A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nagy-Somlói borvidék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nagy-Somlói borvidék. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. febr. 23.

Isten elhagyott kalapjának hercege

   Györgykovács Imre egy olyan ikonikus alak, aki még a legjobb hazai borászok közül is kiemelkedik. Szerény csendes ember, rendezvényeken se gyakorta  látni,  mégis ha találkozunk vele, szájtátva hallgatjuk szavait. A Somló hegy számos kiváló borásszal  rendelkezett és rendelkezik, de olyan egyenletes magas minőségre amit ő nyújt, egyik se képes. Borai már a kezdetektől  fogva csoda számba mennek, amibe nincsen semmi flinc-flanc.  Egyszerűek, letisztultak, nem írják túl a fajtajelleget, nem uralkodik rajtuk a hordó, csak az a vulkanikus somlói terroir, ami az ottani borok nagyságát adja. Ha valaki, akkor ő tényleg igazi kézműves borász. Korábban mindössze egy, mára ezt megfelezve fél hektáron, három fajtával /sárgamuskotály, olaszrizling, tramini/  dolgozik. Hetvenhez közeledve a furmint és hárslevelű ültetvényeit feladta. A kapálástól a borfejtésig, a fürtök válogatásától, a kézi kíméletes préselésig mindent kettesben, kézzel végez a feleségével. Elmondása alapján semmi különlegeset nem csinál, csak úgy tesz mint az őseink. Spontán erjeszt, kétszer fejt, majd jöhet a palackozás.
Borai tényleg az etalon kategóriába tartoznak. Most nézzük, mit is rejt a 2019-es traminije.

   A pohár szájából választékos illatorgia árad. A pattogzó fűszerek mellé fehérbors, citrusok, alma, friss barack és csonthéjas kesernyés aromák társulnak. Kerek ízét, intenzív, mégis elegáns savgerince tartja frissen. A fűszerek robbannak a nyelvem alatt, ami alma, szőlő, ananász, enyhén kesernyés körte és mandula játékos ízeivel keveredik. A csontszáraz bor ásványos jellege szépen harmonizál a fűszerekkel. Igen hosszú, olajos lecsengéssel zárul. 7 pont
Ezt a bort kóstolva nem hiába kapta Györgykovács Imre a Somló /Isten elhagyott kalapja/ hercege elnevezést.

2022. jan. 16.

Gondolatok a Somlóról!

   Kevés olyan szőlőhegy van hazánkban, amihez annyi legenda, mese, történet kapcsolódik, mint a Somlóhoz. "Térföldi remete", "Isten itt felejtett kalapja", "Nászéjszakák bora" - a hozzá kapcsolódó idézeteket még hosszan tudnám sorolni. 
   E szavakat hallva, egykoron nem hiába kortyolgatták olyan szívesen értelmiségieink az ott termett borokat. Kisfaludy Sándor, Hamvas Béla, Márai Sándor, Vörösmarty Mihály, Berzsenyi Dániel csak néhányat említve azok közül, akik szorosan kötődtek a vulkanikus hegy borához. 
Egyesek a bölcsek borának is tartják. Már a régi öregjeink is jól tudták, hogy az ott készült bornak idő kell mire igazi nagyságát meg tudja mutatni. Idősebb korukra a tercier jegyek mellett a mineralitás is felerősödik. Ez olyan különleges ízélmény, mintha a bazalt kőzettel együtt érlelték volna a hordó tartalmát. 
                
   Nem is csoda, hogy a neutrális ízvilágú, markáns savgerincű, hosszan érlelhető juhfark szőlőtőkéi ezen a kalap alakú vulkanikus hegyen leltek igazi otthonra. A fajta egyik nagymestere pedig az a Barcza Bálint, aki a hegy lakosa is egyben. Most tőle bontottam egy 2016-os palackot.
  
 A pohár szájából dőlnek az ásványok, amik birs, érett körte, dió, citrus, grapefruit illatokkal egyesülnek. Jól megszellőztetve némi zöldes jegyeket is tartalmaz. A savakkal átszőtt vastag borban, érett ízek fogadnak. Ásványai szinte fűszerként hatnak, majd birs, dió, érett körte, mandula aromákban folytatódnak. Semleges enyhén vaníliás lecsengésben végződik. 6 pont