Lassan Mád válik Hegyalja motorjává. Elég csak a Mádi Körre, termelőikre, filozófiájukra gondolni. Persze a település sem akármilyen terroire-ral rendelkezik, ami egyedivé teszi az ott termett borokat. 10-15 millió évvel ezelőtti vulkanikus tevékenység igen sokrétegűvé tette a hegységet. Az ásványok, és kőzetek sokasága még a legképzettebb geológusok tudását is próbára tenné. Riolit, andezit, kova, zeolit csak a jéghegy csúcsa, amelyek oly különlegessé, minerálissá teszik a helyi borokat.
Míg Tokajban főleg a nagy pincészetek, addig Mádon a családi gazdaságok vetették meg a lábukat. Elég csak a Szepsi, Barta, Szt Tamás neveket megemlítenünk. Ők készítik a legszebb és élménydúsabb kézműves borokat.
Ilyen környezetben alapult 2009-ben a Mádi Borház. A pince fiatal kora ellenére egyre ismertebbé válik a magyar bormezőnyben. Fillo Zoltán és Ecsedi Péter vezetésével 8,5 ha-on Mád, Tállya, Rátka határában lévő dűlőkön gazdálkodnak. Boraikat főleg gasztronómiában értékesítik, s így jött létre az IMádlak fantázianevű boruk. Neve mellett címkéje is ötletes. Egy vörös rúzsnyom virít rajta.
Már az első kortyban érzem, hogy igen komplex nagytestű italról van szó. Markáns savait, erősebb hordóhasználatát a jelentősebb maradékcukor csillapítja. Olyan mintha egy igazi ürmösbort innék amely, gyógynövényekbe, helyi kőzetbe, és birsbe lett volna áztatva.
Igazi ásványos "kő-juice" (Kovács Antal után szabadon).
Tényleg imádnivaló...
17,5 pont