Mi lett veled szegedi bor?

   Nem olyan régen költöztem Szegedre és kíváncsi voltam a város bortörténelmi múltjára. Már a tavasszal elkezdtem feltérképezni a Csongrádi Borvidéket, így jutottam el a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészetbe, Ásotthalomra a Tóth Pincészetbe,  augusztusban pedig végigkóstoltam a Csongrádi Borfesztivál borait, de arról, hogy Szeged a borkultúra városa lenne, senki sem beszélt. A Csongrádi borvidék szívében fekvő megyeszékhelyen kutatni kell a helyi borok után, sőt az éttermek sem szívesen preferálják őket. Úgy gondolom ennél jóval többet érdemelne az itteni borászok munkája. Nem lenne jó, ha a helyben küszködő pincészetek, a forró homokba csöppenő verejtékhez hasonlóan eltűnnének az Alföld hatalmas ködfátyolában. 

Egy szegedi 2019-es rajnai rizling Újvári Pincészet

   Kutatásom során hamar érdekes információkra bukkantam Szeged boros múltjával kapcsolatosan. Meglepett, hogy már 800 évvel ezelőtt a város Szilléri, Ballogi-tó és Tarjány területeit szerémségi szőlővesszőkkel ültették be, míg a helyi kereskedők, Krakkó, Bukarest, Bécs, Trieszt felé indították útnak az onnan jövő borokat. A kereskedelem és a szállítás magával hozta a kádárszakma virágzását, nem beszélve a borkimérési lehetőségekről. Úgy gondolom az utóbbi inkább a helyi borokra összpontosult, hiszen a profit akkor is, mint ma is, mindenek fölött állt. 
Ujvári Pincészét Kiskundorozsma

   A törökök bejövetele, majd az azt követő viharos 18. század sem segített a helyi borkultúra felélénkítésében. Az újabb fellendülés a 19. század második felében az Amerikából behurcolt filoxéra válságnak köszönhette. Míg a kontinens borvidékei a kipusztulás határán álltak, addig a Magyar Alföld bortermelése virágzásnak indult. Mivel a filoxéra az Alföld homokjában nem tudott megtelepedni, ezért a Kiskunsági és a Csongrádi borvidékek területein nagy arányú szőlőtelepítésbe kezdtek. Ekkora már a szőlősorok jócskán elhagyták Szeged határait, de a területek többsége a városi gazdák kezében volt. Így ívelt fölfelé Ásotthalom, Pusztamérges, Mórahalom, Szatymaz borkultúrája.  A következő jó fél évszázad sem problémamentes, hiszen a Trianoni határok meghúzásával a fejlődés ismét megtorpant. A nehézségek ellenére a 30-as évek megint a virágzás évtizedének számított. A pusztamérgesi olaszrizling híre Ausztrián át Csehországon keresztül egészen Hollandiáig jutott, sőt a II. Világháborút bezáróan a államosításig követő néhány évben a helyi borok sikert-sikerre halmoztak. 1947-ban Kecskeméten az őszi szőlő és gyümölcskiállítás borversenyének első két helyén /egy kadarkával és egy nagyburgundival/ szegedi termelők végeztek, míg ugyanebben az évben Szegedi piros név alatt készült kadarka többszörösen is elnyerte a svájciak ízlését. 
Ujvári Pincészet szőlőültetvénye Kiskundorozsma

   Hosszú távon a szocialista tervgazdálkodás inkább hátrányt, mint előnyt jelentett a borvidék számára. Sajnos a rendszerváltást követő új hullám szelei nem érintették meg a Csongrádi borvidék déli részét, aminek hatására már csak két jelentősebb pincészet küszködik az árral. Ásotthalmon a Tóth Pincészet, míg a Szeged külterületéhez tartozó Kiskundorozsmán az Ujvári Pincészet. Az utóbbit tartjuk a város utolsó pincészetének. A borvidék mai magját alkotó Csongrád környékén gazdálkodó  Bokrosi borászatok egy fokkal jobb helyzetben vannak, de még ők is távol állnak attól, amit 21. századi borturizmusnak hívunk.





Isten éltessen kadarka

   2004 Karácsonyán az ünnepi asztalnál egy Vida kadarkát bontottam fel. Sajnos az évjáratra már nem emlékszem, talán 2002-es, esetleg 2001-es lehetett, de a könnyed fűszeres karaktere, cseresznyés, meggyes, ízvilága azóta is bennem él. Ekkor szerettem bele ebbe a borfajtába.

