Az utóbbi másfél évben elkezdtem megkapirgálni az ex jugoszláv borok mezsgyéjét. Kóstoltam plavac mali-t a Peljesac-félszigetről, prokupac-ot Zupa-ból, vranac-ot Montenegróból, fűszeres traminit Szerémségből, temjanika-t Macedóniából. Fojtathatnám még a sort, de már ez is elég csemege a nyugati és az újvilági borokon szocializálódott fogyasztók számára. Persze, minden országnak megvannak a különleges fajtái, így velünk sem fog csak úgy szembejönni egy falanghina Campania-ból, vagy dornfelder az Ahr-völgyéből.
A vajdasági származású páromnak köszönhetően csöppentem ebbe
a világba, amit egyáltalán nem bánok. Már fiatal korom óta érdekel az egykori
Jugoszlávia, ahol a boldog békeidőkben Tito uralma alatt viszonylagos jólétben
éltek együtt a különféle vallású és identitású népek. Egy olyan szocialista,
picit kapitalista, multi-kulti ország volt, amihez foghatót ezen a földrészen
nem találhattunk, nem beszélve az ország változatos természeti kincseiről,
gasztronómiájáról, éghajlati sokszínűségéről, amibe a borkultúrát is nyugodtan
belesorolhatjuk.
Egy rövid húsvéti
kirándulás alkalmával Szerbia ötödik legnagyobb városába, Szabadkára látogattunk.
A településen egyszerre vannak jelen a szerb, magyar, balkáni hatások, szóval
picit beleszimatolhattam ebbe a különleges életérzésbe. Utunk során betértünk a
Vajdaság egyik legjobb burekozójába a Lipa pékségbe, megcsodáltuk a Korzón az
egykori Osztrák Magyar Monarchia legnagyobb városházáját, mosolyogtunk egyet a
vasútállomás tetején ágaskodó rozsdás, ötágú csillagon, majd a 70-es 80-as évek egyedi
hangulatát árasztó Buvljak piacára mentünk. Na, ott aztán tényleg minden
kapható! Az ecetes üvegbe töltött, felcímkézett pálinkán át, a zoknik, ruhák
tömkelegén keresztül a hurkatöltőig, mi szem szájnak ingere. 
Azért a borkóstolás sem
maradhatott ki, így a Korzó egyik mellékutcájában lévő Klein House Borbárat
céloztuk meg. Meglepetésünkre már belépéskor magyar hang üdvözölt minket (sajnos
a magyar nyelv egyre jobban kikopóban van a városban) sőt, olyan újhullámos
helyi fajtákat töltöttek poharamba, amik több szállal kötődnek a
kárpát-medencei borkultúrához. Az ott dolgozó fiatal hölgytől megtudtam, hogy ezeket
a fajtákat (összesen 9-et) a 80-as 90-es években egy nagyszabású
nemesítési hullám keretében a Szerémségi borvidékhez tartozó Karlócán hozták
létre. Ebből került három igazán érdekes tétel a poharamba. 
Elsőként az Imperator Pincészet (sila: chardonnay x kövidinka) 2021-es Nika sila-ja került
megmérettetésre. A 2009-ben alapított Erdevik melletti borászatról mindenképpen
érdemes megemlíteni, hogy ez lett Szerbia első biodinamikus birtoka.
Érett illatok alma,
citrus, narancs, barack fogadnak. Közepes testében lágyabb savai mellé barack,
grapefruit ízek sorakoznak fel. Rövidebb
lecsengésű 5 pont
Ugyancsak Szerémségi termelő a Dueric Pincészet 2021-es Severna
Morava bora (morava: tramini X kunbarát, de bianka illetve rajnai vér is csorog benne) okozta az igazi meglepetést. Ebbe dupla csavart is tettek. Igaz, a pince a
Szerémségi borvidéken található, ennek a bornak az alapanyaga viszont az Észak-Moravai borvidék ültetvényeiről származik.
Zöldbanános, grapefruit, citrus, körte illattal indít. Számban
a kesernyés, vaníliás, lime-os reflexei hirtelen zöld dinnyés, trópusi gyümölcsös
ízbombára váltanak, amit egy markáns savgerinc kísér. Hosszú fűszeres lecsengésben
végződik. Erős 6 pont. Meglepő, amire ez a fajta képes!
Az egykori római császárról Probusról nevezték el a
kadarka valamint a cabernet sauvignon
kereszteződéséből született új fajtát. Nézzük mit tud a Durdic Pincészet probus
bora.
Sötét színe, szedres, csokis, fűszeres, aszalt meggyes
illata ellenére, könnyed erdei gyümölcsös, közepesen hordózott, vaníliás test fogad. A
lendületes kezdet után a végét enyhén rövidnek érzem. 5 pont
Kunci
