Gondolataim az olaszrizlingről

Egyesek az olaszrizlinget lenézik, mások magasságokba emelik, sokan meg tőle várják a nemzetközi átütő sikert. Megmondó ember nem szeretnék lenni, egy sanyarú hírt mégis tényként kell kezelnünk. Napjainkra a termőterülete 3200 hektárra csökkent!  Még jól emlékszem arra, mikor szakembereink 6000 hektárról regéltek és „mandola-ra” átkeresztelve szerettek volna új nemzeti bormarketinget csinálni neki. Ez a projekt kútba dőlt, közben a déli szomszédunkban a horvátok a grasevina-t (olaszrizling horvátul) szép lassan elkezdték felvázolni a világ bortérképére. Ott valahogy összeállt minden. Az elhívatottság, a stílus és az akarat. Ha már itt tartunk, ne feledkezzünk el a nyugati végen lévő sógorokról sem, akik welschriesling néven megint nagyot durrantanak vele. 

Sajnos, nálunk még az egységes arculatról sem tudnak megegyezni a gazdák. Valaki csak fröccsborként kezeli, mások meg túlhordózva nagyágyút próbálnak belőle készíteni. Mindkettőnek valahol igazat adok, de erre marketing stratégiát nem lehet építeni. Azt se feledjük el, Tokaj kivételével (amúgy 0,6 hektáron ott is termelik), minden borvidékünkön kisebb-nagyobb mennyiségben előfordul, a különféle terroir-ok meg más-más karaktert adnak neki. 

Vannak olyanok, akik a Balatonfüred, Csopak környéki vörös homokkő, illetve mészkő rétegeiben gyökeret verő szőlőkben keresik a fajta rejtelmeit. Bevallom, én ahhoz a másik véglethez tartozom, akik Badacsony, Somló tanúhegyeinek kemény bazaltos, savakkal, ásványokkal felvértezett világában lelik meg az értékeit. Különösen akkor kedvelem, mikor a légiesebb testét abban az arany középútban készítik el, amiben a gyümölcsök, ásványok, hordók együttesei balance-ban vannak és nem próbálják a chardonnay-k, furmintok markánsabb testét utánozni. 

Az alig fél hektáron, a Szent György-hegyen gazdálkodó Ujvári Vivien évről-évre ilyet tesz le az asztalra. Korábban a 2017-es évjáratáról már ódákat zengtem itt, sőt van még belőle 2 palack, amit nagy becsben tartok, de most megbontásra került tőle a 2019-es évjárat. Viviről mindenképpen tudni kell, fiatal kora ellenére körbejárta a világot, Új-Zélandot, Kaliforniát, dolgozott Badacsonyban is, most meg Tokaj egyik vezető borászatában a Barta Pincészetben produkál olyat, amitől csak ámulunk és bámulunk. Igazat megvallva, két éve már kóstoltam ezt a bort, de az idő az előnyére vált! Lássuk! 

A pohár falán vaskosan folyik, színében kezd aranyba hajlani. Illatában komplex, citrusok, lime, fehér érett gyümölcsök kombinációja, némi marcipán keveredik zöld füves jegyekkel. Közepesen vastag, enyhén olajos testében a markáns savak feszesen, valamelyest fiatalosan tartják. Ízében annyira kerek, hogy körzővel, vonalzóval se lehetne jobban megtervezni. Számban érettebb alma, körte, narancs, barack, csonthéjas aromák kavarognak, amihez egy extrém hosszú, sós, picit kesernyés lecsengés párosul. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nem nehéz, nem könnyű, inkább elegáns. Igazi érett tankönyvi mintapélda lehetne.  6+ pont