Úton Montenegróban és Albániában

 

Montenegró sem csak a borról szól, így az ott töltött három napunk alatt picit szétnéztünk az országban, sőt, néhány lélegzet erejéig még a közeli Albániába is ellátogattunk. Aki járt már a mindössze két nagyobb magyar megyényi, 600 ezer lakosú államban, jól tudja, hogy az embert egymás után érik az ingerek. Egyik percben még 2000 m magasság fölé emelkedő hegyek közt járunk, másikban már lubickolunk az égszínkék mediterrán tengerben, mindemellett hatalmas kanyonokkal, ízletes konyhával és sokszínű kultúrával rendelkezik. Jól megférnek az ortodox, muszlim, katolikus vallások, mindezt ízig-vérig balkáni hangulat szövi át. 

Cijevna-folyó

A balkáni életérzés megfogalmazása nem olyan egyszerű, mégis megpróbálom szavakba önteni. Az ütött-kopott, lestrapált világban, néha-néha törekednek a precizitásra, a hanyagság, a nemtörődömség valahogy mégis benne marad. Elég csak a szállásunkra gondolni. Minden tiszta volt, a korábban említett kertben makulátlan rend honolt, a fürdőszoba új ajtajáról a védőfólia szélét mégsem húzták le. Továbbá, az alig 4m² –re szabott fürdőszoba-WC együttesében a zuhanyzó járólapja nem kapott lejtést és oldalszegélyt, így a víz mindenfele csurgott, nem beszélve a zuhanyzófüggöny hiányáról. Ettől függetlenül nagyon szerettem az ottlétet, a tulajdonos meg roppantul kedves volt. 

A közlekedés káoszában ez még jobban tetten érhető. Az általunk ismert KRESZ szabályait elfeledhetjük. A helyi vezetők még a legkeskenyebb úton is gyakorta fékezés, félelemérzet nélkül haladnak, az indexet csak elvétve ismerik, egyszerűen az erősebb, gyorsabb, bátrabb sofőr érvényesül. A dupla sávos körforgalomban, belülről, index nélkül, hirtelen kikanyarodva, alig néhány centire húznak el az ember orra előtt, a kacsázó bicikliseket, a gyalogosokat meg sem említve. Volt mikor a várost elhagyva, a 2x2 sávos úton lassan, komótosan haladó, szájában cigarettázó emberkére dudáltam, ő megállt, széttett kezekkel felém nézett, és ugyanolyan komótosan továbbhaladt. Másik alkalommal, ha a körforgalomba nem lépek rá a gázra, a nyerges kamion a fék használatáról megfeledkezve oldalról telibetrafál. Mindezek tudatában némi bátorsággal, rutinnal, hamar meg lehet szokni a montenegrói utakat. 

Crnojevica-folyó kanyonja

A borkóstolót követően előbb a Niagara vízesésnél megfürödtünk a Cijevna-folyó türkiz zöld vizében, majd egyre keskenyedő utakon, magasba emelkedve a Crnojevica-folyó kanyonja fölé meredő kilátópontra mentünk, ahol képeslapra illő látvány tárult elénk. Ez egy olyan festői szépségű hely, ami egyik montenegrói kirándulásból sem maradhat ki. Ugyan a programunkból a Balkán legnagyobb és leggazdagabb madárvilágával bíró Shkodrai-tó a hajókirándulása kimaradt, ettől még néhány pillantást vethettünk rá, a növényektől zöldellő víztükrére.

Harmadik napunkon a közelben fekvő sasok országába, Albániába, Shkodra városába látogattunk, ahol egy teljesen más világba csöppentünk bele. Nevezhetném kultúrsokknak is, hiszen a balkáni viszonyok egy magasabb fokra kapcsoltak. A dzsámik sokasága, a csadort viselő nők, a közlekedés durvulása, az út szélén tanyázó szemétkupacok, a félkész házak esetenként már Európán túli, harmadik világi létről tanúskodtak. Shkodra név boros jelentőséggel is bír. Több kutató szerint, egykoron a törökök elől menekülő szlávok erről a vidékről hozták hazánkba a kadarkát. Sokáig a fajtát skadar néven emlegették.

Albániában a közlekedési szabályok nem érvényesek!

Shkodraba megérkezve, a durva közlekedés miatt, a település szélén parkoltunk le, majd jó félóra sétával jutottunk be a város szívébe. Addig valamelyest feltöltődtünk a helyi kultúra sajátosságaival. A muszlim életérzéssel, meggyőződhettünk a helyi emberek legfontosabb büszkeségéről, az autók fontosságáról és a hozzá tartozó, az autószerelő műhelyek, autómosók jelentőségéről. Az egykori kommunista rezsim lestrapált panel épületei is egy külön szakdolgozat témáját adhatnák.

Shkodra

A sétálóutcájára beérve impozánsan tárult elénk a település legnagyobb mecsete, a háttérben azért ott ékeskedett egy katolikus templomtorony, míg az utcán apácák poroszkáltak, amin nem kell csodálkozni. Az ország katolikus központjában jártunk. Ha hihetünk a leírtaknak, a lakosok nagyon büszkék nyitott gondolkodásmódjukra, világlátásukra, ahol mindenki szabadon élhet. Sokan Shkodrat Albánia nyugati kapujának nevezik. A sétálóutca házain erősen éreztük a több száz éves török hatást, amiket mára 21. századi köntösbe bújtattak. 3-4 óra látogatást követően megint autóba ültünk, majd DK-nek tartva a Rozafa vár alatt elsuhanva ismét Montenegró felé vettük utunk. Hosszú tanakodás után Sveti-Stefanba igyekeztünk, hogy a hőségben megmártózzunk az Adria hűsítő vízében és megnézzük a gazdagok szigetét. 

Sveti Stefan

Igaz, napjainkra Sveti Stefan sziget mivoltát elvesztette, egy földnyelvvel kötötték össze a szárazfölddel, viszont az ország egyik szimbólumává vált. Eredetileg a 15. században a betörő kalózok, törökök elől védelmet nyújtva 12 család alapított rajta egy kisebb erődítményt. A 20. század derekára majdnem néptelenné vált, közben a turizmus hatására ismét rivaldafénybe került, sőt 2009-től egy szingapúri üzletember 30 évre bérbe véve luxushotellé alakította. Olyan hírességek fordultak meg rajta, mint Marilyn Monroe, Sophia Loren, Claudia Shiffer, Sylvester Stallone. Sajnos azt kell mondanom, a sziget látványa, szürkés házaival nem igazán nyűgözött le, persze a tengerpartja nem volt rossz, de számos horvát parthoz viszonyítva nálam csak a középmezőnybe került. Igaz a magasból meredeken leszakadó hegyek látványa a leanderekkel, olajfákkal, pálmafákkal, fenyőkkel tűzdelt mediterrán környezet, tényleg csodaszép volt. Jó 2 órás fürdőzést és sétát követően indultunk vissza a Podgorica melletti hadiszállásunkra, miközben átvágtuk a Balkán-hegység néhány vonulatát. Másnap már északra, Horvátországba a Peljesac-félszigetre igyekeztünk, s közben olyan útviszonyok vártak, amire rémálmunkban sem számítottunk.

Kunci