Kis borföldrajz - VinTour de France III. /Châteauneuf-du-Pape/

Hermitage települését elhagyva teljesen megváltozott a környezet. A vonat ablakából kitekintve egyre jobban érzékelhető a tenger felől érkező meleg áramlatok jótékony hatása. Hát igen! A világ talán egyik legszebb tája a levendula, a rozmaring, és a rosé hazája Provance irányába robogok. Azonban célom mégsem az olajfák tövében meghúzódó kék illatos szőnyeget öltő levendulamezők között megbúvó rejtett parfümösök, és fűszeresek meglátogatása, hanem még a Rhone-völgyéhez tartotó ékszerdobozként számon tartott kis borvidék településére, Chataeuneuf-du- Pape-ba tartok.

A végtelenségbe nyúló dimbes dombos szőlőmezők

A Rhone völgye szerelmesei a Châteauneuf-du-Pape hallatán egyből felemelik a fejüket. Ízletes, és karakteres borai mellett szépségében is a krémek krémje közé tartozik. A többségében vörösborokkal foglalkozó terület öt települést foglal magában.

A franciaországi Orange településig vonattal, majd gyalogos stoppos turistaként tele kíváncsisággal vágtam neki a városka határában fekvő szőlőbirtokoknak. A déli melegben a 30 kg-os hátizsákommal lassú elcsigázott léptekkel haladtam Matthieu bácsi pincéje felé, amit Négyesi Dániel barátom ajánlott. Dani hazánkban született, majd, a jobb életlehetőségeket kínáló Franciaországban felnőve mégis a Kárpát-medencébe húzta szíve. Azóta már mélyebb gyökereket eresztve családapa is lett. Jelenleg diplomataként erősíti a két ország kapcsolatát. Így utamhoz tanácsaival, ismeretségével, összeköttetéseivel sokban hozzájárult.

Orange

Az ő segítségével jutottam el az egyik jó barátjának köszönhetően Matthieu bácsi csodálatos környezetben fekvő pincéjébe. A táj látványától egyből életre kaptak a lábaim. Szerintem mindenki egy ilyen helyről álmodik. Olajfák kíséretében körös-körül igényesen rendben tartott karó nélküli gyalog művelésű szőlők, amiket mediterrán hangulatú tanyaszerű csodálatos pincészetek szakítanak meg. Igazán jó érzés volt egy ilyenbe bemenni, és megkóstolni a helyi borokat!

Matthieu bácsi pincéjének bejárata

Jó fél óra beszélgetés után már stoppal indultam célom felé. Sok nagyhírű borvidéken megfordultam, így Montepulcianotól /Toscana/ egészen Bernkastel Kuesig /Mosel/, de ami itt várt rám az minden csodát fölül múlt. A falucska egy 3150ha szőlőtenger egyik dombjára épült csoda. Sajnálattal kell közölnöm, hogy a magyar újságokban a Rhone-völgyéről, főleg erről a parányi, mégis a világhír közelében lévő gyémántdobozkáról szinte semmit sem lehet hallani. Nyugodtan mondhatom, hogy a Rhone-völgy Mekkájának is lehetne nevezni. Itt aztán tényleg minden a borról szól! A zegzugos, virágokkal díszített utcákban szinte minden kapuban ott a WINE DEGUSTACION felirat. Az ingyen kóstolás ellenére vigyáznunk kell, mert a végén igen vidáman érezhetjük magunkat.

A borvidéken termeszthető 13 szőlőfajta. Több helyen táblákon is bemutatva.

A tizenhárom szőlőfajtából összeállított cuvée kompozíciójából még a legprofibbak is sokat tanulhatnak. Akik szeretik a gyümölcsös, telt, kellemesen tanninhangsúlyos, a tőlünk megszokottól eltérő, különleges ízvilágot, azoknak bátran merem ajánlani a helyi pincék tartalmait. Igazi férfias különleges italok készülnek itt. A 13 helyben termeszthető fajtában az a különlegesség, hogy 10%-ban afehér fajtákat is engednek használni. A hangsúly mégis 50%-ban használt Greenach fajtán van, amit legalább 20%-ban a Syrah, illetve a Mourvedre követ. A cuvée borok azért is érdekesek, mert hatalmas nagy tapasztalatot, és tudást kívánnak a borásztól is. Több fajtából összeállítani egy harmonikus italt mindig nehéz feladat. Sok kísérletezés, és évek gyakorlata szükséges hozzá.