   2021 november 20-án a kadarka ünnepén a kadarka ünnepén mi mást is bonthatnék fel, mint egy üveg kadarkát. Sajnálattal hallom, hogy népszerűsége ellenére a hazai ültetvényeinek nagysága alig éri el a 300 hektárt. Legnagyobb mennyiségben a Szekszárdi és a Kiskunsági borvidékeken /116 ha, illetve 86,2 ha/ termesztik, a maradék pedig 8 borvidéken oszlik el. 

   Erre a jeles napra Szegediként legszívesebben egy  csongrádi kadarkát szerettem volna poharamba tölteni, amit hosszas keresgélés után se sikerült találnom a város borboltjainak polcain. Így esett választásom a 2019-es szekszárdi Kadarka Fúzióra a szekszárdi Iván-völgyi túra szervezőinek /Heimann Családi Birtok, Németh János, Sebestyén Pince, Tüske Pince, Vida Családi Borbirtok és a Kávé Házaközös borára. Ezt nem csak a fajta népszerűsítéséért, hanem annak megmentéséért is készítették.

   A silleres megjelenésű bor igen intenzív illatokat áraszt. Friss cseresznye, meggy aromái ontják a fűszeres jegyeket. Légies, fűszerekkel átszőtt testét markáns savgerinc öleli körbe. Cseresznye és meggy ízei leheletnyi szederrel egészülnek ki. Mindezt egy enyhén likőrös lecsengés kísér.

Már régen ittam egy ekkora potenciával bíró könnyed, mégis érett kadarkát. S a végén tisztelet a Kadarkának, s azok készítőinek!

6 Pont

 

Egy rövid szösszenet a merlot-ról

   November 7-én a merlot világnapján mi is megbontottunk egy üveg merlot. Úgy gondolom nem sok olyan borkedvelő van, aki ne kedvelné ezt a Bordeauxból származó kedves fajtát. Erre talán az a legjobb bizonyíték, hogy Új-Zélandtól Kaliforniáig szinte az egész világon termesztik, sőt a cabernet sauvignon után a legelterjedtebb szőlőfajta. Adottságai révén kaméleonnak is hívják, mivel jól alkalmazkodik a különböző klímaviszonyokhoz.
 
   Bora kellemes, lágy, kevésbé tanninos, főleg szilva aromák dominálnak benne, amit némi fűszer és vanília is áthat. Jó cukorgyűjtő, így melegebb éghajlaton gyakorta lekváros jegyeket áraszt, alkoholja pedig hamar eléri a 15-16%-ot, míg hűvösebb klímán inkább a mindennapok könnyed, gyümölcsös bora készül belőle. 
Nevét a francia /merle, merleau/ feketerigó szóra vezetik vissza, amely madár még szívesen is csipegeti ezt a szőlőt.

   A Hilltop Kamocsay Prémium 2017-es merlot-ja mellett döntöttünk, ami kellemes meglepetést okozott. Persze melyik Kamocsay Prémiumban kellene csalódnunk? Kamocsay Ákos jó érzékkel a Neszmélyi borvidék egyik legmelegebb dűlőjébe ültette a merlot ültetvényét, aminek hatására ez a bor északi stílusa mellett déli melegséget áraszt.


   Rubin színe mögött fajtajelleges illatjegyek szállnak a pohár szájából. Érett meggy, szeder, szilva, pici fűszer, leheletnyi csokival és vaníliával. Közepes testét kellemes tanninok járják át, ami friss erdei gyümölcs lekváros ízben folytatódik. Kevés maradékcukra nem zavaró, sőt még jól is áll neki. Vaníliás lecsengése, édeskés íze, enyhén magasabb alkoholja némileg délies melegséget ad.

   Egy igazi kellemes gasztró bort ismertem meg, ami a nők nagy kedvencévé válhat.

5 pont


Telmo Roudríegez nyomában

   Telmo Roudríegez a spanyol borászok egyik fenegyereke. Rhone-völgyi és bordeaux-i tanulmányai befejeztével néhány évet Riojaban a nagy hagyományokkal rendelkező Remelluri családi birtokon dolgozott, majd 180 fokos fordulatot véve egy olyan egyedi borkészítésbe kezdett, amit előtte talán még senki sem csinált a világon.

