Az új-zélandi sauvignon blanc története

Az új világban nincs még egy olyan fehérbor, amely akkora durranást lenne, mint az új-zélandi sauvignon blanc. Ehhez nem kellett sok évszázados tradíció, csupán két-háromévtized és néhány újító borász, akik nagyot mertek álmodni.

„Nagyon kedvezőnek ígérkezik a szőlő számára.”

E szavak az új-zélandi szőlőtermesztés atyjának, Samuel Marsden szájából hangzottak el, aki 1819. szeptember 25-én Ausztráliából származó szőlőtőkéket ültetett el az északi szigeten.

Híres mondata utólag beigazolódott, a siker mégis több mint másfél évszázadot váratott magára. Remény keltő kezdetek után 1880-ban elérte őket a filoxéravész, majd az egész világon átsöprő női alkoholellenes mozgalom sem kerülte el a sziget lakosságát. A bódító ital fogyasztását végül meghagyták,  1919-től 1967-ig azért drasztikusan érintették az alkoholt kedvelő polgárokat. Az árusítása hétfőtől szombatig 18 óráig volt lehetséges. Ennek tudatában talán mondani sem kell, délután 5-kor a munkából szabaduló férfiaknak hova vezetett az első útjuk! Ezt különösen a boripar sínylette meg. A legdrasztikusabb években 0,5 liter/fő/év-re esett vissza az isteni nedűk fogyasztása.
 
A bortermelésben az 1960-as években kezdett némi remény felcsillanni. Ebben az időszakban a németországi Geisenheimből származó Helmut Becker professzor a rizlingszilváni termesztését erőltette. Próbálkozása zsákutcába futott, viszont két évtizeddel később a sauvignon blanc szinte bombaként robbant a borkedvelők táborában.

        A sauvignon blanc megjelenése
 
Új-Zéland első sauvignon blanc tőkéiről nincsenek pontos adatok. Michael Cooper borszakíró kutatásai szerint 1895-ben Romeo Bragato hozhatta magával Ausztráliából. Az ezt követő hét évtizedben senki nem foglalkozott vele, mígnem 1968-ban Bill és Ross Spence testvérek a Te Kauwhata Szőlészeti Kutatóintézetből sauvignon blanc vesszőket vittek magukkal az Auckland melletti Matua úti ültetvényükre. 

 A család boros hagyományai 1918-ig, nagyapjukig vezethetők vissza, aki alkohollal dúsított borokat készített. A bor szeretete két generációval később még erőteljesebbé vált és az unokák borásznak tanultak. Az idősebb Ross, Kaliforniában a Fresno Egyetemen, öccse Bill, a helyi Massey Egyetemen tanulták a mesterséget. Apjukkal szemben ők nyitottak voltak az innovációra és keresték az új lehetőségeket. Bill a kaliforniai sauvignon blanc-ok kóstolása után döntött a fajta telepítése mellett, azonban az első próbálkozás nem váltotta be a reményeket. A klón nagyon fogékony volt a betegségekre, a belőle készült néhány liter bor mégis nyomot hagyott bennük. Más klónok után kutatva megtudták, hogy Joe Corban állami támogatással kísérleti telepet létesített. 1970-ben kaptak tőle néhány, pozitív előjeleket mutató vesszőt. Szaporítani kezdték őket és 1974-ben már 400 liter bort készítettek a Matua Roadon, majd 1978-ban piacra dobták az ország első sauvignon blanc tételét. Ez a vad, csalános, füves, savas aromákat adó bor eleinte nem tetszett az édes, muskotályos, alkohollal dúsított borokhoz szokott új-zélandiaknak. A helyiek ízlése néhány évvel később azért hatalmasat változott. 

        A horvátok az élre törnek!

