Az egyik montenegrói bevásárlásunk során szembe jött velem egy 2019-es Tikves Luda Mara vranec, amit semmiféleképpen sem szerettem volna kihagyni. Igaz, a bor Észak-Macedóniából származott, viszont korábban néhány alkalommal szerencsém volt borokat ízlelni abból a balkáni országból, na meg a Platnaze-ban aznap kóstoltam néhány remek vranac-ot (Észak-Macedóniában vranec), így az élményen felbuzdulva hamar a kosaramba landolt a palack. A 8,5 Eurót is pazarnak találtam, főleg úgy, hogy a Luda Mara egy magasabb kategóriájú borcsaládba tartozik. A Luda Mara a Tikves régiót átszelő legendás folyó, a szőlő alapanyagát pedig kézzel szüretelték. 
Az 1885-ben alapított
Tikves borászat több mint 1300 hektárjával nem csak az ország legnagyobb, hanem
a legöregebb borászata is egyben, a nevét meg a pincészetet körülvevő borvidékről
kapta. Idehaza sajnos keveset hallani az alig 2/3 Dunántúl nagyságú ország
borairól, pedig oly annyira létezik, hogy 25 ezer hektár szőlőterülettel
rendelkezik sőt, az egykori Jugoszlávia bortermelésének legnagyobb mennyisége
onnan származott.
A Tikves borászat nem csak
egy óriás, hanem nemzetközileg is elismert! A fiatal állam palackos borai
exportjának 60%-át ő adja, sokáig pedig a világ egyik legjobb bortanácsadója
Philippe Cambie (1962-2021) segítette fejlődésüket. Ugyan 1300 hektár
szőlőterülettel rendelkeznek, ami már önmagában gigantikus méret, viszont 5000
hektárról még vásárolnak, ezzel évi 30 millió liter bort állítanak elő.
2019 Luda Mara Vranec
Illatában mély aromák jönnek, amiben aszalt szeder, meggy jegyek
keverednek, csokival, kávéval, ánizzsal, borssal. Igen vastag borról van szó,
színe meg már lassan feketébe vált. Savai az alap varanc-hoz képest tompábbak,
de még mindig intenzíven tartják a bor gerincét. Picit túlhordózott, tanninjai tapadnak,
ez sajnos ront az összhatáson, a fekete bogyós, aszalt gyümölcsös, keleti
fűszeres jegyei azért felfedezhetőek. Kávés, vaníliás, kakaós lecsengésben
végződik. 6 + pont