Másnap reggel, némi húsos burek elfogyasztása után, a Trebišnjica folyó völgyét követve gyalogszerrel indultam el az ország egyik legjelentősebb szerb ortodox kolostorába, Tvrdošba. A város főterén áthaladva a napi piac terülj-terülj asztalkámként fogadott. A füstölt húsáruk, kolbászok, szalonnák, sonkák mellett mézek, sajtok, zöldségek, gyümölcsök, PET-palackokba töltött likőrök, ecetek, pálinkák és befőttek sorakoztak egymás mellett.
A 6–7 további kilométeres utamat lépésről lépésre lábbusszal tettem meg. Stoppolhattam volna, de gyalog sokkal több izgalom és látnivaló várja az arra igyekvőt. A folyó mentén kanyarogva eleinte egymást követték az öntözésre használt vízkerekek, nem beszélve a horgászokról és a hűsítő vízben lubickoló fiatalokról. Később eltávolodva kisebb földparcellák váltották fel, ahol zöldségeskertek, gyümölcsösök, szőlők, gránátalmák és olajfaligetek sorakoztak. A hangulatról a kabócák folyamatos ciripelése gondoskodott a nap pedig úgy tűzött, mintha a tengeren lennénk. Ugyan még csak június 9-ét írtunk, az érett barack csábításának én sem tudtam ellenállni a fokozódó hőségben. Ne feledjük Dubroviktól mindössze 25 km-re járunk és itt még télen sem esik hó. A helyiek ezt a kifejezést a legzordabb időszakokban a hegycsúcsokon megjelenő hósapkák formájában ismerik, a völgyben ugyanis az elmúlt tizenöt évben nem hullott a tél jelképe.
A Tvrdoš kolostorba nem elsősorban a vallási jelentősége, hanem a borai miatt látogattam el, de a látvány már az első pillanatban lenyűgözött. A többször átépített szerb ortodox kolostor egy 4. századi ókeresztény templom alapjaira épült a 15. században. Ugyan a törökök a 17. század végén lerombolták, az 1920-as években mai formájában újjáépítették.
Megérkezve rossz ajtón toppantam be, innen szinte páros lábbal rugdostak a helyes irányba, majd a bejárathoz érve a rövidnadrágom túlságosan rövidnek bizonyult így egy pincérkötényhez hasonlító rongyot kellett magamra kötve a hely sértetlenségét megőrizve. Sosem értettem igazán, hogy a térdkalácsom látványa miben veszélyezteti egy szent hely méltóságát, de a szabály az szabály. Csak halkan jegyzem meg, hogy két éve amikor az Ohridi-tó egyik legszentebb helyénél, a Szent Naum-kolostornál jártam, a tőle alig kétszáz-háromszáz méterre fekvő strandon tangában flangáló hölgyek látványára lettem figyelmes. Na mindegy, az élet mindig tartogat furcsaságokat.
A kolostort körülölelő szőlők és olajfaligetek igazi mediterrán hangulatot árasztanak. A szentélybe belépve pazar freskók fogadtak, amelyek csak ámultam. Ezután következett a borkóstoló, amelybe a hely szellemét ügyesen beleszőve egy különleges csavart is vittek. Egy több száz éves kőfal mellé egy boltíves kolostorszerű kóstolóhelyiséget alakítottak ki, ahol még fahordókban borokat is érleltek. Mindez különleges atmoszférát teremtett a látogatók részére.
Žilavka 2024
Közepes erősségű illatában mandula, citrus, pirítós barack jelenik meg. Erőteljesebb savai mögött a hordó fája dominál, de a gyümölcsös körte, barack jegyek is képviseltetik magukat. Itt-ott zöldfűszeres reflexek járják át, aminek a végére megjön a neutrális íz. Nem kifinomult, inkább vaskos, ettől még izgalmas tétel.+ 5 pont
Chardonnay 2024
Egyből érződik a masszívabb, hordós, enyhén amerikai stílus. Orromba, barack, alma, vanília, pirítós illatok szállnak, amikhez zöldes villanások csatlakoznak. Az enyhén sötétebb, olajosabb, nagytestű bor jó savai mögött markánsabb test, és barack íz dominál, amihez némi zöld alma párosul. Picit kesernyés lecsengésű. Ahogy az illatból már számítani lehetett, nem kifinomult burgundiai, inkább melegebb, kaliforniai vonalat képvisel. - 6 pont
A pohár szájából tódulnak a hordós és az erdei bogyós gyümölcsök. Szeder, aszalt meggy, szilva, csoki, kávé, vanília. Számban mégis a hordó kávás, csokis, fekete borsos jellegével veszi át az irányítást, amely nehezen enged az évek szorításának. A lecsengésében mégis előbújnak a fekete bogyós gyümölcsök. Vaskos, tömör bor, amely még időt kíván. Kevesebb hordóval még többet is tudna, de így is - 7 pont.
Vranac 2022
Hiába érződik az erőteljesebb hordózás, a vranac ereje áttör a kávés, csokis illatjegyein. A fűszerek szinte robbannak, nem beszélve az aszalt meggyes, szedres aromáiról. A vastag, szikár testében a savak vibrálnak, és a keleti fűszerekkel együtt felerősítik a fekete erdei gyümölcsös jegyeket. A fajtáról szerintem csak szuperlatívuszokban lehet mesélni, nem hiába tartom a világ legjobb kékszőlő fajtájának. 7 pont
Néhány éve egy palack erejéig már volt szerencsém a pincéhez és az erősen hordós stílus azóta sem változott. A borok ettől még izgalmasak voltak és életem egyik legikonikusabb helyén kóstoltam.