A stílusteremtő Gaudí nyomában

 

Barcelona építészete teljesen átitatódott Antoni Gaudí (1852–1926) munkásságával, aki a modernista mozgalom egyik éllovasának számított. Igazi kreativitása azonban a természet ihlette formákban csúcsosodott ki. Ritkán rajzolt részletes terveket, inkább háromdimenziós modelleket készített és ezekben próbálta meg elképzeléseit megformálni.  

Néhány alkotására mi is kíváncsiak voltunk, ezért az ismerkedést a város jelképével, az 1882 óta épülő Sagrada Família-val kezdtük. A művész élete utolsó 15 évét ennek az épületnek szentelte, de tisztában volt vele, hogy halála után fog elkészülni, így az utódok elképzelései is nyomot hagynak rajta, sőt az eredeti tervrajz egy 1936-os tűzvész során megsemmisült, ami még jobban nehezítette az utókor munkáját. Egy dolgot azonban biztosan tudtak. Gaudí elmélete szerint az ember alkotása nem emelkedhet Isten műve, vagyis a környező hegyek fölé, ezért a templom végső magasságát 175 méter körülire tervezik. A túldíszített, tornyokkal tűzdelt, monumentális épület külső megjelenése is lenyűgöző, belső tere színkavalkádjával, a 20–30 méter magasba törő tartóoszlopaival, az ablakokon beszűrődő napsugarak játékával pedig teljesen ámulatba ejtett minket. 1914-től haláláig az épületben lakott, és az épületen belül egy kriptában temették el. A munkálatok adományokból, belépődíjakból folynak és várhatóan 2026-ban, Gaudí halálának 100. évfordulójára fejezik be. A Sagrada Família-t amúgy XVI. Benedek pápa 2010-es felszentelése óta nevezhetjük templomnak. 

A város egyik legkedveltebb helyszíne, a Güell park is az ő elméjét dicséri. Minden 1900-ban kezdődött, amikor Eusebi de Güell gróf, távol a koszos gyárnegyedektől, angol mintára, 60 villából álló, tengerre néző lakóparkot akart létrehozni. A kivitelezéshez Gaudít kérte fel, aki a város fölé emelkedő Grácia negyedben, egy 17 hektáros területen kezdte megvalósítani az álmot. Úgy tervezte, hogy az emberek számára elegendő tér legyen az ünnepek, mindennapok számára, de a projekt megbukott. Mindössze két ház épült fel, a gróf 1918-ban meghalt, családja pedig 1926-ban a területet a városnak adományozta és 1984 óta a világörökség része. Mára nemcsak a turisták, hanem a helyieknek is az egyik legkedveltebb kirándulóhelyévé vált. Ott egy mediterrán hangulatú, mesebeli világba csöppentünk, ahol az örökzöld növényzet mellett zenészek és művészek mutatták meg tudásukat, miközben a fákon hangosan rikácsoló zöld papagájok ágról ágra ugrándoztak. Élményünket a színes mozaikcsempékkel díszített épületek, egyedien kialakított sétányok, lépcsők tették még emlékezetesebbé. Bármikor szívesen visszatérnénk ide. 

Gaudí munkásságát még hosszasan lehetne sorolni, időnk szűkössége miatt azonban csak a Casa Milà és a Casa Batlló külső homlokzatát tudtuk megcsodálni. Különösen a Casa Batlló, a "csontok háza", váltott ki belőlem egyszerre riasztó és elgondolkodtató érzéseket. Mi ihlette vajon a művészt, hogy hüllő csontvázára és fogazatára emlékeztető teraszokat tervezzen? Egy biztos, ebben a házban sincsenek egyenes vonalak vagy éles szegélyek, helyettük az organikus formák dominálnak. Sokak szerint ez Gaudí szecessziójának legharmonikusabb alkotása.

A Casa Milàban életfilozófiájának lényegét foglalta össze, ahol a természet és az építészet tökéletes egységet alkot. Látványa olyan, mintha egy szaggatott, barlangokkal teli hegy lenne.

Gaudí tragikus halálát 1926. június 10-én egy villamosgázolás okozta. A földön fekvő sebesültet a nagy szakálla, hajléktalan külsője miatt nem ismerték fel, így csak órákkal később egy rendőr vitte kórházba. Sérüléseibe néhány nappal később belehalt.

A téli Barcelonában

 

2024 januárjában a párommal egy barcelonai utazás mellett döntöttünk. Egyikünk sem járt még a katalán fővárosban és arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen a mediterrán tél. Kis autónkkal éjszaka fél 4-kor, -10 fokban indultunk Szegedről Ferihegyre, onnét pedig hatalmas gépmadár vitt minket Spanyolország második legnagyobb városába. A 21. század gyors közlekedési vívmányainak köszönhetően 10 órakor már egy másik világban találtuk magunkat. 