A horvátok diadalútja a 20. század elején egy nagyobb számú horvát kolónia települt Új-Zéland északi szigetén fekvő Auckland környékére. Az óhazából hozták magukkal a bor szeretetét és az 1950-es évekre legalább egy tucat pincészetet alapítottak. Ma már nem sokan gondolnák, de ez az ország modern borkultúrájának bölcsője.
 

Ezen úttörők közé tartozott Ivan és Mandica Yukich is, akik fiukkal, Frankkal 1930-ban vándoroltak ki Jugoszláviából. A szülők nagyon keményen dolgoztak, 1934-ben gyümölcsfákat, szőlőt telepítettek, az első borukat 1944-ben adták el. Frank már 12 évesen aktívan részt vett a családi gazdaság fejlesztésében. Az 1950-es években Auckland mellett jólműködő borkimérést működtetettek. Idővel nőtt a birtok és testvérével Mateval, 1961-ben megalapították a Montana Wines Limitedet.

Gazdaságuk folyamatosan bővült, országszerte borértékesítő helyeket létesítettek, de ekkorra már számos befektető állt mögöttük. 1973-ban Frank bátor döntést hozva 1600 hektár területet vásárolt a száraz, még juhlegelőknek sem ajánlott Marlborough vidékén. Mikor ezt az igazgatótanácsban elmesélte, hatalmas felháborodást váltott ki, idővel számításai mégis bebizonyosodtak. 1973. augusztus 24-én elültette az első szőlőtőkéket és a sajtó előtt kijelentette, hogy világhíres bort fog készíteni. Itt hatalmas szerepet kapott a sauvignon blanc, amiből 1979-ben piacra dobták az első bort, majd 1980-ban megtörtént az első export. Frank 1977-ben otthagyta az egykori cégét, mivel a mögötte lévő befektetők továbbadták a tulajdonukat. A borászatot 2010 óta Brancott Estate-nek hívják. 

Mellékszálként még mindenképpen kiemelendő Frank sógora, George Fistonich, aki ugyancsak 1961-ben alapított meg a Villa Maria borászatát. Az évtizedek során ők is számos világszínvonalú bort készített és az ország legnagyobb családi pincészetévé váltak. 2009-ben kiemelkedő munkásságáért a Brit Birodalom lovagi rendjével tüntették ki. Pincészetét 2021-ben az Indovin cég vásárolta meg.

 
        Egy ausztrál megnyitja a nemzetközi kapukat!

A nagy durranás 1983-ban az ausztrál sztárborászt, David Hohnent hatalmas meglepetés érte, amikor megkínálták egy új-zélandi sauvignon blanc-nal. Az élmény hatására a következő évben sauvignon blanc kóstolóra utazott a szigetországba. Az ízek annyira lenyűgözték, hogy 1985-ben 40 tonna sauvignon blanc szőlőt vásárolt, majd bérfeldolgozásban bort készítettet belőle. Később a felépült pincéjét Cloudy Bay nevet kapta. Az itt született borra, Oz Clarke, a kor leghíresebb Master of Wine-ja így reagált. 

„Addig egyetlen bor sem sokkolta, borzongatta és bűvölte el így a világot ilyen merész, váratlan ízekkel.” 

Ma Új-Zéland 42 500 hektár szőlőjéből 28000 hektáron sauvignon blanc terem, amelyből Marlborough-ban 22 000 hektárt található. Népszerűsége szinte az egész világon fölfelé ível. 
Egyedi ízvilágát a speciálisan hozzá fejlesztett fajélesztőn túl, az ország fölött tátongó ózonlyuk erős napsugárzásának és a nagy napi hőingásának köszönheti, amitől a szőlő bogyói vastagabbak lesznek. Így megmaradnak az acélos savak, miközben a zöldes, egres, vágott füves aromák, trópusi gyümölcsös jegyekkel egészülnek ki.
 
Kunci

Egy syrah Új-Zélandról!