   Az ország egykoron legjobb, s mára elfeledett dűlőit kutatta fel, vásárolta meg, hogy a helyi borászokkal karöltve hagyományt és modernitást ötvözve borokat készítsenek. Ezzel számos egykoron kiváló dűlőt mentett meg a kihalástól. 

   Rioja Alta-ból származó bakművelésű, tempranillo, graciano és garnaca fajtákból álló 2018-as Corriente névre keresztelt bora az egykori kategóriának /mindennapok jó bora/ állít méltó emléket. Az ország ezen régiójában szüretelnek a legkésőbb, ami a savak erejében is erőteljesen megmutatkozik. Mindezt az agyagos meszes terroire-ja csak fokozni tudja. 

   A pohárból fekete ribizli, szeder, cigánymeggy, csoki és dohány illatok szállnak, ami szellőztetést követően enyhén áfonyába vált át.  Erőteljes csersavai és savgerince mögött igazi ízkavalkád lakozik. Szeder, áfonya, fekete ribizli, aszalt meggy, fekete bors aromáit a hordó csokis ízvilága gazdagítja! Hosszú lecsengésű.

6- pont

Egy sommelier bora

   Még tavasszal az egyik szupermarket polcán találkoztam először SZM sommelier borokkal. A címke hátulját elolvasva tudatosult bennem, hogy a Háromszoros Magyar Sommelier Bajnok Szik Mátyás saját filozófiája alapján készült borokról van szó.

   Sokakkal szemben ő nem pincét alapított, hanem /Mátrából, Szekszárdról, Tokajból/ bort vásárolt, majd egyéni ízlésé alapján házasította, érlelte tovább. Repertoárjában fehér, rozé, vörös és egy tokaji aszú szerepel. Erre egy webshopot épített, ahol az SZM sommlier saját márkás termékei mellett néhány általa érdekesnek talált hazai pincészet tétele is megtalálható. 

   Most az SZM sommelier 2018-as vörösét bontottuk fel, ami három szekszárdi pincészet négy fajtájának /cabernet franc, malbec, kékfrankos, cabernet sauvignon/ házasításából született.

   Fűszeres illatában  szilva, szeder, meggy aromái némi füsttel elegyednek. Közepes teste a kékfrankos savainak és a fajták fűszereinek köszönhetően gyümölcsös ízvilággal indít, ezt érett fekete bogyós gyümölcsök váltanak fel, amire a hordó kávés jegyei telepednek.Utóbbit picit már soknak érzem. Alapjában véve szépen összerakott, jó ár-érték arányú strukturált bor.

5+ pont

Szüret Ásotthalmon

   Gondoltátok volna, hogy a Csongrádi borvidék ásotthalmi régiójának a rajnai rizling a zászlósbora? Szeptember közepén Ásotthalomon a Tóth Pincészet cserszegi fűszeres szüretén vettem részt, ahol sokat megtudtam az ottani borkultúráról.


Szüret
   
   Egykoron a borvidék déli részén nagy élet folyt. Pusztamérgesen az olaszrizlinget, Mórahalmon a vörös, Ásotthalmon pedig a fehér fajtákat tartották nagy becsben. Sajnos, napjainkra a szőlőtőkék jelentősen megfogyatkoztak, a szőlőművelés is inkább a háztáji kiskertekre szorult vissza. Mondhatni egy jelentősebb borászat maradt fenn, ami nem más, mint az Egy Korty Csongrád oszlopos tagja a Tóth Tamás vezette Tóth Pincészet
   
   A három évtizedes múltra visszatekintő családi  vállalkozás stafétabotját az ifjú borász közel tíz éve vette át. Tamás tanulmányait Budapesten a Kertészeti Egyetemen szőlész-borászként végezte, amit több éves kutatói munka követett. Budapesten, Pécsen és Bécsben a must erjedését elősegítő fajélesztők kifejlesztésében vett részt. Nem bio borász, de próbál környezettudatosan gazdálkodni.