A reptérről előbb vonattal, majd metróval mentünk be a város szívében fekvő, az 1888-as világkiállításra épült Arc de Triomf kapujához. A vörös téglákkal díszített, spanyol, iszlám stílusjegyekkel bíró épületen átlépve egy pálmafákkal szegélyezett, életteli, autómentes utcába csöppentünk, ahol sétáló családok, párok, művészek, futkározó gyerekek élvezték a tavaszias hangulatot árasztó napsütést. A promenád végén lévő Ciutadella Parkba belépve úgy éreztük, mintha az édenkertbe érkeztünk volna meg. Virágzott a japánbirs, mandarinoktól, narancsoktól roskadoztak a citrusfák és az egyik fűtetlen pálmaházban a trópusi növények mellett ananászt is megcsodálhattunk. A hangulatot még tovább fokozták a kis tavon csónakázó fiatalok, a köztük úszkáló vadludak, az i-re a pontot pedig egy kör alakú színpadon latin táncot járó társaság rakta. Itt a hőmérő higanypálcáját nem tudtuk pontosan beazonosítani, viszont a reggeli zimankó után vígan pulóverben flangáltunk. Ekkorra már az idő lassan dél felé közeledett és a mi biológiai óránk sem bírta tovább, ezért a napfényes jacht és vitorlás kikötő egyik éttermében töltöttük meg éhes gyomrunkat. 

Ilyen élményekkel köszöntött minket Barcelona, aminek az egyedisége a múltjában, jelenében, gasztronómiájában, építészetében, lakosainak ibériai virtusában, mediterrán klímájában rejlik. Kétszer rendeztek itt világkiállítást (1888, 1929), egyszer olimpiát (1992), nem feledve egykori művészeit, Gaudít, Picassot, világhíres focicsapatát. A város ritmusa, szépsége, lépésről-lépésre csodákat tartogat számunkra. Egy olyan hely, ami könnyedén egy hétre is magába szippanthat minket, de nekünk csak négy napunk maradt ráadásul, egyszer még a város határait is elhagytuk.

A 21. Glass of Jazz rendezvényen!

 

Dávid Dániel, a Cult in Glass megálmodója, sosem áll le, folyamatosan új ötleteken töri a fejét, hogy jobbnál jobb programokat szervezzen. Minden, 2017-ben a Glass of Jazz sorozattal kezdődött, amely mára a főváros egyik legnépszerűbb boros-zenei rendezvényévé nőtte ki magát. 

2025. január január 9-én a Budapest Jazz Clubban ismét megcsörrentek a poharak, megszólalt a zene, és elindult a 21. Glass of Jazz rendezvény. Szerte az országból hét pincészet képviseltette magát, akik különleges isteni nedűkkel kedveskedtek számunkra. Be kell vallanom, számos kellemes meglepetés ért, több olyan ismeretlen termelő történetével ismerkedhettem meg, akiknek eddig még a létezéséről sem tudtam.

 

A Kamocsay Ákos vezette Hilltopot valószínűleg egyik borkedvelőnek sem kell bemutatni, hiszen a mester munkásságát Angliában előbb jutalmazták az Év Bortermelője díjával, mint idehaza. Az ország egyik legnagyobb borászatának vezetője a borkészítésben gyakorta ötvözi a populáris és a nagy borok egyvelegét. Ez a Kamocsay szériára is igaz, néha a mérleg nyelve mégis átbillen az utóbbi kategóriába. Az utóbbi a 2022-es olaszrizlingjénél sincsen máskép, amely érettségével, viszonylag nagy testével, kellemes savgerincével, csonthéjas, körtés, enyhén mézes aromáival, igazán szép tételnek számít. Alkoholja nem túl magas és olyan benyomást kelt, mintha némileg töppedt szemek kerültek volna az alapanyagba. 

A szemüveges srác, Hesz Ádám borai különleges színfoltot jelentettek a rendezvényen. Ő a Somlón, alig több mint 1000 négyzetméteren gazdálkodik, amit némi vásárolt szőlővel egészít ki, de még így is csak évi 2000 liter bort készít. Ezt eddig pince híján szülővárosában, Pakson dolgozott fel. A legutóbbi szüret óta egy kis pincét is magáénak tudhat, ezért a 2025-ös évjárat már ott fog készülni. Eredetileg borász végzettségű, jelenleg Érden él, főállásban pedig zenész. Összetett élete ellenére a munkássága magáért beszél. Már az első, 2020-as évjáratát protokoll keretek között mutatták be Mongóliában. 

