Indulás az ex-jugoszláv bortúrára!

 

Már öt órája úton vagyok, és Nagykanizsán egy krémes mellett várom a csatlakozásom. Igen hosszú éjszaka áll előttem, a gondolatok pedig folyamatosan kavarognak bennem! Milyen időm lesz, milyen nehézségek, megpróbáltatások, élmények várnak rám? Tényleg annyira hideg a tenger, jó borokat fogok kóstolni? 

Ismét ex-jugoszláv bortúrára indultam. Az évek során valahogy beleszerettem ebbe a régióba, és folyamatosan visszavágyom. Már fiatal koromban is nagyon vonzottak a „kopott nyugatról” szóló jugoszláv történetek, amelyek megélése a koromnál fogva elmaradt. Ugyan Jugoszlávia szétesésével a tagországok folyamatosan vetkőzik le az egykori szocialista rezsim maradványait, múltjukat mégsem tudják teljesen elkendőzni. Szlovéniától délnek haladva egyre jobban fokozódik a balkáni hangulat. Ezt a horvátok a kulturális örökségeikkel tűzdelt gyönyörű tengerpartjaik mediterrán életérzésével kiválóan kozmetikázzák, laza életvitelük azért hamar lehúzza róluk a leplet. Bosznia-Hercegovina, Dél-Szerbia, Észak-Macedónia pedig átvezető a Közel-Kelet misztikus világába.

Az ötszáz éves török uralom erőteljesen megalapozta e régió arculatát. Az európai normák folyamatos eltűnésével vadkeleti hangulat fokozódásával egyedi időutazáson vehetünk részt. A guggolós WC-ken át a közlekedési morálon, a számomra olvashatatlan cirill betűkön keresztül az úton kószáló kecskecsordákig szinte bármibe belefuthatunk. Ez a kalandos életérzés szinte megunhatatlan számomra. Ezt színesíti az ortodox és a muszlim vallások harca, amiből időnként a katolikusok is kiveszik a részüket. Még csak a jéghegy csúcsán megcsillanó cseppeket említettem meg erről a különleges világról, a következő cikksorozatomban néhány mozzanatot mégis megpróbálok átadni az átélt élményekből és tapasztalatokból.

Split

Éjszakai buszjáratokkal, zágrábi és spliti átszállással Dubrovnikba tartottam. A horvátok második legnagyobb városába fél négykor érve szürreális élmények fogadtak. A csapatokba verődött nemzetközi ifjúság kóborolt az utcákon. A kebabos 4-kor zárt, az első pekarák (pékségek) pedig nyitásra készülődtek. Mivel a vasút-, busz és hajóállomás egyből az óváros szájában fekszik, éjszakai városlátogatásra indultam. Turisták nélkül, félhomályban egyedi élmény volt korzózni az ősi római és középkori falak között. Sok negatív hangulatú véleményt hallottam a városról, mégis pozitívan hatott rám. 

Peljesac-híd

A négyórás út Dubrovnikba már szenvedés volt. Közel egy órát köröztünk a Neretva pókhálószerűen becsatornázott deltájában, amire Ploče bizar szocialista panelházai albán feelingként mutatkoztak be. A tengerpart fölött kígyózó Jadranska Magistraléról nyíló látvány azonban hamar feledtette a kommunista múlt örökségét. Előbb áthaladtunk a bosznia-hercegovinai korridort elkerülő Pelješac-hídon, ott megcsodáltam Komarna új telepítésű szőlőit, majd 9 óra körül a Dubrovnik szélén kikötő óriási óceánjárókat. Innen már csak magamra számíthattam a 30 kilométerre lévő Trebinjébe való utazás során. Politikai okok miatt megszüntették a két település között a tömegközlekedést. Egy helyi busz még elvitt 5 kilométert, majd a szerpentinen a régi, jól bevált stoppos módszerhez folyamodtam. Szerencsémre öt perccel később egy Eszék mellől származó, magyar vezetéknevű, horvát anyanyelvű, Dubrovnikban élő srác vitt magával, aki Trebinjébe tartott a barátaihoz. A határon pillanatok alatt, ellenőrzés nélkül átsuhantunk, és 25 perccel később már vígan sétáltam a hangulatos kisvárosban. 

