A szegények aszúja

A téli hidegben felbontottam egy palack 2016-os Pajzos tokaji fordítást. Erről a borkülönlegességről 1826-ban, „másodaszú” elnevezéssel írtak először. Készítése annyiban különbözik az aszúétól, hogy a korábban már beáztatott aszútésztát újra áztatják. Ilyenkor a bogyók még jelentős cukortartalommal bírnak, ezért egy kellemes, alacsonyabb cukortartalmú, magasabb csersavú, egyedi ízvilágú édes bort kapunk. 

Szerencsére a tokaji borreform a máslással együtt meghagyta nekünk ezt a két ritkaságot. Örömünk azonban nem lehet felhőtlen, mivel macerás előállítása és az ismeretlensége miatt egyre kevesebben készítik. Néhányan azért ápolják a hagyományokat, akik közé a Pajzos Tokaj is beletartozik. 

A Pajzos Tokaj története jó négy évtizedes gyökerekkel bír. Minden Franciaországban, a Bordeaux-i borvidéken lévő Château Clinet borászattal indult. Jean-Michel Arcaute a borász családba beházasodva teljesen megreformálta felesége családi pincészetének borkészítését. Újításaival Pomerol egyik vezető birtokává vált. Egyesek zseninek, mások őrültnek tartották. A birtok 1991-ben a GAN biztosító tulajdonába került, az irányítást viszont meghagyták a nagy tehetségű borásznak. Még ugyanabban az évben Jean-Michel Arcaute tanácsára a biztosító a Tokaji borvidéken megvásárolta a 110 hektáros Megyer-dűlőt, amit 1992-ben Megyer Zrt.-ként jegyeztek be.

Közben Jean-Michel Arcaute a kapcsolatai révén létrehozta a CFGVT (Compagnie Financière des Vins de Tokaj) befektetői kört. 1992-ben az üzleti társaság kezébe került a Pajzos-dűlő és létrehozta a Pajzos Tokaj márkanevet. A két borászat éveken át két külön cégként, egy menedzsment alatt működött. A fordulópont 1998-ban Jean-Louis Laborde megjelenésével következett be. Előbb Pomerolban megvásárolta a Château Clinet-t, 1999-ben a Megyer Zrt.-t, majd a Pajzos Zrt.-t is. Így alapította meg a Tokaji borvidéken, két dűlőből álló Pajzos Tokajt.

A két dűlő, két különböző profillal bír. Amíg az andezittufás, nyiroktalajú Pajzosban főként az édes borok dominálnak, addig a riolittufás, barna erdőtalajú Megyerben inkább a száraz borok kapnak nagyobb szerepet.

A narancsos színbe boruló fordítása illatvilága a karácsonyi hangulatot hozza el. Orromban kandírozott narancs, virágméz, aszalt sárgabarack, mézeskalács, datolya, mazsola és fahéj aromái sorakoznak. Számban a sav–cukor arány a savak felé billenti a mérleget. Nyelvemen a szikár savgerinc köré mézbe áztatott narancshéj, fekete tea, sárgabarack és füge aromái rendeződnek. Lecsengésében az ásványos karakter mellett némi keleti fűszeres életérzés is megjelenik. 6 pont

A XI. Nagy Fehérvári Bormustrán

 

2026 január 10-én végre sikerült eljutnom Székesfehérvárra a Nagy Fehérvári Bormustrára. Kíváncsi voltam mely hazai borvidékek és termelők képviseltetik magukat a királyok városában. Meglepetésemre, a Mercure Hotelben szerte az országból, szép számmal jelentek meg a kisebb-nagyobb borászatok. A kiállítók között Vesztergombi Csaba, Lőrincz György és Borbély Tamás is személyesen a tiszteletüket tették. Szinte a bőség zavarában éreztem magam, hiszen Tokajtól Villányig, Balaton-felvidéktől Mórig bőven válogathattam, így csak mazsolázgatni tudtam a jobbnál jobb tételek közül. Közben részt vehettem a Földi Bálint (Sabar) és Barabás Barna (Zelna) borászatok Badacsonyról és Balatonfüred-Csopakról szóló mesterkurzusán. 

A Kántortag és a Nagy-Határ dűlőkben termett 2024-es EGESOUL Superior olaszrizlingje egy iskolai mintapélda. Nem túl nehéz, mégis tartalmas, lendületes és kerek. A citrusok mellett friss fehér gyümölcsös aromák alkotják, a végén pedig némi csonthéjas kesernyés íz is beleszorult. Hosszú lecsengésű. Erős 6 pont. 

