Kevés olyan szőlőhegy van hazánkban, amihez annyi legenda, mese, történet kapcsolódik, mint a Somlóhoz. "Térföldi remete", "Isten itt felejtett kalapja", "Nászéjszakák bora" - a hozzá kapcsolódó idézeteket még hosszan tudnám sorolni.
E szavakat hallva, egykoron nem hiába kortyolgatták olyan szívesen értelmiségieink az ott termett borokat. Kisfaludy Sándor, Hamvas Béla, Márai Sándor, Vörösmarty Mihály, Berzsenyi Dániel csak néhányat említve azok közül, akik szorosan kötődtek a vulkanikus hegy borához.
Egyesek a bölcsek borának is tartják. Már a régi öregjeink is jól tudták, hogy az ott készült bornak idő kell mire igazi nagyságát meg tudja mutatni. Idősebb korukra a tercier jegyek mellett a mineralitás is felerősödik. Ez olyan különleges ízélmény, mintha a bazalt kőzettel együtt érlelték volna a hordó tartalmát.
Nem is csoda, hogy a neutrális ízvilágú, markáns savgerincű, hosszan érlelhető juhfark szőlőtőkéi ezen a kalap alakú vulkanikus hegyen leltek igazi otthonra. A fajta egyik nagymestere pedig az a Barcza Bálint, aki a hegy lakosa is egyben. Most tőle bontottam egy 2016-os palackot.
A pohár szájából dőlnek az ásványok, amik birs, érett körte, dió, citrus, grapefruit illatokkal egyesülnek. Jól megszellőztetve némi zöldes jegyeket is tartalmaz. A savakkal átszőtt vastag borban, érett ízek fogadnak. Ásványai szinte fűszerként hatnak, majd birs, dió, érett körte, mandula aromákban folytatódnak. Semleges enyhén vaníliás lecsengésben végződik. 6 pont