Az utazás már kicsi gyermekkorom óta lázba hoz, talán ebből is adódhatott,
hogy később geográfus diplomát szereztem. A kalandvágy a mai napig elkísér és
tényleg szerencsésnek érezhetem magam,
mivel szerte a Földgolyón számos csodás helyre sikerült eljutnom. Az igazi
katarzis mégis akkor csúcsosodik ki, mikor egy régóta vágyott, sokat
hallott, olvasott, bakancslistás helyre készülök.
Most is egy ilyen út előtt állok, aminek keretében előbb Montenegrót, majd Horvátországot
vesszük célba, természetesen némi boros kitekintővel. Utamról, tapasztalataimról
mindenképpen be szeretnék számolni, hiszen a 12 nap alatt garantáltan rengeteg
élmény és meglepetés vár ránk. Be kell vallanom, a fekete hegyek országában,
Crna Goraban még nem jártam, a déli szomszédunknál, Horvátországban már igen,
azért ott is van még mit bepótolni.
 |
| Vujnovic borászat, Hvar-sziget |
Két éve történt, mikor egy hirtelen döntés
után autóba ültünk és Bosznia-Hercegovinát átszelve a Makaraskai riviéra déli
részéig meg sem álltunk. A magasba törő Biokovo-hegység fehér sziklái, a
türkizkék tenger, a mediterrán fenyvesek, leanderek, fügefák tömkelegei, az
olajfa ültetvények, a kabócák éneke életem egyik legnagyobb élményét adták. A szállásunk teraszával szemben az a Peljesac-félsziget
húzódott, ahol 1961-ben az egykori Jugoszláviában a Dingac-dűlőben létrehozták
az ország első eredetvédett szőlőterületét, aminek a fő fajtája a zinfandellel
közeli rokonságban álló plavac mali. Sajnos
akkor még nem sikerült eljutnom a meredeken, tenger fölé magasodó, impozáns
látványt nyújtó, sziklás ültetvényre, de ez az álom most megvalósulni látszik,
ugyanis utunk orebici végállomásától 20-30 km-re fekszik a dűlő.
Borászati szempontból az alig 4500 hektár szőlővel bíró Montenegrót se
becsüljük le, hiszen számos kincset tartogat a borok szerelmeseinek. Elég csak
megemlíteni a helyi nyelven fekete lónak hívott vranac-ot. Aki már kóstolta borát, az jól tudja, a fajta egyszerre
három égtáj jellegzetességét hordozza magában, markáns savai az északot,
borsos, ánizsos fűszerei a mesebeli keletet, robusztus, tanninos teste, sötét
színe, a mediterrán délt, mindenek tetejében együttes komplexitása pedig
meglepheti a nyugati fajtákon nevelkedett borrajongókat.
Ebben a hegyekkel szabdalt, mediterrán tengerparttal rendelkező csöppnyi
országban azt a Plantaze borászatot szándékozunk meglátogatni, amely 2310
hektáros területével, több mint 10 millió szőlőtőkéjével a kontinens egyik
legnagyobb saját szőlőültetvénnyel rendelkező birtoka. Mivel már korábban Plantaze borászatból
vranac-ot itt, Dingac dűlőből plavac mali-t itt mutattam be az oldalamon, ezért most
egy új őshonos montenegrói fehér fajtát a krstac-ot /szláv nyelven kereszt/
bontok fel a nagy utazás előtt. Nevét a
kereszt formájú fürtjéről kapta. 
2021-es bor, erőteljes mély, citrosokkal teli, barackos, diós, mézes, virágos illatokat áraszt. Intenzív savai mögött telt, kerek, mézes, érett barackos, enyhén körtés, kesernyés aromavilága bújik meg, aminek meszes, ásványos karaktere hosszan érződik a torkomban. Nem egy finoman kidolgozott bor, mégis hatalmas meglepetést okoz. 5 pont
Kunci