Az előbbivel szemben a 2024-es Skrabski olaszrizling egy teljesen más dimenzió. A nagy testű, kerek, citrusos bor, érett alma, barack, csonthéjas ízei, némi mézes, trópusi gyümölcsös aromákkal van átitatva. A kellemes savgerincű italt zöldes reflexei teszik még izgalmasabbá. Kicsit a graševinák felé hajlik. -7 pont

A Nadapon gazdálkodó Fuchs Ujvári Pincészet 2024-es Impro, spontán erjesztett rajnai rizlingje kivívta a figyelmem. Ebben minden benne van, amit a fajta tud. Számban a telt ízek mögött körte, dió, mandula, birs jegyek uralkodnak. Jó savai, füves villanásai, ásványos lecsengése teszi figyelemfelkeltővé. Hazánk „legzeneibb” pincészete az isteni nedűihez még zenét is ajánl amiket itt hallgathattok meg. 6 pont

Balatonőszödről az Androsics Birtok 2024-es Sur Lie chardonnay-ja már az amerikai stílus felé hajlik. A vastag, sűrű kortyai, mézes, almás, barackos, trópusi gyümölcsös jegyei lassan hömpölyögnek le a torkomon. A jó savú, magas alkoholtartalmú borba némi édes érzet is szorult. Rettentően hosszú a lecsengése. - 7 pont. 

A Szekszárdi borvidéken gazdálkodó Németh János kadarkája mellett sosem lehet csak úgy elsétálni. A 2023-as tételében most sem kellett csalódnom. Egyszerre könnyed, enyhén bársonyos, fűszeres, gyümölcsös és mégis tartalmas. Málna, meggy, ribizli ízek járják át, amibe némi borsos, szedres lecsengés is szorult. Kellemes savgerince teszi filigránná. 6 pont. 

A sok nagy vörös helyett a móri Spontán Pince 2022-es A három Francia névre keresztelt (cabernet sauvignon, pinot noir, merlot) házasítását mutatnám be. Az ezerjó hazája sem a kékszőlőiről híresült el, na meg ez egy olyan cuvée, amiért a franciák megköveznék a készítőjét. Bordeaux-it burgundival! Ráadásul bio, spontán erjedt, kén nélküli natúr tétel. A borvidéket meghazudtolva, a masszív savakat otthon hagyva, egy kicsavart, fekete bogyós, szeder, fekete ribizli, áfonya, szilva, kávé ízvilágú gyümölcslé született belőle. Nem vastag, mégis jó ivású. Sosem voltam nagy natúr bor rajongó, de ha Törő Laci ezen a borvidéken ilyen vörösbort készít, akkor csináljon sokat. + 5 pont. 

A végére egy nagyágyút tartogatok. Korábban a kedvenc bikavérem a St. Andrea Hangács volt. Sok-sok év után újra a poharamba tölthettem, és most sem hagyott cserben. Azóta a minőségét feljebb tornászták, az egykori stílus viszont semmit sem változott. A 2022-es Hangács dűl a fűszerektől. A nagy, feszes test mögött szeder, szilva, aszalt meggy, kávé, fekete bors, csoki, vanília aromák húzódnak. Szép savai, vastag tanninjai gyönyörűen beleintegrálódnak. Igen hosszú lecsengésű. Ritka az ennyire elegáns magyar vörösbor. Erős 7 pont. 

A telt házas rendezvény több mint 200 bora közül szerintem mindenki megtalálta a saját ízvilágát. Köszönöm Székesfehérvár, ha tudok, jövőre is jövök!

Kunci

Az örökség révbe ért

December utolsó napjaiban a karácsony kalóriáit lemozgató Somló túrára indultam. Somlóvásárhely vasútállomásán jeges szél csapott arcon, de ez nem szegte a kedvem. Vasárnap révén bíztam benne, hogy egy szívet melengető ízletes somlai pohár borra azért lesz valahol lehetősségem. 

Már az első pillanatban szerencse ért. A Hegykapu vendéglő mellett lévő Csordás Fodor Borházban Piroska nénivel futottam össze, aki egy 2021-es szép juhfarkkal vendégelt meg. Az élmény csak itt kezdődött, hiszen a Margit-kápolna mellett Spiegelberg Borteraszon egy 2021-es testes hárslevelű mellett Stefánnal sokáig beszélgettem. Mindkettő kiváló tétel, csak a hőmérsékletük miatt nem tudtam őket komolyabban elemezni. Utólag is köszönet értük.

A Somlói Borok Boltjába betoppanva kellemes meleg, és a Kaliforniából ideköltözött új tulajdonos Aronsohn Kathryn fogadott. Sokak meghökkenésére ő egy 2011-es Fekete Béla juhfark élményén felbuzdulva került 2017-ben hazánkba. Hosszú vacillálás után a javaslatára választottam a Fekete Pince 2019-es olaszrizlingjét. Milyen jól tettem!

