Nyaralásunkból hazafele autónkkal meghódítottuk a horvát nép 21. századi büszkeségét, a Bosznia-Hercegovinát kikerülő Peljesac-hídat, majd a Neretva-völgyében északra tartva átvágtunk a többségében muszlim lakossággal bíró államon. Két éve már megtettük ezt az utat és a Mostar környéki szőlősorok jól belevésődtek az emlékezetembe.
Borom amúgy az ország DK-i csücskében, Trebinje-ben , a VukojE (Vuk jelentése farkas) Pincészetben készült. Ez
Bosznia-Hercegovina többségében szerb lakosú részéhez tartozik, amit Republika
Srpska-nak hívnak. A palack hátoldalán ezt erőteljesen ki is hangúlzozzák. Republika
Srpska Bosnia Hercegovina.
Igaz, a terület szőlőtermesztése a középkorra
vezethető vissza, a muszlim hódítások sajnos megakadályozták a borkultúra folyamatos fejlődését. A modern szőlőművelés kezdete a 19. század végén a
Habsburgokhoz köthető, akik az ottani őshonos fajtára a zilavka-ra kutatóintézetet
létesítettek. Mint korábban, úgy ma is, két fő fajta a mérvadó. Az
őshonos zilavka, valamint a sokat emlegetett vranac. Utóbbi a Habsburgoknak
köszönhetően eresztett gyökeret, a Zasad polje-ban. A terület hegyek között
bújik meg, viszont 30 km-re fekszik Dubrovniktól, a tenger meg
erősen meghatározza a klímáját. A mészkő alapzaton kontinentális, hegyvidéki
hatások keverednek meleg, mediterrán légtömegekkel. Kell ennél több?
VukojE Podrumi Vranac 2017
Mély,
mégis intenzív illatokkal indít, amihez egy erőteljes sav és hordóhasználat
párosul. Aszalt meggy, szeder, szilva némi kakaóval, csokival egészül ki. Keleti fűszerek tömkelegei, főleg bors és ánizs ömlenek belőle, amire némi
édeskés vanília telepszik. Számban, vibráló savai, tanninjai, egyből
összekapják a nyelvem, majd beüt egy fűszerektől robbanó, gyümölcsös ízvilág,
amiben az érett meggy, szeder, gránátalma, rózsabors aromák fiatalos, mégis
szikár, erőteljes lendületet adnak. A hordó közepesen telepszik a borra, amit meg
is kíván. Sajnos a savai picit elviszik, viszont nagyon hosszú lecsengést adnak
neki. 6+ pont. Roppantul izgalmas bor.
Kunci