A legnagyobb potenciált a 2021-es juhfarkjában láttam. Igaz, a savai még húznak, viszont az, ásványos karakterrel, friss pirítós, érett fehér gyümölcsös aromákkal, neutrális lecsengéssel bíró bor még hosszú út előtt áll. 

A Szekszárdi borvidék nem a fehérborairól híres, a Fivérek Borbirtok mégis megmutatta, a jövőben ezen a téren is számolni kell a Szekszárd körüli dombokon. A 2022-es battonage chardonnay-juk erősen füstös, kókuszos, trópusi gyümölcsös jegyei teljesen beleillenek egy kaliforniai sorba. Amerikai hordó ide, vagy oda, az érleléshez ők magyar trust-hordókat használnak. A bor ízében még érlelést kíván, a savak is erőteljesen uralják a gerincét, 2-3 év múlva szívesen újra kóstolnám. 

A Hercegkúton gazdálkodó Határi Pincészet is újdonság volt számomra. Mint kiderült, a család borkultúrája messzire vezethető vissza, hiszen a borászat alapítója, Magyari József, Hegyalján nőtt fel, majd másfél évtizedet építészként tevékenykedett. A szőlő szeretete mégis visszavitte a gyökereihez, amiben a borász végzettségű feleség hatalmas segítséget nyújt. A 2019-es Szikla könnye furmintjuk egy olyan klasszikus, korához képest fiatalos bor, amit mindenképpen érdemes megkóstolni. Vaskos savai tartást és hosszú életutat, körte, csonthéjas, gyurmás aromái, krémes jellege, néhány gramm maradékcukra, kellemes ízvilágot biztosítanak. 

Néhány éve a Veszprémi Érseki Pincészet nagyágyúként robbant be a hazai borvilágba. Két fő fajtájuk közül a sauvignon blanc és rajnai rizling közül az utóbbiban éreztem egységes arculatot. Ugyan, a sauvignon blanc illatában valamelyest hozza az új-zélandi vonalat, ízében mégis kiforratlannak tűnt. Biztos vagyok benne, idővel a borászat megtalálja saját, egyedi ízvilágát. A 2023-as rajnai rizling viszont klasszikusan hozza a virágos, enyhén petrolos, fehér gyümölcsös jegyeket. A közepes testű, jó savgerincű borba egy csipetnyi mézes karakter is szorult.

Sosem voltam a rozék nagy rajongója, ráadásul az évek során a hazai tutti-fruttis jelleg gyakran elvette tőlük a kedvem. Az Etyeken gazdálkodó Optimus Winery 2023-as pinot noir rozéjába mégis egy pillanat alatt beleszerettem. Be kell vallanom, eddig ez a borászat is fehér foltként szerepelt a hazai bortérképen, de ezzel a tétellel mély nyomot hagytak bennem. A bor gyönyörűen hozza a fajta jellegzetességeit, amibe némi provence-i karaktert is belecsöppent. A közepes test és a csilingelő savak mögött cseresznye, csipkebogyó csöppnyi eper aromák bújnak meg. Öröm volt visszakóstolni. 

Az est folyamán a legkiegyensúlyozottabb vörösbort a Kemeczés Borháznál töltötték a poharamba. A pincéjük Cegléden található, saját szőlőterülettel nem rendelkeznek, a termést pedig a Mátrai borvidék egyik legszebb és legértékesebb dűlőjéből, az abasári Saár-hegyről vásárolják. A 2019-es cabernet franc-juk egyszerre harmonikus, érett és fajtajelleges. A jó közepes testű, szilvás, szedres, fűszeres jegyekkel bíró bort némi vaníliás lecsengés gazdagítja.  Itt nem a villányi, szekszárdi nagyságot kell keresni, hanem a kellemes, finom ízeket. A Most ért a csúcsára, így vétek lett volna kihagyni. 

Köszönöm a meghívást, izgatottan várom a következő rendezvényt!

Kunci

A legöregebb syrah/shiraz területek!

 

A Havas & Tímár chardonnay után, Vincze Béla Mészhegy 2018-as egy syrah-ja ihletett némi történelmi háttérkutatásra. Hosszú keresgélés után megtudtam, hogy hazánk első syrah ültetvényét, Franz Weningert és Gál Tibort megelőzve, 1996-ban a Soproni borvidéken a Kohlenberg-dűlőben Jandl Kálmán hozta létre. Ő a rendszerváltás hajnalán előbb Provence-ban, majd Németországban dolgozott, onnan pedig Burgenlandba az Eszterházy Birtokra került. Eleinte furán nézett, mikor a tulajdonos Olaszországba küldte syrah tőkékért, de meglepetésére a fajta szépen muzsikált, ezét a saját birtokán is megtette ezt a lépést.  Jelenleg a határainkon belül 378 hektár területen termesztjük és azon kevés fajtáink közé tartozik, aminek a termőterülete évről évre nő.  

