Szeptember 13-án több mint száz pince képviseletében elrajtolt Szeged
második legnagyobb boros rendezvénye a 11 Bor tér. Személy szerint a nagy
testvér, a Borfesztivál hangulatánál jobban kedvelem. A telt ház ellenére,
barátságosabb, élvezhetőbb, családiasabb a légkőr, amihez a kivilágított
éjszakai Dóm látványa egyedülálló hangulatot biztosít. Így csörömpöltek öt
napig a borospoharak, míg számításaim szerint úgy, 600-700 borból lehetett
válogatni. 
Azért az öröm nem volt teljes, hiszen a nagy számban felvonult borászatok ellenére, számos hazai borvidék (Neszmély, Nagy-Somló, Bükk, Tolna), nem képviseltette magát. Azon, az unicum-nak nevezhető, kevésbé ismert, kistermelők hiányát is éreztem, akiknél egy másik stílusban lehet csiszolni bortudásunk. Olyanokra gondolnék, mint a Vulkanikus Borok Fesztivál tagjaira, a Somló-hegy ikonjaira, az Etyeki-borvidék pezsgőmestereire stb. Sajnos, a negatívumok itt még nem értek véget. Nem egyszer a stand alkalmazottjainak bortudása sem állt a helyzet magaslatán. Finoman fogalmazva, kérdéseimre egyszerűen vállat vonva reagáltak. Itt nem a bor erjedési, kémiai folyamataira lettem volna kíváncsi, inkább csak arra, hogy tudjanak néhány szót szólni a pincészetről, a kínált portfólióról. Igaz, ez nem szakmai közegnek tartott rendezvény, mégis több tucat borfanatikust emelhettem volna ki a tömegből. Lehet, elhamarkodottan írom, az áremelkedés a borárakat még kevésbé érintette, mint az ételekét. Az előbbinél is voltak azért extremitások. 400 Ft-tól a falig rugaszkodva, 18000 Ft-ig találkoztam dl árral. Hozzátenném, az utóbbinál, egy magyar vöröset kínáltak ennyiért. Azért ne legyünk elégedetlenek! Több helyen maga a borász, vagy szakmailag beavatott személyek töltögettek, akik több mint kielégítő választ adtak tudásvágyamnak. Nálam ez lenne a normális, de úgy néz ki, lassan már ez is inkább extra szolgáltatás lesz.
Azért az öröm nem volt teljes, hiszen a nagy számban felvonult borászatok ellenére, számos hazai borvidék (Neszmély, Nagy-Somló, Bükk, Tolna), nem képviseltette magát. Azon, az unicum-nak nevezhető, kevésbé ismert, kistermelők hiányát is éreztem, akiknél egy másik stílusban lehet csiszolni bortudásunk. Olyanokra gondolnék, mint a Vulkanikus Borok Fesztivál tagjaira, a Somló-hegy ikonjaira, az Etyeki-borvidék pezsgőmestereire stb. Sajnos, a negatívumok itt még nem értek véget. Nem egyszer a stand alkalmazottjainak bortudása sem állt a helyzet magaslatán. Finoman fogalmazva, kérdéseimre egyszerűen vállat vonva reagáltak. Itt nem a bor erjedési, kémiai folyamataira lettem volna kíváncsi, inkább csak arra, hogy tudjanak néhány szót szólni a pincészetről, a kínált portfólióról. Igaz, ez nem szakmai közegnek tartott rendezvény, mégis több tucat borfanatikust emelhettem volna ki a tömegből. Lehet, elhamarkodottan írom, az áremelkedés a borárakat még kevésbé érintette, mint az ételekét. Az előbbinél is voltak azért extremitások. 400 Ft-tól a falig rugaszkodva, 18000 Ft-ig találkoztam dl árral. Hozzátenném, az utóbbinál, egy magyar vöröset kínáltak ennyiért. Azért ne legyünk elégedetlenek! Több helyen maga a borász, vagy szakmailag beavatott személyek töltögettek, akik több mint kielégítő választ adtak tudásvágyamnak. Nálam ez lenne a normális, de úgy néz ki, lassan már ez is inkább extra szolgáltatás lesz.
Az öt nap alatt számos érdekes tétel került a poharamba. Nézzünk néhány
különlegességet.
Gedeon rozé pezsgő 2019
Az izsáki pezsgő becsületét visszaadó Gedeon Birtok méthode traditionnelle
eljárással készült kadarka rozéjával indítom a sort. A 2019-es évjáratú, hagymahéj
színű, érett csipkebogyó, friss cseresznye aromájú, kellemes savakkal bíró
pezsgő, némi fűszeres, likőrös jelleggel zárul. Nagyon érdekes tétel. 5+
pont 
Ujvári irsai olivér 2023
Szegediként, semmi féle képen sem szeretném kihagyni a város egyetlen
borászatát, az Ujvári pincészetet. Azt kell mondanom, borászuk, Pintér Tamás az
utóbbi 2-3 évben egy erőteljes pozitív változást indított el. Itt nem kell nagy
aranyakra gondolni, inkább csak megbízható, tiszta, jól iható tételekre, amibe
lehetősége szerint mindig próbál belevinni némi értékelhető csavart. Nézzük a 2023-as év első borukat.