 

Még 2017 januárjában, egy új-zélandi körutazás keretében jutottam el a Napier városát körbeölelő Hawke’s Bay borvidékére. Való igaz, Ausztráliában még nem jártam, de az élmények sorozata az ugráló erszényesek földjén forgatott filmek hatását adták. Kenguruk, koalák azért nem voltak, viszont mindenfelé eukaliptusz fák sorakoztak. A Csendes-óceán felől áramló szél állandón forgatta a szőlősorok fölé tornyosuló szélkerekeket, a nap vakítóan tűzött, meg sem említve a kiszáradt domboldalakat, a könnyűszerkezetű, modern, újvilági stílusú pincészeteket. Azt se feledjük, az ország egyik legnaposabb területén, az év legmelegebb időszakában kirándultunk arra. Az ózonlyukon átsuhanó napsugarak hamar pecsenyére sütöttek minket, szóval a naptej kötelező tartozékunknak számított. A 30 fokos melegben sistergő szaharai meleget éreztünk, a szűnni nem akadó légmozgás mégis libabőrössé tette a bőrünket. Az ottani élményeimet a mai napig nehéz leírni. Egyszerre volt gyönyörű és rideg. 

Ilyen emlékek jutnak eszembe a szigetország második legnagyobb, valamint a világ második legkeletibb borvidékéről, Hawke’s Bay-ről. A 4786 hektár területe azért eltörpül, a több mint ötször akkora, az ország szőlőültetvényeinek majd 80%-át birtokló Marlborough mellett.

Ugyan itt is sok sauvignon blanc terem, a chardonnay 1060 hektárjával mégis átvette az uralmat, a vörösek közül pedig a 975 hektáron termesztett merlot-nak adnak a legnagyobb bizalmat. Van még egy szőlőfajta, ami szép csendesen, utat tör magának. Ez a syrah. Mindössze 343 hektáron van jelen, mégis az ország 10 tőkéjéből 8 itt eresztett gyökeret. A nagy testvér ausztrál shiraz-oknál jóval vékonyabb testtel, fűszeresebb, gyümölcsösebb karakterrel bírnak, ottjártamkor azért elég hamar felfigyeltem rájuk. 

Testvérem, aki Új-Zélandon él, karácsonyra egy Hawke’s Bay syrah-val lepett meg, aminek csavarzára hamar csavarodott az ünnepek során. 

Borom a Tipping Point-tól érkezett. Ez nem egy tipikus borászat, hanem egy olyan brand-et képvisel, ami Új-Zéland egyik leghíresebb szakácsának, Al Brown agyából pattant ki. Közös konzorciumot hozott létre az amerikai sör, bor, szeszes italok gyártójával, forgalmazójával a Constellations Brands-szel. Ennek keretében három szigetországi borvidékről, valamint Olaszországból, Prosecco régiójából vásárolnak alapanyagot és hozzák létre a Tipping Point sorozatot. Továbbá célul tűzték ki, hogy minden évben 5 új-zélandi szervezetet támogatnak. Nézzük, milyen egy ízig-vérig Hawke’s Bay syrah.

Közepesen sötét bíbor színű, a pohárból pedig fekete bogyós gyümölcsök illata árad. Áfonya, szilva, szeder, pici fekete ribizli, fekete bors, sok-sok fűszerrel, mindez némi csoki felhőbe burkolva. Megkóstolva szépen hozza a vékony karaktert, amibe egy erősebb savgerinc szorult. Nem annyira zavaró a jelenléte, mégis folyamatosan ott van az ember nyelvén. Ízében a frissen facsart gyümölcsös jegyek jellemzőek rá és az illatban felsorolt aromák ismét megjelennek. Élénk, szikár tanninjai, ép csak súrolják a szájpadlásom. A fűszerek szinte csilingelnek benne, az enyhén mentás utóíze pedig hosszan cseng le a torkomon. A picit magasabb savai ellenére is élveztem a következő kortyot.  - 6 pont

Utam a biodinamikához

   Misztikum, vagy tudományokon alapuló tevékenység, tehetném fel a kérdést a biodinamikus szőlőművelés hallatán? Nyugodtan belecsaphatnék a közepébe és írhatnék: nap-hold állásról, elásott marhatülkökről, csalánlevélből készült főzetekről, mégis saját tapasztalataim alapján, kívülről befelé haladva, a bio útján elindulva, egyre nagyobb mélységbe merülve szeretném bemutatni ezt az ősi hitvalláson alapuló, ezotériába hajló, egyedi szőlőművelési módot; a biodinamikát. 

