A cirfandli magyar nagyköveténél

A 7 csepp borvidék című könyvem tervezése során olyan borászokat válogattam össze, akiken keresztül az olvasó egy mainstreamen kívüli világba léphet át. Ennek keretében Szegedtől Pécsig, Miskolctól Lentiig, keresztül-kasul jártam az országot, közben pedig életre szóló élményekkel gazdagodtam. A 14 szereplő közül mindegy kit említünk: a Ság-hegyen gazdálkodó Dénes Tibort, vagy Miskolc egyik lokálpatriótáját, Sándor Zsoltit, történeteikkel mindannyian egy új világ kapuját nyitják meg előttünk. Ezek azok a feledhetetlen impulzusok, amelyek erőt adnak az embernek további munkáihoz. 

A mű megalkotása során számos álmom vált valóra, a legemlékezetesebb mégis, az egykori egyetemi városomhoz, Pécshez kötődik. Ennek megértéséhez jó másfél évtizedet kell visszapörgetni az idő fogaskerekén. Már fiatal geográfus növendékként is rajongtam a borok világáért, így szabadidőmben szívesen látogattam a város boros rendezvényeit. Egyik alkalommal a Radó Pince chardonnay-ját töltötték a poharamba, aminek ízétől hamar katarzisba estem. Olyan zöld almás, citrusos, enyhén vaníliás tankönyvi mintapélda fogadott, amely ifjú korom legmeghatározóbb borélményévé vált. Utóbb megtudtam, az nem csak egy bor volt a sok közül, hanem a nagybetűs BOR, hiszen a Villányi borvidék egyik borversenyén minden kategóriát maga mögé utasítva, a legmagasabb pontszámmal az élen végzett. 

A múlt emlékét megőrizve a Radó Pince automatikusan helyet kapott a könyvemben. Sajnos egyetemi éveim alatt nem sikerült hozzájuk eljutnom, azonban 2022 áprilisában végül megtört a jég. Ekkor Radó István feleségével együtt fogadott minket Pécs fölé magasodó pincéjükben. A beszélgetés hevében hamar elmélyültünk a borok rejtelmes világában, közben elmeséltem a hozzájuk köthető legszebb diákkori boros élményem. Erre István egy üveg 2020-as chardonnay-t bontott fel, majd jött a könnybe lábadt valóság. Ízlelőbimbóimat ugyanazok a zöld almás, citrusos, vaníliás aromák kényeztették el, mint egykoron. Szinte szóhoz sem bírtam jutni, mikor bánatomra megtudtam, az a palack az utolsó előtti évjárat utolsó tétele volt, mivel az Ördögárok-dűlőben lévő (nem összetévesztendő a villányival) ültetvényük eladásra került. Utólag is külön köszönet azért a megtisztelő élményért, amit másfél évtized után újra átélhettem. Engedjétek meg, hogy a könyvemből vett idézettel tolmácsoljam Pécs utolsó Tükéje, Radó István szavait: 

Radó István

„Sajnos a város megette a régi szőlőtőkéket, a borhoz kötődő Tüke nevet is elkoptatták. Korábban csak azok a pécsi polgárok használhatták, akik a város határán belül három generáción át éltek és saját szőlőültetvénnyel rendelkeztek. Manapság ez a titulus már teljesen más jelentőséggel bír. Olyan nívós díjjá lett, amit a város fejlődéséért tett példamutató tevékenységért kaphatnak a lakosok. Napjainkra mi maradtunk az utolsó komolyabb termelők. Itt-ott a kiskertekben még található szőlő, de azok a borkészítés szempontjából elhanyagolhatóak. Az alattunk lévő 1100 négyszögöles kert az 1800-as évek közepétől a családunk kezében van. A kis birtok gyakorta apáról fiúra, volt mikor nagybácsiról unokahúgra öröklődött tovább. Apám pénzügyi ember volt, a szőlőművelést, borkészítést ettől még komolyan vette. Nem volt végzett borász, mégis folyamatosan képezte magát. Én ebbe születtem bele és együtt műveltük a családi birtokot.” 

