Orebic inkább a természeti adottságai,
fekvése miatt lenyűgöző, a település amúgy nem nyújt sok kulturális
lehetőséget. Korábban hajózási központnak számított, virágkorát a 18-19.
században élte. 1865-1887 között az Adriai-tenger egyik legnagyobb tengeri
fuvarozó vállalatának kereskedelmi székhelyét adta. Sajnos az egykori gazdagságot
adó vállalkozásból semmi sem maradt, a dicső múltra meg egy hajózási
múzeum emlékeztet. Kikötője is inkább a kisebb kirándulóhajókra, valamint a
Korcula-ra tartó kompokra van méretezve. Egy valami azért egyedülálló, az onnan
való kilátás. Ha fölfelé, a Sveti Ilija (Szent Illés) 961 m magas mészkőtől
fehérlő sziklaormára tekintünk, a virágba boruló kertekkel, pálmafákkal, égszínkék
tengerrel, egyedülálló kilátás tárul elénk.
 |
| Orebic |
Hívő bakancsos turistaként tervemben
állt megmászni a hegyet, viszont mikor szembesültem helyi nevével Zmijsko
brdo (kígyó-hegy), hamar feladtam az ötletét. Nem igazán kedvelem
ezeket a csúszó-mászó állatokat, na meg egyedül, több órára minden
civilizációtól, a rekkenő hőségben nem jött volna jól egy marás. A
település másik látványossága a 152 m magasan fekvő, 16. században épült
Ferences rendi kolostora és a hozzá tartozó Angyalok Nagyasszonya temploma. A
kolostor a mai napig működik, sőt a szerzetesek saját olajfa, valamint
szőlőültetvénnyel is rendelkeznek. Aki oda felbaktat, annak festői látványba
lesz része a környező szigetekre, a tengeren lévő hajókra. Azt se feledjük,
korábban a lenn elterülő Peljesac-csatorna adta a két nagy tengeri rivális,
Raguza és Velence közti határvonalat. Úgy gondolom, egykoron a két nép sokat
nézett farkasszemet egymással.
A néhány kilométerre lévő, ékszerdobozként beharangozott Korcula városát sem hagytuk ki. Sokan a felépítése miatt Dubrovnik mini változatának tartják. A Sveti Ilijá-val háttérben a hajóút sem volt utolsó, a megérkezés mégis felülírt mindent. Ami igaz, az igaz, a hely több mint szép. Inkább egy olyan tömény történelem, ahonnét minden ház, zegzugos utca, kapualj üzenni szeretne valamit a múlt évszázadaiból. Mindezt egy olyan mediterrán köntösbe bújtatott életérzet járja át, ami megérinti az embert. Kedvencem, az éttermekkel tűzdelt tengerparti sétány, ahol pinea fenyők adják az árnyékot, azért a sikátorai, szűk utcái, autentikusan kialakított bárjai sem mindennapiak. Az i-re a
 |
| Ferences rendi kolostor |
A néhány kilométerre lévő, ékszerdobozként beharangozott Korcula városát sem hagytuk ki. Sokan a felépítése miatt Dubrovnik mini változatának tartják. A Sveti Ilijá-val háttérben a hajóút sem volt utolsó, a megérkezés mégis felülírt mindent. Ami igaz, az igaz, a hely több mint szép. Inkább egy olyan tömény történelem, ahonnét minden ház, zegzugos utca, kapualj üzenni szeretne valamit a múlt évszázadaiból. Mindezt egy olyan mediterrán köntösbe bújtatott életérzet járja át, ami megérinti az embert. Kedvencem, az éttermekkel tűzdelt tengerparti sétány, ahol pinea fenyők adják az árnyékot, azért a sikátorai, szűk utcái, autentikusan kialakított bárjai sem mindennapiak. Az i-re a
pontot mégis a templomtorony kilátása tette
fel.
 |
| Korcula |
A zöld sziget szépsége már az ókori görögöket
is lenyűgözte, akik fekete Korküra, vagyis fekete Korfu néven emlegették sűrű
fenyőerdői miatt. A helyiek szerint 1254-ben Marco Polo ott született, a
tudósok erre nyomósabb bizonyítékot azért nem tudtak felmutatni. A település mégis
erre alapozza a marketingjét. Van külön Marco Polo bolt, múzeum, utóbbi sajnos
ottlétünkkor zárva volt. Egy biztos, a nagy utazónak voltak a városban üzleti
érdekeltségei és viszonylag sok időt töltött a szigeten. Több kutató, az ázsiai
kalandozásait is megkérdőjelezte, ebben személy szerint nem kételkedem, hiszen
beszámolt olyan dolgokról, amik akkoriban a legnagyobb kontinensünkön léteztek.
Halálakor annyit mondott, a felét tudtam elmesélni annak, amit láttam.
 |
| Korcula zegzugos utcáin |
Ez egy boros blog, kóstolni is szerettem
volna a sziget fehér nedűi közül, ami sajnos elmaradt. Ha hihetünk a
leírtaknak, innen származik Dalmácia leggyakoribb fehér szőlőfajtája
a posip, és az igazi kuriózumnak számító grk. Utóbbi oly egyedinek számít, mint nálunk a szerémi zöld. Természetesen az utóbbi mozgatta
meg a fantáziám. Úgy döntöttem, mindenképpen megízlelem. Az ódon
település falai között négy borbárat számoltam össze. Sajnos ott tartózkodásom
alatt a hivatalos nyitva tartási idejük ellenére zárt kapukat találtam. Egy bár
itallapján mégis szembe jött velem grk. 3 pincészetből, hármat ajánlott a
pincér, a 3X1 dl-nél a 24 eurós ár hallatán hamar elakadt a nyelvünk. Sorry, to
much! Hamar továbbálltunk.
Értem én, egyedi fajta és csak ott termelik,
ez az ár mégis csak mindenen túltesz. Azt se feledjük, nem egy feltupírozott 8
éven át érlelt fehérborról volt szó, ami a világ borversenyein állandóan
aranyéremmel tér haza. Utólag rájöttem, kérhettem volna 3x0,5 dl-t, a hév mégis
erősebb volt. Később megtudtam, mindenhol ilyen borsos áron mérik, Orebic-ben meg
már nem volt kapható.
Sajnos néhány infóról csak otthon értesültem, ugyanis több magyar vonatkozása van a helynek. Míg Szabó Lőrincnek emléktáblája, addig a legnagyobb boros írónknak, Hamvas Bélának fügefája van! Az utóbbi inkább csak történelem, a nagy író írásaiban korculai fügefáról tette említést, kutatás is történt ennek irányába, amit 100%-os siker mégsem koronázott.
Tartsatok velem a következő cikkemben is. Bosznia-Hercegovinából életem első bora kerül megbontásra. Az már Szegeden!
Kunci