Mint sokan tudják, a Somló egyik ikonja, Béla bácsi a kora miatt 2014-ban végleg a szögre akasztotta a lopót, amit három fiatal Dölle Ákos, Emmert György Riesz Gábor vásároltak meg tőle. Eleinte sokan siratni kezdték Béla bácsi egykori munkásságát, de ígéretet tettek az addigi kikövezett út filozófiájának folytatására. Sajnos, 2017-ben Emmert György az égi bormezőkre távozott, a birtok viszont azóta is töretlenül virágzik. Be kell vallanom, az első éveikben több tételüket kóstolva könnyedebb, gyümölcsösebb isteni nedűket véltem felfedezni tőlük, amely némileg eltér az idén 100. életévét betöltő nagy elődtől. Kathrynnek köszönhetően most újra lehetőségük volt a bizonyításra. Azt nem tudom, hogy a többi boraik milyenek, de ezzel a tétellel bekerültek a „nagy, érett somlói borok tárházába”. Úgy gondolom, Béla bácsi büszke lehet rájuk. 

Érett, vastag illatában a citrusok mellett körte, barack, pirítós jegyek mögött vanília húzódik. Mindezt zöldes reflexek teszik élénkké. Számban a somlói ásványos karakter teljesen átveszi az irányítást, amely körte, barack, lime, gyógynövény aromákkal van felvértezve. Feszes savgerincét a kor és a vaníliás hordó kerekíti le a hosszú sós lecsengését meg sem említve. Zseniális tétel. 7 pont.

Kunci

Porto, bármikor visszamennék!

 

- Miért érdemes Portoba látogatni?

Egyszerű a válasz! A város maga a tömény esszencia. A jelzők sokaságától most eltekintek, és néhány kimaradt élménnyel megtoldva, megpróbálom összefoglalni, milyen hatással volt rám ez a néhány napos kiruccanás. A boroktól ebben a részben sem fogtok megszabadulni, hiszen Porto történelme összefonódik ezzel az isteni nedűvel. Na meg ez egy borblog, szóval induljon a végösszegzés! 

Egy portugál mondás szerint:

„Coimbra tanul, Braga imádkozik, Lisszabon mulat, Porto dolgozik.”
(portugálul: „Coimbra estuda, Braga reza, Lisboa diverte-se, Porto trabalha.”) 

Ennek igazát se cáfolni, se megerősíteni nem tudom. A kávézók vasárnap reggeli nyolcas nyitása azért rendesen meglepett minket. Persze, hétköznap 10 órakor mindenhol telt ház uralkodott. Kérdem? Mikor dolgoznak? Hasonló élményeim voltak a szupermarkettel is, amelyekből mindössze eggyel találkoztunk, ráadásul a városközponttól 3 km-re. A reggel nyolcas nyitásával se számoltam, én meg hősiesen 7:35-kor érkeztem, hogy némi friss felvágottat és kenyeret vásároljak. A belsőbb részeken itt-ott kisebb üzletekbe azért belefutottunk, de azokban csak az alapvető dolgokat tudtuk beszerezni, így az igazi portugál shoppingolás feelingje kimaradt az életünkből. A hűtőmágnesektől roskadozó szuvenírboltokból viszont nem szenvedtünk hiányt. 

Amúgy a Douro, és a város dimbes-dombos fekvése teljesen egyedivé teszi a települést. Különösen a Ponte Dom Luís hídról tárul elénk fenomenális látvány, ahonnét néhány kilométerre már az óceán hullámzik. A végtelen kékség meglátogatását szinte mindenkinek kötelezővé tenném. Aki erre adja a fejét, az mindenképpen a folyó partján közlekedő villamossal tegye, mivel egy igazi időutazásban vehet részt. A több mint százéves, fapados, sínen gördülő járgányokon, a villamosvezetővel egy légtérben utazni már önmagában is külön élményfaktor, a hatalmas víztömeg pedig mindig egyedi ínyencséggel lepi meg az embert. Eredeti terveim szerint készültem egy csobbanásra, de a fürdőruhámat otthon hagytam. Ha még magammal is viszem, a 14 fokos víz közel kétméteres hullámai hamar visszarántottak volna a realitás talajára.

Maga a város amúgy egy olyan időkapszula, ahol a több száz éves múlt összefonódik mindennapjaink valóságával. A központban az egykori gyarmatok gazdagságából származó templomok és paloták egymás mellett sorakoznak a 18–19. századi, keskeny, magas, többemeletes, gyakran azulejo homlokzatú, kovácsoltvas korlátú, kis erkélyes lakóházakkal. Mindez reflex szerűen keveredik a 21. század modern világával. Ez az, ami olyan varázslatossá teszi a helyet. Jól tudom, sokaknak az omladozó, beszögelt ablakú, lakatlan házak erőteljesen szemet szúrnak. Én ezt a dolgot teljesen más szemszögből élem meg. Természetesen sajnálom a pusztulásnak indult örökséget, de ez is hozzájárul a patinájához és rávilágít a hullámzó történelem fájó pontjaira. Kicsit olyan, mint az érlelt portoi bor, amely idővel megszépül és 30–40–50 év múlva még egyedibb arcát mutatja. 

