A legöregebb syrah/shiraz ültetvény!

 

A Havas & Tímár chardonnay után, Vincze Béla Mészhegy 2018-as egy syrah-ja ihletett némi történelmi háttérkutatásra. Hosszú keresgélés után megtudtam, hogy hazánk első syrah ültetvényét, Franz Weningert és Gál Tibort megelőzve, 1996-ban a Soproni borvidéken a Kohlenberg-dűlőben Jandl Kálmán hozta létre. Ő a rendszerváltás hajnalán előbb Provence-ban, majd Németországban dolgozott, onnan pedig Burgenlandba az Eszterházy Birtokra került. Eleinte furán nézett, mikor a tulajdonos Olaszországba küldte syrah tőkékért, de meglepetésére a fajta szépen muzsikált, ezét a saját birtokán is megtette ezt a lépést.  Jelenleg a határainkon belül 378 hektár területen termesztjük és azon kevés fajtáink közé tartozik, aminek a termőterülete évről évre nő.  

Nemzetközi múltjában vájkálva ennél egy komplexebb gombolyagot kell kicsomózni, mivel sokáig számos teória állt fenn. Előbb a rómaiakig megyek vissza, ahol egyből kettő hipotézis létezett. Egyesek idősebb Plinius egyik írásában fellelhető, Szíriából származó, Vitis Syrica szőlőre utaltak, mások meg a Szicíliában lévő Szirakúza városából eredeztették, ugyanis a 3. században Probus császár innen is küldött Galliába szőlővesszőket. A leghihetőbb, leghosszabban fennmaradt elmélet a középkortól a 20. század végéig tartotta magát. A legenda szerint a 13. században Gaspard de Steinberg a keresztes hadjáratból hozta magával, majd megalapította Hermitage szőlőültetvényét. Ehhez a tévúthoz Irán Shiraz városának sötét színű bort adó szőlője adta az okot. Az i-re a pontot 1998-ban a Kaliforniai Davis Egyetem Szőlészeti és Borászati ​​Tanszékének tudóscsoportja tette fel, ugyanis kimutatták, hogy a dureza és a francia Alpok Savoya régiójából származó mondeuse blanche szőlők természetes kereszteződéséből jött létre Dk-Franciaországban. 

Természetesen a franciák mindvégig magukénak tartották és a 18-19. századokban már elég fontos szerepet töltött be az ország bortermelésében. A kor leghíresebb borszakírójától André Julientől tudjuk, hogy a 18. században Hermitage sötét boraival javították Bordeaux isteni nedűit. Szerinte a legjobbak Bordeaux Lafite boraival játszanak egy ligában. A syrah termesztése a Rhone-völgyében az 1800-as évek elején indult be igazán.  Olaszországba 1828-ban jutott el, ezzel az olasz eredetét valószínűleg kiszűrhetjük. 

https://attardcowines.com

A nagy vetélytárshoz, Ausztráliába 1831-ben az ausztrál szőlőtermesztés atyjának tartott skót származású James Busby közreműködésével jutott el. Az első vesszőket Scyras, Ciras nevek alatt jegyezték fel.  Az amúgy a mai napig rejtély, hogy a syrah-ból miként lett shiraz. Egyesek szerint ez az erős akcentusból alakulhatott ki. A nevét a nagyvilágban elég vegyes felvágottként használják. Sokak szerint a syrah az óvilági stílust, a shiraz az újvilágit testesíti meg. Ez azért is érdekes, mert számos francia termelő Languedoc-Roussillonban shiraz felirattal hozza forgalomba palackjaikat.

Jelenleg a legnagyobb termelők a franciák, akiket az ausztrálok követnek. Viszonylag nagy mennyiségben megtalálható még Chile-ben, Dél-Afrikában, USA-ban, Spanyolországban. Most a nagy syrah, shiraz termőterületek (Hermitage, Barossa Valley, Stellenbosch, Sonoma stb.) elemzésébe nem mennék bele, helyette inkább egy másik érdekességgel szolgálnék.