Mindenekelőtt a Sümegen gazdálkodó Egly Márk szavait szeretném idézni, mivel még nem találkoztam olyan termelővel, akinek ennyire átjárja a mindennapjait ez a különleges hitvallás, mint az Övét. 

“Az életünkben minden körforgásszerűen működik. Meg kell fordítani a dolgokat, a növényt és a föld immunrendszerét kell megvédeni a betegségektől.”

A Ráspi Étterem és Borászat

   

   Utazzunk vissza kicsit az időben, egészen 2014-ig! Ekkor több év külföldi vendéglátós munka után idehaza próbáltam borászattal/borral kapcsolatos állást találni. Úgy gondoltam, elég hazai és nemzetközi tapasztalattal rendelkezem egy borboltos, borbáros pozícióhoz, azonban igyekezetem ellenére eleinte, mégis többször zátonyra futottam. Sokadig nekirugaszkodásom után hatalmas meglepetésemre, az első, örökös magyar sommelier bajnok, Kovács Antal nyújtott segítő kezet. Egy rövid találkozást követően, néhány nappal később már Fertőrákoson, a Ráspi Étterem és Borászatban találtam magam, ahol fél évet töltöttem el a modern konyhaművészet és a bio szőlőművelés bűvöletében. Aki ismeri Horváth Józsefet, „Ráspit”, jól tudja, ő nem csak egy borász, hanem egy környezettudatos szakács is. Amit lehet, saját maga termel, így az ételek ízesítésére, díszítésére szolgáló természetes dekorációelemeket, kovászból készíti a kenyeret, zsályából, rózsából, fenyőrügyből, ibolyából főzi a szörpöt, sőt egyszer szabadban tartott baromfiudvart is létesített.

A Fertő-tó partján a napi feladataim gyakorta a hátsókertben, a gyógynövények, ehető virágok begyűjtésével indult, a borkóstolók tartásakor pedig szívesen meséltem a bio művelés titkairól. A szőlőben használt természetes, nem felszívódó, mégis immunerősítő anyagokon (kén, narancsolaj, melasz, rákpáncél, gyógynövény főzetek) túl, kiemeltem beszéltem a biodiverzitás jelentőségéről, a talajban élő gombák humuszképző tevékenységéről, a virágokra szálló beporzó rovarok jelentőségéről, a kártevők túlszaporodását megakadályozó énekesmadarak munkájáról. Előadásaimban, geográfus végzettségemhez hűen, mindig felhívtam a figyelmet a terroirt befolyásoló hatásokról valamint a talajtakaró növények tudatos használatáról, amelyek védelmet nyújtanak a kiszáradástól, levágott szárai pedig komposztként hasznosulnak tovább. A Soproni borvidék kapcsán gyakran aduászként húztam elő az egykori poncichterek babbal teli szőlősorait, akik nem is sejtették, milyen jót tesz a szőlő fejlődésének ez a pillangós virágú, nitrogénkötő haszonnövény termesztése. 

A bio művelés terén Új-Zéland a másik kedves témám, szerencsésnek mondhatom magam, amiért pár éve körbejárhattam, ezt a gyönyörű országot. Az új-zélandi termelők jelentős része elköteleződött a karbonsemlegesség mellet, ennek folyományaként: már vékonyított üvegből készült palackot használnak, újrahasznosított kartonba csomagolják a boraikat, nem beszélve a nap- szélenergia felhasználásáról. Egyedülálló fűnyírási, trágyázási technikájuk sem mellékes, egyszerűen a bárányokat a szőlősorok közé terelik, míg a szüretekkor megjelenő seregélyek elűzésében a ragadozó madarak betelepítésével védekeznek.

