Még emlékszem arra, mikor a termelőink 6000 hektár olaszrizlingről
beszéltek, sőt a furmint és a kékfrankos mellett a nemzeti bormarketing egyik
alappillérét adta. Azóta eltelt másfél évtized, a termőterülete felére, 3114 hektárra
zsugorodott, a számos próbálkozás ellenére valahogy mégsem hódította meg a világ
borfogyasztó társadalmát, ezért a következő soraim első felében az elmúlt évek
olaszrizling történéseit próbálom összefoglalni.
2012-ben megalkották a Csopaki Kódexet, 2013-ban a Winelovers elindította az
Olaszrizling Október rendezvénysorozatát, 2014-ben megalakult a Balatoni Kör,
akik 2015-ben létrehozták a BalatonBor közösségi brandet, 2016-ban a jobb marketing lehetőségek miatt mandolára szerették volna
keresztelni a fajtát. Továbbá, 2020-ban és 2023-ban Borbély Tamás, valamint
ifj. Figula Mihály személyében két ízig-vérig elhivatott olaszrizling termelőt
választottak Év Bortermelőjévé. Sajnos, még ezek sem segítettek a népszerűségének
előretolásában. A nehézségek ellenére a termelők hittek a benne levő erőben,
ezért egyre kifinomultabb, szebb borokat készítettek belőle.
Mikor már ismét csendesülni
kezdtek a dolgok, alulról egy nemzetközi szerveződés indult el, majd 2022-ben az
Újvidék melletti Péterváradi erődben megrendezték az első GROW kóstolót. Mi
magyarok addig szenttül hittünk olaszrizlingjeink magas minőségében, a verseny
eredménye mégis gyorsan rávilágított a valóságra. Az éremtáblázaton elég gyatrán
szerepeltünk, egyedül csak a Zelna Borászat Champion díja adott némi vigaszt. Ekkor
döbbentünk rá, hogy egy olyan kárpát-medencei fajtával állunk szemben, ahol az
ukránokat és a románokat leszámítva, a horvátok mellett, a szlovének, az osztrákok,
a szlovákok, de még a csehek is komolyan foglalkoznak vele. A GROW-nak tavaly a
horvátországi Kutjevo adott helyszínt, idén pedig a sokak által szentélynek
tartott Balatonfüred. 2024-ben rekord, 349 tétellel neveztek a versenyzők, ahol
az eddigiekhez képest jócskán jöttek a magyar termelők. Ugyan, magyar részről Champion díjat
egyedül a Figula Pincészet kapott, viszont az éremtáblázatot magasan vittük. Jövőre
Csehországban lesz, várom a magyar eredményeket.
Most írhatnék hosszú
unalmas borelemzéseket, helyette inkább néhány szóban összefoglalnám a kóstolási
tapasztalataimat. Be kell vallanom, picit háklis vagyok a magasabb
maradékcukkorra, ami a körülöttünk lévő országok nemes nedűinél teljesen bevett
szokás. Igaz, ez nálunk sem idegen, az olaszrizlingnél azért talán még nem
annyira jellemző. Ennek előnyeit a gasztronómiai szerepénél, valamint a
selymesebb, kerekebb nagyobb test miatt idővel mégis meg kell emésztenem. Ezek
hallatán a kóstolt tételeknél ízlelőbimbóim inkább a magyar stílus felé húztak amik
közül kettőt mindenképpen kiemelek. A Tornai Pincészet 2022-es Prémium,
lime-os, vaníliás, gyümölcsös világával, fiatalos, ásványos arculatával maga
volt a csoda, míg az idősebb kategóriában az Egri borvidékről Gál Lajos
2016-os Kántor-Tag tételénél elállt a szavam. Egyszerre érett, bársonyos, mégis
benne vannak a frissítő citrusos aromajegyek.
Itt hadd álljak meg és ejtsek néhány szót a GROW egyik alapító
ötletgazdájáról, Györffy Zoltánról, aki a tevékenysége során olyan példaértékű
munkát tett le az asztalra, amit eddig kevesen a magyar boros érában. Többek
között ő hozta létre a Pécsi Borozót, később 50 szám erejéig a print
változatát, hozzá köthető a Pannon Bormustra, a Portugieser du Monde, a Franc&Franc, számos pécsi boros rendezvény, ezeken túl Kosárka József halála
után a Magyar Borszakírók elnökségét is magára vállalta. Szívügye az
olaszrizling, de még egy ilyen háttérrel rendelkező ember sem tudott állami
támogatást szerezni egy olyan határokat átívelő versenyre, ahol több MW bírált. Talán
az is lehetett az oka, hogy két nappal a sétáló kóstoló után bejelentette boros
életből való háttérbe vonulását. Köszönjük Zoli az eddigi munkád, másrészt a Pécsi Borozó új főszerkesztőjének Ercsey Dánielnek egy nagy kalappal kívánok a további sikeres
folytatáshoz.
A sétálókóstolóról hazafele a buszon rendesen elkezdtek forogni az agykerekeim.
Mit is lehetne kezdeni a magyar olaszrizlinggel? Tettem fel a kérdést, majd elkezdtem kalandozni a gondolataim világában. Megmondó ember nem vagyok, a sok év tapasztalata mégis erőteljes útmutatóként működött. Vagy nagyokat
mondanak és szokás szerint az állóvízbe követ hajítanak, vagy összefognak a
gazdák és egy közös olaszrizling projektbe derékig beleállnak. Jól tudom, a
következő szavaimért az egri, neszmélyi, mátrai gazdák erőteljesen
felhorkannának, de ha nekem kellene mindezt megalkotnom, akkor ennek a
központját a Balaton Borrégióra tenném. A többieknek a kedélyek csitulásával
mégis be kellene látniuk, hogy a régió 1527 hektáros olaszrizling ültetvénye az ország
felét teszi ki, na meg egyik borvidéken sincsen akkora image-a a fajtának, mint
ott. Mindezen túl félretenném a múltban gyökerező hagyományokat, a fajtát pedig Balatoni
Rizling néven értékesíteném, ami a tömeget adó belépő szintet jelentené. Maga a Balaton már kimondható és fogható marketing értékkel bír. A piramis
második lépcsőfoka Balatonfüred, Badacsony, Somló, Zala stb. termőterület
nevei lennének, míg a kiemelt dűlős tételek a piramis tetején szerepelnének.
Képzeljük csak el! Ekkora mennyiség már nem kevés, na meg hány fajta terroirt
mutathatnánk be ezzel a megoldással? Csak a geológiát nézve (lösz, agyag, barna
erdőtalaj, bazalt, mészkő, vörös homokkő) egy nagyobb tanulmányt lehetne írni.
Ilyen választékot még Burgundia is megirigyelne. Ennek kapcsán a borrégió
együttesen mutathatná be mind itthon, mind külföldön a borait sőt, a farvizükön a
juhfrak és a kéknyelű is fölfelé evezhetnének az ismertségi mutatókon. Szerintem
a mostani könnyed fehérbor fogyasztás tendenciáját követve az enyhén
neutrális, kellemesen gyümölcsös olaszrizling, vezető szerepet tölthetne be a
borrajongók táborában.
Kunci