Sztorim 1996-ban, az ausztráliai Barossa Valley-ban kezdődött. Richard Lindner két másik barátjával együtt megvásárolta a Bernkastel Wines egykori épületét és az eredeti nevére Langmeilre keresztelték át. Az új tulajdonosok a birtokon egy igen öreg, elhanyagolt ültetvényre lettek figyelmesek. Ápolgatták, helyreállították, utánaolvastak az eredetének és rájöttek, hogy nagy valószínűséggel a borászat egykori alapítója, a mai Szilézia területéről kivándorolt Christian Auricht ültethette 1843-ban.  Az első újkori bor 1997-ben készült belőle és The Freedom 1843 nevet adták a neki. Nagy valószínűséggel ez lehet a világ legöregebb syrah/shiraz telepítése, mivel a filoxéra vész miatt az óhazában kipusztultak a szőlőtőkéi.

Végül milyen a Vincze Béla Mészhegy 2018-as syrah? Első körben a Mészhegy-dűlő senkit se tévesszen meg, mivel nem meszes, hanem erősen tufás, köves talajjal bír. Illatában a hordó adta tanninok még húznak, mögötte pedig szeder, kávé, fekete ribizli, fekete bors, csoki aromák keverednek a fajta fűszeres világával. Az alkoholja magas, viszont nagy test párosul hozzá. Számban a feszes ízek nagyon lassan engednek, amit egy jó, de nem túlzó savgerinc támaszt alá. A barrique itt is erősen uralkodik, megnyílva mégis szépen jönnek a vaníliás, erdei piros bogyós gyümölcsös, fekete cseresznyés, szedres, fekete ribizlis, csokis, kávés jegyek. Fűszeres, hosszú lecsengésű. Kerek, nagy bor, ami még hosszú út előtt áll. 7 pont

Újra otthon!

 

A tíz évvel ezelőtti furmint láz napjainkra lecsendesedett, a fajta azóta kapott hideget, meleget, arra mégis jó volt, hogy Tokaj és Somló mellett egyre több (Badacsony, Mátra, Eger stb.) borvidéken telepíteni kezdték. Itt nem nagy mennyiségekre kell gondolni, alkalmanként 3-5, de néha még 10 hektár fölé is kúszott ez a szám borvidékenként. Ennek köszönhetően legalább az eltérő terroirokon készült furmintok megmutathatják különféle arcukat. Telepítés ide, vagy oda, határainkon belül tőkéi erőteljes fogyást mutatnak. Ez hazai szinten 2019-2023 között 3950 ha-ról 3462 ha-ra, ugyanebben az időszakban két fő végbástyáján Tokajban, 3779 ha-ról 3270 ha-ra, Somlón, 79 ha-ról 72 ha-ra zsugorodott a területe.

Nem szeretném siratni a fajtát sőt, van egy olyan termelőnk, aki üde foltként robbant be a magyar furmintok világába. A borászatát 2016-ban alapította, az első furmint ültetvényei 2019-ben fordultak termőre, a borvidék furmint területének majd a negyede, 2 ha (8,5 van összesen) a saját birtokához tartozik. Ez nem más, mint a Soproni borvidéken gazdálkodó Steigler Pince. Alapítója, az egykori poncichter családból származó Lőrinczy Bálint, borait az ugyancsak soproni születésű Varga Tamás készíti, akik találkozásuk első percétől kezdve egyből közös nevezőre találtak. Számos fajtával dolgoznak, de a három fő pillérük, a kékfrankos, a zöldveltelini, valamint a koronaékszernek tartott furmint. Tamásról sokat lehetne mesélni, munkássága során Ausztriában megjárta Burgenlandot, Wachaut, a Csendes-óceán két végét, Kaliforniát és Új-Zélandot, majd az egyik soproni rendezvényen megismerkedett Bálinttal. 2018 őszén  így indult  kettőjük sikeres kapcsolata.

A Fertő-tó környékén a furmint nem új keletű dolog. Mondhatjuk úgy is, majd 800 éves gyökerekkel bír, ráadásul hazánkban 1230-ban zapfner néven (osztrákok nevezik így) itt jegyezték fel, csak megjegyezném Tokajban a furmintról először 1611-ben írtak. A filoxéra vészig igen fontos szerepet játszott a környék bortermelésében. Többek közt, ez adja az Ausztriában található Rust híres édesborának, a Ruster Ausbruchnak egyik fő alapanyagát. Sajnos, a 19. század végi újratelepítésről, valamint a szocializmus időszakáról nincsenek furminttal kapcsolatos információim, de azt tudom, mikor 2014-ben Fertőrákoson a Ráspinál dolgoztam, az egyik cuvée-je már tartalmazott a fajtából. 