 Itt álljunk meg egy picit, hiszen jöjjön egy különleges kóstoló a Kopkenél. Az 1638-ban alapított, német eredetű, legrégebb óta folyamatosan működő portói ház különösen az évjáratos Colheita kategória ( hosszan, hordóban érlelt tawny típusú évjáratos bor) specialistái. A Vila Nova de Gaiában lévő kóstolótermüket már csak a kilátás miatt is érdemes felkeresni. Onnét a poharazgatás közben pazar panoráma nyílik a folyóra, a Ponte Dom Luís hídra és Porto Douro fölé emelkedő, impozáns városrészére. 

Kopke 2006 Colheita White

A borostyánba forduló szín mögött érett jegyek jelennek meg. Kandírozott gyümölcsök, narancs, karamell, aszalt sárgabarack, grapefruit, fahéj, szegfűszeg, némi mézes jelleggel és harmonikus sav édes érzettel átitatva. A jó közepes vastagságú bornál a gyümölcsös, fűszeres, komplex érettség teszi fel a koronát. +7 pont

Kopke LBV 2020 

Intenzív illatában meggy, szeder és kávé tömény aromái szállnak a pohárból. Tanninjai még enyhén tombolnak a nyelvemen. Számban a sűrű szövésű bor vad ízei, karakteresebb savai szinte fekete kancaként szántanak végig. Ebben főleg aszalt meggy, szeder, áfonya, csoki és kávé jegyek uralkodnak. Mindezt némi vanília lengi körbe. Nem kerek, a lecsengése sem okoz földrengést, viszont bőven tartogat izgalmat. 6 pont

Kopke 2009 Colheita

Ez már egy jóval komplexebb tétel, amiben megjelentek a tercier aromák. Cseresznye, szilva, kávé, karamell, sok-sok fűszerrel, főleg fahéjjal és szegfűszeggel megtoldva. Egy olyan arculatot ad, amiben egyszerre jelen vannak a másodlagos és harmadlagos érettségre utaló jegyek. Zseniális tétel. Erős 7 pont 

Vila Nova de Gaia borházai között meghúzódó Mercado Beira Rio piaca ismét pozitív élménnyel töltött el. Igaz, fél 12-kor megérkezve még alig néhány ember lézengett, többen még csak akkor készítették az ételeket, de 12-kor hirtelen beindult az élet. Főleg az egyszerű, piacos, ízletes gasztronómiáé volt a főszerep. Többek közt kóstoltunk nyers ecetes polipsalátát, főtt polipot, sült halat, garnélát. Ha már itt tartunk, a kávézókban hatalmas kultusszal bírnak a finomabbnál finomabb péksüteményeikkel. Különösen a kicsi, kerek formájú, vajas, leveles tésztából, édes vaníliás tojáskrémmel töltött Pastel de Nata a portugálok egyik nemzeti ínyencsége igen közkedvelt.

Persze, ez még csak a jéghegy csúcsa azok az ingerek közül, amit Porto nyújtani tud. Elég csak végig sétálni a Douro partjának utcazenészei, vendégektől teli éttermei között, vagy betérni a dimbes-dombos, zegzugos utcáiba, ahol érdekesebbnél érdekesebb kialakítású boltok, bárok húzódnak meg az ódon épületekben. Így ősszel reggelente a folyóra ereszkedő sűrű köd misztikussá tesz mindent. Ennek a legmaradandóbb élménye a Ponte Dom Luís hídon átsuhanó metró a fehér zubbony alól való hirtelen megjelenése. Végül ne feledkezzünk meg az egykoron borokat szállító, újabban turistákat hordozó, barco rabelo bárkákról, vagy a terekre, köpenyben kiálló egyetemisták énekéről sem. Sajnos a portugálok nemzeti kék fehérre festett azulejo csempéik viszonylag ritkán jelentek meg a város életében. Kivételek közé tartozik a pályaudvar, amely hosszabb nézelődésre marasztalja az oda érkező turistákat. A sok-sok öregség és probléma mögött mégis láttam egy fiatalos lendületet, amely a turizmussal megtoldva egyedi lüktetést ad a városnak. Kicsit olyanok mint a borok, amikben minden a korok, gyümölcsök egymásra rétegződve adnak egy izgalmas élményt. 

Záró akkordént az AXA Millésimes csoporthoz tartozó, a Disznókő Pincészet testvérbirtokához tartozó  Quinta de Novalhoz tértünk be. Az 1715-ben alapított borászat hozta létre  L.B.V. ( Late Bottled Vintage) kategóriát, de a száraz boraira is büszkén tekinthet. Most az eddigiekkel ellentétben két üde színfolt erejéig az utóbbi került a poharainkba. Nézzük a borvidék két jeles fajtáját a touriga franca-t és a touriga nacional-t.