Nemzetközi múltjában vájkálva ennél egy komplexebb gombolyagot kell kicsomózni, mivel sokáig számos teória állt fenn. Előbb a rómaiakig megyek vissza, ahol egyből kettő hipotézis létezett. Egyesek idősebb Plinius egyik írásában fellelhető, Szíriából származó, Vitis Syrica szőlőre utaltak, mások meg a Szicíliában lévő Szirakúza városából eredeztették, ugyanis a 3. században Probus császár innen is küldött Galliába szőlővesszőket. A leghihetőbb, leghosszabban fennmaradt elmélet a középkortól a 20. század végéig tartotta magát. A legenda szerint a 13. században Gaspard de Steinberg a keresztes hadjáratból hozta magával, majd megalapította Hermitage szőlőültetvényét. Ehhez a tévúthoz Irán Shiraz városának sötét színű bort adó szőlője adta az okot. Az i-re a pontot 1998-ban a Kaliforniai Davis Egyetem Szőlészeti és Borászati ​​Tanszékének tudóscsoportja tette fel, ugyanis kimutatták, hogy a dureza és a francia Alpok Savoya régiójából származó mondeuse blanche szőlők természetes kereszteződéséből jött létre Dk-Franciaországban. 

Természetesen a franciák mindvégig magukénak tartották és a 18-19. századokban már elég fontos szerepet töltött be az ország bortermelésében. A kor leghíresebb borszakírójától André Julientől tudjuk, hogy a 18. században Hermitage sötét boraival javították Bordeaux isteni nedűit. Szerinte a legjobbak Bordeaux Lafite boraival játszanak egy ligában. A syrah termesztése a Rhone-völgyében az 1800-as évek elején indult be igazán.  Olaszországba 1828-ban jutott el, ezzel az olasz eredetét valószínűleg kiszűrhetjük. 

https://attardcowines.com

A nagy vetélytárshoz, Ausztráliába 1831-ben az ausztrál szőlőtermesztés atyjának tartott skót származású James Busby közreműködésével jutott el. Az első vesszőket Scyras, Ciras nevek alatt jegyezték fel.  Az amúgy a mai napig rejtély, hogy a syrah-ból miként lett shiraz. Egyesek szerint ez az erős akcentusból alakulhatott ki. A nevét a nagyvilágban elég vegyes felvágottként használják. Sokak szerint a syrah az óvilági stílust, a shiraz az újvilágit testesíti meg. Ez azért is érdekes, mert számos francia termelő Languedoc-Roussillonban shiraz felirattal hozza forgalomba palackjaikat.

Jelenleg a legnagyobb termelők a franciák, akiket az ausztrálok követnek. Viszonylag nagy mennyiségben megtalálható még Chile-ben, Dél-Afrikában, USA-ban, Spanyolországban. Most a nagy syrah, shiraz termőterületek (Hermitage, Barossa Valley, Stellenbosch, Sonoma stb.) elemzésébe nem mennék bele, helyette inkább egy másik érdekességgel szolgálnék.

Sztorim 1996-ban, az ausztráliai Barossa Valley-ban kezdődött. Richard Lindner két másik barátjával együtt megvásárolta a Bernkastel Wines egykori épületét és az eredeti nevére Langmeilre keresztelték át. Az új tulajdonosok a birtokon egy igen öreg, elhanyagolt ültetvényre lettek figyelmesek. Ápolgatták, helyreállították, utánaolvastak az eredetének és rájöttek, hogy nagy valószínűséggel a borászat egykori alapítója, a mai Szilézia területéről kivándorolt Christian Auricht ültethette 1843-ban.  Az első újkori bor 1997-ben készült belőle és The Freedom 1843 nevet adták a neki. Nagy valószínűséggel ez lehet a világ legöregebb syrah/shiraz telepítése, mivel a filoxéra vész miatt az óhazában kipusztultak a szőlőtőkéi.

Végül milyen a Vincze Béla Mészhegy 2018-as syrah? Első körben a Mészhegy-dűlő senkit se tévesszen meg, mivel nem meszes, hanem erősen tufás, köves talajjal bír. Illatában a hordó adta tanninok még húznak, mögötte pedig szeder, kávé, fekete ribizli, fekete bors, csoki aromák keverednek a fajta fűszeres világával. Az alkoholja magas, viszont nagy test párosul hozzá. Számban a feszes ízek nagyon lassan engednek, amit egy jó, de nem túlzó savgerinc támaszt alá. A barrique itt is erősen uralkodik, megnyílva mégis szépen jönnek a vaníliás, erdei piros bogyós gyümölcsös, fekete cseresznyés, szedres, fekete ribizlis, csokis, kávés jegyek. Fűszeres, hosszú lecsengésű. Kerek, nagy bor, ami még hosszú út előtt áll. 7 pont

Édes bort már nem divat fogyasztani!