Elmesélésekből tudom, hogy egy időben volt egy „Shyraz őrület”. Mindenki ezt a szőlőfajtát telepítette, de a minőség nem érte el az északi részeken lévőkét. Túl vaskosak, tanninos, újvilági stílusúak lettek, amik nem felelnek meg a francia értékrendszernek. A technika fejlődésével a borkészítés is felgyorsult. A két-három hónapos héjon erjesztés, és az 5-9 évig tartó hordós érlelés 2-3 hétre, illetve 2 évre csökkent. A gyors borkészítésnek is főleg gazdasági okai vannak. Egyszerűen hamarabb lehetett pénzt csinálni. A legjobbak mégis hat-hét évig őrzik pincéikben a legnemesebb italaikat, ugyanis ebben a korban érnek a csúcsra.  

Ha már ide eljut az ember, akkor mindenkinek tudnék ajánlani néhány nevezetességet. Az első a helyi bormúzeumok meglátogatás. Ezeket mindig érdemes megtekinteni. Sosem voltam nagy múzeumkedvelő, de az évek során egyre jobban keresem az ilyen helyeket.

A bormúzeum. A bor és a művészet mindig is összetartozott

Miért is? A hasonlóságuk ellenére mindig látni valami ötleteset, amiből tanulhatunk és általában a belépő árában még egy kóstolás is szerepel.

Utjaim során ehhez legjobb helyet erre Madeirán találtam. Aki ott vásárol egy üveg bort, a pincészet minden borát végig kóstolhatja. Ottlétemkor a legrégibb az 1908-ból származott. Gondolom, ez már sejteti, hogy a választék igen bő. Ennek tudatábanban én is nagy mellénnyel vágtam neki az ismeretlen világ felfedezésének. El kell árulnom, a húsz alkoholszázalék körüli borok hamar megbosszulták a nagyképűségem. Fél óra elteltével igazán örömteli mosollyal távoztam a pincészetből. Természetesen ezen a helyen ez megszokott dolog. A kóstolásom kezdetén még azzal bíztattak, hogy este hétig nyitva vannak, és ha már nem bírnék hazamenni, akkor még taxit is hívnak. J

Egy helyi pincészet

Ezek hallatán Chataeuneuf-du- Pape múzeumában sem maradhatott el a kóstolás. A számos bor közül a legkülönlegesebbnek mind a 13 szőlőfajtából készült Cuvée érkezett. Itt azt is megtudtam, a világhírnévhez vezető út már a második világháború után kezdődött el, és ez volt az első Rhone völgyi Grand Cru /lásd az első utazási cikkben lévő elemzést/ eredetmegjelöléssel bíró terület. A folyó által idehordott homokos, agyagos kavicsos területen már a 18. században is csak ott engedtek szőlőt termeszteni, ahol a rozmaring, és a levendula is jól érezte magát. Innen is láthatjuk, hogy már akkor is mennyire odafigyeltek a legjobb szőlőterületekre.

A karó nélküli mediterrán szőlőművelés. A kövek nagy részét úgy hordták oda, hogy az is adja a meleget.

Akinek ez még mindig nem volt elég, menjen el egy kellemes vendéglőbe, vagy kezdjen el sétálni a közeli szőlősorok között, és térjen be egy Mathieu bácsiéhoz hasonló pincészetbe. Mindig érhet minket meglepetés. Mindenképpen keressük meg a Clos de Papes lépcsőjét, és a hozzá tartozó kaput. A település bejáratánál eldugva fekvő emlékmű a borvidék egyik jelképévé is vált.

Zeg-zugos hangulatos utcácskák

Clos de Papes öreg lépcsője

Minden borbarátnak tudnám ajánlani ezt az igazi csodát. Már több mint egy éve jártam ott, de még mindig visszavágyom.

---
VinTour de France II.   - Hermitage 
VinTour de France I.    - Condrieau