2023. aug. 7.

Irány Montenegró

  

Több mint egy hónapja a „Gondolatokegy nagy utazás előtt” című írásomban beszámoltam a nyári terveinkről. Sajnos a vakáció már véget ért, azóta már megjártam Zürichet és a Balatont is, így eljött az ideje élményeim megírásának.

Június utolsó napjaiban borús, később esőbe átcsapó hajnalon délnek tartva indultunk a vajdasági Zentáról, és meg sem álltunk Montenegró szívéig, a Podgorica alatt lévő gyümölcsös kertekig, majd egy ottani apartmanban állítottuk fel bázisunkat. Azt előre tudtuk, hogy a reptér alig néhány kilométerre fekszik, azt azért mégsem sejtettük, hogy a Belgrád-Bar vasútvonal a kert végében halad. Utólag kijelenthetem, a hangzavartól való félelmünknek semmi sem adott okot, a három éjszaka alatt párom csak egyszer ébredt fel hajnali zakatolásra, az elvétve fel-le szálló repülők zajából pedig alig szűrődött oda némi morajlás.

Belgrád-Bar vasútvonal

A kiskertes apartmant egy kedves öreg házaspár üzemeltette, míg a néni gondoskodott a jövő-menő vendégek igényeiről, mosott, ha kellett főzött, néha-néha süteménnyel, palacsintával kedveskedett, addig férje a minden földi jóval megáldott kertet rendezte. Az alma, körte, cseresznye, barack, mandula gránátalma fák mellett a kiságyásban, paradicsom, paprika, uborka zöldellt, a kerítés körül meg ribizli, egres, szőlő, szeder bokrok tanyáztak. Na meg az ex jugoszláv időből fennmaradt, ütött-kopott, lassan vánszorgó vonatszerelvényeket inkább mosolyogva vártuk, minthogy ellenségként tekintettünk volna rájuk. Mindent összevetve, egy olyan idilli természetbarát környezetben voltunk, ahol reggelente a fák árnyékában mezítláb ittuk éltető kávénkat, a lemenő nap fényében pedig a kerti asztalnál vacsoráztunk, időnként kártyáztunk. Kicsit úgy éreztem, mintha a lesencetomaji szőlőnkben lennénk. 

Niagara vízesés

Persze a környék körítése se volt mindennapi. A kontinentális és a mediterrán klíma keveredése, valamint a Podgorica medencéjét körbevevő mészkőtől fehérlő hegyek különleges atmoszférát árasztottak. A szállásunk helyszínét tudatosan választottuk ki, mivel onnan alig 10 km-re fekszik Európa legnagyobb egy tagban lévő, saját szőlőbirtokkal rendelkező borászata a Plantaze, és az azt körülvevő egyedi sziklaformációval bíró Cijevna folyó Niagara vízesése. Jó két éve, mikor a borászatról tudomást szereztem, ámulattal tekintettem a gigantikus szőlőbirtokot átszelő folyó kanyonjára, mígnem a párom fel nem fedezte türkizkék színű vízesését, a Niagara-t. Utána olvasva megtudtuk, úgy másfél évszázada mesterségesen hozták létre, nevét meg az amerikai nagytestvérről kapta. Igaz, ez semmit sem von le értékéből, sőt napjainkban Montenegró legkedveltebb szárazföldi desztinációi közé tartozik. Ennek meglátogatásával egy régi álmom vált valóra, a látottak meg mindent fölülmúltak. Nem csak lubickoltam a folyó igencsak hűsre szabott vizében, hanem a partján lévő étteremben akkora adag csevapcsicsát kaptam, amit most is megemlegetek. Történetem még csak itt kezdődik, szóval tartsatok velem a következő részbe, amiben a 2310 hektáros Plantaze borászatot veszem célba.

Kunci