Touriga franca 2023. Quinta de Noval

Közepes testtel, vaníliás, erdei bogyós gyümölcsös illatok szállnak a pohárból. Szikár, erőteljes savgerince köré, szeder, meggy szilva, áfonya kávé csoki, fekete bors ízvilágok fonódnak. Fiatalos lendületes jellegű, közepes testű, viszonylag sűrű szerkezetű borba enyhén vegetális jegyek is megjelennek. Szép tiszta, nagyon jó ivású. 6 pont

Touriga nacional 2016. Quinta de Noval

A Douro hercegnőjének becézett fajtának már az életkora is megsüvegelendő, de a mögöttes lévő tartalom egy másik dimenzióba visz. A pohár szájából vanília felhőbe burkolt érett áfonya, szeder csoki száll. Tömény kortyában a lekerekedett tanninjai mögött áfonya, szeder, csoki, kávé, fekete bors, vanília aromák uralkodnak, amihez egy kellemes, lendületes savhatás kapcsolódik. Úgy idős és érett, hogy a kor vasfoga alig látszik rajta. -8 pont 

Mit is mondhatnék a végén. Porto egy olyan életérzést ad, amit minden embernek át kellene élnie! A Ponte Dom Luís és a közvetlen környezete a város szívcsakrája, a Pinhao környéki szőlőültetvények pedig a Portugál szőlőültetvények esszenciája. Porto, bármikor szívesen visszamennék!

Kunci

Egy bor a világ legjobb borászatából!

 

Portugáliából hazafelé, a madridi repülőtéren erőteljesen elmerültem a spanyol borok világában. Hosszú tanakodás után a Bodegas de los Herederos del Marqués de Riscal palackja mellett döntöttem. Ez a név a borbarátok számára ismerősen csenghet. 2024-ben a világ legjobb borászatának választották. Csak halkan jegyezném meg, hogy ugyanabban az évben a világ TOP 100 listáján a Szepsy a 43., a Disznókő pedig a 67. helyen végzett. A boromnál a csavar azonban nem itt bújik meg. Mielőtt elárulnám, egy kicsit merüljünk el az ország bortörténelmének bugyraiba.

A borászatot 1858-ban Camilo Hurtado de Amézaga, a 6. Marqués de Riscal alapította az apjától örökölt présházakból a Rioja Alavesa régióban. Forradalmi újításainak köszönhetően a borvidék azonnal úttörő szereplővé vált. Legnagyobb érdeme a bordeaux-i szőlőfajták és borkészítési technikák elterjesztése volt, amelyek megalapozták a modern spanyol borászatot. Ennek eredményeként 1895-ben a Bordeaux-i Nemzetközi Kiállításon ez lett az első olyan nem bordeaux-i borászat, aki Honorific diplomát kapott. A fejlődés ezzel még nem állt meg és a mai napig tart. 2006-ban a Frank O. Gehry tervei alapján készült futurisztikus borászatukkal hívták fel ismét magukra a figyelmet. Történetünk nem itt ér véget. A kezdeti sztorinkkal most visszakanyarodnunk 1972-be, ugyanis a borászat Rueda borvidékén egy új birtokot alapított a fehér fajták részére. A főleg kékszőlőkből álló régióban előbb felkarolták az addig elhanyagolt verdejót, majd 1974-ben elültették az első sauvignon blanc tőkéket. Ezzel a tevékenységükkel a borvidék motorjává és arculatformálójává lettek. Többek közt az ő közreműködésükkel jött létre a Rueda DO, amivel napjainkra megalkották az ország egyik legfontosabb fehérboros borvidéket. Most egy 2024-es sauvgnon blanc-t mutatok be tőlük, amely a fajtának a spanyol nagymesterei közé tartoznak. 

Közepesen intenzív illattal indít. Orromba citrus, fű, ananász, grapefruit, enyhén zöldséges aromák áradnak. Közepes testében a savgerinc mögött grapefruitos, vajas spárgás, zöldséges, fenolos ízek fedezhetőek fel. Mindez némi kesernyés lecsengéssel bír. Egy tipikus európai stílus, aminek az intenzítása távol az újvilágitól, de spanyol a forró Mezetától ne várjunk többet. 6 pont

Kunci

A világhíres Sandeman Pincészetben!

 

A második portói reggelünk ismét izgalommal indult. Előbb a Mercado do Bolhão piacán reggeliztünk, majd a Sandeman Pincészet kóstolóján folytattuk. 

A reggel 8-as nyitásakor szinte elsőként léptük át a piac bejáratát. Kíváncsian vártuk, hogy milyen különlegességekkel lepnek meg minket, az óceánnal és az egykori gyarmatokkal bíró ország kufárai. A piacok látogatása nálunk mindig kötelező jellegű, hiszen ezek adják a települések savát-borsát. Meglepetésünkre pazar, mégis kisuvickolt világ fogadott minket. A kereskedők épp csak éledeztek. Sokan ekkor itták meg az életet adó első koffeinbombájukat. A látvánnyal nem is volt gondunk, a bőséges áruválaszték szinte kívánta a vásárlást, de a piac tervrajzszerű rendezettsége és az emberek hiánya valahogy kiölte belőlünk a varázst. A helyi termékek mellett azért számos egzotikus gyümölccsel és fűszerrel találkoztunk. Különösen a  halas részleg, azon belül a szárított tőkehalak tetszettek a legjobban. 