A Steiglerék az ősi múltat feltámasztva, egy új kaput nyitottak meg előttünk és csillámpalán (gneiszen) érlelt furminttal örvendeztetnek meg minket. Itt, a Somló, Tokaj, markáns ásványos ízvilága helyett a csillámpala egy jobban belesimuló fineszes jelleget biztosít a bornak.

A 2022-es furmintjuk 8 hónapos, 500 literes hordós, finomseprős érlelést kapott.  Lendületes, közepesen érett, erősen kovaköves illatában a fa pirítós jegyei mellet birs, körte, barack, grapefruit, citrus aromákkal egészül ki. Számban egy olyan sűrű szövésű, komplex, érett ízvilág fogad, amiben az élénk savak köré lime, körte, barack, alma ízek sorakoznak fel. Mindezt zöldes, herbális jegyek járják át. A fa picit még húz, amit egy csipetnyi édeskés vanília kerekít le. Lecsengésében finom, fehérborsos, sós ízek dominálnak sőt, a végén egy neutrális karakter is felfedezhető benne. Erős 6 pont.

Kékfrankos Hangjai. Ismét Sopron a fókuszban!

    Nincs még egy olyan település a világon, ami annyira összefonódott volna a kékfrankossal, mint Sopron. A fajta hírneve a mai napig aktívan él a magyar nép nyelvezetében, pedig a borvidék a rendszerváltást követően sokáig csipkerózsika álmát aludta. Az első szikra jó egy évtizede, Ráspi, Weninger, Luka Enikő borai kapcsán pattant ki, akik csodás tételeikkel hamar lázba hozták a borkedvelők társaságát. Valahogy a láng hamar kialudt, majd ismét csend borult a soproni pincék titkaira.  A következő nagy impulzus a Steigler Pincészettől indult el. Remélem ez egy olyan lendületet ad, ami a többi termelő számára is irányadóvá válik. 

   Miben rejlik az itteni borok ereje? A Fertő-tó, csillámpala, klíma hármas egységében, ahol az emberi tényező adja a negyediket. Ennek együttesét a franciák egyszerűen terroir-nak hívják. Egykoron a leghűségesebb városunk szinte visszhangzott a kékfrankos nevétől, ami sajnos az utóbbi időben suttogásba ment át. Sopron nem csak a borairól, hanem a környékbeli látnivalóiról, kulturális sokszínűségéről, iskoláiról vált híressé. Ha arra járunk, mindenképpen tegyünk egy sétát a történelmi rejtélyekkel teli, dél német és osztrák középkori városok hangulatát idéző Várkerület zegzugos utcáiban, majd a város jelképének tartott Tűztorony alatt lévő Hűségkapun átlépve fedezzük fel a Fertőtáj szebbnél szebb helyeit. Itt gondolok a Lővérekre, Fertőrákoson a kőfejtőből lett barlangszínházra, a Balfi gyógyfürdőre, na meg a Fertő-tó nádasának csodáira.

   Valahogy keveset beszélünk róla, de a város fő gazdasági csapásirányát mindig a bor adta. 18-19. századi feljegyzések alapján Sopron Rusttal karöltve bonyolította le hazánk legnagyobb borkereskedelmét. Persze ebben az időben a kékfrankos mondájával ellentétben a fehér /főleg a furmint/ borok domináltak. A vörösbe fordulás csak a 19. század második felével a kékfrankos érkeztével indult meg, ami teljesen átírta az addig ismert bortérképet. Egyes statisztikák szerint ez olyan jól sikerült, hogy a szocialista időkben volt mikor tízből nyolc tőke ebből a fajtából került ki. Ennek kapcsán délnek tartva tennék egy kis kitérőt az egykoron aktívan a város szőlőterületeihez kapcsolódó, már Ausztriához tartozó Blaufränkischland-ra, ahol megint szinte minden a kékfrankosról szól. Szavaimat olvasva talán érthető, miért tartjuk Sopront a fajta fővárosának.

   Sajnos rohanó világunkban egyre kevesebb sztori, történet marad meg a nép nyelvén. E kevesek közé tartozik Mátyás az igazságos, vagy a soproni kékfrankos legendája. Ki kell mondanunk az utóbbi, a mai napig élteti az ottani borok egykori dicső múltját. Úgy vettem észre, hogy a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben a borvidék néhány nagyobb kicsapó lángcsóváját leszámítva a bezárkózás útját választotta. A mivoltát nem értem, mivel a jövő borfogyasztási tendenciáját, a klímaváltozást nézve hazánk egyik titkos favoritja lehetne.