Trebinje

Sok helyen jártam már az életem során, de ennyire multikulturális helyen talán még nem. Bosznia-Hercegovina délkeleti csücskében fekvő Trebinje több mint egy gyöngyszem! Szubmediterrán klímáját egyes isztriai települések is megirigyelhetnék. A felkopaszodott hegyei varázslatosan merednek a Trebišnjica folyó által átszelt városkára, és a múlt korai egymásra rétegződve, lépésről lépésre fedezhetők fel. Voltak itt törökök, Habsburgok, szocializmus, ma pedig úgy tartozik Bosznia-Hercegovinához, hogy mindenütt szerb zászlók lógnak. Olajfák, pálmák és mocsári ciprusok váltják egymást, mégis a Ferenc József idejéből megmaradt hatalmas platánfáikra a legbüszkébbek. A szerbekhez mérten hétköznap délelőtt 11-kor a fél város vígan kávézik a főutcán. Nem lüktet, inkább andalgóan mozgalmas élettel bír a 25 000 fős település. Míg a többség a sokadik kávéját fogyasztotta, 11 órakor megrendeltem az első ćevapčićimet, hogy az éjszakai utazást követően a 30 fokos melegben jobban bírjam a rám váró kóstolások megpróbáltatásait. 

 Erről már csak a következő cikkben olvashattok. 

Kunci

A Balkán legjobb chardonnay-ja

Az ex-jugoszláv országok folyton-folyvást meglepetéseket tartogatnak, amikből a boros világ sem kivétel. Aki egyszer jobban beleszimatol abba az életérzésbe, mindegy is merre veszi az irányt, Szlovéniába, Észak-Macedóniába, mindenfele csodákra lelhet. Mivel párom révén gyakorta járok a vajdasági Zentára, így ottlétem alatt én is szívesen kutakodom a boltok borospolcain. Annyira megkedveltem a délszláv régiót, hogy az utóbbi 2,5 évben több mint húsz cikkem született a témában. Legutóbb, a Szabadka melletti, Palicson gazdálkodó „szerb Koós János” Zvonko Bogdan Zivot tece borát mutattam be itt, amely borászat meglátogatása már régóta a bakancslistámon szerepelt. A jég 2024 februárjában tört meg, amikor az újonnan nyílt Szeged-Szabadka vasútvonalat igénybe véve eljutottunk a 68 hektáros ultramodern borbirtokra. 

A megérkezéskor egy 17 hektáros szőlőterület közepén álló Osztrák-Magyar Monarchia stílusban épült mégis modern, impozáns építmény fogadott minket, ahova belépve szinte tátva maradt a szánk. Nem bírtuk eldönteni, hogy egy múzeumba, vagy egy előkelőknek kialakított kastélyba érkeztünk. A falakon közel 500 festett kép lógott, a hatalmas éttermi része meg magas fokú eleganciával volt kialakítva, nem beszélve a szőlősorokra néző exkluzív kilátásról, vagy arról a látványpincéről, ahol a kóstolót egy magyarul beszélő kis hölgy tartotta. A főleg nemzetközi fajtákra specializálódott cég erőteljesen exportra törekszik, ezért az sem meglepő, ha francia tanácsadóval dolgoznak együtt. Természetesen, ez a borok stílusában is megjelenik. A borsort követően egy palack 2022-es chardonnay-t hoztam magammal, amit otthon újra megízleltem! Amúgy ez a bor a 2023-as Open Balkan Wine Trophy legjobb chardonnay-ja lett. 

A vaníliás, csokis hordó enyhén ül a szikár, erősen citrusos illatán, azért a zöld alma, körte, csonthéjas, ananász, banán aromák mégis átütnek rajta. Számban, a közepes testű borban Burgundia eleganciája, vagyis feszes test és szikár savak jelennek meg, a barrique viszont picit túlsúlyban van a chardonnay jellegzetes gyümölcsös ízvilágában. A vaníliás, friss pirítós, csokis köntösbe bujtatott borban idővel fehér húsú gyümölcsök törnek át. Nagyon hosszú, enyhén édeskés lecsengésű. -7 pont