2024. jún. 4.

Hova tovább olaszrizling?


Még emlékszem arra, mikor a termelőink 6000 hektár olaszrizlingről beszéltek, sőt a furmint és a kékfrankos mellett a nemzeti bormarketing egyik alappillérét adta. Azóta eltelt másfél évtized, a termőterülete felére, 3114 hektárra zsugorodott, a számos próbálkozás ellenére valahogy mégsem hódította meg a világ borfogyasztó társadalmát, ezért a következő soraim első felében az elmúlt évek olaszrizling történéseit próbálom összefoglalni. 
2012-ben megalkották a Csopaki Kódexet, 2013-ban a Winelovers elindította az Olaszrizling Október rendezvénysorozatát, 2014-ben megalakult a Balatoni Kör, akik 2015-ben létrehozták a BalatonBor közösségi brandet, 2016-ban a jobb marketing lehetőségek miatt mandolára szerették volna keresztelni a fajtát. Továbbá, 2020-ban és 2023-ban Borbély Tamás, valamint ifj. Figula Mihály személyében két ízig-vérig elhivatott olaszrizling termelőt választottak Év Bortermelőjévé. Sajnos, még ezek sem segítettek a népszerűségének előretolásában. A nehézségek ellenére a termelők hittek a benne levő erőben, ezért egyre kifinomultabb, szebb borokat készítettek belőle.

Mikor már ismét csendesülni kezdtek a dolgok, alulról egy nemzetközi szerveződés indult el, majd 2022-ben az Újvidék melletti Péterváradi erődben megrendezték az első GROW kóstolót. Mi magyarok addig szenttül hittünk olaszrizlingjeink magas minőségében, a verseny eredménye mégis gyorsan rávilágított a valóságra. Az éremtáblázaton elég gyatrán szerepeltünk, egyedül csak a Zelna Borászat Champion díja adott némi vigaszt. Ekkor döbbentünk rá, hogy egy olyan kárpát-medencei fajtával állunk szemben, ahol az ukránokat és a románokat leszámítva, a horvátok mellett, a szlovének, az osztrákok, a szlovákok, de még a csehek is komolyan foglalkoznak vele. A GROW-nak tavaly a horvátországi Kutjevo adott helyszínt, idén pedig a sokak által szentélynek tartott Balatonfüred. 2024-ben rekord, 349 tétellel neveztek a versenyzők, ahol az eddigiekhez képest jócskán jöttek a magyar termelők. Ugyan, magyar részről Champion díjat egyedül a Figula Pincészet kapott, viszont az éremtáblázatot magasan vittük. Jövőre Csehországban lesz, várom a magyar eredményeket. 

Most írhatnék hosszú unalmas borelemzéseket, helyette inkább néhány szóban összefoglalnám a kóstolási tapasztalataimat. Be kell vallanom, picit háklis vagyok a magasabb maradékcukkorra, ami a körülöttünk lévő országok nemes nedűinél teljesen bevett szokás. Igaz, ez nálunk sem idegen, az olaszrizlingnél azért talán még nem annyira jellemző. Ennek előnyeit a gasztronómiai szerepénél, valamint a selymesebb, kerekebb nagyobb test miatt idővel mégis meg kell emésztenem. Ezek hallatán a kóstolt tételeknél ízlelőbimbóim inkább a magyar stílus felé húztak amik közül kettőt mindenképpen kiemelek. A Tornai Pincészet 2022-es Prémium, lime-os, vaníliás, gyümölcsös világával, fiatalos, ásványos arculatával maga volt a csoda, míg az idősebb kategóriában az Egri borvidékről Gál Lajos 2016-os Kántor-Tag tételénél elállt a szavam. Egyszerre érett, bársonyos, mégis benne vannak a frissítő citrusos aromajegyek. 


Itt hadd álljak meg és ejtsek néhány szót a GROW egyik alapító ötletgazdájáról, Györffy Zoltánról, aki a tevékenysége során olyan példaértékű munkát tett le az asztalra, amit eddig kevesen a magyar boros érában. Többek között ő hozta létre a Pécsi Borozót, később 50 szám erejéig a print változatát, hozzá köthető a Pannon Bormustra, a Portugieser du Monde, a Franc&Franc, számos pécsi boros rendezvény, ezeken túl Kosárka József halála után a Magyar Borszakírók elnökségét is magára vállalta. Szívügye az olaszrizling, de még egy ilyen háttérrel rendelkező ember sem tudott állami támogatást szerezni egy olyan határokat átívelő versenyre, ahol több MW bírált. Talán az is lehetett az oka, hogy két nappal a sétáló kóstoló után bejelentette boros életből való háttérbe vonulását. Köszönjük Zoli az eddigi munkád, másrészt a Pécsi Borozó új főszerkesztőjének Ercsey Dánielnek egy nagy kalappal kívánok a további sikeres folytatáshoz. 

A sétálókóstolóról hazafele a buszon rendesen elkezdtek forogni az agykerekeim. Mit is lehetne kezdeni a magyar olaszrizlinggel? Tettem fel a kérdést, majd elkezdtem kalandozni a gondolataim világában. Megmondó ember nem vagyok, a sok év tapasztalata mégis erőteljes útmutatóként működött. Vagy nagyokat mondanak és szokás szerint az állóvízbe követ hajítanak, vagy összefognak a gazdák és egy közös olaszrizling projektbe derékig beleállnak. Jól tudom, a következő szavaimért az egri, neszmélyi, mátrai gazdák erőteljesen felhorkannának, de ha nekem kellene mindezt megalkotnom, akkor ennek a központját a Balaton Borrégióra tenném. A többieknek a kedélyek csitulásával mégis be kellene látniuk, hogy a régió 1527 hektáros olaszrizling ültetvénye az ország felét teszi ki, na meg egyik borvidéken sincsen akkora image-a a fajtának, mint ott. Mindezen túl félretenném a múltban gyökerező hagyományokat, a fajtát pedig Balatoni Rizling néven értékesíteném, ami a tömeget adó belépő szintet jelentené. Maga a Balaton már kimondható és fogható marketing értékkel bír. A piramis második lépcsőfoka Balatonfüred, Badacsony, Somló, Zala stb. termőterület nevei lennének, míg a kiemelt dűlős tételek a piramis tetején szerepelnének. Képzeljük csak el! Ekkora mennyiség már nem kevés, na meg hány fajta terroirt mutathatnánk be ezzel a megoldással? Csak a geológiát nézve (lösz, agyag, barna erdőtalaj, bazalt, mészkő, vörös homokkő) egy nagyobb tanulmányt lehetne írni. Ilyen választékot még Burgundia is megirigyelne. Ennek kapcsán a borrégió együttesen mutathatná be mind itthon, mind külföldön a borait sőt, a farvizükön a juhfrak és a kéknyelű is fölfelé evezhetnének az ismertségi mutatókon. Szerintem a mostani könnyed fehérbor fogyasztás tendenciáját követve az enyhén neutrális, kellemesen gyümölcsös olaszrizling, vezető szerepet tölthetne be a borrajongók táborában. 

Kunci