2019. ápr. 26.

Vegyes érzések a kékfrankosok körében... A Winelovers rendezvényén jártam

Április 13-án részt vettem a Winelovers Kékfrankos Április rendezvényén. A vártnál kevesebb résztvevővel családias hangulatban zajlott az esemény. 68 borászat közel 200 borával ismerkedhettünk meg, természetesen a kékfrankos szerepelt a középpontban.


Az igaz, hogy hazánk leggyakoribb kékszőlője, Tokaj kivételével minden borvidékünkön megtalálható, de a rendszerváltást követő cabernet őrület sajnos háttérbe szorította. Az idő mégis lassan utat enged neki. A termelők és a fogyasztók is kezdik felfedezni értékeit, jelentőségét. 
Önmagában és cuvéeben is egyaránt megállja helyét. A házasításnál gyümölcsös jellege könnyedséget, erőteljesebb savgerince hosszabb érlelhetőséget biztosít. Rozéként az egyik legsikeresebb fajta.


Milyen egy jó kékfrankos?


Magasabb savgerincű, gyümölcsös, fűszeres. Fiatalon főleg bors és meggy aromák dominálnak, érlelve szilva és bogyós gyümölcsös ízekkel gazdagodhat. Hordó használattól függően csokis, kávés aromákat kaphat. Aromáit gazdagíthatja a termőterület, mikroklíma, szőlőművelés és a pincetechnika.


Hol készülnek a legjobb kékfrankosok? 


Főleg Sopronban, Szekszárdon, Egerben, de a Mátrában is lassan utat tör magának. Északon inkább frissebb élénk savak dominálnak, délen érett gyümölcsök és magasabb alkohol jellemző rá. 



Hol is tart a magyar kékfrankos? 

Ezzel a kérdéssel indultam el otthonról. Számos bor megkóstolása után az est végére vegyes érzések töltöttek el. Számos kesze-kusza kiforratlan tétellel találkoztam. Hiába a jó alapanyag, ha a borok többsége mégsem tiszta. Ezt főleg a hibás hordóhasználatnak, pincetechnológiáknak köszönheti. Sajnos több hibás illós bor is került a poharamba. 
Jó referenciát mutattak viszont az osztrák vendégpincészetek, melyek mérvadóak lehetnek számunkra. 
Ennek ellenére több kellemes itthoni bort is sikerült kóstolnom.

Néhány izgalmas hazai tétel!

Gyümölcsös kategóriában a Koch és a Haraszty Pincészetek okoztak meglepetést. Tiszta boraik könnyedén csúsztak le a torkomon. Az ember úgy érezte mintha fűszeres meggylevet kortyolgatna.

Bock és Takler pincészetek hozták a megszokott sajátos, nehezebb, mégis érett stílust. 

A Vincellér Borház és a Sümegi Ákos Kékfrankosai igazi eleganciát mutattak. 

A legkülönlegesebb, mégis a legmegosztóbb Kékfrankos a Soproni-borvidékhez tartozó Vaskeresztes község fölé emelkedő Vas-hegyen gazdálkodó Garger Pincészetből került ki. A Vas-hegy palás kőzete extrém minerális értékekkel és karakán savakkal látja el az ottani borokat. 
Úgy gondolom ez lehetne a vörösborok Somlója, zárszóként ezt a bort emelném ki a kóstoltak közül.

Kunci