Borkóstolás Portugáliában, valahol a Douro-völgyében!

 

Az idegenvezetőnknek nem lett igaza. A felhők a Douro-völgyében sem csitultak. A folyóhoz megérkezve azonnal hajóra szálltunk, hogy onnan csodálhassuk meg a borvidék leghíresebb szőlősorait. 

Szerencsénkre az eső elállt, de a 7–8 fokos hőmérséklet miatt a vízen a hőérzetünk hamar hidegre váltott, az elénk táruló látvány viszont mindenért kárpótolt minket. Ráadásul, november végén extra élményként éltük meg a növényzet őszi színpompáját, amely nálunk egy hónappal korábban zajlott. A természet sárga, rozsda barna köntösbe öltöztette a Douro fölé magasodó szőlőtőkéket. A felduzzasztott folyó közepén szinte síri csend honolt. A hajónk halk morajlása mellett alig hallatszott egy-egy távoli zaj, amelyet a hegyek közé ereszkedő felhők tettek sejtelmessé és izgalmassá. A borvidék, legdrágább, meredek domboldalakon aVila Nova de Gaia híres szőlőbirtokai, Graham’s, Fonseca, Sandeman egymást követték. Meglepetésünkre, a szőlők mellett, több helyen, Toszkánahoz hasonlóan olívaültetvények büszkélkedtek. Portugál oliviaolja?  Miért is ne? A felmelegedés hatására már nálunk is termesztik. Idővel elértük a Cima-Corgo központját, Pinhão-t, ahol nagy bánatomra nem szálltunk ki. Az eredeti terv szerint odáig mentünk volna vasparipával, hogy felfedezzük a város kisebb-nagyobb rejtett zugait és borbárjait. Visszafordulva a felhők égi áldása rövid időre kellemetlenül permetezni kezdett. Szerencsénkre hamar elállt, de így is szétfagyva szálltunk vissza a buszunkba. 

Mielőtt a nap fénypontjának tartott kóstolóra indultunk volna, sofőrünk a lomha járgányunkkal lassan felkapaszkodott a meredek hegyoldal szerpentinjén, hogy madár módjára is megcsodálhassuk Portugália legszebb szőlősorait. Lent is gazdag impulzuscsomagot kaptunk, de a fenti fogadtatás még ezt is felülmúlta. Az alattunk lévő, gyorsan mozgó felhők másodpercről másodpercre formálták a táj arculatát. Azt hiszem, ezek azok a különleges pillanatok, amelyeket sosem felejtünk el életünk során. 

Innen már egyenes utunk vitt a folyó völgyétől 6–7 km-re északra lévő Penaguiãoba, a Santa Marta borászatba, aminek a története 20. század közepén indul. Ekkor több környékbeli termelő megelégelte a szőlőtermelői létet, ezért 1959-ben társulásukkal megalapították a Douro-völgy első szövetkezeti pincészetét, így együttesen szabadon palackozhatták és értékesíthették boraikat. Az évtizedek alatt több díjat is magukénak tudhattak. A szövetkezetek közül 1998-ban ők készíthették elsőként a Vintage Port bort, majd 2001-ben a legjobb szövetkezeti pincének választották. Jelenleg 1200 tagjuk van és évi hatmillió bort állítanak elő. Jelenleg 4 kontinens 25 országába exportálnak borokat. 

A borászmúzeumok megtekintése mellett egy olyan érlelőpincébe is betekinthettünk, amelyhez hasonlóval a pályafutásom alatt még nem találkoztam. Ez egy több szintből álló, föld fölé épült „wine lodge”. A belselyében a közepén egy folyósóval elválasztva jobbra és balra hatalmas, kicsempészett 50–100 ezer literes érlelőterek voltak kialakítva, amelyek össz. kapacitása 2,5 millió liter. Jól tudom, ilyen kicsempészett érlelőhelyek Pécsen a Littke Pezsgőgyárban, valamint Farkasmályon is léteznek, de azok a föld alatt fekszenek, itt pedig egy több emeletes lakóházba költöztették be őket.  Turistaérdekességként ezekbe egy szűk nyíláson keresztül be is lehetett mászni. Az egyik nagyobb testű angol útitársunk megtette, kijövet viszont vetkőzésre és a közönség segítségére szorult. Itt a kóstolt borok minősége nem igazán hatott meg minket, ettől függetlenül szívesen megosztom a tapasztalataimat. 

