A hazai pezsgők forradalmában mi mással kezdhetném a visszaemlékezésem, mint egy buborékokkal teli gyöngyöző itallal. Ennek kapcsán indíthatnék Kreinbacherrel, Sauskával, vagy a fesztivál díjnyertesével, a 2019-es Gróf Degenfeld furmint extra brut-vel, mégis szembe mentem az árral, és a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészet 8 hónapot palackban töltött, citrusokkal teli, könnyed, kellemes, pirítós, élesztős aromákkal bíró, frissítően ható, rajnai rizlingből készült, 2022-es brut natur pezsgőjére esett a választásom. Kevesen tudják, de ez nem csak egy pezsgő, hanem Szeged város első pezsgője!
A Balaton északi partján lévő vulkanikus
altalajú Badacsonyi borvidékről mindenképpen kiemelem az Éliás Birtok 2021-es
Fenn a Hegyen olaszrizlingjét. Telt, kerek kortyai, fehérgyümölcsös ízvilága,
enyhén kesernyés, sós lecsengése szinte magával ragadja az ízlelőbimbókat.
A borvidék kapcsán a kéknyelű
megkerülhetetlen téma, így egy 2019-es Borbély kéknyelű került a poharamba, sőt
az a megtiszteltetés ért, hogy a bort maga a készítője, a 2020-as Év
Bortermelője, Borbély Tamás mutatta be. Az ő szavait idézve, ̶ a
fajtának idő kell ̶ szerintem minden borbarát egyetért. Acélos
savgerince, neutrális aromavilága lassan kezdi megmutatni oroszlánkörmeit. Ez
teljesen igaz, a kora ellenére csak most kezdi felnőtt pályafutását.
Ásványos boroknál maradva „Isten ittfelejtett kalapján” a Somló hegyen gazdálkodó, amúgy a fesztiválon első alkalommal debütáló, Tornai Pincészet 2019-es Top Selection hárslevelűjét vétek lett volna kihagyni. A jó közepes testű bor, alma, hárs, méz, aromáival, szép hordóhasználatával, ásványos, hosszú lecsengésével, egyedülálló eleganciájával hívja fel magára a figyelmet.
A legegyedibb borra, Szeged egykori lakójánál, Nagy Gábornál, a Medvebor alapítójánál leltem rá, aki a Zalai borvidéken, a Zalaszentgrót melletti Csáford-hegyen kezdett bele a borkészítésbe. Alig másfél hektáron művel szőlőt, ezzel kiérdemelhette volna a rendezvény legkisebb borászatának díját, persze különlegessége nem ebben rejlik, hanem azokban a ritka, ősi, kárpát-medencei fajtákban, amiket ő a szárnyai alá vett. Be kell vallanom, az életem során számos ínyencséget töltöttek már a poharamba, de szerémi zöldet még soha. Azt se feledjük, határainkon belül mindössze 0,1 hektáron termesztik. Ugyan a bor a spontán erjesztés hatására nem erjedt ki teljesen, szóval egy félszáraz tétel, az értékéből ez mit sem vesz el. Enyhén fűszeres, picit sárgabarackos, mézes, légies, ízvilága, a maradék cukortól édeskés karaktere az egyik általam kóstolt aromatikához sem sorolható.
Varga Zoltán
Gábornak, a Borpont vezetőjének köszönhetően egy igazi egyedi csodát
ízlelhettem a Mátrából. A fiatal múltra visszatekintő Dominium Pincészet 2018-es
Aragon tempranillo-ja rendesen mellbe ütött. Igaz, Villányban Gerééknél is megjelentek
az első tempranillo palackok, de a két termőterület ég és föld, nem beszélve
arról a meleg mediterrán klímáról, ahonnét a fajta származik. Spanyol társaihoz
képest nincs benne az a mély, áfonyalekváros, csokis, dohányos ízvilág, ettől
még óriási testű, viszont a savai révén némi északi stílus is belemászik.
Termőterület ide vagy oda, kerek, egyedi tétel.
Az utóbbi időben a Vesztergombi Pincészet borsorában forradalmi változás ment végbe. Nem is csoda, ha Vesztergombi Csaba felkerült az Év Bortermelőinek listájára. A 2019-es Szent László Bikavérét kóstolva egyből felkaptam a fejem. Egyszerre telt és kerek, még a 24 hónapos kisfahordós érlelés után sem uralkodik a hordó rajta, ami mögött érett, konyakmeggyes, szilvás, borsos ízek húzódnak. Picit még simulnia kell, de már most is borzasztóan nagy Szekszárdi Bikavérről van szó.
Köszönöm a borászoknak a sok beszélgetést és az információkat.
Kunci
