2026. nov. 15.

Lehet-e AI-jal helyettesíteni a sommelier-t?

 

A mesterséges intelligencia észrevétlenül, lopakodva válik életünk részévé. A kezdeti, megmosolyogtató gyermekbetegségeit kinőve napról napra felfoghatatlan fejlődésen megy keresztül, és néha már úgy érezhetjük, hogy életre kelve átveszi az irányítást. Az előrelátók egyre gyakrabban riogatnak bennünket a különféle szakmák eltűnésével, amit még kevésbé érzékelünk, de a közeljövő problémája mégis ott lebeg felettünk. 

A gyárakban az előfutárai, a robotok már  20-25 éve megérkeztek, de ez a mindennapokban is egyre nagyobb teret nyer. Szép lassan bekúszik a mezőgazdaságba, a közlekedésbe, már a vendéglátásban is vannak pincért helyettesítő próbálkozások. 
Gondoljunk csak a zsebünkben lévő telefonokra. A reggeli kávé mellett elindíthatjuk vele a fűnyírót, az öntözőrendszert, megnézhetjük a kamerát, miközben a ChatGPT-vel beszéljük meg az aznapi gondjainkat. Olvastam olyan hírekről is, amelyek szerint egyesek már saját pszichológusuknak tekintik.

Gondolom, a mai felnövekvő ifjúság az egyetemi éveit már el sem tudná képzelni nélküle, pedig 20–25 évvel ezelőtt a könyvtárba járás még nagyobb tudást adott, mint a „legjobb barátunkká” váló Google. A szüleim digitalizált világ előtti korszakára gondolni sem merek, amikor a dolgozatokat írógépen kellett elkészíteni, és egyetlen elütés is óriási problémát jelentett. 

Ugyan a felgyorsult világunkban a tudás másodpercek töredéke alatt elérhetővé válik, amely ugyanolyan sebességgel távozik. Ennek megőrzését sok-sok olvasással, tapasztalatszerzéssel, utazással lehet fejleszteni. 
Ugyan az AI rendszerei emberi értékítéletre még nem képesek, néhány szóból és a rendelkezésükre álló hatalmas háttérinformációs bázisból mégis ezt az érzést sugallják. 

Tudjuk, hogy mesterséges intelligencia segítségével már a „világ legjobb borát” is elkészítették, de az ember évtizedek alatt összegyűjtött tudását 100%-ban nem lehet pótolni. Vagy mégis?

A főleg fine wine borokkal foglalkozó angol Cru Wine ügyfélmenedzserként mesterséges intelligenciát kezdett el használni. Az új „sommelier” éppúgy ajánl borokat ételekhez és rendezvényekre, ismeri az ügyfél online borgyűjteményét, személyre szabottan tud válogatni a portfólióból, valamint elmagyarázza a megrendelésekkel, szállításokkal és visszatérítésekkel kapcsolatos tudnivalókat. Ha azonban valódi személyre van szükség, azonnal kapcsolja az ügyeletes kollégát. A cég az utóbbi három évben nagyon sokat fektetett a mesterséges intelligenciába, és úgy gondolják, hogy ennek segítségével még hatékonyabban tudnak működni.

A Cru Wine-t 2013-ban alapították, és számos nemzetközi díj mellett a Financial Times 2020 és 2023 között Európa 1000 leggyorsabban növekvő vállalata közé sorolta. A cég több mint 50 országban szolgál ki gyűjtőket és borkedvelő ínyenceket.

Egy érdekességet a cikkhez fűznék! Ugyan még nem jártam a gyönyörű Maldív-szigeteken, de a iszlám vallás ellenére a legjobb hotelek szolgáltatásaihoz hatalmas borportfólió is tartozik. Bár a helyi sommelierek nem ihatnak alkoholt, a borokról és a borajánlásokról mégis mindent tudnak. Lehet, hogy ők az előfutárai a mesterséges intelligenciával működő robot-sommeliereknek?

Szerintetek mikor jelennek meg az éttermekben a sommelier robotok?

Kunci

2026. okt. 30.