The Whare Ra organikus borászata, Marlborugh, Új-Zéland

   

   A szakma szerint a borkészítés szempontjából a bio művelést a biodinamizmus követi, könnyebb megértés miatt mégis megfordítom a sort és a natúr borok világával folytatom írásom. Ugyan a natúr borok készítése során jóval szigorúbb szabályokat kell követni a termelőknek, viszont nem követel olyan ezoterikus hitvallást, mint a biodinamika.  

A natúr bor Sütő Zsolt szavaival élve:                   

„az a bor amihez nem lett semmi hozzátéve, és amiből nem lett semmi elvéve”

Közismert tény, hogy a konvencionális borkészítésnél a borászt rengeteg biológiai, kémiai (fajélesztő, must sűrítmény, savpótló anyagok, cukor), technikai újdonság (szűrés, derítés, fordított ozmózis) segíti, amivel nagyban befolyásolni tudja a bor minőségét, ízvilágát. A natúr borászok ezzel ellentétben a legkisebb beavatkozással, gyakorta a természet erejére bízzák a borok fejlődését.

Mivel hazánkban sokáig nem létezett natúr bortörvény, borászaink ezt a területet elég tágan  értelmezték. A törvény részletes útvesztőibe nem szívesen mélyülök el, inkább csak a főbb ismérveit emelem ki. A bio művelésen túl, csak a növény saját vad élesztőkultúrájával erjeszthetnek, mellőzik a szűrést, derítést, azonban kén bizonyos mértékű használatát engedik. 

Munkásságomnak köszönhetően több natúr borásszal van kapcsolatom, így rengeteget tanultam tőlük. Személy szerint két fő csapást különítek el: a kén használókat, valamint a kén elhagyókat. A sárga por sterilizáló hatásáról lemondó termelők igazi embert próbáló kötéltáncot járnak, amiben a legapróbb hiba is végzetes lehet, így az ecetbaktériumok hamar megjelenhetnek a borban. Azt se feledjük, a vörösborok tanninjaik révén jobban ellenállnak a külső hatásoknak, a fehéreknél a hibafaktor jóval nagyobb mértékű. Ennek megelőzésére finom seprőzést, hosszú, fahordós érlelést használnak. A végletekig menők a modern vívmányok elhagyásától sem riadnak vissza. Egyesek már a traktor helyett lovakkal szántanak, a szüret során a nagyapáinknál látott régi kosaras prést veszik elő, a must pincébe jutását, a szivattyúk megtagadásával a természet adta gravitációra bízzák. A natúr borászatról szóló részt a Bükki borvidéken gazdálkodó, Sándor Zsolt szavaival zárom.

„Azt érzem, a különféle borászati segédeszközök konzerválják, uniformizálják a borokat. Az évek során arra jöttem rá, hogy úgy szeretném bemutatni a boraimat, mintha a hordóból kóstoltatnék.”

Sándor Zsolt, Avas-hegy, Miskolc

   

   

   A biodinamika már egy olyan szemlélet, hitvallás, ami elhagyja a földi létet és a Nap, Hold mozgásához igazodik. Ennek kidolgozója a 19-20. században alkotó, Murakirályon született, osztrák állampolgárságú, a kor spirituális mozgalmának egyik vezéregyénisége Rudolf Steiner (1861-1925) volt. Elmélete szerint a Hold a vizek árapály mozgása mellett a teljes ökoszisztémára hat. Megfigyelései alapján a holdfázisok különbözőképpen verik vissza a nap sugarait, ezzel eltérő folyamatok zajlanak le, így a gazdák a permetezéstől kezdve, a zöld munkán át, a palackozásig előre kiszámított időpontok alapján végzik feladataikat.   

