200 blogos írás és a ráadás!

Másfél évtizeddel ezelőtt még álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer írásra adom a fejem. A magyar nyelv nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, a tollforgatás mestersége igen távol állt tőlem, az egyetemre kerülve egy-egy beadandó összehozásakor vért izzadtam, a szakdolgozatomat meg sem említve.

Boros érdeklődésem idestova két évtizede tart, szóval már az egyetemi éveim alatt is szívesen betértem a borospincékbe. Geográfus hallgatóként a pénztárcám mértékétől függően pedig egyre távolabbi tájakra eljutva próbáltam kiszélesíteni a tudásom, ami idővel a borvidékek felfedezésével is bővült.

Sosem felejtem el azt a 2012-es decemberi túrámat, mikor Gergő barátommal térdig érő hóban, forralt bort kortyolgatva róttuk a Budai-hegyeket, majd szalonnasütés közben egy borblog gondolatát ültette a fülembe. Azt azért ne feledjük el, addigra már jó néhány éve befejeztem tanulmányaimat, túl voltam több külföldi borgyakorlaton, sőt idegen honban, germán nyelvet beszélő országokban kerestem a napi betevőm, hogy a megkeresett jövedelmemből utazgathassak a nagyvilágban. 

A blogra visszatérve, kezdeti visszakozásom ellenére mégis kötélnek álltam, és 2012 decemberében megjelentek első boros beszámolóim. Ennek most már több mint egy évtizede, azóta hosszú utat jártam be, a kezdeti görcsös mondataimon sokszor elmosolyodok, mára mégis megtaláltam azt a stílust, ami a legközelebb áll hozzám. Azért a mondás rám is igaz, vagyis a jó pap holtig tanul. Volt mikor abba akartam hagyni, ekkor kettő évig egy betűvel sem bővítettem az oldal tartalmát, majd 2021 februárjában ismét írásba kezdtem. Közben Szegedre költözve belefogtam a Szegedi borozós facebook poszt írásába is. 

Az évek alatt nemzetközi kitekintéssel is bővítettem a tartalmat, így új-zélandi, franciaországi, olaszországi, svájci, németországi, horvátországi, ausztriai kalandjaim sem vesztek el a múlt homályában, sőt arra különösen büszke vagyok, hogy Soprontól Tokajig, Lentitől Csongrádig, hazánk mind a 22 borvidékéről mutattam már be bort. 2012 decembere óta ezen a portálon ez a 200. írásom, ami ekkora időintervallumot tekintve nem látszik soknak, viszont a több hosszabb szünettel együtt is minden 19. napra jut egy cikk. Mindent együttvéve talán ez azért mégsem olyan rossz arány.

2021 novemberét írtuk, mikor a párommal a délutáni kávénkat kortyolgatva egy könyv írásának ötletével állt elém. Hamar igenlő választ adtam, majd elővettük a Nagy Magyar Boratlaszt és ötletelni kezdtünk. Végül 7 kisebb hazai borvidék, 14 kevésbé ismert borászára esett választásom, hogy valami egyedi, új világot nyissak meg a borbarátok tábora előtt. Ennek keretében jártam be Bükk, Nagy-Somló, Balaton-felvidék, Pécs, Csongrád, Zala, Mór borvidékeinek szőlőterületeit, a 14 borászatban pedig annyit kértem, meséljenek magukról, filozófiájukról, életútjukról, majd így született meg a 7 csepp borvidék című, jó 150 oldalas írás.

A könyv egyediségét azok az emberek, helyek, történetek adják, amikről a nagy boros médiában szinte alig hallani. Kérdezném, mit tudunk a Nagy-Somlói borvidék Somló hegyen túli tagjairól, a Pécsi borvidék zászlós fajtájáról, a cirfandliról, a szegedi bor múltjáról, jelenéről, a natúr borok világáról, a biodinamikáról, vagy a Zalai borvidék eldugott kincseiről.

A könyv megjelenéséről hamarosan bővebb információkkal szolgálok.

Kunci