Generációk
   Már a szüret helyszínére tartottunk, mikor Tamás és apja az egykori szőlőkultúráról meséltek. Megtudtam, hogy a korábban a faluhoz tartozó 650 hektár szőlő már a múlté, sőt ezzel a mennyiséggel szinte az egész jelenlegi Csongrádi borvidéket le lehetne fedni.
A 35 hektáros birtokon zöldveltelinit, rajnai rizlinget, chardonnay-t, muscat ottonelt, cserszegi fűszerest termelnek. Fajtaválasztékukat a melegebb klíma miatt főleg a savhangsúlyosabb fajtákra koncentrálták. Itt van nagy szerepe a rajnai rizlingnek is.                                                                                              
  Sajnos a borvidék még fokozottabb problémákkal küzd mint hazai társai. Ritka a jó munkaerő, hiányzik a borászok közti összefogás, az értékesítésről nem is beszélve. A környékbeli vendéglátók sem kapkodnak a helyi borokért, ami már szinte vétek ebben a szektorban. Így tényleg igen nehéz lehet érvényesülni. Ennek hatására Tamás évi 5-6000 üveg bort palackoz. Nyugodtan mondjuk ki, ez még barátok közt sem túl sok. Termésének csak harmadából készül bor, a többit pedig szőlőként értékesíti.
   
   A változás szele azért ezt a borászatot sem kerüli el. A hagyományos kézi szüretet a gépi váltotta fel, ami nem olcsóbb, viszont gyorsabb, az ideális szüreti időpont pedig nem várathat magára. A sok negatívum, a nehézségek és a 2021-es év szeszélyes évjáratának ellenére a szőlő minősége jónak ígérkezik. A hosszú hűvös tavaszt forró száraz nyár követett, ami kevesebb mustot, viszont magasabb cukorfokot eredményez. Ha a vendéglátósok nem is kapkodnak boraiért, a környékbeli lakosok szép lassan kezdik felfedezni őket, amik nem csak jók, hanem izgalmasak és fajtajellegesek. 
ásotthalmi bor
   
   Muscat ottonel bora maga az elegancia. Citrus, bodza, virág és enyhén trópusi gyümölcsös jegyekkel bír
   A markánsabb savú rajnai rizlingje virágos, fiatalabb arcát mutatja, ami még időt kíván.
   Zöldveltelinije a meleg klíma és a homokos terroire ellenér is hozza a zöldfűszeres jelleget, amihez érettebb fehér húsú gyümölcsös jegyek párosulnak. 
   Chardonnay-ja egyszerűen lenyűgöző. Tartályban finom seprőn érlelve, némi chips hozzáadásával készült. Krémes, mézes, trópusi gyümölcsös, az újvilági stílust testesíti meg. 
   
   Boros címkéi is külön díjazást érdemelnének. Egyszerűek, szépek és képviselik a helyi értékeket. Palackjain a közeli Körös-éri Tájvédelmi Körzethez tartozó Csodarét különleges virágait mutatja be, míg a zöldveltelinijére a környéken őshonos zöld küllő madár került.
   
   Végül köszönetet mondanék Tóth Tamásnak a vendéglátásért, a sok információért és a tartalmas napért.

Kunci 

   

Plavac mali, posip és a hvari afrodiziákum

   
   Dalmácia hallatán mindig a mediterrán fenyőerdők, az olajfaligetek, a kókusz illatot árasztó fügefák, az égig érő fehér sziklák, a sós tengeri levegőn érlelt prsut, a cevapcica, az égszínkék tenger és a zenei aláfestést adó kabócák éneke jut eszembe. Párommal úgy döntöttük, hogy nyáron Dalmáciába, a Makaraska Riviérán fekvő Zaostrogba utazunk. Gondolom mondanom sem kell, mindazt amit leírtam szinte tálcán kaptuk, sőt, még annál is többet. 
A Biokovo kopár sziklái Hvar szigetről


   Zaostrog falucskája a Neretva torkolatától 20-km-re északra, a Peljesac-félszigettel és a Hvar szigettel szemben a Biokovo hegység fehér sziklái alatt húzódik. E szavak hallatán a borkedvelők hamar felkapják a fejüket. Az ország első számú kékszőlője a plavac mali ebből a régióból származik. 
A fajta a 2000-es évek elején a zinfandel eredetének kutatása során került középpontba. A tengerentúliak közel fél évszázados keresgélés után Kastel Novi-ban a már szinte kihalt crljenak kastelanski szőlőfajta DNS vizsgálata során találtak azonosságot a kaliforniaiak legfontosabb szőlőfajtájával. Az igaz, hogy kasteli kék /ahogy itt nevezik/ természetes klónja a plavac malinak, de ez olyan minimális különbség amit sokan egy kalap alá vesznek. 
A sziget csücskében lévő világítótorony

