2013. jan. 30.

Kis borföldrajz - VinTour de France II. /Hermitage/

Hermitage


Jó fél óra utazást követően végre ott állhattam az áhított településen, a Syrah fővárosában. Sok év álmodozása, és erőfeszítése meghozta gyümölcsét. A vonatról leszállva egyből megpillanthattam a szemközti meredek oldal 134 hektárnyi külön származáshelyű Hermitage termőterületét. Végre! Most már élőben is láthatom a világ leghíresebb Syrah szőlődombját.
Kilátás Hermitage vasútállomásáról

A városka sok tengerentúli nagy karriert elérő Syrah bornak lett névadója. Ezt a „marketingeszközt” először Ausztrália használta ki, később Kalifornia és Dél-Afrika mesterei sem hagyták ki. A későn eszmélő helyiek azonban kemény munkájuknak köszönhetően visszanyerték régi hírnevüket. A tanninhangsúlyos konkurenciával szemben, boraik könnyebbségével, gyümölcsösségével, próbálják felhívni magukra a figyelmet. El kell mondanom nem is akárhogyan.
Délben, épp sziesztaidőben toppantam be, így minden zárva volt, a városka békésen pihent. Mit kezdhet magával ilyenkor egy jó geográfus? Természetesen felfedező útra indul. Öt perc múlva már az euró milliókat érő szőlősorok teraszain bóklásztam. Ez a bor alfája, itt kezdődik minden. Megvizsgálhatjuk a talajt, dűlők kitettségét, szőlőművelés alapjait. Túrám során a leghíresebb pincészetek óriás feliratai mellett haladtam, amelyek már több kilométer távolságról jól láthatóan hirdetik magukat. A műfaj kedvelőinek Paul Jaboulet Aine, vagy M. Chapoutier nevei ismerősen csenghetnek.
A tőkék között szökdelve hamar megértettem mi is annyira különleges e területben. A két fal közé zárt Rhone völgye itt nyílik meg a dimbes-dombos Provance felé, ahol a szőlőtőkék élvezhetik a Côte d'Azur felől jövő meleg levegőt, viszont a 200 km-re lévő tenger felett érkező forróságától még védve vannak. Ez lehet az itteni borok titka. Na meg a több száz éves hagyomány.
A Hermitege dombjának tetején
Kétórás barangolást követően, izzadtságtól verejtékezve tértem be kiszemelt pincészetembe, M. Chapouiter birodalmába.  A világhírű 160 ha-os birtok egy igazi profi nagyüzem. Így egyszerű kisturistaként exlusive pincelátogatásról szó sem lehet, helyette a betévedő borbarátok egy erre speciálisan kialakított helyen sommelierek vezetésével ízlelhetik a szebbnél szebb italokat. Én is ezt tettem. Belépve poharat kaptam, és már számban pörgethettem a kért bort. 
Kóstolt boraim

A kóstolandó palackok láttán egyből lázba jöttem. Olyan nagyhírű ültetvényekről származtak, mint Saint-Joseph, Crozes-Hermitage, Cote Rotie. Befejezésként meglepetésemre egy 2007-ben Hermitages dombján szüretelt Sizerane-nel kedveskedtek. Még háromnegyed év elteltével is számban érzem csokis-borsos-fűszeres ízét.  Sajnos – legalábbis az én zsebem felől nézve – a borok kifinomultsága és minősége az árcédulákon is jócskán visszaköszön. Hát igen! A minőséget, egyediséget mindig vastag pénztárcára tervezték. Ennek ellenére a kóstolást befejezve egy ízletes palack gazdagította hátizsákom.
Mediterrán hangulatú városka!
A következő pár órámban csak sétálgattam a mediterrán hatást ébresztő településen. Lementem a Rhone partjára, néztem az embereket, ettem egy finom pizzát, és próbáltam magamba szívni a hely szellemét. Majd kellemes élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva továbbra is délnek tartva indultam el a csúcsok csúcsára Chateauneuf-du-Papeba...

Kunci