 

Még augusztus közepén, a Németh Ági által szervezett Web Wine Writing Gettogether közönségtalálkozóján jártam a Rátka melletti Sauska Pincészetben. Az UFO kinézetű ultramodern borászat látványa sem volt mindennapi, de az azt követő órák ennél is nagyobb élménnyel ajándékoztak meg. Egy olyan tősgyökeres mádi borásszal beszélgethettem, aki ízig-vérig ismeri a mádi dűlők minden porcikáját. 

Mielőtt lehúznám a leplet, megemlítenék róla néhány érdekes dolgot. A család felmenői a 17. század óta vincellérek voltak a borvidéken. Mondhatni a szőlőben nőtt fel és öt éves korára megtanult traktort vezetett. A kedvenc dűlője a Nyulászó, amiben a kommunizmus alatt is két kis parcellával meg tudott magának tartani a család. Egykoron Gál Tibor nyújtott neki segítő kezet, később ő ugyanezt tette több másik, mára nagy hírnévnek örvendő pincészettel. A neve alatt forgalmazott borokat főleg külföldön értékesíti, de van egy másik borászat, aminek palackjaival itthon is gyakorta összefuthatunk és az ő keze munkáját dicséri. Ez az ember nem más, mint Orosz Gábor. 

Gyerekkoromban egy ember maximum 800 négyszögöl földet birtokolhatott, abból sajnos nem lehetett megélni, ezért a család jelentős része Szerencsen a csokigyárban helyezkedett el. Én kitűnő bizonyítvánnyal vörös diplomás autószerelő lettem. Magunknak mindig készítettünk bort, a szőlő nagy részét a helyi szövetkezetben adtuk le, a kapott pénzből pedig akár egy autót is lehetett venni.

Miként kezdtél bele a borászkordásba?

1991 májusában, négy hónappal előbb alapították meg a Gundel Pincészetet, mint a hozzá tartozó éttermet. A 25 hektáros birtokon helyezkedtem el. Igazi mély víz volt, rengeteget dolgoztam, mégis minden percét imádtam. Egyszer kaptunk egy kovaföldszűrőt. Senki nem értett hozzá, megvizsgáltam, a működéséről néhány könyvben utánaolvastam, onnantól a környék pincéinek mi szűrtük a bort. 10 évvel később megvettem, azóta is prímán működik. Az egyik laboráns hölgyünktől megtanultam a bor kémiáját. Idővel én szállítottam a borokat, így a Gundel Étterembe is, ahol jó barátságba lettem az ország első sommelier-jével, Malatinszky Csabával. 1994-ben otthagytam a céget és belekezdtem a vállalkozásom építésébe. Ez életem egyik legjobb döntése volt.

Hogyan álltál saját lábra?

Az első aszúnkat 1989-ben az apámmal töltöttük le. Az akkori kombinát vezetőjétől kértünk tanácsot, aki az avinálást, vagyis alkohol hozzáadását javasolta. Hamar rájöttünk, hogy nem ezt az utat kell követnünk. 1994-ig egyszerre két munkahelyen teljesítettem, utána már csak a cégemnek éltem. A kezdetekkor Malatanszky Csaba számos új ötlettel állt elő. Többek közt, az ő hatására készítettem el 1996-ban a Király-dűlőben a borvidék első dűlőszelektált borát, ami egy hárslevelű volt. Ma 17 hektáron gazdálkodom, ehhez még 10 hektár parlagon lévő terület tartozik. A Bodvin alapítója előbb telekszomszédom, majd sógorom lett. Eleinte besegítettem neki, később megvásároltam tőle a pincészetet. A Bodvin márkanév alatt főleg Magyarországra szánt, bistro borok készülnek, az igazi nívót pedig a Nyulászó, Király, Úrágya, Betsek dűlőkben termett, Orosz Gábor címkéjű palackok adják. 

Úgy tudom, nagy hatással volt rád Gál Tibor, amiből egy jó barátság született!

