Az Ezerjó Borszaküzlet ismét nagyszabású borkóstolót tartott Szegeden, helyet pedig szokás szerint a Mojo Club biztosította. A Tussock Jumper borokkal olyan Föld körüli utazásra invitáltak minket, aminek során kontinensről-kontinensre ugrálva ízlelhettük meg a nagy hírű borvidékek nemes nedűit. Ez a borcsalád egy brand alatt ismerteti meg a fogyasztókkal világ kiemelkedő borvidékeinek legjellemzőbb szőlőfajtáit. További különlegességük, hogy a palackok címkéin az adott országokra jellemző állatokat ábrázolnak, akik egy letölthető mobilos applikáció segítségével 3D-ben maguk tartanak rövid borismertetőt.
Mi mással is indíthatnánk egy ilyen
különleges kóstolót, mint a spanyolok frissítő gyöngyeit tartalmazó Cava-val. A
Barcelona melletti Penedés borvidékének macabeo és chardonnay fajtákból,
palackos, vagyis tradicionális eljárással készült ünnepi ital, Champagne-t és
Prosecco-t követően a világ harmadik leghíresebb buborékos pezsgőjévé nőtte ki
magát. Markánsabb savgerince köré a zöldalmás aromavilágára némi élesztős, keserűmandulás,
citrusos jegyek telepednek, erőteljesebb savait pedig a 11 gramm maradékcukra
kerekíti le.
Hatalmasat, a világ túlsó felére,
Új-Zélandra Marlborough borvidékére ugorva a 21. század egyik csoda borával a
sauvignon blanc-nal folytattuk a sort. A Loire menti fajta ezen a
csendes-óceáni szigeten találta meg újvilági otthonát, ahol a különleges klíma
miatt egyedi, trópusi gyümölcsös aromavilággal rendelkezik. A poharamba töltött
2022-es citrusokkal gazdagon ellátott borban könnyedén felfedezhetőek a mangó,
banán, körte, zöldalma jegyek, amikhez lecsengésében némi édeskés íz társul.
A vörösborokra áttérve ismét az öreg kontinensen találtuk magunkat. A nagyhírű Burgundia kistestvérének kikiáltott Beujolais első számú fajtájával a gamay-val ismerkedtünk. A bor kapcsán mindenképpen érdemes kitérni a Beujolais nouveau borokra, ugyanis ez volt a franciák első primőr tétele, amivel ezt az ismeretlen bortermő területet a 20. század közepén felhelyezték a világ bortérképére. A francia alapítású Tussock Jumper cég némi csavart tett a dologba, hiszen ez a gamay nem Beujolais-ból, hanem közép Franciaországból származik. Normál esetben a kadarkánál alig vastagabb testű bora meglepő módon intenzív szeder, csoki, érett málnás illatokkal indít, könnyed testében viszont epres ízek is előbújnak, amikhez lágy fűszerek társulnak.
Egy ilyen borsorban Itáliának mindenféle képen helyet kell szorítani, így meg sem álltunk Taljánország déli csücskéig, Szicíliáig. Az Avola városáról elnevezett nero ’d avola sötét színű, jó közepes testű, meggyes, enyhén szilvás aromájú, szofisztikáltan hordózott, borsos, fűszeres borával barátkoztunk. Ezt az ősi faját Szicília királyának is hívják, aminek jelentőségét az utóbbi időben kezdik felfedezni a termelők.
Latin-Amerikába, Argentínába kalandozva mi más lehetne a téma, mint a malbec. A fajta a francia ampellográfus Michel Aimé Pouget révén 1853. április 17-én került be az országba / április 17-én ünnepeljük a malbec világnapját/, ami mára az ország borászatainak első számú exportcikkévé vált. Az Andok előtti 1000-1500 méter magasra felkúszó fennsíkok ültetvényein új otthonra lelt, majd a félsivatagos területeken gyümölcsös teltebb borok készülnek belőle, mint francia őshazájában Cahors-ban. Külön kiemelendő, hogy a palackunk tartalma nem a híres Mendoza-ból, hanem a tőle északabbra, a 650 m magasságban fekvő, melegebb termőterületű San Juan-ból érkezett. A régió klímája testes, sötétlilába hajló italunk szedres, áfonyás, ízében szilvás, csokis, kellemesen fűszeres lecsengésében is tetten érhető. Magyar vonatkozását se hagyjuk ki, egy elmélet szerint a szőlő első vesszői a Kárpát-medencéből kerültek Cahors borvidékére, ennek igazságtartalmát azért elég csekélynek tartom.
A kóstolót Kalifornia sztárjával
a mindent lehengerlő zinfandel-lel zártuk. A szőlő kapcsán mindenképpen
említsük meg az olasz primitivo-t, vagy a horvát crljenak kastelanski-t, mivel
ugyanazokról a fajtákról beszélünk, ami Dalmácia területéről indult el hódító
útjára. Ne feledkezzünk el Haraszthy Ágostonról, a kaliforniai szőlőtermesztés
atyjáról, akihez akár Amerika nyugati partjain az első primitivo tőkék elültetését is könnyedén köthetnénk. Sokan a világ egyik legjobb fajtájának
tartják, hiszen korán érik, igen magas cukorfokkal rendelkezik, oktánszáma
pedig könnyedén kúszik 16% környékére. 15%-os sötét színű, tömény borunk csak úgy
árasztja magából a szederes, csokis, aszalt szilvás jegyeket. Némi fűszeres,
édesgyökeres íz is átjárja, a végén meg szépen megmutatkozik a rá jellemző érces, számomra picit kesernyés, rebarbarás lecsengés.
Köszönet a borkóstolóért az Ezerjó és a szegedi Mojo Club
csapatának.
Kunci