István eredetileg matematika-technika szakos tanár, a tanári katedrát viszont még a borászat kedvéért sem hagyta el. A borkészítést mégis olyan komolyan vette, hogy még a helyi püspökség is gyakori vásárlónak számított nála, és volt mikor évi 10-15 ezer üveg bort palackozott. Az Ördögárok-dűlőben a chardonnay-n túl, foglalkozott még zöldveltelinivel valamint zweigelttel. Ugyan szőlőtermesztés szempontjából az Ördögárok-dűlő is kiváló értékekkel bír, a pince igazi sarokkövét a házuk alatt lévő, 1930 óta fennálló, a mai napig birtokukat képező 3000 m²-es cirfandli ültetvény jelenti. Képzeljük csak el, közel száz év alatt, apáról fiúra szállva, mennyi tapasztalat és tudás öröklődött a fajtáról! Külön kiemelendő még, hogy kis hazánkban nem sok olyan ember van, aki annyit törődött a cirfandli népszerűsítésével, mint ő. Mindezek alapján Radó Istvánt a cirfandli magyar nagykövetének tartom. Most ismét a borász szavait idézem, akinél jobban talán senki sem tudja megfogalmazni a nehezen művelhető szőlő titkát! 

A híres cirfandli ültetvény

„A cirfandli hisztis fajta. Mindenre érzékeny, legfőképp a gazdára. Nem mindegy, ki, hogyan, milyen szándékkal nyúl hozzá, sőt néha beszélgetni kell vele. Sok pénzt nem lehet keresni vele, időnként mégis nagyot hoz. Egy igazi hullámvasút. Nem is csoda, ha őshazájában az ausztriai Thermen régióban, Gumpoldskirchenben csak ritkán hozzák tisztán piacra. Gyakorta a Rotgipflerrel házasítják. Nagyon tömött bogyói vannak, esős időszakban gyorsan rothad. Augusztus közepétől a teljes beéréséig igényli a száraz időszakot.” 

A beszélgetés ezen időszakán már egy 2019-es kellemesen fűszeres, virágos, enyhén vajas, jó savakkal bíró száraz cirfandlit kortyolgattunk. István szerint sokan az igazi nagyságát az édes változatában keresik. Elmesélte, jobb évjáratokban 70-80 gramm/liter maradékcukrú édes bort ad, az egyik alkalommal viszont botritiszesedés indult el és aszú technológiával, aszút készített belőle. 

Némi kitekintést hadd engedjek meg a cirfandlival kapcsolatosan, hiszen a Pécsi borvidék mellett, a világon egyedül csak az ausztriai Thermen régióban termelik. Valószínűsíthető, hogy a 19. század második felében az első tőkék innen kerülhettek Pécs szőlőültetvényeire. Sajnos, nehéz művelése miatt a rendszerváltás hajnalára mindössze 1 hektár maradt belőle. Az elmúlt három évtizedben kísérletet tettek a fajta feltámasztására, de még így is mindössze 16 hektáron művelik, amely szám évről-évre csökkenő tendenciát mutat. 

Juci néni

Végül István felségéről, a mindvégig csendben ülő Juci néniről se feledkezzünk meg, aki a család irányítása mellett a mai napig támogatja férjét sikereiben. Ő Fejér vármegyéből került a Pollack Mihály főiskola elődjére vegyészetet tanulni, közte és István között pedig oly jól működött a kémia, hogy összeházasodtak. Kettőjükről érdeklődve, egyből mosoly derült az arcukra és egymást váltogatva mesélni kezdtek fiatalkori élményeikről. Külön kiemelték Mici néni különleges atmoszférájú, istállóból kialakított kocsmáját, ahol a lovak egy pokróccal voltak elválasztva, miközben a vendégek kocsis üléseken ülhettek, saját tüzelésű vaskályhán fűthettek, közben pedig tikettes sört ihattak. A szőlő szeretete Juci nénihez is nagyon közel áll. Szerinte a szőlőnek lelke van, ezért minden nap beszélgetni kellene vele. Most hallgassuk a szőlőhöz fűzött szavait. 

„A földdel mindig szerettem dolgozni, a szőlő nagyon közel állt hozzám, az alapokat meg a szigorú apám taníttatta meg velem. Lánykoromban előbb a venyigét kellett kihordanom a sorokból, később úgy kellett megtanulnom és művelnem a kapálást, hogy a tőkét véletlenül se sértsem meg.”

A család borászati tevékenysége legjelentősebb ültetvényük elvesztésével még koránt sem fejeződik be. Borász végzettségű gyermekük, András, teljes vállszélességgel viszi tovább hagyományaikat. A borvidék egy másik szegletében, egy másfél hektáros területen cirfandli, chardonnay, rizlingszilváni, furmint, zöldveltelini, kékfrankos szőlőtőkék ültetésébe fogott. Remélhetőleg a jövőben onnan is kiváló borokat kóstolhatunk.