Talán azt, a napfordulóhoz köthető rituálét tarthatjuk a biodinamika csúcspontjának, amikor a termelők gyógynövényeket (pitypangot, macskagyökeret, cickafarkot, kamillát stb.), szerves trágyát, különféle ásványokat töltenek tehénszarvba, amforába, majd elássák, illetve meghatározott időpontban kiszedik és szétszórják őket a szőlőben, ezzel megerősítve a növényhez, a Földhöz, a természethez kötődő hitüket. A modern kor szőlőjébe a bio, később a biodinamika irányzata az 1970-es évektől a franciaországi Beaujolais-ból indult el világhódító útjára. Majd a 21. századba átlépve fokozott gyorsasággal  terjedt szerte a földgolyón, mára pedig egyre több borászat választja ezt a holisztikus utat. Hazánkban elsőként a biodinamikus Demeter tanúsítványt (Déméter az ókori görögök termékenység és földművelés istennője) 2011-ben, Tokaji borvidéken, a Pendits Biodinamikus Szőlőbirtok és Pincészet kapta meg, azóta viszont számos termelő vallja ezt a hitvallást. Gondolok Bencze Istvánra a Szent György-hegyen, Wassmannékra Villányban, a Kristinus Borbirtokra Kéthelyen és ide sorolom a korábban már említett Egly Márkot is, aki ugyan még nem függesztheti ki a pince falára a Demeter tanúsítványt, életfilozófiáját tekintve mégis benne él. Márknak azért is köszönettel tartozom, mivel egy hosszú beszélgetés során ő tárta fel nekem a biodinamika rejtelmeit. 

Egly Márk pincéjének szentélye, Sümeg

   A cikkem végén kérdezhetnénk, hogy milyen egy natúr vagy biodinamikus bor? Kóstolásakor ne keressük a kristálytiszta, áttetsző színeket, a virgoncan ficánkoló illatokat, inkább elgondolkodva mélyedjünk el az enyhén élesztős, juicos, kompótos aromavilágában, majd próbáljuk befogadni a természetéből jövő erőket.

Kunci

Pinot noir Rosé 2016 - Wither Hills Marlborough

A déli sziget hosszú magányos útjáról Wellingtonba visszatérve másfél napra újra együtt lehetett a család! 

Lassan  elérkeztünk új-zélandi kirándulásunk utolsó vacsorájához, aminek elkészítését magamra vállaltam.

A menü garnéla, thai chilivel, rizzsel! 

A rákot egyszerűen gyömbérrel, fokhagymával, citrommal és sóval ízesítettem, majd kevés olajban lesütöttem. Ehhez a Marlboroughban gazdálkodó Withers Hill pincészet 2016-os Pinot noir rozéját választottam. 

A közepesen sötét rozé málnás-epres illattal indít. Ízében friss, ropogós cseresznye, kevés csipkebogyó és kesernyés grapefruit. 

Kellemes savai mögött telt kerek gyümölcsös íz uralkodik. Főleg cseresznye és málna harmóniája dominál, amely édes-kesernyés ízben záródik. 

Gyümölcsös lecsengésében szépen felfedezhetőek a fűszerek, amik nagyon jól illeszkednek az általam készített ételhez. 

16,5p

Tilos az alkoholfogyasztás! - Villa Maria Viognier 2015

Déli szigeti utam utolsó éjszakáját a chistchurchi reptéren töltöttem. 

A tizenöt órás várakozás igen hosszúnak bizonyult, ezért unaloműzésként átfutottam a közeli Countdownba (helyi supermarket), ahol természetesen hamar a boros pultok elé kerültem. 

A Villa Maria 2015-ös Viogner palackjára összpontosítottam, mert e fajtával elég ritkán találkozom. Ez talán még helyi berkekben is igazi csemege. Kaptam az alkalmon, s máris kosaram tartalmát gazdagította. A reptérre visszaérkezve már csavarodott is a fémzáras kupak. 