Gál Tibor nagyon jó barátom volt és rajta keresztül ismerkedtem meg Ludovico Antinori márkival. Ő kezdte el nemzetközi szinten értékesíteni a 6 puttonyos Bornemissza Báró aszúmat. Lassan már három évtizede jó kapcsolatot ápolok vele sőt, egykoron a Suba-dűlőben, ahol a dédnagyapám vincellér volt, közös projekten gondolkodtunk. Az egyik átbeszélgetett éjszakánkon elmesélte a nemzetközi borvilág folyamatait. Kevesen gondolnák, de a háttérben az arculatformáló olaszok állnak! Neki köszönhetően 10-12 országban kaphatóak a boraim. 10-15 éve Dubajból felhívott egy srác, hogy a Bornemissza aszúmat forgalmazza. Természetesen, e mögött is az Antinori név áll. Egy olyan zárt piacról beszélünk, ahova csak a legnagyobbak kerülhetnek be. A tudomásom szerint, rajtam kívül két magyar borászatnak sikerült ez a tett, a Disznókőnek az Axa biztosító révén, valamint az Oremusnak a Vega Sicillia jóvoltából. 

Gál Tiborhoz hasonlóan Te is több borászatnak nyújtottál jobb kezet!

Ez így van, idővel mégis elengedtem a kezeiket, mivel nálam a barátság többet ér. Besegítettem az első Barta borok készítésében, bedolgoztam még Budaházi Péternek, a Tokajicumba és a Zsadányi Pincészetbe is. Már csak a sajátomra koncentrálok. Idővel enyém lett a Bodvin, ez a 17 hektár meg elegendő munkát ad. Amúgy, a mai napig számos repülő borász van a borvidéken, akik egyszerre több helyen tevékenykednek. Ők eladják a tudásukat, de ezzel szerintem nincsen probléma. 

Miben látod a Mád dűlőinek egyediségét?

A Bordeaux körüli ültetvények majdhogynem egy homogén öntéstalajon gyökereznek, a boraik mégis eszméletlenül jók. Nálunk lépésről lépésre más a talaj. Egy geológus elmesélte, 15 millió évvel ezelőtt a mád fölötti ültetvények helyén egy nagy vulkán volt, ami később, több kisebb parazitakráterrel egészült ki. A fő kőzete a riolit, riolittufa, zeolit, de a vörös agyagtól kezdve, a perliten, a különféle ásványon át a barna erdőtalajig nagyon sok minden megtalálható. Az egyik dűlő tiszta fehér, a mellette lévő meg vörös. A zeolit maga a csoda. Porózus szerkezete magába szívja a csapadékot, ha nincs, akkor kiengedi, mindemellett a beszívódott víz a kőzetből kimossa az ásványokat, amit a szőlő gyökere felszív. Innen vannak az extrém ásványos ízjegyek a borban. A legszebb aszúszemek a Király-dűlő dobozi oldalán teremnek, a legbiztosabban pedig az egykoron másod osztályba sorolt Veresben. Sokan a Betseket túlmisztifikálják. Szerintem csak a felső, zeolitos része igazán izgalmas. A Kővágó teteje az enyém, ugyanazokkal az értékekkel bír mint a Király. A dédnagyapám ott volt vincellér, ezért érzelmi alapokon vettem meg, de szőlőt a jelenlegi helyzetben nem fogok oda telepíteni.

Mennyire érintett meg a bio-ra való átállás?

Nem vagyok bio borász, mégis az optimális vegyszerhasználatra törekszem. A Szeged melletti Gyuris család virágkertészttől kaptam egy olyan szert, ami lezabálja a lisztharmatot. A Szegedi Biológiai Kutatóintézetben fejlesztették ki. Ők ezt a rózsánál kezdték el használni. Egy nagy hibája van, az UV megöli, ezért este kell fújni, viszont optimális esetben a levél fonákján napokig megél. A beteg szőlőt órák alatt megtisztítja. Az utolsó két permetezésnél, csak a száraz boroknál vetem be, mivel a botritiszesedést is meggátolja. A környéken a Sauska évekig egy különleges módszerrel próbálkozott. Éjszaka, csírátlanító UV fénnyel sterilizálta a szőlőt, viszont a jó dolgokat is elpusztítja, amúgy hatékony rendszer. 

Miben látod a fejlődés útját?