   Ezekről és sok másról is szó esett október 4-én Sopronban a Kékfrankos Hangja nevű nagyszabású rendezvényen, ahol a borászok, a gasztronómia és a turisztika képviselőivel együttesen újra hírt adtak magukról. Céljukká tűzték ki, hogy a soproni borok ne csak a szürkeállományunkban, hanem poharainkban is helyet kaphassanak.

   Mindig szívesen veszem irányom a nyugati határszélre. Számos ifjúkori élményem mellett, drótszamarammal sikerült már körbekarikáznom a Fertő-tavat, na meg közel fél évet dolgoztam a borvidék egyik nagymesterénél a Ráspinál. Fertőrákosi munkásságom óta már eltelt nyolc év, Sopron is szebb lett, számos új borászat született, akik közül többen a hagyományokhoz híven a város lakóépületei alatt érlelik boraikat.

   A rendezvény végeztével azt kell mondanom Sopron tényleg kitett magáért. A résztvevőkre fine dining vendéglátás, vezetett városi séta, 5 fős kerekasztal beszélgetés várt. A séta közbeni érdekes sztorik mellett a helyi gasztronómia magas minőséget nyújtott. Még sosem gondoltam arra, hogy a paprikáskrumplit céklával lehetne tálalni, de szuvidált szarvast se ettem még. Az egykori poncichterek legfőbb eledeléről, a babról sem feledkeztek el. 

    A fő attrakciót, a borokat direkt a végére hagytam. 20 termelőtől számos izgalmas tételt kóstolhattam. A többségében jól teljesítő kékfrankos dömpingben hiányoltam a zweigelteket, amiben a helyi borászok ismét nagyot alkothatnának. Az egykori fehérboros múlt sem hazudtolta meg magát. Különösen a zöldveltelinik és a chardonnay-k mutattak kirobbanó formát. A kékfrankosok tekintetében a fiatalabb nemzedéknél néha már éreztem azt az osztrák irányt, amit ők olyan jól művelnek. Úgy gondolom, jó volna nem lemásolni a sógorék munkásságát, hanem inkább követni az ő általuk jól kitaposott utat, miközben megalkotnak egy egyedi ízvilágú soproni kékfrankost. 

   Néhány érdekességet kiemelnék a kóstoltak közül. Rám a legnagyobb hatással a Steiglerék 2021-es zöldveltelinije volt. Egy osztrák prémium sorba is könnyedén megállná a helyét. A kiváló vöröseik mellett szenteljünk egy kis időt a furmintjukra, amivel újra próbálják éleszteni a borvidék egykori legfontosabb fajtájának hagyományait. Amíg az Ivancsics 2017-es, kései szüretelésű, enyhén botritiszes jellegű zöldveltelinit igazi kuriózumnak tartottam, addig a Lővér és a Zachár borászatok 2020-as chardonnay-i kellemes meglepetéseket okoztak. A Vincellér 2014-es, két évet fahordóban töltött rozéja nemzetközi szinten is ritkaságszámba menne, a Stubenvoll 2020-as közepes testű, gránátalmás, rózsaborsos syrah-ja pedig a fajta északi stílusú mintapéldája lehetne. A kékfrankosokat direkt nem emeltem ki, amik megítélésem szerint többségében szépen teljesítettek, de az a finomra hangolás még sokszor hiányzik a világszínvonal eléréséhez. Itt-ott azért már ez is megindult. 

   A végére néhány építő kritikát had engedjek meg. A kerekasztal beszélgetést nem csak rövidnek éreztem, hanem hiányoltam a közönség bevonását. Elhangzottak során volt szó a fiatalok borfogyasztásáról, a borvidék jó szállásadottságairól, a legfontosabbról, a főszerepben lévő kékfrankossal viszont érintőlegesen foglalkoztak. Másrészt hiányoltam a kőszegi és a vaskeresztesi borászokat, akik új színfoltot jelentenek a borvidék életében. Személy szerint úgy érzem jó úton haladnak, de még sok a teendő. Én szurkolok nekik, hiszen a jövőben a borok tekintetében titkos favoritunkká válhatnának.

Kunci