Egy bőséges reggeli után végre elindultunk bort kóstolni Vila Nova de Gaiába. Hosszú tanakodás után portugál borszakírónőnk, "Livinhos" tanácsára a Sandemanra esett a választásunk. Épp csak ráléptünk a Lajos hídra, egy viharos széllel érkező felhőszakadással áldottak meg minket az égiek. Mire a pincéhez értünk, nadrágunkból csavarni lehetett a vizet. Szerencsére, nem problémáztak rajta. Öröm az ürömben, hogy a hirtelen jött zuhé a többi borkóstoló társunkat sem kímélte. Ettől még a hideg Douro-partjáról a hideg, sötét pincébe elég kellemetlen érzés volt belépni. 

A Sandeman-időszámítás 1790-ben, a 25 éves, skót származású George Sandemannel kezdődött. A fiatalember Londonba költözve, az apjától kölcsönbe kapott 300 fontból Porto- és jerezi sherryborokra specializálódva borkereskedést nyitott. A portói pincéjét 1811-ben alapította, a jerezit pedig 1879-ben. A borászat mindig élen járt a márkaépítés terén. Szinte már a kezdetektől fogva saját logóval ellátott hordókban szállította az isteni nedűit a szigetországba, majd, 1877-ben a Sandeman név védettség alá került. Ez volt az első olyan portói pincészet, amely saját címkéjű borait nagy volumenben hozta forgalomba. A mai logót 1928-ban a skóciai George Massiot Brown művész alkotta meg, aki a portugál egyetemi köpennyel és a spanyol kalappal zseniálisan ötvözte a portói és a jerezi jelenlétet. 

A borászat 1952-ig volt családi tulajdonban, majd részvénytársasággá alakult.1980-ban felvásárolta a Seagram cég, 2000-ben a Pernod Ricard, 2002-ben a Sogrape. 2004-ben a jerezi birtok a Nueva Rumasa csoporthoz került, amely 2011-ben csődöt jelentett, a márkanév viszont mindvégig a Sogrape tulajdonában maradt. Jelenleg a borkészítés a filippínó multinacionális szeszipari holding, az Emperador irányítása alá került. Mindezen túl, Sandeman név alatt Madeira bor is készül, így azon kevés márkák közé tartozik, amelyek e három borvidékről, egy név alatt forgalmaznak borokat.

A nagysága ellenére azon cégek közé tartozik, ahol megfizethető áron jó minőséget kapunk. Elmondásuk alapján az utóbbi kilenc évben több mint 600 nemzetközi borverseny érmét zsebelték be, amivel a legeredményesebb portói pincészetté váltak. Úgy hirdetik magukat, hogy a nagyvilágban percenként 18–21 Sandeman-termék kerül értékesítésre. Az utóbbiba gondolom, a Madeira- és jerezi palackok is beleszámítanak. 

A kóstoló előtt hosszú pincesétán vettünk részt. Többek közt megcsodáltuk a 40–50 ezer literes Balseiro hordókban érlelt Ruby és LBV borokat, valamint a prémium kategória (Tawny és Vintage Port stb.) számára használt 540 literes Pipe-ket. Mint megtudtuk, az utóbbiak a portói szolgálatuk végén sem mindig végzik a darálóban, mivel a tömény italok készítői előszeretettel érlelik bennük nemes nedűiket. Elég csak a család skót eredetére és a whiskykészítőkre gondolni. 

Továbbá, pillantást vetettünk az előző nap a folyóról látott Quinta do Seixo birtok makettjére és a legöregebb, legértékesebb Vintage Portok tárhelyére. Amíg ezekről csak álmodoztunk, addig a követő kóstolónkról már szuperlatívuszokban tudunk mesélni. 10, 20, 30 és 40 éves Tawny sor várt ránk. Képzeljétek csak el! 40 éves bor! Na jó, ez nem pontosan negyvenéves, hanem egy olyan cuvée, amely ízvilágának 40 éves borral kell megegyeznie. Röviden, könnyedén tartalmazhat benne nálam idősebb (1983-as születésű vagyok) alapanyagot is. 

10 Years Old Tawny PortoA meggyes, piros bogyós jegyek mögött már megjelennek az érleltségből fakadó kávé, karamell, datolya, érett szilva, kandírozott aszalt barack és tercier aromák. Mindezt a forralt bor jellegű fűszerek teszik pikánssá. Nem teljesen kerek, picit még rakoncátlan, de az előző napi borokhoz képest jóval kifinomultabb. –7 pont

20 Years Old Tawny Porto

Világosabb színén már érzékelhető a korosabb jelleg, amely illatában is megmutatkozik. Szájban a keleti fűszerek (fahéj, szegfűszeg, csillagánizs stb.) tömkelege mögött főként érett szilva, dohány, karamella, narancs, méz, avar, datolya, dió és sárgabarack aromák uralkodnak. Egyszerre krémes és tartalmas, a sav édes érzet is egyensúlyban van. Olyan, mint mikor egy zenekar összes hangszere egyszerre megszólal, majd jön a katarzis. Gyönyörű tétel. 8 pont