Tokaj igazi nagyságát a mai napig az édes borok adják. Ehhez kiegészítőnek a száraz borok nagyon jók, a pezsgőben viszont nem látom a potenciált. Sauska jó pezsgőket készít, de Champagne, Prosecco, Cava mellett nem egyszerű labdába rúgni. Sajnos, a száraz borok eladása nagyon nehéz lett, az édesek nem fogyasztása lassan divattá válik. Ez különösen azokra az amerikaiakra igaz, ahol még a zsemle is édes. Mikor idejönnek, szinte erőltetni kell az aszú kóstolását, mikor mégis megkóstolják, rájönnek, hogy ez finom és teljesen más, mint az iparban előállított mesterségesen cukrozott dolgok. Egyszerűen jobb marketingre lenne szükségünk. Továbbá, erősíteni kellene a szupermarketek prémium szortimentjét. Rengetegen járnak oda, számos kiváló terméket árusítanak, így a legjobb borok is helyet kaphatnának. Tőlünk nyugatabbra, a nagyobb szupermarketekbe külön hűtött részleget csinálnak nekik, a vásárlónak meg nem kell attól félnie, hogy a borok évek óta meleg polcokon állnak és megpimpósodnak. 

Kunci

Kárpát-medencei gyökerekkel bír a chardonnay?

 

Ehhez a cikkemhez az Egerben gazdálkodó Havas & Timár Pincészet 2023-as chardonnay-ja adta az ihletet. Nem akartam egy sablonos írást összehozni, inkább a bor kortyolgatása közben elmerültem a gondolataimban, majd egymás után jöttek az ötletek. 

Fotó: chardonnay

Talán ott kezdeném, hogy a fajtát sokan a hátuk közepére kívánják szerintem, pedig a fehérborok alfája és omegája. Ritkán találkozni egy ennyire univerzális borral. Gondoljunk csak bele! Egyszerre selymes, kerek és tartalmas, hűen visszatükrözi a készítési módját, a terroirt, az évjáratot, szinte az összes borkészítő nemzet foglalkozik vele, házasításokban egyedi karaktert biztosít, nem beszélve a pezsgőről. Így nem is csoda, ha a világ ötödik, a fehérek közül a második (210000 hektár) leggyakoribb borszőlőjévé vált.  A legtöbbet Franciaországban és az USA-ban termesztik, de viszonylag nagy mennyiségben előfordul még Ausztráliában, Olaszországban, Chilében. Nálunk 1910 körül Pécsen jelent meg, azóta pedig minden borvidékünkön elterjedt. Jelenleg 2113 hektáron termesztjük, a legnagyobb mennyiségben a Balatonboglári borvidéken (384 hektár), ezt a rangsorban Mátra, Etyek, valamint Neszmély követi. 

Ki, melyik stílust helyezi előtérbe, a közepesen testes, krémesebb jelleget adó dél-balatonit, a gyakorta trópusi gyümölcsöket árasztó villányit, szikárabb, savakban gazdagabb egrit, neszmélyit, esetleg sopronit? Ezt mindenki maga döntse el.  Most inkább egy mélyebb lélegzetű témával hozakodom elő. Kicsit kutakodtam a fajta eredetében és a gombolyag kibogozása közben kétszer is beleütköztem a Kárpát-medencébe.

A tudósok már bebizonyították, hogy a chardonnay a gouais blanc és a pinot noir természetes kereszteződéséből született. A gouais blanc megegyezik a Svájcban, Németországban fellelhető Weißer Heunisch, azaz a mi hajnos fajtánkkal, amit ezer éve németek vitték magukkal hazánk területéről. Dr. Bihari Zoltán szerint ennek a szőlőnek már korábban a kontinens nyugatabbi felére kellett kerülnie, ezért most az idő kerekét a római kor fénykorába, i.u. 92-ig tekerem vissza. Ebben az évben Titus Flavius Domitianus császár az itáliai szőlőtermelők védelmére az Itálián túli provinciákban betiltatta a szőlőtelepítést. Ezt a rendeletet majd két évszázaddal később a mai Vajdaság területén Sirmiumban, Sremska Mitrovicaban, magyar nevén Szávaszentdemeteren született Marcus Aurelius Probus császár, a rövid ideig tartó uralkodása (i.u. 276-282) alatt töröltette el. Ő előbb Szerémségben hozott létre ültetvényeket, majd szőlőtőkéket küldött Galliába. Az már csak hab a tortán, hogy az ottani szőlőtelepítők nagy támogatója a Savariaban (Szombathelyen) született Szent Márton volt, aki később a III. Francia Köztársaság védőszentjévé vált. Zoltán úgy véli a gouais blanc a Kárpát-medence szülötte és ekkor juthatott el először a fajta a kontinens többi szegletébe. Üröm az örömben, hiszen a császárt a szőlő szeretete vitte sírba, mivel a katonáinak gyorsan elege lett a mocsarak lecsapolásából, a szőlőtelepítésből, ezért hamar kardélre hányták az uralkodót. 

Miért fontos a gouais blanc? Sokan a középkor legelitebb fehér fajtájának tartják. Többek közt belőle született meg a rajnai rizling, a gamay, a melone de burgogne, a kékfrankos, na meg a furmint is. 

