A második portói reggelünk ismét izgalommal indult. Előbb a Mercado do Bolhão
piacán reggeliztünk, majd a Sandeman Pincészet kóstolóján folytattuk.
A reggel 8-as nyitásakor szinte elsőként léptük át a piac bejáratát. Kíváncsian vártuk, hogy milyen különlegességekkel lepnek meg minket, az óceánnal és az egykori gyarmatokkal bíró ország kufárai. A piacok látogatása nálunk mindig kötelező jellegű, hiszen ezek adják a települések savát-borsát. Meglepetésünkre pazar, mégis kisuvickolt világ fogadott minket. A kereskedők épp csak éledeztek. Sokan ekkor itták meg az életet adó első koffeinbombájukat. A látvánnyal nem is
volt gondunk, a bőséges áruválaszték szinte kívánta a vásárlást, de a piac
tervrajzszerű rendezettsége és az emberek hiánya valahogy kiölte belőlünk a
varázst. A helyi termékek mellett azért számos egzotikus gyümölccsel és
fűszerrel találkoztunk. Különösen a halas részleg, azon belül a szárított
tőkehalak tetszettek a legjobban.
Egy bőséges reggeli után végre elindultunk bort
kóstolni Vila Nova de Gaiába. Hosszú tanakodás után portugál borszakírónőnk, "Livinhos" tanácsára a Sandemanra esett a választásunk. Épp csak
ráléptünk a Lajos hídra, egy viharos széllel érkező felhőszakadással áldottak meg minket az égiek. Mire a pincéhez értünk, nadrágunkból csavarni lehetett a
vizet. Szerencsére, nem problémáztak rajta. Öröm az ürömben, hogy a hirtelen
jött zuhé a többi borkóstoló társunkat sem kímélte. Ettől még a hideg Douro-partjáról a hideg, sötét pincébe elég kellemetlen érzés volt belépni. A Sandeman-időszámítás 1790-ben, a 25 éves, skót
származású George Sandemannel kezdődött. A fiatalember Londonba költözve, az
apjától kölcsönbe kapott 300 fontból Porto- és jerezi sherryborokra
specializálódva borkereskedést nyitott. A portói pincéjét 1811-ben alapította,
a jerezit pedig 1879-ben. A borászat mindig élen járt a márkaépítés terén.
Szinte már a kezdetektől fogva saját logóval ellátott hordókban szállította az
isteni nedűit a szigetországba, majd, 1877-ben a Sandeman név védettség alá
került. Ez volt az első olyan portói pincészet, amely saját címkéjű borait nagy
volumenben hozta forgalomba. A mai logót 1928-ban a skóciai George Massiot
Brown művész alkotta meg, aki a portugál egyetemi köpennyel és a spanyol
kalappal zseniálisan ötvözte a portói és a jerezi jelenlétet.
A borászat
1952-ig volt családi tulajdonban, majd részvénytársasággá alakult.1980-ban
felvásárolta a Seagram cég, 2000-ben a Pernod Ricard, 2002-ben a Sogrape.
2004-ben a jerezi birtok a Nueva Rumasa csoporthoz került, amely 2011-ben csődöt
jelentett, a márkanév viszont mindvégig a Sogrape tulajdonában maradt. Jelenleg a
borkészítés a filippínó multinacionális szeszipari holding, az Emperador
irányítása alá került. Mindezen túl, Sandeman név alatt Madeira bor is készül, így
azon kevés márkák közé tartozik, amelyek e három borvidékről, egy név alatt
forgalmaznak borokat. A nagysága ellenére azon cégek közé tartozik, ahol
megfizethető áron jó minőséget kapunk. Elmondásuk alapján az
utóbbi kilenc évben több mint 600 nemzetközi borverseny érmét zsebelték be,
amivel a legeredményesebb portói pincészetté váltak. Úgy hirdetik magukat, hogy
a nagyvilágban percenként 18–21 Sandeman-termék kerül értékesítésre. Az
utóbbiba gondolom, a Madeira- és jerezi palackok is beleszámítanak.
A kóstoló előtt hosszú pincesétán vettünk részt.
Többek közt megcsodáltuk a 40–50 ezer literes Balseiro hordókban érlelt Ruby és
LBV borokat, valamint a prémium kategória (Tawny és Vintage Port stb.) számára
használt 540 literes Pipe-ket. Mint megtudtuk, az utóbbiak a portói szolgálatuk végén
sem mindig végzik a darálóban, mivel a tömény italok készítői előszeretettel
érlelik bennük nemes nedűiket. Elég csak a család skót eredetére és a
whiskykészítőkre gondolni.
Továbbá, pillantást vetettünk az előző nap a folyóról
látott Quinta do Seixo birtok makettjére és a legöregebb, legértékesebb Vintage
Portok tárhelyére. Amíg ezekről csak álmodoztunk, addig a követő kóstolónkról
már szuperlatívuszokban tudunk mesélni. 10, 20, 30 és 40 éves Tawny sor várt ránk. Képzeljétek
csak el! 40 éves bor! Na jó, ez nem pontosan negyvenéves, hanem egy olyan
cuvée, amely ízvilágának 40 éves borral kell megegyeznie. Röviden, könnyedén tartalmazhat benne nálam idősebb (1983-as születésű vagyok) alapanyagot is.
10 Years Old
Tawny PortoA meggyes, piros bogyós jegyek mögött már megjelennek
az érleltségből fakadó kávé, karamell, datolya, érett szilva, kandírozott
aszalt barack és tercier aromák. Mindezt a forralt bor jellegű fűszerek teszik
pikánssá. Nem teljesen kerek, picit még rakoncátlan, de az előző napi borokhoz
képest jóval kifinomultabb. –7 pont
20 Years Old
Tawny Porto
Világosabb színén már érzékelhető a korosabb jelleg, amely illatában is
megmutatkozik. Szájban a keleti fűszerek (fahéj, szegfűszeg, csillagánizs stb.)
tömkelege mögött főként érett szilva, dohány, karamella, narancs, méz, avar,
datolya, dió és sárgabarack aromák uralkodnak. Egyszerre krémes és tartalmas, a
sav édes érzet is egyensúlyban van. Olyan, mint mikor egy zenekar összes
hangszere egyszerre megszólal, majd jön a katarzis. Gyönyörű tétel. 8 pont
30 Years Old
Tawny Porto
A 20 éveshez képes az érett ízvilág egy másik dimenzióba kapcsolt. A keleti fűszerek mellett érett szilvalekvár, dohány, narancs, datolya,
dió, sárgabarack, kávé és karamell aromák dominálnak. A húszéveshez képest az
ízek nem olyan intenzívek, kissé lágyabbak és laposabbak. Nem ad annyi pluszt.
Már túl van a csúcsán, ettől még ne temessük. +6 pont
40 Years Old
Tawny Porto
A 20 évesnél azért lomhább, a kora ellenére azért bőven rendelkezik intenzitással. Whisky, fahéj, a mama érett,
enyhén poros jellegű szilvalekvárja találkozik a karácsonyi fűszerek
sokaságával, majd datolya, dió, mogyoró, dohány, narancs, tejeskávé és karamell
aromák következnek. Nagyon fűszeres lecsengésű. Kicsit olyan, mintha egy
idősebb whiskyt kortyolgatna az ember. 7 pont
Életem egyik
legélvezetesebb kóstolósora volt.
Köszönet Sandeman!
Kunci
