Hazánk legöregebb borbirtokán

 

Néhány éve a Veszprémi Érseki Pincészet boraitól volt hangos a hazai borszakma. A történetük már régóta mozgatta a fantáziámat, ezért egy behavazott januári napon meglátogattam őket. A felsőörsi központjukban Benesch Antal, a birtok igazgatója (egyben fő borásza is) fogadott, akivel hosszabb beszélgetésbe elegyedtem. 

Kevesen tudják róluk, hogy Mindszentkállán 1277, Felsőörsön pedig 1890 óta vannak érsekségi kézben lévő szőlőterületek, és azóta is minden évben bort készítenek róluk. Ezt még a második világháború államosítása sem változtatta meg. A jövőre 750. évfordulóját ünneplő borászat vélhetően hazánk legöregebb, folyamatosan saját kézben működő borbirtoka. 

-       A főzőkanalat lecserélted a metszőollóra?

A szüleim Budapest gasztronómiájában tevékenykedtek. Egy darabig édesanyám még a Parlament séfje is volt, engem pedig egyenes út vitt ebbe a szakmába. Szakács-cukrász szakon végeztem. Idehaza számos helyen dolgoztam, a Boscolo Hotelben, a Lacikonyhában, de hosszabb ideig külföldön is gyűjtöttem tapasztalatokat. 2015-ben közel fél évet nyelvet tanultam Oxfordban, aminek során fogalmazódott meg bennem a Kertészeti Egyetem szőlész-borász mérnöki szak elvégzésének gondolata.

-       Minek hatására váltottál pályát?

A családban a főbb étkezéseknél szinte mindig jelen volt a bor. 1992-ben apám a Corso étterembe került, és a kor gasztronómiai forradalmával a borok is erőteljesebb szerepet kaptak. Ennek kapcsán a szüleimmel gyakorta látogattuk a hazai borvidékeket. Még csak gyerek voltam, mégis belém ivódhatott a borok szeretete.
Az egyetem első két évében még nem gondolkodtam a borász szakmán. A szőlő és a bor mellett a növénytantól a biokémiáig rengeteg érdekes dolgot tanultunk. Eleinte ennek mélyebb ismereteit szerettem volna a főzés tudományába beépíteni. Természetesen a borkészítési folyamatok is nagyon lenyűgöztek, és ekkor jöttem rá, hogy a borászok munkája jóval összetettebb a szakácsénál. Amíg a konyhában nap mint nap lehet tökéletesíteni a tudást, addig a borásznak évente csak egyszer van lehetősége bort készíteni.

-       Hogyan indult a szakmai karriered?

Apám egyik jó barátján, Kézdy Dánielen keresztül ismertem meg Szilágyi Lászlót, a Gizella Pincészet tulajdonosát. Nagyon megkedveltük egymást és a későbbiekben sokat jártam hozzá segíteni. Ekkor szerettem bele a Szil-völgybe, amely a szakdolgozatom témáját adta.
Az egyetem végén a gyakorlatomon olyan helyre szerettem volna menni, ahol profizmus honol. Szerencsémre a Pannonhalmi Apátsági Pincészethez kerültem, aminél jobb helyet nem is találhattam volna. Ott valóban kimagasló, profi csapatszellemmel találkoztam.
Az államvizsga után Új-Zélandon fél éven át, a Marlborough borvidéken, a Villa Maria borászatnál csiszoltam a tudásom, ezt követően pedig Ausztriában, az Eszterházynál tanultam tovább a szakmát. 2020 őszén a Szent György-hegyen szüreteltem, majd 2020. december 22-én, fél ötkor megcsörrent a telefon. Liptai Zsolt hívott, hogy a Veszprémi Érseki Pincészetnél lenne egy munkalehetőség számomra. Három nap gondolkodási időt kaptam. Három szürettel a hátam mögött hatalmas döntés volt, de Zsolt bíztatására mégis engedtem a csábításnak. Ő is hasonlóan kezdte a pályáját. 

-       Milyen célkitűzéssel indultatok el?