Végül, milyen az általam választott Havas & Tímár 2023-as chardonnay? 

Illatában citrus, friss pirítós, alma, körte, csipetnyi birs és őszibarack is megbújik. A hordóhasználat erőteljesen érződik rajta, ami a számban sem múlik.  A közepesen testes borban a fás, pirítós jegyek mögött, alma, körte, némi friss mogyoró aromák jelennek meg. Eleinte a savak szélesen járják át a szájpadlásom, majd gyorsan el is tűnnek és egy enyhén citrusos, vaníliás, közepesen hosszú lecsengésben végződik. Még hagynám érlelni, ami idővel jót tehet neki. 5 pont. 

Újra otthon!

 

A tíz évvel ezelőtti furmint láz napjainkra lecsendesedett, a fajta azóta kapott hideget, meleget, arra mégis jó volt, hogy Tokaj és Somló mellett egyre több (Badacsony, Mátra, Eger stb.) borvidéken telepíteni kezdték. Itt nem nagy mennyiségekre kell gondolni, alkalmanként 3-5, de néha még 10 hektár fölé is kúszott ez a szám borvidékenként. Ennek köszönhetően legalább az eltérő terroirokon készült furmintok megmutathatják különféle arcukat. Telepítés ide, vagy oda, határainkon belül tőkéi erőteljes fogyást mutatnak. Ez hazai szinten 2019-2023 között 3950 ha-ról 3462 ha-ra, ugyanebben az időszakban két fő végbástyáján Tokajban, 3779 ha-ról 3270 ha-ra, Somlón, 79 ha-ról 72 ha-ra zsugorodott a területe.

Nem szeretném siratni a fajtát sőt, van egy olyan termelőnk, aki üde foltként robbant be a magyar furmintok világába. A borászatát 2016-ban alapította, az első furmint ültetvényei 2019-ben fordultak termőre, a borvidék furmint területének majd a negyede, 2 ha (8,5 van összesen) a saját birtokához tartozik. Ez nem más, mint a Soproni borvidéken gazdálkodó Steigler Pince. Alapítója, az egykori poncichter családból származó Lőrinczy Bálint, borait az ugyancsak soproni születésű Varga Tamás készíti, akik találkozásuk első percétől kezdve egyből közös nevezőre találtak. Számos fajtával dolgoznak, de a három fő pillérük, a kékfrankos, a zöldveltelini, valamint a koronaékszernek tartott furmint. Tamásról sokat lehetne mesélni, munkássága során Ausztriában megjárta Burgenlandot, Wachaut, a Csendes-óceán két végét, Kaliforniát és Új-Zélandot, majd az egyik soproni rendezvényen megismerkedett Bálinttal. 2018 őszén  így indult  kettőjük sikeres kapcsolata.

A Fertő-tó környékén a furmint nem új keletű dolog. Mondhatjuk úgy is, majd 800 éves gyökerekkel bír, ráadásul hazánkban 1230-ban zapfner néven (osztrákok nevezik így) itt jegyezték fel, csak megjegyezném Tokajban a furmintról először 1611-ben írtak. A filoxéra vészig igen fontos szerepet játszott a környék bortermelésében. Többek közt, ez adja az Ausztriában található Rust híres édesborának, a Ruster Ausbruchnak egyik fő alapanyagát. Sajnos, a 19. század végi újratelepítésről, valamint a szocializmus időszakáról nincsenek furminttal kapcsolatos információim, de azt tudom, mikor 2014-ben Fertőrákoson a Ráspinál dolgoztam, az egyik cuvée-je már tartalmazott a fajtából. 

A Steiglerék az ősi múltat feltámasztva, egy új kaput nyitottak meg előttünk és csillámpalán (gneiszen) érlelt furminttal örvendeztetnek meg minket. Itt, a Somló, Tokaj, markáns ásványos ízvilága helyett a csillámpala egy jobban belesimuló fineszes jelleget biztosít a bornak.

A 2022-es furmintjuk 8 hónapos, 500 literes hordós, finomseprős érlelést kapott.  Lendületes, közepesen érett, erősen kovaköves illatában a fa pirítós jegyei mellet birs, körte, barack, grapefruit, citrus aromákkal egészül ki. Számban egy olyan sűrű szövésű, komplex, érett ízvilág fogad, amiben az élénk savak köré lime, körte, barack, alma ízek sorakoznak fel. Mindezt zöldes, herbális jegyek járják át. A fa picit még húz, amit egy csipetnyi édeskés vanília kerekít le. Lecsengésében finom, fehérborsos, sós ízek dominálnak sőt, a végén egy neutrális karakter is felfedezhető benne. Erős 6 pont.