Néhány perc elteltével a  biztonsági őr hozzám lépett.
- Uram! Itt tilos az alkohol fogyasztás. 

Egy ilyen felszólítás a fáradt utazót persze nem riasztja vissza. Hajnal felé üvegem tartalma csökkenő tendenciát mutatott. Milyen is volt?

Illatjegyei sem egyszerűségről árulkodnak. Kobak körte keveredik a csonthéjasok - főleg dió, mandula - keserű enyhén pirított aromavilágával. Egy kevés citrus teszi még érdekesebbé. Nem fut ki a pohárból, mégis szikáran érezteti nagyságát. Itt felejtsük el az amerikai maradékcukros gyümölcsös Viogniereket. Néha-néha a hordóhasználat is kikandikál. Körte, mandula mellett grapefruit és bőralma teszi játékossá. Közepes kerernyés testében elegáns, szikár savai hosszú lecsengést biztosítanak.

16,9p

Montana East Coast Rosé 2016

A Tongariro túránkat követően nyugatnak, a napfényes Napierbe igyekeztünk. A hideg hegyvidéki klíma után egy kis nyári melegségre vágytunk a Csendes-óceán partján. 

El sem akartuk hinni, hogy a hőmérőnk 31 fokot mutat. Ez már helyi szinten is igen magasnak számít. 

Az állandóan fújó szél és az ózonréteg hiánya extrém hőérzetet okoz. Déli órákban a napra kiállva szinte sistereg az ember bőre. 

Az ebédhez választott rozémról azért eleresztetem egy fotót a szürke és kék kompozícióba öltözött óceánparton. Ilyen időben nincs is jobb egy pohár rozé mellett töltött délutáni sziesztánál.

Vékony rózsaszínű bor epres málnás illattal indít.  Nem csap ki parfümként a pohárból, inkább elegánsan cirógatja szaglószervem. Kevés szénsavas is beleszorult közepes gyümölcsös testébe. Friss ropogós savai kerekebbé teszik. Kellemes kesernyés grapefruitos lecsengésben végződik. Egy olyan bor, amit bármelyik meleg nyári nap jó kortyolgatni. Mindezt januárban! Új-Zélandon :)

16,4p

A "Végzet hegyén"... - Yealands Pinot grigo Marlborough 2016

Pont egy éve mutattam be a Yealands pincészet Sauvignoir fantázianevű borát. Most tőlük egy Szürkebarát van a soron, amit a Tongariro vulkán átkelés túrára vittem magammal. A hegy sokak számára ismerős lehet, ugyanis a Gyűrűk Ura című filmben a Végzet hegye néven vált világhíressé. A ma is aktív vulkán az északi sziget közepén található. A  viharos szélben felfelé tartva alkalmanként kortyolgattam belőle. Bátran állítom, hogy igazi férfias borral ismerkedtem meg. 

Milyen egy igazi Pinot grigo? Tömény, citrusos, gyümölcsös, hangsúlyos. Már illatában egyszerre mindezt magában hordozza. Körte, alma, egy csöpp birs, és dió. Ezt citrusok tetszik könnyeddé. Vastag kortyaiban csak úgy dúskálnak fehérhúsú gyümölcsös ízek. Egyértelműen reduktív. Tömény, mégis légies, amiben egy kevés déligyümölcsös aroma is helyet kap. Enyhén kesernyés, édeskés, hosszú lecsengéssel folyik le a torkomon. 

Igazán különleges-élvezetes nagy bor.

17,1p

Montana Pinot Noir 2014 Marlborough

Aucklandot elhagyva délnek - Rotoruába - tartottam, ami az ország egyik legaktívabb geolgóiai területe. Gyakorta már a település határán érezni a kénes záptojás szagot. Bármerre is halad az ember, állandóan forróvizes forrásokba, gőzkitörésekbe, iszapfortyogókba ütközik. 