Számunkra, ez nem csak egy sima borkóstoló, hanem a hely szellemével átitatódott, érzelmekkel, értékekkel teli beszélgetés volt, ami mélységesen megérintett minket. Végül, meg szeretnénk köszönni Juci néninek és Radó Istvánnak azt a csodás délelőttöt, amit ránk áldoztak.

Kunci

Egy híján húsz! Egy pécsi borász utolsó borai!

 

Egy kora augusztusi reggelen ezzel a hírrel szembesültem!

„Egy híján húsz éve szőlészkedem-borászkodom, de a jubileum el fog maradni.”

A Pécsi borvidéken gazdálkodó Szabó Zoltán bejelentette, hogy itt a vége, bezárja a borászatát, sajnálja, de ennyi volt. Mondataitól alig tértem magamhoz, hamar rá is írtam, ő pedig megerősítette a szomorú tényt. Az információk egymás után jelentek meg az éterben, kiderült, a 2023-as szürete elmarad sőt, addigra már külföldön fogja tudását kamatoztatni.

2022 tavaszán, mikor a 7 csepp borvidék könyvem írása miatt riportot készítettem vele, néhány elejtett negatív hírt leszámítva pozitívan állt a dolgokhoz. Külön kiemelte azt a tényt, míg a pályája elején borainak jelentős része Budapesten fogyott el, addig ez a tendencia megfordult és a környék lakosaira helyeződött át. Boldogan ecsetelte, hogy négyszer járt a Cava fővárosában Sant Sadurní d’Anoia-ban, járdoványból képzeli el a pezsgőjét, a tuti receptet már a zsebében tudhatja, a kis házának kóstolóterme meg tavasztól őszig ki van adva és minden jól működik.

A mai felgyorsult világunkban az információk cunamiként árasztanak el minket, ezért az sem meglepő, ha néhány hét múlva Zoli szomorú szavai már a messzi múltnak tűntek. Ennyire azért nem szabadna sietnünk, egy ember két évtizedes munkássága nem tűnik el nyomtalanul, főleg ha egy olyan lassan érő dologról van szó, mint a bor. Erre a tényre egy ismerősöm hívta fel a figyelmem, mikor Zoliról beszélgettünk.

„Na, tőle még nem kóstoltam. De már nem is fogok…”

Akkor kaptam észbe, hogy Zoli borai biztosan kaphatóak még! Hamar belevájtam magam a világháló rejtett zugaiba, másfél héttel később pedig 6 palack szabóollóval és bánáti bazsarózsával fémjelzett bort tarthattam a kezemben. Mondhatnám a borászat utolsó évjáratának, amely kijelentés nem teljesen állja meg a helyét. Az üvegek közt megbújt egy 2021-es furmint is. Barátaimmal ezeket vettük górcső alá. 

Déli fény 2022 

A Pécsi borvidék közösségi bora. Sajnos a ragyogása hamar szürke homályba burkolódzott, Zoli mégis kitartott mellette. 60% olaszrizling, 15% zöldveltelini, 15% furmint, 10% ősi magyar fajták. 

Illatában erősen citrusos, fehér húsú gyümölcsökkel, csipetnyi zöldfűszerrel meghintve. Kerek korty és erőteljes savak fogadnak. A neutrális, meszes ízvilága mögött alma, enyhe barack, kevés vágott fű, némi csonthéjasok kesernyéjével. Nagyon hosszú lecsengésű. 6 pont

2022-es olaszrizling 

Illatában a telt, krémes, enyhén gyümölcsösebb aromák, a horvát grasevina-k felé hajaznak. Kerek korttyal indít, amiben a savak viszonylag hamar eltűnnek, ezért az embernek pici hiányérzete marad. Ez főleg a lecsengésében teljesedik ki. Ettől a neutrális ízek, a kellemes, alma, barack, enyhén kesernyés jegyek ott vannak, a terroir pedig gyönyörűen átjön. -6 pont

2022 cirfandli 

Olajos, vastag cseppekben folyik le a pohár oldalán. Illatában száraz virágok, édes fűszerek, aszalt fehér gyümölcsös jegyek dominálnak. Érezhető, hogy töppedt szemek is kerültek bele. Megszellőztetve a nagy kerek testébe belesimuló savak mögött, érett alma, kevés sárgabarack, birs, fehér mazsola ízek bújnak meg. Továbbá fehér bors, fehér csoki, némi kesernye is felüti a fejét. Mindezt egy elegáns maradékcukor teszi még izgalmasabbá. 2-3 év múlva ismét elővenném. +6 pont