  
   Nem is csoda, ha a szárazságtűrő fajta legjobb borait az ország legnaposabb régiójában a Peljesac-félszigeten és Korcula szigetén készítik, de lassan a Hvar, Brac szigetek termelői is felzárkóznak mögöttük. Egy helyi mondás szerint: Svaku lozu hvali, ali mali plavac sadi. "Minden szőlőt dícsérj, de plavac malit ültess"
A hvar szigeti kirándulásunk során Sucuraj falucskájának Vujnovic borászatát látogattuk meg. Sokak szerint a kis halászfalu leginkább a szárazföldet összekötő kompról és a Vujnivic pincészetről vált híressé, amihez még az impozáns világítótornyot is hozzásorolnám. 
A 350 éve a településen élő család borászata az egyik legkülönlegesebb boros élményem volt. Fő bázisukat nem a sziget közepén fekvő pincéjükben, hanem a falu kikötőjében lévő pizzériájukban rendezték be. Nyugodtan kijelenthetem, boraik mellett pizzájuk is kitűnő.

Sucuraj romantikus kikötője

   Nos nézzük milyen borokat adtak a napsütötte sziget karsztos mészkőszikláin gyökeret vert szőlőtőkék!

Posip 2020
   A szőlőt egy korculai termelő fedezte fel a 19. század közepe táján. Kutatások  bebizonyították, hogy két helyi fajta a bratovina és a zlatarica blatska spontán kereszteződéséből született. Mára az ország tengerparti régiójának vezető fehér fajtájává lépett elő. 
A 2020-as reduktív bor körte, méz, mandula illatához, keserű mandula, körte ízek párosultak, amit kellemes savak fogtak körbe. 4+ pont

Oka vina 2020
   Másodikként a sziget autochton fajtáiból /prc, bogdanusa, mekuja/ készült cuvé került a poharunkba. 
Citrusos jellege virág, körte, alma, mandula illatokkal egészültek ki. Friss savait keserű mandula, alma, grapefruit aromák vibrálása tette izgalmassá. 5 pont

Prc 2020
   Az Oka Vina-ban már kóstolt prc fajta a legérdekesebb hármójuk közül. Egy olyan kihalásra ítéltetett ősi fajtával találkoztunk, amit a Vujnovic család a zagrebi és a spliti egyetemekkel karöltve mentettek meg. A helyiek szerint az ebből készült bor afrodiziákumként szolgál, így prc-ből mohón kortyolgató férfiak még lágyéksérvet is kaphatnak egy tüzesebb éjszakát követően.:)
Itt már egy karakteresebb, teltebb, savakban gazdagabb borral álltunk szemben. A pohár szájából érett alma, citrus, virág illatok szálltak, amik ízében is megmaradtak. Mindez némi barackbukéval egészült ki. 5 pont

A felhozatal 
 
Plame 2019
   A várva várt vöröseknél két plavac mali került terítékre. 
A Plame névre hallgató bort nyári esték vörösének szánták. A 9 hónapot használt barrique-ban töltött bor igazi tüzes mediterrán jegyekkel volt felvértezte. Kis szellőztetést követően csoki, kávé, bors, kakaó aromák a konyakmeggy gyümölcsös világával keveredtek. Közepes teste, érett meggy, szilva ízei csokis jegyekkel egészültek ki. Mindezt a fajtára jellemző enyhén rebarbarás kesernyés íze tette pikánssá. 
5+ pont

Ivan Dolac 2017
   A sziget legjobb Ivan Dolac nevű dűlőjében termelt 2017-es plavac mali egy teljesen más kategória. 13 hónapot új barriqueban töltött bor egyszerre érett, gyümölcsös, tüzes, tartalmas és hosszan érlelhető. 
Egyből kakaó, kávé, szeder és szilva lekváros aromái izgatták szaglószerveinket. Nagy testében a barrique csokis jegyei szeder, szilva, konyakmeggy ízekkel vegyültek, amire a koronát az enyhén rebarbarás fajtajelleg és egy csipet fahéj tette fel.
Igazi nagy bor 6+ pont
Komp a poháron át


   Kóstolásunk során rengeteg információval és élménnyel gazdagodtunk, miközben a mellettünk lévő kikötő kompja rendületlenül hozta-vitte a szigetre illetve a szárazföldre igyekvőket. Mivel zárnám le írásom? Hvar, plavac mali, prc vagyis az afrodiziákum! 

Végül köszönjük a Vujnovic családnak azt sok törődést amit tőlük kaptunk.

Kunci