30 Years Old Tawny Porto

A 20 éveshez képes az érett ízvilág egy másik dimenzióba kapcsolt. A keleti fűszerek mellett érett szilvalekvár, dohány, narancs, datolya, dió, sárgabarack, kávé és karamell aromák dominálnak. A húszéveshez képest az ízek nem olyan intenzívek, kissé lágyabbak és laposabbak. Nem ad annyi pluszt. Már túl van a csúcsán, ettől még ne temessük. +6 pont

40 Years Old Tawny Porto

A 20 évesnél azért lomhább, a kora ellenére azért bőven rendelkezik intenzitással. Whisky, fahéj, a mama érett, enyhén poros jellegű szilvalekvárja találkozik a karácsonyi fűszerek sokaságával, majd datolya, dió, mogyoró, dohány, narancs, tejeskávé és karamell aromák következnek. Nagyon fűszeres lecsengésű. Kicsit olyan, mintha egy idősebb whiskyt kortyolgatna az ember. 7 pont 

Életem egyik legélvezetesebb kóstolósora volt.

Köszönet Sandeman!

Kunci

Borkóstolás Portugáliában, valahol a Douro-völgyében!

 

Az idegenvezetőnknek nem lett igaza. A felhők a Douro-völgyében sem csitultak. A folyóhoz megérkezve azonnal hajóra szálltunk, hogy onnan csodálhassuk meg a borvidék leghíresebb szőlősorait. 

Szerencsénkre az eső elállt, de a 7–8 fokos hőmérséklet miatt a vízen a hőérzetünk hamar hidegre váltott, az elénk táruló látvány viszont mindenért kárpótolt minket. Ráadásul, november végén extra élményként éltük meg a növényzet őszi színpompáját, amely nálunk egy hónappal korábban zajlott. A természet sárga, rozsda, barna köntösbe öltöztette a Douro fölé magasodó szőlőtőkéket. A felduzzasztott folyó közepén szinte síri csend honolt. A hajónk halk morajlása mellett alig hallatszott egy-egy távoli zaj, amelyet a hegyek közé ereszkedő felhők tettek sejtelmessé és izgalmassá. A borvidék, legdrágább, meredek domboldalakon aVila Nova de Gaia híres szőlőbirtokai, Graham’s, Fonseca, Sandeman egymást követték. Meglepetésünkre, a szőlők mellett, több helyen, Toszkánahoz hasonlóan olívaültetvények büszkélkedtek. Portugál oliviaolja?  Miért is ne? A felmelegedés hatására már nálunk is termesztik. Idővel elértük a Cima-Corgo központját, Pinhão-t, ahol nagy bánatomra nem szálltunk ki. Az eredeti terv szerint odáig mentünk volna vasparipával, hogy felfedezzük a város kisebb-nagyobb rejtett zugait és borbárjait. Visszafordulva a felhők égi áldása rövid időre kellemetlenül permetezni kezdett. Szerencsénkre hamar elállt, de így is szétfagyva szálltunk vissza a buszunkba. 

Mielőtt a nap fénypontjának tartott kóstolóra indultunk volna, sofőrünk a lomha járgányunkkal lassan felkapaszkodott a meredek hegyoldal szerpentinjén, hogy madár módjára is megcsodálhassuk Portugália legszebb szőlősorait. Lent is gazdag impulzuscsomagot kaptunk, de a fenti fogadtatás még ezt is felülmúlta. Az alattunk lévő, gyorsan mozgó felhők másodpercről másodpercre formálták a táj arculatát. Azt hiszem, ezek azok a különleges pillanatok, amelyeket sosem felejtünk el életünk során. 

Innen már egyenes utunk vitt a folyó völgyétől 6–7 km-re északra lévő Penaguiãoba, a Santa Marta borászatba, aminek a története 20. század közepén indul. Ekkor több környékbeli termelő megelégelte a szőlőtermelői létet, ezért 1959-ben társulásukkal megalapították a Douro-völgy első szövetkezeti pincészetét, így együttesen szabadon palackozhatták és értékesíthették boraikat. Az évtizedek alatt több díjat is magukénak tudhattak. A szövetkezetek közül 1998-ban ők készíthették elsőként a Vintage Port bort, majd 2001-ben a legjobb szövetkezeti pincének választották. Jelenleg 1200 tagjuk van és évi hatmillió bort állítanak elő. Jelenleg 4 kontinens 25 országába exportálnak borokat. 

