Nagy gondolatok egy kicsi alföldi szüreten

 

A mai napig azt tapasztalom, hogy a borfogyasztók többsége, az alföldi, homoki borok hallatán még mindig hátat fordít, majd egy jobb tétel kóstolása után, kikerekedett szemekkel ámulnak és bámulnak. Ennél a pontnál a Ság-hegyen gazdálkodó Dénes Tibor szavait használnám.

„Bármerre járok az országban, Csongrádon, Zalaszentgróton, Nyékládházán, Kőszegen, mindenhol jó borokat kóstolhatok” 

Ebben teljesen igazat adok neki. 

Magyar szemmel a közel 20000 hektáros Kiskunsági borvidéket kolosszusnak is hívhatnánk, hiszen az ország szőlőültetvényeinek majd egyharmadát teszi ki. Ez a méret nemzetközileg azért már közel se nevezhető óriásinak, inkább csak a középkategória második felében tudom elképzelni, viszont ekkora szőlő és bormennyiséggel mégis sok mindent lehetne kezdeni. Persze, a múlt századvégi borhamisítások eléggé meghurcolták az ottani borkultúrát, szerencsére a kemény erőfeszítéseknek hála, mára számos ízletes homoki bort kortyolgathatunk a Duna-Tisza közéről. Azt se feledjük, a 19. század második felében, a filoxéra során a homoki szőlőtermelés egyszer már megmentette a hazai borkultúrát, így feltenném a kérdést:

-          Az áhított palackos export szempontjából most ugyanezt miért ne tehetné meg?

Aki kicsit is benne van a borok világában az tudja, a nagytestű vörösborok a halálukat járják, a rozék lecsengőben vannak, a könnyed, gyümölcsös tételek pedig előtérbe helyeződnek. Az Alföld pont ilyen szerepet tölthetne be a hazai boriparban. A technika, a nemzetközi nagyközönség számára behízelgő (irsai olivér, generosa, stb.) fajták adottak, szóval az ugródeszka kész van, már csak a koncepciót kellene kidolgozni és beleugrani a világ bortengerébe. 

Ilyen gondolatokkal indultam el szeptember végén Kiskunmajsára a Pellikán Birtokra, hogy részt vegyek egy átlagos szüreti napon.

A Pellikán Birtokról korábban már beszámoltam egy másik hírportálon itt. Amúgy egy olyan különleges családi vállalkozás, ahol 2 hektáron kékfrankos, kadarka, hárslevelű, rajnai rizling, cabernet franc fajtákkal foglalkoznak. Igaz, ez még nem is olyan egyedi, de a filozófiájuk már az. Szerte az országból, mikró szőlőtételeket (Villányból cabernet franc-t, Pannonhalmáról chardonnay-t, Tokajból furmintot, aszúszemeket, Kiskunságról kövidinkát, irsai olivért stb.) vásárolnak, majd otthon készítenek belőlük saját márkajelzésű borokat, amik bisztrójukban minden akadály nélkül poharazgatva kóstolhatóak. Aki arra jár és betér, az egy különleges országos borkörtúrán vehet részt.

Egy kékfrankos szüretre voltam hivatalos. Sajnos a közel fél hektáros területről elég kis mennyiség került a ládákba. Ez betudható a hosszú, hideg tavasznak, a folyamatos nyári esőzéseknek, a lisztharmat okozta betegség is gyakori látvány volt a fürtökön. Innen már gondolhatjátok, a 2023-as évjárat nem kap 10-es pontszámot, amúgy ez az egész országra igaz. Szedés közben mi azért mindent megtettünk a minőség érdekében. Természetesen kézzel szedtük a szőlőt, a bogyókat meg lehetőség szerint válogattuk. 

A szüret mindig jó mulatság, másrészt a vidéki emberektől, rengeteget lehet tanulni, hallani a helyi kultúráról, szokásokról, jelenről, régmúltról. Most is szó esett libatenyésztésről, a kövidinka jelentőségéről, az alföldi értékek megmentéséről. Boros szemszögből kiderült, a lenézett kövidinka oly annyira reneszánszát éli, hogy elsőként fogy el a helyi termelők repertoárjából. Könnyű, jó ivású bora nyaranta a legdivatosabb fröccsalapanyagnak számít. Pellikán Laci is bánja már a rajnai rizling ültetvényét, mivel mai fejével már a sokak által lebecsült kövidinkát ültetné. Persze ez azért elég kemény munka. Itt nem csak a szedésre gondolok, hanem az azt követő procedúrára. Manapság a modern prések végzik a munkájukat, de az elpakolás, a vödrök, ládák, csövek, prés tisztítása a fárasztó nap végén szinte kegyvesztett feladatnak számít, pedig ugyanakkora jelentőséggel bír, mint a tiszta tányérra helyezett étel a vendéglőben. Már a legapróbb szennyeződés is a leendő bor minőségromlásához vezethet, akkor pedig oda az éves munka. 

És mi is készült végül a kékfrankosból? Az évjárat miatt nagyobb részéből rozé, kisebb részéből meg siller!

Kunci

Hogyan is van ez? Ezerjó, Soltvadkert, Tokaj és Szeged!

   Tudjátok hogyan köthető össze az ezerjó, Mór, Tokaj, Soltvadkert és Szeged? Az ezerjó a Móri borvidék zászlós fajtája, ami második otthonát Soltvadkerten, a Kiskunsági borvidéken lelte meg. Ez oly jól sikerült, hogy 2020-ban a soltvadkerti ezerjót oltalom alá helyezték, amivel a soltvadkerti ezerjó felkerült a világ bortérképére. Sztorimat folytatva Tokaj szerepét a móri történelemkönyvekben kell keresnünk. A törökök kiűzését követően Mór a borkultúráját az ide telepedett kapucinus rendnek köszönhette, akik a legenda szerint tokaji társaiktól kapták az ezerjó szőlőtőkéket. Írásos emlékünk erre nincsen, de az tény, hogy a fajta magas savtartalommal és jó aszúsodási képességgel bír sőt, egykoron a dunántúli településen móri aszút is készítettek. Szegeden meg van egy Ezerjó Borszaküzlet, ahol természetesen ezerjó is kapható. Most egy olyan 2017-es kis fahordóban érlelt Soltvadkertről származó ezerjót mutatnék be a Font Pincészettől, amely a szegedi borbolt repertoárjában is megtalálható.

   Igazán karakteres és különleges illatvilággal indít. Egyszerre jelen van a vanília, a tejeskávé a citrus, a virág, a dió, némi birssel elegyedve. A hordó elegánsan uralja a kerek bort. Savai szépen belesimultak a testébe, amiben jól megférnek a krémes, vaníliás, capuccinós aromák a citrusos ízvilággal. Mindez dió és kesernyés birs lecsengésben végződik. 5+ pont