Nagy bánatunkra 2026 augusztusában, 85 éves
korában itt hagyott minket a modern kor első pezsgőkirálya, Garamvári Vencel
(1941–2026). A következő sorokban mélyedjünk el életének főbb eseményeiben!
Bevallása szerint a bor már azelőtt megérintette,
hogy a pályára lépett volna. Édesapja a velencei kis szőlőjében saját bort
készített, és gyakran meglátogatta öccsét, Budafok megbecsült pincemesterét. Az
általános iskola után az édesapja javaslatára ment borászati technikumba, mivel
az már szakmát is adott. Az ifjú Vencel azzal a feltétellel egyezett bele, hogy
az addigi sportkarrierjét tovább folytathatja. Az iskola mellett akkori
életének jelentős részét a BVSC uszodája jelentette. Közben átcsábították a
Fradiba, ahol 1960-ban, 19 évesen fedett pályás bajnokságot nyert. Emellett 3
és 10 méteren műugróként is a legjobbak közé tartozott, egy rosszul sikerült
ugrás viszont véget vetett a karrierjének.
Az érettségit követően nem vették fel a TF-re, így került a Kertészeti Egyetemre, ahol Tiffán Edével és Malya Ernővel tanult együtt. Pályája elején, 1969-ben megpályázott egy nyugatnémet állást, amelyet meglepetésére el is nyert. Wiesbadenben, az ország második legnagyobb, évente 50 millió palackot előállító pezsgőüzemében dolgozott. Bár jelentős fizetéssel próbálták maradásra bírni, a szíve hazahúzta. Fél évvel később egy Volkswagennel és teljesen más szemlélettel érkezett haza, majd kinevezték a Törley igazgatójának. Az irányítása alatt a pezsgőgyár nagyszabású modernizáción esett át. 1970 és 1974 között 3 millióról 15 millió palackra növelték a kapacitást.
 |
| Fotó forrása: https://m.blog.hu/ca/cardinalis/image/16garamvarivencel.jpg |
Az 1980-as évek elejére a Hungarovin évi 800 000
hektoliter bort előállító gigacéggé vált. Külön kiemelendő az 1982-es és az
1983-as év, amikor országosan 6 millió hektoliternél is több bor termett, és a
tárolókapacitás hiányában a százhalombattai hőerőmű tartályaiban tárolták a
bort. Idővel külkereskedelmi közgazdász diplomát szerzett, és angolból letette
a középfokú nyelvvizsgát. Ebben az időszakban rengeteget járt Kanadába és
Moszkvába, útjai során pedig megismerkedett a pályáját akkor kezdő Heimann
Zoltánnal.
A rendszerváltás hajnalán az elvárttal
ellentétesen gondolkodott, ezért szabadúszó lett. Mire a Henkell-cégcsoport (a Henkell-cégcsoporthoz
tartozik a Törley, a Mionetto, a Freixenet stb). megjelent, és ismét felkérték, már két céget,
a Vinariumot és a Prémium Kft.-t vezette. Az előbbi az ország első
prémium-nagykereskedése volt, amely több magyar borászat karrierjének
elindításában játszott szerepet. Az utóbbi főként söröket hozott az országba,
de a Jägermeister is hozzá tartozott.
Idővel eladta jól menő cége 27%-os részesedését,
majd 1993-ban Konyári Jánossal közösen, egy lepusztult termelőszövetkezeti
major helyén megalapította a Szent Donatust Balatonlellén. Ekkor már
szőlőtermesztéssel is foglalkozott. Eleinte még hét tagja volt a borászatnak,
majd szép lassan kivásárolta a többieket. 1996-ban Budafokon szert tett az
1897-ben létesített Palugyai pincére, amelynek felújítása három évet vett
igénybe. A közel 6000 négyzetméteres létesítményt 30 000 hektoliter bor
befogadására alakították át. Itt Chateau Vincent néven, a champagne-i módszert
követve kezdett pezsgőkészítésbe. Külön kiemelendő, eleinte a chardonnay és pinot
noir alapú pezsgők mellett a Degenfeld birtokról vásárolt hárslevelűből készült
tokaji pezsgőt is készítettek. Munkássága 2006-ban ért a csúcsra, hiszen
ugyanebben az évben kapta meg az Év Pincészete és az Év Bortermelője díjat. A
borászatot mára Garamvári Szőlőbirtoknak hívják és évente 120-150 ezer palack pezsgőt gyárt.
Azóta sokat változott a magyar pezsgőgyártás, és
elindult egy pezsgőforradalom, amelyhez a Kreinbacher, majd a Sauska is
csatlakozott. Nem beszélve azokról a kisebb termelőről, akik a gyöngyökkel teli italaikkal szintén elismerést szereztek hazai és nemzetközi színtéren.
Egy biztos, Garamvári Vencelt a modern magyar
pezsgőkultúra atyjaként nevezhetjük.