…Egy hirtelen bal kanyar után a cölöpökre épült kifutópályán gurulunk tovább.
- Köszöntjük Önöket a virágok, és az örök tavasz szigetén! - Így üdvözölt és egyben búcsúztatott is pilótánk a világ kilencedik legveszélyesebb repülőterén való sikeres landolás után.
A repülőgép ajtaján kilépve páradús meleg csapott arcon, ami az otthoni október végi csípős hideg reggel után igen jól esett. Hét órai indulásomkor az ablakomban lévő higanypálca még a null fokot sem súrolta.
Most kalandozzunk el egy olyan világba, ahol egész évben színorgiában virítanak a virágok, a szubtrópusi éghajlat óceánival párosul és csipkés gerincű hegyek nyúlnak az égig. Madeirán járunk, ezt a kicsiny földdarabot az Atlanti-óceán zöld ékköveként is emlegetik.
Nem hiába voltak a szigetnek olyan híres vendégei, mint Erzsébet Királyné (Sissi), vagy a mindig szivarfüstöt eregető és Madeira bort kortyolgató Sir Winston Churchill.
Különleges adottságainak köszönhetően a kontinentális, illetve trópusi gyümölcsök többsége (cseresznye, ananász, banán) épp úgy megterem, mint a szőlő.
A már a rómaiak körében is számon tartott, 730km² sziget újkori felfedezése több, mint ezer évet váratott magára. Az első hivatalos írás 1346-ból maradt ránk, amikor egy Angliából menekülő hajó viharba keveredve Madeira partjaira vetődött.
Az első expedíció 1420-ban Tengerész Henriknek köszönhetően indult el Joao Goncalves kapitány vezetésével.
A sziget gazdasága a sűrű erdők kiirtása után kezdődött. Ekkor kezdtek el cukorrépát, és Krétáról származó Malvasia szőlőt termeszteni, melyek évszázadokig meghatározták a sziget gazdaságát. Amerika felfedezése után Madeira fontos élelmezési állomássá vált az Atlanti-óceánon átívelő kereskedelmi útvonalon.
A Madeira bor tulajdonképpen a portoi és jerezi társaihoz hasonlóan egy alkohollal erősített italkülönlegesség. Rendkívüli ízvilágát szőlőfajtáinak és a készítési technológiájának köszönheti. Korábban az angol kereskedők a trópusi klímájú Kelet-Indiába vitték a brandyvel megerősített nedűket továbbérlelni. Az idők során ez az érlelés a távoli India helyett e kellemes éghajlatú sziget meleg padlásain folyt. A legenda szerint a szigeten készített bort a skorbut megelőzésére fogyasztották a matrózok.
Napjainkban az érlelési folyamat már mesterségesen, 3-5 hónapon keresztül 45 Celsius fokra felfűtött tartályokban zajlik. Az italok a friss óceáni levegőn, a meleg padlások hordóiban akár évtizedekig is fejlődhetnek. Itt a megszokottal ellentétben oxidatív borokat készítenek, vagyis a hordókat sosem töltik tele.
Csupán nyolc szőlőfajtát használnak :Terrantez, Bastardo, Moscatel, Listrao, Sercial, Verdelho, Boal, Malvázia.
Készül száraz, félszáraz, félédes, és édes változatban.
Minőségét érlelési kategóriákban mérik.
Finest: 3 évesen kerül forgalomba.
Reserve: 5 éves hordós és tartályos érlelést kap.
Special Reserve: 10-15 évig hordóban tartják. Csak a legjobb szőlőfajtákat használhatják.
Vintage: Minimum 20 év hordós, és kettő év palackos érlelés.
Vintage borok a legértékesebbek és a legdrágábbak. Csak a legjobb évjáratokban készítik. Akár 100-150 évig is tárolható.
Természetesen Madeira ennél sokkal többet rejteget. Az utóbbi néhány évtizedben igazi turista paradicsommá nőtte ki magát. A 140 ezer lakost számláló Funchal a sziget lakosságának felét tudhatja magáénak. A hegyoldalban magasan húzódó város mozgalmasságával, a vidám lakosok temperamentumával hamar magába szippantja az odaérkezőket. Vendéglők, bárok, discok sokasága nyitott kapukkal fogadja a turisták hadát, ahol kedvünkre kóstolhatjuk az ínycsiklandó helyi ételeket, italokat.
Az igazi élmény mégis akkor ér minket, amikor beülünk elvegyülni egy helyiekkel teli kávézóba. Rendeljünk egy bical-t (helyi méregerős kávé), vagy igyunk egy frissen csapolt Coralt sört, s a hangos trécselés közepette egyszerűen csak nézzük az aktuális focimeccset. Különösen büszkék arra, hogy a portugál futball válogatott egyik legnagyobb sztárja, Christiano Ronaldo, itt született.
Az igazi élet sötétedést követően kezdődik, a kivilágított utcák hömpölygő tömegeit hangos felszolgálók próbálják megnyerni különböző napi ajánlataikkal: az espada-t (kardhal), és az espetada (babérnyársra húzott marhasült) választásával sosem hibázhatunk.
Egy kellemes reggelit követően látogassunk el a Mercados dos Lavradores nyüzsgő piacára. Jobban nem is lehetne kezdeni Funchal megismerését. Az azulejokkal tűzdelt kétemeletes épület egy igazi egzotikus attrakció. Ízlésesen elrendezett, számunkra ismeretlen zöldségek, gyümölcsök sokasága, a színorgiát árasztó virágcsokrok hosszú nézelődésre késztetik az oda igyekvőket. Persze jobb vigyázni a tolakodóan viselkedő árusokkal, akik néha csillagászati árat kérnek a hozzá nem értő vendégektől. A piac belső udvarába betérve a halárusok birodalmába jutunk. Itt az osztrigától a tonhalig számos különleges halfaj kapható.
Ezt követően felvonóval menjünk fel a város tetejére épített botanikus kertbe, ahol a különleges klímának köszönhetően szinte a világ összes növénye előfordul.
Aki már kellőképpen eltelt a nyüzsgéssel, az induljon el a sziget más részeire. Jól kiépített túraútvonalakon járjuk végig a több száz éves, még máig is fontos szerepet betöltő, csatornarendszer egyes részeit, a Levadakat, vagy másszuk meg a sziget legmagasabb csúcsát, az 1862m magas Pico Ruivo-t. Természetesen a tenger szerelmeseinek sem kell unatkozniuk, az óceán gazdag élővilága búvárkodásra ad lehetőséget, míg a hullámok tetejét szörfösök szánthatják deszkáikkal.