Egy 25 hektáros, mintegy 250 000 palackos pince kialakítását tűztük ki célul. Teljesen szabad kezet kaptam, az egyetlen elvárás a borfogyasztó számára magas minőségű, finom borok készítése volt. Mindszentkállán és Felsőörsön vannak területeink, a telepítések pedig folyamatosan zajlanak. 

Három fő fajtára fókuszálunk: rajnai rizlingre, pinot noirra és sauvignon blanc-ra. Az első kettő már a II. világháború előtt is jelen volt, a sauvignon blanc pedig az én ötletem. Mindszentkállán van még syrah és cabernet franc, amiből egy gyümölcsös balatoni vörösbort kívánok készíteni. A globális felmelegedés hatására felmerült bennem a garnacha és a mourvèdre telepítése is, de ezt hamar elvetettem. Bár a nyári melegek megfelelnének számukra, a hűvösebb ősz és tavasz nem biztosít kellően hosszú tenyészidőt. Ezen túl albariñót is szeretnék telepíteni.

-       A szőlők termőterületéről mit lehet tudni?

Eleinte hatalmas energiákat fektettünk a terroir megismerésébe. Feltérképeztük a területeinket, és parcellánként kutatógödröket ástunk. Ez a szőlőtelepítésnél kiválasztott klónok miatt is igen fontos. 

A Mindszentkálla melletti Püspök-dombon a vulkanikus kőzetek az üledékesekkel keveredtek, ami egyedivé varázsolta a termőtalajt. Itt szinte lépésről lépésre változik a talaj. Bazalt, riolit, bazalttufa és mészkő követik egymást. Egyik pillanatban még hófehér a felszín, a másikban már sötétszürke. 

Felsőörsön egészen más kép fogad bennünket. A Nemeserdő-dűlőben szürke palához hasonló, márgával kevert cserepes mészkő található. A Pityorkás-dűlőben mészkő keveredik a permi vöröshomokkővel. Az Alap felsőörsi birtokon pedig agyagos lösz és márga. Jelenleg a mindszentkállai területek állnak a legközelebb a szívemhez. Innen készülnek a nagy borok, ugyanakkor érzem, hogy a felsőörsi dűlők is sok meglepetést tartogatnak még. 

-        Mi alapján készítitek a borokat?

A szüret során három időpontban savra, optimális érettségben és teljes biológiai érettségben szedjük a szőlőt. Az így begyűjtött alapanyagokat külön-külön, eltérő hőmérsékleten erjesztjük.
A boroknál három fő kategóriát különböztetünk meg. Infula adja a bázisbort, a Mandorlát középre pozícionáltuk, az 1277-es sorozattal pedig a felső polcot céloztuk meg. Az utóbbi a legmagasabb minőségű, Mindszentkálláról érkező szőlőből készül. Ennél hosszú érlelési potenciállal rendelkező, nagy borokat kívánunk létrehozni. Sokan kritizálták a 2024-es évjáratot, a többséggel ellentétben én mégis kedveltem, mivel teljes érettségű szőlővel dolgozhattam. Sok hasonló évet szeretnék még a jövőben.

-       A jövőbeli tervekről mesélj egy kicsit!

Csak a magas minőségben hiszek, mivel csak így lehetünk sikeresek. Jelenleg 55 000 palacknál tartunk, amely jövőre várhatóan 60–65 000-re emelkedik. Jelenleg 2-3000 palack megy exportra, de ennek növelésén aktívan dolgozunk. Arra különösen büszke vagyok, hogy mi vagyunk az első olyan magyar borászat, amely nemzetközi fehérszőlő-fajtával aranyérmet nyert a Decanter World Wine Awards-on. Ezt a sikert 2024-ben a 2023-as 1277 rajnai rizlinggel értük el. Azóta még két ezüstöt sikerült elhódítanunk. A nemzetközi piacon be szeretném bizonyítani, hogy nemcsak a német rizlingek és az osztrák sauvignon blanc-ok kiemelkedőek, hanem mi is képesek vagyunk ugyanolyan magas színvonalú borokat készíteni.
A pince már a tervezési fázisban van. Reméljük, minél hamarabb átköltözhetünk, amit némi vendéglátással szeretnék kibővíteni.