Jó másfél évtizede, a Pécsi Egyetem hallgatójaként számos alkalommal kóstoltam a város ikonikus borászatától a Radóéktól, viszont pincéjükbe csak tavaly, a 7 csepp borvidék című könyvem megírásának során sikerült eljutnom. A több órás beszélgetés közben egymás után nyíltak a palackok. Előbb jött az ikonikus chardonnay itt, majd a cirfandli csavarzára csavarodott. Nálam egy ritkán kóstolt fajtának számít, de azt se feledjük, határainkon belül egyedül a Pécsi borvidéken, mindössze 17 hektáron művelik, óhazájában, Ausztriában is csak 77 hektáron, szóval igazi ritkaság az ínyencek számára. Annak azért örülök, hogy munkásságom, utazásaim során mindkét országból sikerült íz élményeket gyűjtenem belőle.
.jpg) |
| Radó István |
Radó Istvánról azt azért
mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a fajta egyik nagy szaktekintélyének számít.
Szerinte, a cirfandlinál nincs titok, viszont a világ egyik legkényesebb
szőlőfajtája. Makrancosabb, mint egy kislány, sok pénzt nem kell remélni tőle,
termesztése közben igényli a szeretetteljes beszédet, de ha minden csillag jól
tündököl, akkor nagyot hoz. Az utóbbi mondatban talán minden benne van. Úgy
gondolom, a borász ereiben valami cirfandlival átitatott vér csörög, hiszen a
család a Kisdeindol dűlőben közel egy évszázada foglalkozik a fajtával. Kell
ennél több? Természetesen házuk alatt lévő ősi ültetvényének megtekintését sem
feledtük el, amivel egy életre szóló élményben lett részem.
A 2019-es cirfandlijuk szikár, fűszeres, gyümölcsös, lepelszerű aromavilága annyira elragadott, hogy egyből három palackkal vásároltam belőle. Másfél évvel később, idén szeptemberben megbontottam az utolsó palackom. Most jött csak az igazi durranás.
 |
Az aranysárga színű borból komplex, mégis választékos illataromák szállnak.
Virágméz, friss birs, körte, ananász, almalé, vanília némi fehérborssal
meghintve. Kerek, vastag, olajos korty fogadja nyelvem ízlelőbimbóit. Erőteljesebb
savgerince köré, amik azért fiatalosan tartják, fehér húsú érett gyümölcsök
sorakoznak fel. A korábban már említett jegyeken túl, barack és csonthéjasok,
enyhén fűszeres, keserű karakterével egészül ki. Kicsit olyan érzés, mintha
némileg töppedt bogyókkal teli, erősen félszáraz bort innék, amiben a kor
növeli az édes érzetet. Nem túl nehéz, mégsem könnyűsúlyú nedűről van szó. Sűrű
szövésű cseppjei hosszan tapadnak a szájpadlásomon. Lehet nincs igazam, mégis
úgy gondolom, a csúcsok csúcsán nyitottam ki. Egyedül a karakteres savai lógnak
ki valamelyest, de még így is úthengerkén ragadott magával. 6+ pont
Kunci