2021 furmint 

Vulkanikus társaival szemben krémesebb, gyümölcsösebb illatvilággal bír, viszont a citrusok mögött szépen jönnek a birs, körte fajtaaromák. Elsőre kerek korty fogad, amiben a markáns savak hamar átveszik az uralmat. Főleg a lenyelés után köszönnek vissza. Ettől a barack, körte, birs ízek ott vannak. Nem mondanám se könnyűnek, se nehéznek sőt, eltenném érlelni 1-2 évre, hogy a savak merre alakulnak benne. A sorból nem a kedvencem, de rossznak sem mondanám. +5 pont

2022 chardonnay 

Vastag, sűrű. érett jegyek szállnak a pohárból. Alma, barack, picit virágmézzel meghintve, persze az évjárat sem volt hűvös. Kerek, vastag korty öleli körbe a nyelvem, amihez egy magasabb alkohol párosul. A jelentős maradékcukor teljesen lefedi a savakat. Ízében a krémes, enyhén mézes, fehér gyümölcsös aromák jellemzőek. Keserű végű, hosszú édeskés lecsengésű. 6 pont

2022 kadarka siller 

Nagyon szép összképet kapok. Nem nehéz, nem könnyű és bőven van benne tartalom. Színét tekintve még egy markánsabb rozénak is elmenne, de ízében már jóval több. Közepesen érett cseresznye, pici eperrel, meggyel, kellemes fűszeres harmóniával. A végén némi vanília is felüti a fejét. Összképet tekintve egy összhangban lévő, jó ivású, kedves bor. Bátran 6 pontot nyomok rá.

Kunci

Egy mecseki csoda a csúcson

Jó másfél évtizede, a  Pécsi Egyetem hallgatójaként számos alkalommal kóstoltam a város ikonikus borászatától a Radóéktól, viszont pincéjükbe csak tavaly, a 7 csepp borvidék című könyvem megírásának során sikerült eljutnom. A több órás beszélgetés közben egymás után nyíltak a palackok. Előbb jött az ikonikus chardonnay itt, majd a cirfandli csavarzára csavarodott. Nálam egy ritkán kóstolt fajtának számít, de azt se feledjük, határainkon belül egyedül a Pécsi borvidéken, mindössze 17 hektáron művelik, óhazájában, Ausztriában is csak 77 hektáron, szóval igazi ritkaság az ínyencek számára. Annak azért örülök, hogy munkásságom, utazásaim során mindkét országból sikerült íz élményeket gyűjtenem belőle. 

Radó István

Radó Istvánról azt azért mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a fajta egyik nagy szaktekintélyének számít. Szerinte,  a cirfandlinál nincs titok, viszont a világ egyik legkényesebb szőlőfajtája. Makrancosabb, mint egy kislány, sok pénzt nem kell remélni tőle, termesztése közben igényli a szeretetteljes beszédet, de ha minden csillag jól tündököl, akkor nagyot hoz. Az utóbbi mondatban talán minden benne van. Úgy gondolom, a borász ereiben valami cirfandlival átitatott vér csörög, hiszen a család a Kisdeindol dűlőben közel egy évszázada foglalkozik a fajtával. Kell ennél több? Természetesen házuk alatt lévő ősi ültetvényének megtekintését sem feledtük el, amivel egy életre szóló élményben lett részem.  

A 2019-es cirfandlijuk szikár, fűszeres, gyümölcsös, lepelszerű aromavilága annyira elragadott, hogy egyből három palackkal vásároltam belőle. Másfél évvel később, idén szeptemberben megbontottam az utolsó palackom. Most jött csak az igazi durranás.

Az aranysárga színű borból komplex, mégis választékos illataromák szállnak. Virágméz, friss birs, körte, ananász, almalé, vanília némi fehérborssal meghintve. Kerek, vastag, olajos korty fogadja nyelvem ízlelőbimbóit. Erőteljesebb savgerince köré, amik azért fiatalosan tartják, fehér húsú érett gyümölcsök sorakoznak fel. A korábban már említett jegyeken túl, barack és csonthéjasok, enyhén fűszeres, keserű karakterével egészül ki. Kicsit olyan érzés, mintha némileg töppedt bogyókkal teli, erősen félszáraz bort innék, amiben a kor növeli az édes érzetet. Nem túl nehéz, mégsem könnyűsúlyú nedűről van szó. Sűrű szövésű cseppjei hosszan tapadnak a szájpadlásomon. Lehet nincs igazam, mégis úgy gondolom, a csúcsok csúcsán nyitottam ki. Egyedül a karakteres savai lógnak ki valamelyest, de még így is úthengerkén ragadott magával. 6+ pont

