Az utóbbi időben Isten ittfelejtett kalapján a Somlón egyre nagyobb kereteket ölt a juhfark kultusza. Sajnos sokan még mindig vele azonosítják a Nászéjszakák borát, pedig ez az elmélet már régen kútba esett, s jól tudjuk, hogy egykoron a gazdák egybe szüretelték a szőlőt, majd a bort távoli tájakra szállították, így a Habsburgok asztalára is. A témához kapcsolódóan két gondolat erejéig tovább borzolnám a juhfark hívők hitét, ugyanis egy régi feljegyzés alapján a somlai borok harmóniáját a furmint, savgerincét a juhfark, illatát a sárfehér adta, másrészt, napjainkban a juhfark egyik nagymesterének, Barcza Bálintnak csúcsborát sem ez a fajta, hanem egy cuvée jelenti.
Kijelentéseim ellenére a juhfark jelentőségét nem becsülöm le, sőt óriási potenciált látok benne. Nevét a juh farkához hasonlító hengeres szőlőjéről kapta, aminek eredetét a Kárpát-medencére tesszük, egyes szakirodalmak mégis osztrák kötődést társítanak hozzá. Egy biztos, jelenleg csak hazánkban, alig 200 hektáron termesztik, ebből a legnagyobb mennyiség /kb. 110 hektár/ a Somlón, elvétve találkozhatunk még vele a Balaton északi partján, Neszmélyen, a Pécsi borvidéken. A filoxéra előtt őseink gyakorta szívesen foglalkoztak vele, viszont az új, könnyebben termeszthető fajták bejövetelével szinte teljesen kiszorult. Ez oly mértéket öltött, hogy a 90-es években újra kellett engedélyeztetni. Ez Inhauser Istvánhoz köthető, aki szentül hitt a fajta erejében. Ezek ellenére sajnos a termelők inkább a megtűrt kötelezőként termesztették. Jól emlékszem még Györgykovács Imre szavaira, aki egyszer kijelentette, hogy az apja szigorú bírálatának hatására egy juhfark tőkét sem telepített. Később vásárolt szőlőből mégis készített belőle bort.
Mi is lehet ennek
a hátterében? Tudnunk kell, egy olyan szőlővel állunk szemben, ami erős
növekedésű, fagyérzékeny, rossz évjáratban savai még a fogkövet is lebontják,
egyszerű, alig érezhető neutrális ízvilágát meg sem említve. Minden 2006-ban változott
meg, mikor egy oly évjárat jött, amit körzővel, vonalzóval se lehetett volna
jobban megtervezni. Természetesen a juhfark is kiváló minőséget adott, majd a
pincészetek ekkor eszméltek rá arra a kincsre, amit a kezükben tartanak. Szerencsére az utolsó másfél évtizedben a juhfark körüli világ 180 fokos fordulatot vett. Egy jó évjáraton túl ezt köszönhetjük a terméskorlátozás bevezetésének, a finomodó technikának, és a felmelegedés adta savcsökkenésnek. A minőség javulása népszerűséget hozott, a szőlőtőkéi meg gyarapodásnak indultak a
vulkanikus tanúhegyen.
Nagyságát az egyszerű aromatikájában és a mindent maga alá gyűrő somlai terroir-ban kell keresnünk. Aki már kóstolt a hegy kicsavart levéből, az jól tudja, hogy a minerális jelleg egyből kezelésbe veszi az ízlelőbimbóinkat, hat, nyolc éves borok esetében a masszív ásványok meg minden gyümölcsös fajtajelleget felülírnak. Ez olyan érzés, mintha a bazalt kőzet feloldódott volna az isteni italban. Itt van nagy szerepe a neutrális, alig érezhető, alma, citrus, enyhén csonthéjas aromájú, magas savgerincű juhfarknak, aminek az ízvilágát kiegészíti ez a markáns terroire, sőt az acélos savak még hosszabb életutat biztosítanak neki. Idők során a borászok kezdenek rájönni a botritiszesedési hajlamának köszönhető extra ízélményt nyújtó jelentőségére is. Mindezt a borászok hordózással szokták megspékelni. Sajnos, a túlzó fa használat sem mindig kifizetődő, hiszen a leheletfinom aromáit, a toast-os, vaníliás jegyek hamar elfedik.
Ezek tudatában indultam el 2022. október 22-én a Tornai Pincészetbe a IIV. Somlói Juhfark Ünnep 2022 elnevezésű nagykóstolóra, ahol 17 Pincészet 27 bora várt a vendégekre. Be kell vallanom, annak ellenére, hogy szinte minden évben ellátogatok a hegyre, életem során számos juhfarkot kóstoltam, egyszerre ennyit még sosem sikerült, szóval igencsak vártam az eseményt. A poharazgatás során számos érdekes stílusirányzattal találkoztam, amik közül most néhányat meg is osztanék veletek.