A pohár szájából csak úgy dűl a parfüm, citrusokkal,
némi zöldfűszerrel megspékelve. Igaz még elég friss, de már érzékelhető a benne
lévő anyag. Erőteljesebb savgerince köré szőlő, muskotály aromavilág párosul. Szépen
magában hordozza a fajtajegyeket. 5 pont 
Medvebor Grizzling 2018
A fesztivál legkisebb borászatának,
a Medvebor mindig meglep valamivel. Alapítójáról, a bölcsész végzettségű Nagy
Gáborról érdemes tudni, hogy korábbi nagymestere Fekete Béla bácsi volt és a
Zalai-borvidék Csáford-hegyén több ősi fajtával foglalkozik. Ugyan ezeket most
otthon hagyta, így esett a választásom erre a 2018-as olaszrizlingre.
Illatában krémes, citrusos,
érett fehér húsú gyümölcsös. Ízében vaníliás, enyhén csonthéjas, érett almás,
némi körtés jegyekkel. Egy olyan fajtajelleges, jó savakkal bíró olaszrizling,
ami még mindig jól tartja magát. Nem egy fröccsbor kategória. Hosszabb
lecsengésében némi keserű ízt tapasztalok, amit nem tudok hova tenni, ettől még
mindenkinek ajánlom. 5+ pont 
Tiffán pinot noir 2020
Ede
bácsi egy olyan legenda, aki még a nyolcadik X-et behúzva is aktívan részt vesz a
mindennapokban. Tőle azt a fajtát választottam, ami nem való a legdélebbi
borvidékünkre, de a Várerdő-dűlőbe ültetett pinot noir-ral mégis nagyon
belenyúlt.
Illatában
szilva, érett meggy, sok fűszerrel némi csokival. Számban a piros bogyós
gyümölcsök pattognak a nyelvemen, mindehhez egy vékony keretes, elegáns
hordózás társul. Nem könnyű, nem nehéz és szép savakkal bír. Egy olyan elegáns
aranyközépút, ami csak most kezd felnőtt korába lépni. 6 pont 
Fivérek chocolate merlot 2021
A kóstolt tételek alapján a
néhány éves múltra visszatekintő Szekszárdi borvidéken gazdálkodó birtok szépen muzsikál. Megtudtam, a chocolate
merlot egy olyan klón, amivel egyedül csak ők foglalkoznak hazánkban.
Már a neve is egy
erőteljesebb tanninra utal, amire még rátelepszik egy markánsabb hordó, így meg
sem lepődöm a kávé, csoki, szeder, fekete ribizli aromáin. Számban a medium
plusszos pörkölés sajnos teljesen eluralkodik. Itt már a gyümölcsös jegyek alig
érezhetőek. 3-4 év múlva szívesen
visszakóstolnám. 6 pontot mindenképpen rávágok, de a hordóból visszavéve jóval
nagyobb durranást lehetne belőle alkotni. 
Torma REM 2013
Ez az a bor, amit nem tudok
a helyén kezelni. Persze, a Torma testvérek melyik tétele értelmezhető
könnyedén? 60% kékfrankos, 40% cabernet franc és 36 hónapot töltött kis fahordóban.
Olyannyira ömlenek belőle a vad, fűszeres, erdei bogyós gyümölcsök, ami mellett
a hordóhasználat szinte eltörpül. Erőteljes vaskos savgerince köré, szikár test
párosul, érett meggy, szeder, fekete ribizli, csoki, vanília aromákkal
megáldva. Kegyetlen hosszú lecsengésű. 10 éves korának szemernyi jelét sem
érzem! Azt hiszem, vak teszten a többség rendesen mellé lőne az évjáratával.
Legszívesebben 2033-ban újra elővenném. Ha nem lennének olyan savai akár 7
pontot is könnyedén rávágnék, így marad 6+ pont. 
Tokaj-Hétszőlő late harvest kövérszőlő 2018
Lehet nincsen igazam, Tokaj nélkül mégis
vétek lenne zárni a sorom. Most egy 2018-as késői szüretelésű kövérszőlőt
választottam a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtoktól. Ezt azért is tettem, mivel egy
olyan ősi fajtáról beszélünk, ami a filoxéra vész előtt Hegyalja egyik meghatározó
szőlőtőkéje volt . Sajnos a vész után eltűnt és csak a 90-es években került vissza. Jelenleg 43 hektáron termesztik. Idehaza ritkán
készítenek belőle önmagában bort, akkor is inkább édes verzióban.
Citrus, lime, zöld alma, fűszerek, némi ananász, fehér húsú szárított
gyümölcsös jegyek szálltak a pohárból. Ízében nagyon friss jelleget ölt.
Közepesen telt kortyában, jó sav cukor egyensúllyal bír. Idővel a cukor mégis
átveszi az uralmat, de ez nem zavaró. Picit kesernyés a vége, és kellemes a
lecsengése. 6- pont 
Kunci