A borászmúzeumok megtekintése mellett egy olyan érlelőpincébe is betekinthettünk, amelyhez hasonlóval a pályafutásom alatt még nem találkoztam. Ez egy több szintből álló, föld fölé épült „wine lodge”. A belseje közepén egy folyósóval elválasztva, jobbra és balra pedig hatalmas, kicsempészett, 50–100 ezer literes érlelőterek voltak kialakítva, amelyek össz. kapacitása 2,5 millió liter. Jól tudom, ilyen kicsempészett érlelőhelyek Pécsen a Littke Pezsgőgyárban, valamint Farkasmályon is léteznek, mindkettőben voltam, de azok a föld alatt fekszenek, itt pedig egy több emeletes lakóházba költöztették be őket.  Turistaérdekességként ezekbe egy szűk nyíláson keresztül be is lehetett mászni. Az egyik nagyobb testű angol útitársunk megtette, kijövet viszont vetkőzésre és a közönség segítségére szorult. Itt a kóstolt borok minősége nem igazán hatott meg minket, ettől függetlenül szívesen megosztom a tapasztalataimat. 

Porto White

Közepesen intenzív, enyhén nehézkes illattal indít. Számban a trópusi gyümölcsök és citrusok mögött banán, narancs, mandarin, füge, datolya és mazsola aromák jelennek meg. Mindezt kávés, tejkaramellás, enyhén whiskys jegyek bolondítják meg. Nem kifinomult, inkább egy tömör, vaskos bor, amely markáns savgerinccel bír. – 5 pont

Porto Ruby

A Ruby a legfiatalabb, legegyszerűbb kategória. Sötétvörös színe ellenére ízvilága nem annyira összetett. Piros bogyós gyümölcsök, aszalt meggy, szeder, szilva uralkodnak, amelyeket csokoládé és keleti fűszerek, főleg bors és ánizs egészítenek ki. Változatos ízvilága ellenére kissé tesze-tosza bor.  4 pont

Porto 10 Years Old Tawny

Barnába hajló színén az érettség is jól észlelhető. Számban egy komplexebb ízvilág fogad. A piros bogyós gyümölcsök bőrös, avaros, csokoládés és ánizsos aromákkal vegyülnek. A keleti fűszerek közül a fahéj dominál, amelyekhez karamell és tejeskávés jegyek párosulnak. – 6 pont 

Egy ebédet követően a borvidék másik nagy központjába, Peso da Régua városába mentünk. Ahogy az idegenvezetőnk is mondta, a település nem a szépségéről vált híressé, viszont a 19-20. században sokáig itt pakolták vonatra a portói borokat, így kulcsfontosságú szerepet töltött be. A folyóparton a Touriga borboltba és borbárba tértünk be, ahol ismét a kóstolásé lett a főszerep. Itt a borvidék széles palettájával találkozhattunk, extra meglepetésként pedig két száraz tétel is a poharunkba került. Annak ellenére, hogy a borvidék területének 40%-án készülnek száraz borok, külföldön a nagyközönség csak nagyon ritkán találkozhat velük.

Dom Daniel Vinho Branco 2022
(Malvasia Fina, Fernão Pires, Códega, Viosinho)

Illatában fehér húsú gyümölcsök jelennek meg citrusos, virágos, mandulás, pirítós jegyekkel felvértezve. Közepes testű, erőteljes savú bor, amelyben a barack, mandula és körtearomákhoz enyhén kesernyés íz társul. Viaszos kortyát némi édeskés jelleg teszi barátságosabbá. Savai ellenére szép tiszta, de egyszerű ízvilágú.  5 pont

Dom Daniel Vinho Tinto 2021
(Touriga Franca, Tinta Roriz, Touriga Nacional)

Tipikus portói fajtaösszetétel, amelyből akár erősített változat is készülhetne. Illatában meggy, ribizli és szeder keveredik fekete borsos, füves és zöldes aromákkal. Erőteljes savú, közepes testű, fűszeres, melyben meggy, szilva, feketeszeder ízek fogadnak. A domináns savú nedűnek tisztasága és izgalmas karaktere miatt adok – 6 pontot.

Croft Fine Tawny

A Croft név súlya már illatában is érződik. A pohárból tömény meggy, szeder, fekete csokoládé, kávé és szilvás-fűszeres aromák áradnak. Számban komplex, enyhén érlelt ízvilága kellemes harmóniát alkot. Az aszalt meggy, szeder, csokoládé, karamell és a keleti fűszerek jegyei, szép sav–cukor egyensúlya, magukért beszélnek. Egy kerek portói, amelyben még van fejlődési potenciál. Minőségével nem üti ki a tűzfalat, mégis nagyon jó kortyolgatni. Valahol itt kezdődik egy portói bor. Ez volt a nap meglepetés bora. Ja, 11 Euróért? + 6 pont 

Innen már hazafelé, vagyis Porto felé vettük az utunkat. A borkóstolók során épp csak megkapirgáltuk a borvidék alap és középkategóriás isteni nedűinek mezsgyéjét, a borvidékbe viszont beleszerelmesedtünk. A felhők, a köd, a hajózás, az őszi színek, a természet és az ember teremtette látvány kombinációja bármikor visszacsábítana. A borok miatt nem annyira aggódtam, bemelegítésnek tökéletesek volt, na meg másnap reggel a világhíres Sandeman pincészet kóstolóján vettünk részt, amely bőven hoztak izgalmakat, szóval a jövőben is tartsatok velem.