Mióta Szegedre költöztem egyre többet foglalkozom délvidéki és balkáni borokkal. Ez a Vajdaságból származó páromnak is köszönhető, akinek hatására számos szerb, horvát, macedon, montenegrói bor kerül poharamba. Grasevina, vranac, plavac, tamjanika, csak néhányat említve a régió különleges fajtái közül.
Néhány nappal karácsony előtt, Szeged belvárosában, a Mediterrán Borkereskedésben, egy különleges horvát borkóstolón sikerült részt vennünk, ahol tényleg elmélyülhettünk az ország szárazföldi és tengerparti borainak rengetegében. Ez azért is volt izgalmas, mivel még mindig aktívan élt bennünk a makarskai nyaralásunk során elfogyasztott plavacok különleges ízvilága.
Boros közegben Szlavónia inkább a hordók kapcsán vált híressé, de az ottani borászatok is számos izgalmas dolgot tartogatnak. A Papuk-hegység déli lábánál fekvő kis városról elnevezett Kutjevoi borvidék az ország belső felének legnagyobb borvidéke. Ki gondolná, hogy a Pannon tenger homokos, meszes, agyagos üledékén gyökeret eresztett szőlőtőkék között kacskaringózó Kutjevcanka patak völgyében fekszik az ország legrégebbi borászata. 1232-ben a zirci cisztercita apátok alapította pincészet, mostani nevén Kutjevo d.d., napjainkra ikonikussá vált a horvát borszeretők szemében. A szerzetesek sörfőzde építésébe kezdtek, de a kellemes klíma hatására az isteni ital, vagyis a borkészítés mellett döntöttek. A pincészet még számos büszkeséget mondhat magáénak. 65000 palackszámmal itt található az ország legnagyobb muzeális borgyűjteménye, saját erdőjük fájából készítik a hordóikat, na meg az 52000 literes hordójukról se feledkezzünk meg, amiben még mindig bort érlelnek.
A borvidék első számú fajtája a grasevina, vagyis az olaszrizling. Hazaiaktól eltérően, könnyebb, gyümölcsösebb, gyakorta maradékcukros borok készülnek. Fehér fajtáik közül a traminit, a chardonnay-t, a sauvignon blanc-t, a rajnai rizlinget, míg a vöröseknél a kékfrankost, a pinot noir-t és a cabernet sauvignon-t részesítik előnyben.
Tovább folytatva a sort, egy olyan tramini következett, aminek fűszerei szinte kiugrottak a poharamból. A horvát borok rajongói már sejthetik, hogy abból az Ilocki Podrumi Pincészetből jöhet, amit a közép kelet európai traminik Mekkájának is nevezhetnénk. Az ország legkeletibb csücskében, a Duna fölé emelkedő Fruska Gora hegység nyugati lábának lankáin, a Szerbiából átnyúlt Szerémségi borvidéken járunk. Különlegessége, hogy a pincészet 1450-es alapítása óta minden évben készül bor. Az ország egyik legnagyobb borászatáról beszélünk, ahol 990 hektáros /330 hektár saját/ területről évi négy millió liter bor kerül a hatalmas pincerendszerébe.
Az első fűszeres tramini tőkék 1710-ben kerültek a birtokra, azóta a fajta a borászat jelképévé vált. Szakmai körökben az itt készült fűszeres traminiket a világ legjobbjai közé sorolják. Nagyságukat az is jelzi, hogy 1953-ban Erzsébet angol királynő koronázási ünnepségére innen vitték a fűszeres traminit.
Varasd és Zágráb közti dimbes-dombos, főleg fehér borokat adó Zagorje borvidékén a biodinamikus művelési módot követő családi birtokok kezdtek elterjedni. Ide tartozik a Bolfan Pincészet is, akitől meglepetésünkre egy 2009-es rajnai rizling került megmérettetésre.
A következő részben izgalmas dalmát plavacok kerülnek terítékre a Peljesac-félszigetről. Tartsatok továbbra is velem!
Kunci