Kunci

Szabó Zoli mecseki chardonnay-ja

Tavaly tavasszal Hosszúhetényben Szabó Zolinál tettem egy rövid látogatást, akitől annyi információt tudtam meg a magyar borkultúráról, mint addig senki mástól. Nyugodtan kijelenthetjük, ő ebben a témában egy igazi szakértő. Szavait akár reggelig, megunhatatlanul lehetne hallgatni. Mindegy milyen témára tér rá az ember, ő egyből folytatja. A beszélgetésünk során rengeteget mesélt a Pécsi Kutatóintézetbeli tapasztalatairól, ifjú kori kalandozásairól és a szőlőfajták eredetéről. A diskurzusunk során többek között azt is tőle tudtam meg, hogy az első magyar chardonnay tőkék még az 1910-es évek környékén a  Mecsek lankáin vertek gyökeret. Nem tudom, őseink tudatosan telepítették-e oda a fajtát, de Zoli 2021-es chardonnay-ját megkóstolva biztos lehetek abban, hogy jó döntést hoztak. Azért azt ne felejtsük el, a mecseki altalaj éppúgy mészkő, mint Burgundiában, ami nagyon kedvez a minőségnek. Sajnos az utóbbi időben a felmelegedés mindent átír, a szőlőtermesztés határa pedig szép lassan északra tolódik. Remélem ettől még a Mecsek oldalainak szőlőtőléiről sokáig kóstolhatunk fehérborokat, hiszen tényleg csodaborok készülnek ott. Zoliról még mindenképpen érdemes megemlíteni, az egyik kedvenc virága a bánáti bazsarózsa, aminek fotója palackjainak csavarzárain is megtalálható. 

A kezdeti intenzív, citrusos, friss pirítós illatát hamar almás, körtés, barackos jegyek váltják fel, amire vanília telepszik. Számban szépen komponált tartalmas korty fogad, savai pedig gyönyörűen oszlanak szét kerek testében. Citrusos, vaníliás, krémes, almakompótos aromáit barackos, mangós ízek kísérik. Mindezt egy elegánsan ráboruló hordó teszi még izgalmasabbá. Hosszú lecsengésében némi kesernyés íz is megjelenik. Erős 6 pont 

Kunci

Ifjú korom nagy chardonnay élménye

   Az életünk során mindig vannak olyan hangok, ízek, illatok, pillanatok, amik teljesen beleivódnak az emlékeinkbe. Most egy ilyen élményt szeretnék veletek megosztani.

   Másfél évtizede a Pécsi Egyetemen tanultam, s abban az időben már igencsak vonzott a borok világa. A lehetőségeimhez képest már ebben az életszakaszomban is próbáltam jó borokhoz hozzájutni. Ehhez minden adott volt, hiszen a dél-dunántúli várostól alig 30 km-re fekszik Villány, a magyar vörösborok egyik fellegvára.  Másrészt a Pécsi borvidékről se feledkezzünk meg, ahol mindig meglepetésekbe fut az ember. Rendszeresen részt vettem a borfesztiválokon, sőt a város egyik borklubjának legfiatalabb tagjaként szorítottak nekem helyet.

   Az egyik rendezvény során Pécs ikonikus borászatának a Radó Pincészetnek a borait térképeztem fel, mikor egy szikár, szép savgerincű, citrusos, enyhén zöld almás chardonnay került a poharamba. Na ez az íz élmény, ami a mai napig elkísér. 

Nem olyan régen a városban járva a Radó Pincészetben tettünk egy felejthetetlen látogatást.  Sokat beszélgettünk Radó Istvánnal, s a cirfandlik kóstolása során elmeséltem a chardonnay-hoz kötődő sztorim, mire előkerült egy palack 2020-as chardonnay, amihez így szólott:

   - Ugyan már eladtuk ezt a területet, de az utolsó előtti évjárat utolsó előtti palackját most megbontom Önnek.

   A borba beleszagolva egyből visszaköszöntött  a belém ivódott élmény.

 

   Zöldes reflexekkel bíró szénához hasonló színvilággal rendelkezik. Zöld almás illata csipetnyi mandulával egészül ki. Szikár savgerince köré egy igen tiszta, kerek, könnyed mégis tartalmas korty párosul, amiben a friss, citrusos, golden és  zöld almás ízek enyhén vaníliás lecsengésben végződnek. 6  pont

   Úgy tartom, olyan a bor mint a gazdája, itt pedig igazi letisztultságról van szó. Mindezek fejében a felbontott palackot még ajándékba is kaptam, amiért külön köszönetet mondanék.

Kunci