A mondás úgy tartja, “Borra sör, meggyötör,
sörre bor, mindenkor”, a sörivó németek pont fordítva használják, de az
igazsághoz hozzátartozik, ha egy este e kettőből picit nagyobb mennyiségben szipkázunk,
cifra másnapra ébredhetünk.
Persze a változásoknak, az újításoknak semmi
sem szab határt, ami az élet minden területére igaz. Jelen esetben a
gasztronómiánál maradva, hallottam már folyékony nitrogénnel készült fagyiról,
baconnal ízesített koktélról, na meg minden országnak megvan az egyedi extrém ételkülönlegessége,
így mi magyarok nyugodtan kiemelhetnénk a velős kenyeret, vagy a kakastöke
pörköltet, nem beszélve a vietnámiak, indonéziaiak kutyához kötődő viszonyáról,
vagy a peruiak egyik kedvenc csemegéjéről, a tengerimalacról. Utóbbi szavaimért
az állatvédők csúnyán nézhetnek rám, ezeket a tényeket mégis fogadjuk el, ettől
színes a világunk.
Sörökhöz visszakanyarodva, úgy 10 évvel ezelőtt kis hazánkban egy komolyabb sörforradalom indult el, majd gomba
módra szaporodtak a házi sörfőzdék, akik egymásra licitálva próbálták különféle
egyedi, extrém ízekkel felhívni magukra a figyelmet. Ezek közül mára néhányan
kinőtték a kicsi jelzőt, mondhatjuk úgy is, az óriások (Drehet, Borsodi,
Soproni) között törpe, a törpék közt óriás, de ez semmit sem von le értékükből.
Ebben a kategóriában vidéken megemlíthetem a Szent Andrást, a fővárosban pedig
azt a MONYO-t, akik az extrémitás terén néha a falig mennek. Őket idézve: „Landolt már a
főzőüstünkben tokaji aszútörköly, baszk sajttorta, és a francia partokról
frissen érkezett osztriga is” E szavak talán mindent elmondanak.
Ezek után a
sör-bor párosításon sem kell meglepődnünk, mondhatjuk kettő az egyben, itt
mégsem a Nescafé reklámjára gondolok, a kávébarátok ki ne fussanak a világból, hanem
a sörfőzde Hungarian Terroir sorozatára, aminek kapcsán körbejárták az ország
borvidékeit, és az ottani hordó, szőlő, must, törköly, alapanyagok felhasználásával készítettek valami egyedit.
Mint mindennek,
ennek is egyszer vége szakad, így egy nagyszabású záróparti keretében 2023. 6. 17-én
mutatták be a Terroir sörcsalád utolsó főzetét, amihez az alapanyagot a Móri Borvidéken
gazdálkodó Brigád Pincészet szűz termésű ezerjó törkölye, mustja adta, így készült el, az Oak Aged Flabders Red Ale
sör. Jól tudom, legutóbb is a Brigádról írtam, viszont ahogy kiposztoltam a róluk szóló cikkem, email-ben ott várt a rendezvényre szóló meghívó. Mivel épp a fővárosban tartózkodtam, egy percig sem gondolkodtam, hogy részt vegyek-e ezen a bohókás délutánon.
A programot
üzemlátogatással, vetélkedőkkel színesítették, sőt a sörök mellett a Brigád két
alapító tagja, Tavarnay Tamás és Dankó Ákos borkóstolót is rendeztek. Sajnos nekem alig másfél órám maradt, fél 4-kor már távoznom kellett, ettől még egy igazán érdekes üzemlátogatáson vehettem részt és megkóstolhattam a Hungarian Terroir utolsó szériáját, a 2022-es Oak Aged Imperial Flanders Red Ale-t.
A 8,1%-os alkohol teljesen megszokott ebben a kategóriában. A közepesen barnás, enyhén vöröses színe, kellemes, nem túlzó habbal indít. Illatában a karamellás, dohányos jegyek, némi citrusossal egészülnek ki, hosszabban szellőztetve a citrus, pedig lime-má változik. Számat teljesen beburkolják az erősen karamellás, enyhén kesernyés, picit borsos ízek, amik idővel enyhülnek, majd ezt egy olyan elhúzódó, citrusos jelleg veszi át, amiben mindvégig az édeskés aromák uralkodnak. Röviden elemezve, egyszerre telt és tömény, mégis van benne egy fiatalos lendület is.
Kunci
