Még 2017 januárjában, egy új-zélandi körutazás keretében jutottam el a Napier városát körbeölelő Hawke’s Bay borvidékére. Való igaz, Ausztráliában még nem jártam, de az élmények sorozata az ugráló erszényesek földjén forgatott filmek hatását adták. Kenguruk, koalák azért nem voltak, viszont mindenfelé eukaliptusz fák sorakoztak. A Csendes-óceán felől áramló szél állandón forgatta a szőlősorok fölé tornyosuló szélkerekeket, a nap vakítóan tűzött, meg sem említve a kiszáradt domboldalakat, a könnyűszerkezetű, modern, újvilági stílusú pincészeteket. Azt se feledjük, az ország egyik legnaposabb területén, az év legmelegebb időszakában kirándultunk arra. Az ózonlyukon átsuhanó napsugarak hamar pecsenyére sütöttek minket, szóval a naptej kötelező tartozékunknak számított. A 30 fokos melegben sistergő szaharai meleget éreztünk, a szűnni nem akadó légmozgás mégis libabőrössé tette a bőrünket. Az ottani élményeimet a mai napig nehéz leírni. Egyszerre volt gyönyörű és rideg.
Ilyen emlékek jutnak eszembe a szigetország második legnagyobb, valamint a világ második legkeletibb borvidékéről, Hawke’s Bay-ről. A 4786 hektár területe azért eltörpül, a több mint ötször akkora, az ország szőlőültetvényeinek majd 80%-át birtokló Marlborough mellett.
Borom a Tipping Point-tól érkezett. Ez nem egy tipikus borászat, hanem egy olyan brand-et képvisel, ami Új-Zéland egyik leghíresebb szakácsának, Al Brown agyából pattant ki. Közös konzorciumot hozott létre az amerikai sör, bor, szeszes italok gyártójával, forgalmazójával a Constellations Brands-szel. Ennek keretében három szigetországi borvidékről, valamint Olaszországból, Prosecco régiójából vásárolnak alapanyagot és hozzák létre a Tipping Point sorozatot. Továbbá célul tűzték ki, hogy minden évben 5 új-zélandi szervezetet támogatnak. Nézzük, milyen egy ízig-vérig Hawke’s Bay syrah.
Közepesen sötét bíbor színű, a pohárból pedig fekete bogyós gyümölcsök
illata árad. Áfonya, szilva, szeder, pici fekete ribizli, fekete bors, sok-sok
fűszerrel, mindez némi csoki felhőbe burkolva. Megkóstolva szépen hozza a vékony
karaktert, amibe egy erősebb savgerinc szorult. Nem annyira zavaró a jelenléte,
mégis folyamatosan ott van az ember nyelvén. Ízében a frissen facsart
gyümölcsös jegyek jellemzőek rá és az illatban felsorolt aromák ismét
megjelennek. Élénk, szikár tanninjai, ép csak súrolják a szájpadlásom. A fűszerek szinte csilingelnek benne, az enyhén mentás utóíze pedig hosszan cseng le a torkomon. A picit magasabb savai ellenére
is élveztem a következő kortyot. - 6 pont