A nagy osztrák borhamisítás története!


December 21-én egy férfi belépett a bécsi Trunnerstrassén található Szövetségi Mezőgazdasági Kémiai Intézet épületébe, és ezt mondta:

– Ezt az osztrák borhamisítók használják.

Ezt követően átadott egy színtelen, szagtalan folyadékot tartalmazó üveget. A névtelen informátor kiléte a mai napig ismeretlen.

A vegyészek két hét után megállapították, hogy a fagyálló egyik alapanyagával, a dietilén-glikollal van dolguk. A szövetségi borfelügyelet ekkorra már sejtett valamit a borhamisításról, és nagyszabású ellenőrzésbe kezdett. A nyomozóknak még így is több hónapra volt szükségük ahhoz, hogy elegendő bizonyítékot gyűjtsenek az ügy nyilvánosságra hozatalához. 



A borászok között is terjedt egy pletyka, de a probléma súlyával még nem voltak tisztában. A lappangó „kór” 1985. április 23-án szinte robbanásszerűen hatott a termelőkre, és hónapok alatt kivégezte az ország boros imázsát! Ez 95%-kal vetette vissza az ország borexportját. A botrány 1985 nyarán érte el a tetőpontját, amikor az újságokban megjelentek az első, mérgezéssel kapcsolatos cikkek. Ráadásul Nyugat-Németországban a borok halálhírét is keltették, ám ez a rémhír nem igazolódott be. Csak halkan jegyzem meg, hogy haláleset nem történt, a szomszédos Olaszországban viszont 23 ember életét követelte az egy évvel későbbi metanolbotrány.

A borhamisítás gyökereit egy másfél évtizeddel korábban rosszul megítélt jelentésben kell keresni. Még a hetvenes évek elején egy hibás felmérés alapján az évi 35 liter/fő borfogyasztást 75 liter/főre becsülték, ezért a határ menti gazdák fél hektárnyi extra szőlő telepítésére kaptak engedélyt. - Akkoriban szigorú szabályok vonatkoztak a szőlőtelepítésekre.  - Ennek hatására öt év alatt 15 000 hektárral nőtt az ország szőlőterülete, miközben Európa-szerte csökkent a fogyasztás, és a borágazatban egyre nagyobb káosz kezdett úrrá lenni.

Ezzel szemben Nyugat-Németországban megindult a félédes borok iránti kereslet. Néhány termelő kapva az alkalmon a borokhoz dietilén-glikolt öntött, majd olcsón árusította azokat. Eleinte óriási üzletnek tűnt, és nagy mennyiségű bort vásároltak fel a kisebb termelőktől. Ezalatt a hazai, jó minőségű bort előállító borászatok szembesülni kezdtek a nagyok erejével. Egyre nehezebben tudták értékesíteni drága boraikat a konkurencia alacsony áraival szemben.

A vészharang megkongatása után viszonylag gyorsan felgöngyölítették az ügyet. Kiderült, hogy főként Burgenland és Alsó-Ausztria termelői 1978-tól kezdődően 340 tonna dietilén-glikolt adtak a borokhoz. A legnagyobb mértékű hamisítás a Wagram régióban, Felsben történt, ahol az egyik érintett a város polgármestere volt.

Miért nem derült ki egy ekkora méretű hamisítás? A borászati laborvizsgálatok nem voltak elég kifinomultak, pedig olyan „bort” is előállítottak, amely még szőlőt sem tartalmazott. Idővel a tudósok olyan szintre fejlesztették az analitikai módszereket, hogy már a szennyvíztelepen is be tudták azonosítani az anyagot. Ennek hatására 55 alsó-ausztriai és 12 burgenlandi nyomozó 850 házkutatást tartott, és 1000 személyt jelentettek fel az ügyészségen. Volt, akit a saját hülyesége buktatott le. Egy kis traktorral rendelkező gazda nagy mennyiségű fagyálló árát próbálta az adójából visszaigényelni. Nála 26 millió liter bort foglaltak le.