Porto White

Közepesen intenzív, enyhén nehézkes illattal indít. Számban a trópusi gyümölcsök és citrusok mögött banán, narancs, mandarin, füge, datolya és mazsola aromák jelennek meg. Mindezt kávés, tejkaramellás, enyhén whiskys jegyek bolondítják meg. Nem kifinomult, inkább egy tömör, vaskos bor, amely markáns savgerinccel bír. – 5 pont

Porto Ruby

A Ruby a legfiatalabb, legegyszerűbb kategória. Sötétvörös színe ellenére ízvilága nem annyira összetett. Piros bogyós gyümölcsök, aszalt meggy, szeder, szilva uralkodnak, amelyeket csokoládé és keleti fűszerek, főleg bors és ánizs egészítenek ki. Változatos ízvilága ellenére kissé tesze-tosza bor. – 4 pont

Porto 10 Years Old Tawny

Barnába hajló színén az érettség is jól észlelhető. Számban egy komplexebb ízvilág fogad. A piros bogyós gyümölcsök bőrös, avaros, csokoládés és ánizsos aromákkal vegyülnek. A keleti fűszerek közül a fahéj dominál, amelyekhez karamell és tejeskávés jegyek párosulnak. – 6 pont 

Egy ebédet követően a borvidék másik nagy központjába, Peso da Régua városába mentünk. Ahogy az idegenvezetőnk is mondta, a település nem a szépségéről vált híressé, viszont a 19-20. században sokáig itt pakolták vonatra a portói borokat, így kulcsfontosságú szerepet töltött be. A folyóparton a Touriga borboltba és borbárba tértünk be, ahol ismét a kóstolásé lett a főszerep. Itt a borvidék széles palettájával találkozhattunk, extra meglepetésként pedig két száraz tétel is a poharunkba került. Annak ellenére, hogy a borvidék területének 40%-án készülnek száraz borok, külföldön a nagyközönség csak nagyon ritkán találkozhat velük.

Dom Daniel Vinho Branco 2022
(Malvasia Fina, Fernão Pires, Códega, Viosinho)

Illatában fehér húsú gyümölcsök jelennek meg citrusos, virágos, mandulás, pirítós jegyekkel felvértezve. Közepes testű, erőteljes savú bor, amelyben a barack, mandula és körtearomákhoz enyhén kesernyés íz társul. Viaszos kortyát némi édeskés jelleg teszi barátságosabbá. Savai ellenére szép, tiszta ízvilágú. – 5 pont

Dom Daniel Vinho Tinto 2021
(Touriga Franca, Tinta Roriz, Touriga Nacional)

Tipikus portói fajtaösszetétel, amelyből akár erősített változat is készülhetne. Illatában meggy, ribizli és szeder keveredik fekete borsos, füves és zöldes aromákkal. Erőteljes savú, közepes testű, fűszeres, melyben meggy, szilva, feketeszeder ízek fogadnak. A savdomináns nedűnek tisztasága és izgalmas karaktere miatt adok – 6 pontot.

Croft Fine Tawny

A Croft név súlya már illatában is érződik. A pohárból tömény meggy, szeder, fekete csokoládé, kávé és szilvás-fűszeres aromák áradnak. Számban komplex, enyhén érlelt ízvilága kellemes harmóniát alkot. Az aszalt meggy, szeder, csokoládé, karamell és a keleti fűszerek jegyei, szép sav–cukor egyensúlya, magukért beszélnek. Egy kerek portói, amelyben még van fejlődési potenciál. Minőségével nem üti ki a tűzfalat, mégis nagyon jó kortyolgatni. Valahol itt kezdődik egy portói bor. Ez volt a nap meglepetés bora. Ja, 11 Euróért? + 6 pont 

Innen már hazafelé, vagyis Porto felé vettük az utunkat. A borkóstolók során épp csak megkapirgáltuk a borvidék alap és középkategóriás isteni nedűinek mezsgyéjét, a borvidékbe viszont beleszerelmesedtünk. A felhők, a köd, a hajózás, az őszi színek, a természet és az ember teremtette látvány kombinációja bármikor visszacsábítana. A borok miatt nem annyira aggódtam, bemelegítésnek tökéletesek volt, na meg másnap reggel a világhíres Sandeman pincészet kóstolóján vettünk részt, amely bőven hoztak izgalmakat, szóval a jövőben is tartsatok velem.