradt el a meglepetésfaktor sem. A 2019-es Tauninger cuvée (cabernet franc, cabernet sauvignon, syrah) egy nagy vörösbor, ami már nemzetközi szinten is megállja a helyét. Nagy testű, szedres, csokis, kókuszos aromavilágához,  átható, hosszú vaníliás lecsengés párosul. 7 pont

Több tucat argentin malbec után már régóta mozgatta a fantáziám, hogy milyen egy francia Cahors, ugyanis az óvilágban oda tesszük a szentélyét. Persze, vannak olyan legendák, hogy a Kárpát-medencéből származik a fajta, ezt a témát félre téve, inkább arra a  2016-os  Extra Libre Cahors malbec-ra koncentrálnék, ami a poharamba került. Sok dél-amerikai társához képest kevésbé feszes ízvilággal rendelkezik. A jó közepes testű, fűszeres, ribizlis, áfonyás, szedres érettebb jegyeihez elegáns hordózás társul.  6 pont -

Nagy meglepetésemre szembe jött velem Szicília egyik eldugott fajtája a nerello mascalese. Már évek óta nem volt hozzá szerencsém, most viszont a Vinissimo-nak köszönhetően egy 2021-es Fazio Castelmedio nerello mascalese került a poharamba. A vékonyabb testű, piros bogyós cseresznyés, meggyes, málnás, ribizlis jegyei mellett egyből orron vágott a különleges, ázott papucsra hasonlító illata. Elsőre furcsán hangzik, mégis van egy behízelgő jelleme. 6 pont

Masseria de Borgo dei Trulli 2021-es primitivo-ját hagytam a végére. Persze, aki picit is ismeri az olasz borvilágot, az jól tudja, hogy északon a Prosecco, délen, Pugliában pedig a primitivo örvend egyre nagyobb népszerűségnek szerte a világban. Ez a korán érő fajta, vastag, sűrű, gyümölcsös, alkoholban gazdag, fűszeres bort ad, aminél az ember talán többet nem is kívánhat zárásként. A 14,5%-os maligánszintje, valamint a nagy test mellett a csoki, szeder, szilva, bors aromáit édesgyökér és ánizs jegyek kísérik. Némi édeskés érzettel, hosszan cseng le a torkomon. 7 pont  

Kunci

Egy zseniális vulkáni bor

   Ujvári Vivient a Barta borok kapcsán ismertem meg. Munkássága már akkor is lenyűgözött, de az igazi meglepetés a Szent György-hegyen lévő parányi, mindössze 0,65 hektáros családi birtokuk borainak megjelenésével okozott. A különös narancssárga, szürke címkéjű - a narancssárga a vulkáni hegy egykoron kiömlő lávájára, a szürke pedig gyorsan megszilárdult szürke bazalt kőzetére utal - üveg tartalmából először 2017-ben a Badacsony New York-ban rendezvényen öntöttek poharamba. A bor kóstolásának hatására hamar felkaptam a fejem. Bátran ki merem jelenteni, hogy a 2015-ös évjáratú olaszrizlingje az egész Badacsonyi borvidéket felvonultató esemény egyik legelegánsabb tétele volt. A következő hatás másfél évvel később a 2017-es olaszrizlingjének kapcsán ért. A páratlan évjáratban készült bor első kortyát követően csak annyit mondtam! - Itt nagy dolog van születőben. Az alkalmon kapva hamar vettem belőle néhány kartonnal. 

2022-őt írva jóslatom beigazolódni látszik. A féltve őrzött utolsó palackjaim közül most felbontunk egyet. Napjainkra a bor lassan felnőtt korába lép. Ez köszönhető az egyedi minerális bazalt terroire-nak, az 1955-ben telepített ültetvénynek, na meg Viviennek, akit fehér és édes borok frontján a legzseniálisabb magyar borászok között tartok számon. Aki már kóstolta munkásságának végtermékeit, az tudja miről is beszélek. 

   Vivien egy olyan világlátott ifjú hölgy, aki Kaliforniától kezdve, Új-Zélandon át Ausztráliáig igen sok tapasztalatot szerzett, hogy aztán azokat idehaza kamatoztathassa tovább. Hazánkban sem akármilyen helyeken dolgozott. Badacsonyban a Villa Sandhal Pincészetnél, Tarcalon a Gróf Degenfeldnél, míg jelenleg ugyancsak a Tokaji-borvidéken, a Barta Pincészetnél tevékenykedik. Bevallása szerint Tokaji borvidéken jól érzi magát, de a szíve csücske a balaton-felvidéki tanúhegy a Szent György-hegy marad. Emiatt folyamatos ingázásban van Tokaj és a Szent György-hegy lábánál fekvő szülőfaluja Raposka között. Munkásságában egyszerre jelen van a női precizitás, a szakma szeretete, az ösztönök, amiből a modern technika adta lehetőségeket sem hagyja ki. 

   2017-es olaszrizlingje egyszerre, friss, érett, telt és gyümölcsös. Illatában a citrusok árnyalatai, grapefriuttól a narancsig, kesernyés csonthéjas aromákkal keverednek. Kerek érett testében a karakteres savgerinc köré krémes elemek párosulnak. A nem túl vastag, mégsem vékony borban a citrus, grapefruit, enyhén körte és narancsos ízekhez csonthéjas fineszes vég társul. Mindezt egy átható minerális karakter járja át, amitől egyszer fiatalnak, máskor csúcsán érzem, ami még sokáig ott is fog maradni. Úgy gondolom 6-8 év múlva is bátran ki lehetne rakni az asztalra - Tessék, itt egy érett igazi nagy magyar olaszrizling. 6 pont

Kunci