Az új-zélandi sauvignon blanc története

Az új világban nincs még egy olyan fehérbor, amely akkora durranást lenne, mint az új-zélandi sauvignon blanc. Ehhez nem kellett sok évszázados tradíció, csupán két-háromévtized és néhány újító borász, akik nagyot mertek álmodni.

„Nagyon kedvezőnek ígérkezik a szőlő számára.”

E szavak az új-zélandi szőlőtermesztés atyjának, Samuel Marsden szájából hangzottak el, aki 1819. szeptember 25-én Ausztráliából származó szőlőtőkéket ültetett el az északi szigeten.

Híres mondata utólag beigazolódott, a siker mégis több mint másfél évszázadot váratott magára. Remény keltő kezdetek után 1880-ban elérte őket a filoxéravész, majd az egész világon átsöprő női alkoholellenes mozgalom sem kerülte el a sziget lakosságát. A bódító ital fogyasztását végül meghagyták,  1919-től 1967-ig azért drasztikusan érintették az alkoholt kedvelő polgárokat. Az árusítása hétfőtől szombatig 18 óráig volt lehetséges. Ennek tudatában talán mondani sem kell, délután 5-kor a munkából szabaduló férfiaknak hova vezetett az első útjuk! Ezt különösen a boripar sínylette meg. A legdrasztikusabb években 0,5 liter/fő/év-re esett vissza az isteni nedűk fogyasztása.
 
A bortermelésben az 1960-as években kezdett némi remény felcsillanni. Ebben az időszakban a németországi Geisenheimből származó Helmut Becker professzor a rizlingszilváni termesztését erőltette. Próbálkozása zsákutcába futott, viszont két évtizeddel később a sauvignon blanc szinte bombaként robbant a borkedvelők táborában.

        A sauvignon blanc megjelenése
 
Új-Zéland első sauvignon blanc tőkéiről nincsenek pontos adatok. Michael Cooper borszakíró kutatásai szerint 1895-ben Romeo Bragato hozhatta magával Ausztráliából. Az ezt követő hét évtizedben senki nem foglalkozott vele, mígnem 1968-ban Bill és Ross Spence testvérek a Te Kauwhata Szőlészeti Kutatóintézetből sauvignon blanc vesszőket vittek magukkal az Auckland melletti Matua úti ültetvényükre. 

 A család boros hagyományai 1918-ig, nagyapjukig vezethetők vissza, aki alkohollal dúsított borokat készített. A bor szeretete két generációval később még erőteljesebbé vált és az unokák borásznak tanultak. Az idősebb Ross, Kaliforniában a Fresno Egyetemen, öccse Bill, a helyi Massey Egyetemen tanulták a mesterséget. Apjukkal szemben ők nyitottak voltak az innovációra és keresték az új lehetőségeket. Bill a kaliforniai sauvignon blanc-ok kóstolása után döntött a fajta telepítése mellett, azonban az első próbálkozás nem váltotta be a reményeket. A klón nagyon fogékony volt a betegségekre, a belőle készült néhány liter bor mégis nyomot hagyott bennük. Más klónok után kutatva megtudták, hogy Joe Corban állami támogatással kísérleti telepet létesített. 1970-ben kaptak tőle néhány, pozitív előjeleket mutató vesszőt. Szaporítani kezdték őket és 1974-ben már 400 liter bort készítettek a Matua Roadon, majd 1978-ban piacra dobták az ország első sauvignon blanc tételét. Ez a vad, csalános, füves, savas aromákat adó bor eleinte nem tetszett az édes, muskotályos, alkohollal dúsított borokhoz szokott új-zélandiaknak. A helyiek ízlése néhány évvel később azért hatalmasat változott. 

        A horvátok az élre törnek!

A horvátok diadalútja a 20. század elején egy nagyobb számú horvát kolónia települt Új-Zéland északi szigetén fekvő Auckland környékére. Az óhazából hozták magukkal a bor szeretetét és az 1950-es évekre legalább egy tucat pincészetet alapítottak. Ma már nem sokan gondolnák, de ez az ország modern borkultúrájának bölcsője.
 

Ezen úttörők közé tartozott Ivan és Mandica Yukich is, akik fiukkal, Frankkal 1930-ban vándoroltak ki Jugoszláviából. A szülők nagyon keményen dolgoztak, 1934-ben gyümölcsfákat, szőlőt telepítettek, az első borukat 1944-ben adták el. Frank már 12 évesen aktívan részt vett a családi gazdaság fejlesztésében. Az 1950-es években Auckland mellett jólműködő borkimérést működtetettek. Idővel nőtt a birtok és testvérével Mateval, 1961-ben megalapították a Montana Wines Limitedet.

Gazdaságuk folyamatosan bővült, országszerte borértékesítő helyeket létesítettek, de ekkorra már számos befektető állt mögöttük. 1973-ban Frank bátor döntést hozva 1600 hektár területet vásárolt a száraz, még juhlegelőknek sem ajánlott Marlborough vidékén. Mikor ezt az igazgatótanácsban elmesélte, hatalmas felháborodást váltott ki, idővel számításai mégis bebizonyosodtak. 1973. augusztus 24-én elültette az első szőlőtőkéket és a sajtó előtt kijelentette, hogy világhíres bort fog készíteni. Itt hatalmas szerepet kapott a sauvignon blanc, amiből 1979-ben piacra dobták az első bort, majd 1980-ban megtörtént az első export. Frank 1977-ben otthagyta az egykori cégét, mivel a mögötte lévő befektetők továbbadták a tulajdonukat. A borászatot 2010 óta Brancott Estate-nek hívják. 

Mellékszálként még mindenképpen kiemelendő Frank sógora, George Fistonich, aki ugyancsak 1961-ben alapított meg a Villa Maria borászatát. Az évtizedek során ők is számos világszínvonalú bort készített és az ország legnagyobb családi pincészetévé váltak. 2009-ben kiemelkedő munkásságáért a Brit Birodalom lovagi rendjével tüntették ki. Pincészetét 2021-ben az Indovin cég vásárolta meg.

 
        Egy ausztrál megnyitja a nemzetközi kapukat!

A nagy durranás 1983-ban az ausztrál sztárborászt, David Hohnent hatalmas meglepetés érte, amikor megkínálták egy új-zélandi sauvignon blanc-nal. Az élmény hatására a következő évben sauvignon blanc kóstolóra utazott a szigetországba. Az ízek annyira lenyűgözték, hogy 1985-ben 40 tonna sauvignon blanc szőlőt vásárolt, majd bérfeldolgozásban bort készítettet belőle. Később a felépült pincéjét Cloudy Bay nevet kapta. Az itt született borra, Oz Clarke, a kor leghíresebb Master of Wine-ja így reagált. 

„Addig egyetlen bor sem sokkolta, borzongatta és bűvölte el így a világot ilyen merész, váratlan ízekkel.” 

Ma Új-Zéland 42 500 hektár szőlőjéből 28000 hektáron sauvignon blanc terem, amelyből Marlborough-ban 22 000 hektárt található. Népszerűsége szinte az egész világon fölfelé ível. 
Egyedi ízvilágát a speciálisan hozzá fejlesztett fajélesztőn túl, az ország fölött tátongó ózonlyuk erős napsugárzásának és a nagy napi hőingásának köszönheti, amitől a szőlő bogyói vastagabbak lesznek. Így megmaradnak az acélos savak, miközben a zöldes, egres, vágott füves aromák, trópusi gyümölcsös jegyekkel egészülnek ki.
 
Kunci