E vulkanikus vidéken egy tüzes új-zélandi Pinot noir palackját bontottam fel, amit a Marlboroughban gazdálkodó Montana Pincészet készített.

Mély-tömény pinot illat száll belőle. Érett megy, szilva keveredik borssal, és zöldpaprikával. 

Tipikus újvilági stílus, amelyben inkább a karakteres markánsabb jegyek dominálnak. 

Vastag-gyümölcsös tanninja csak úgy árasztja a fűszeres meggy és szilva ízeket. Csöpp széndioxid is felfedezhető benne. Hosszú, enyhén zöldpaprikás végben cseng le a torkomon. 

Nem egy megszokott elegáns stílus, mégis jó élvezhető, főleg azoknak akik szeretik a markánsabb fajtajelleget.

16,8 pont

Villa Maria Sauvignon Blanc - Marlborough 2016

Üdvözlök mindenkit a Föld túloldaláról, az új-zélandi Aucklandból! 

Közel egy hónapot fogok a hosszú fehér felhő földjén tölteni és szeretnék minél több borvidéket érinteni. A városban még nincsenek szőlőtőkék, ezért az első boromat egy szupermarket polcáról választottam. 

A Villa Maria név többeknek ismerősen csenghet, hiszen otthon is összefuthatunk palackjaival. Új-Záland legnagyobb családi borászata, másrészt testvérem korábban náluk dolgozott, így nem volt kétséges, hogy ezzel a palackkal ünneplem meg a fél világ felett átívelő repülőút végét.

Fajtajellege mellett csak úgy ontja a déligyümöcsös aromákat. Ananász, citrus, mangó és csalán - zöldfűszerekkel körbeölelve. Számban megforgatva gazdag tartalmas, izgalmas bort ad, kevés almával, sárgadinnyével, csalánnal. Kerek savak - hosszú lecsengéssel. 

A Marlborough borvidék és a fajta adta illatokat néha "macskapisiként" írják le, talán ez is érezhető most... 

16,7 pont

Francia fajták új otthonukban

Mendoza, Marlborough, avagy Malbec és Sauvignon blanc. E nevek meghatározó szerepet töltenek be a világ bortérképén. A szőlőtőkék Franciaországból származnak, mégis hazájuktól 15-20 ezer kilométerre leltek igazi otthonra. Argentínáról és Új-Zélandról beszélünk, akik e fajtákkal törtek be a nemzetközi borszínpadra.

Miért pont itt? Talán az óvilági hazájában nem működött valami? - Vetődik fel a kérdés.
Kicsit utánaolvasva igen érdekes információkhoz juthatunk. 

Sauvignoir - Peter Yealands Winary Marlborough - 2015 - Új-Zéland

Kék és fehér szőlőből való együttes borkészítés?

A legtöbb borász idegenkedik tőle. Nem kellene, ezt a műveletet bortörvényünk sem tiltja. 

Korábban őseink is gyakorta egybeszüretelték a szőlőt, amiből siller szerű ital született. Ez manapság sem ritka művelet. Elég csak Paksra, a Sárgödör fesztiválra ellátogatni, ahol a hagyománynak megfelelően ugyanezzel az eljárással készülnek helyi borok.

Kicsit távolabb Franciaországban, Champagneban kétharmad egyharmad arányban "Pinot-noirt, Pinot Meuniert, és Chardonnayt", kék szőlő  fajtákat kevernek, amiből a világ talán leghíresebb ünnepi itala, a Champagne készül. 

Innen délnek tartva, a Rhone völgyének szívében Châteauneuf-du-Pape bortörvényei sem ellenzik ezt a módszert. A13 fajtából 5 fehéret használhatnak, melyeket 10%-os arányban adhatnak a vörös házasításhoz. Külön kulináris élmény volt, mikor ottjártamkor megízlelhettem a tizenhárom fajta "együttes" cuvée-jét.