A hírek hatására az osztrák borexport napok alatt 95%-kal csökkent. Egymás után mentek csődbe a borászatok, köztük a kor egyik leghíresebb vállalata, a Lenz Moser is. Közben 80 embert tartóztattak le, és egyesek nyolcéves börtönbüntetést kaptak.

A németekkel való harc nagyon sokáig tartott. Míg a nagytestvér exportőrei sokáig pénzbeli kártérítést követeltek, addig a csődbe ment hamisítók börtönben ültek, a többiek pedig nem érezték magukat bűnösnek. Idővel bojkottal fenyegetőztek, amire az osztrák állam a termelők mögé állt, megmentve ezzel a hazai boripart.

Végkifejletként elmondható, hogy a kezdeti tiltakozások ellenére megalkották a világ egyik legszigorúbb bortörvényét. Első körben a borászoknak minden borukról tanúsítványt kellett szerezniük arról, hogy az dietilén-glikol-mentes. Az első időszakban azonban rengeteg fogyasztó ezt saját maga is ellenőriztette. A szigorítások hatására két év után kezdett helyreállni a helyi lakosság bizalma. A minőségre kezdtek összpontosítani, és az új mottó a „minőség a mennyiség felett” lett.

Érdekes tény, hogy az osztrák borok 30–35%-át exportálják, amelynek kétharmada Alsó-Ausztriából származik.

2026. okt. 23.

Borkóstoló 3000 méter magasban


Ismeritek a paradicsomlé effektust? Vagyis azt, hogy a paradicsomlé a repülőgépen még finomabbnak tűnik, mivel nagy magasságban megváltozik az ízérzékelésünk.

Dr. Katharina Hüfner osztrák egyetemi professzor magyarázata szerint nagy tengerszint feletti magasságban a szagokat és az ízeket másképp érzékeljük. Ez többek között a száraz levegőnek és az alacsonyabb légnyomásnak köszönhető, amelyek befolyásolják az érzékszervi sejtek működését. Az illatmolekulák gyorsabban szétszóródnak, és gyorsabban el is oszlanak, amik megváltoztatják az aromák érzékelését.



Erre alapozva 2025-ben a tiroli Söldenben, a 3048 méter magas Gaislachkogl csúcsán különleges borkísérletet végeztek. A teszten a Falstaff stábja, köztük a magazin állandó szakértője, Romana Echensperger MW, valamint a söldeni Hotel Central igazgatója, Michael Waschl és a szálloda sommelier-je, Martin Sperdin működtek közre. 
A vakteszt eredménye mindenkit meglepett, amiket a következő tapasztalatokban foglaltok össze.

A magasság növekedésével csökken a légnyomás, ezért a pezsgőkből a szén-dioxid jóval intenzívebben távozik. A csúcskategóriás, hosszan érlelt változatoknál viszont pozitív hatást tapasztaltak. Az apró, sűrű buborékok az intenzívebb szén-dioxid-felszabadulás ellenére viszonylag hosszú ideig megmaradnak, a kenyérre, dióra és aszalt gyümölcsökre emlékeztető aromák pedig megfiatalodnak. Ezzel szemben az egyszerűbb pezsgőkből fürdőhabszerű gyorsasággal távozik a CO₂, és a buborékok hamar ellaposodnak. Ez különösen a kevés szén-dioxidot tartalmazó, friss fehér- és rozéborok, valamint az alkoholmentes pezsgők esetében hátrányos.

A különböző szőlőfajták eltérő módon reagálnak a magaslati körülményekre. Míg a rajnai rizling és a tramini virág, citrus, licsi, sárgabarack jegyei felerősödnek, addig más aromák háttérbe szorulhatnak. A rajnai rizlingek kitűnően szerepeltek, de az olaszrizling is jól teljesített. A sauvignon blanc-ok viszont sokak meglepetésére visszafogottabbá váltak, miközben a feketeribizlis és füves aromáik elegánsabb arcukat mutatták.

Az érettebb pinot noirok és kékfrankosok esetében előtérbe kerültek az erdei talajra, gombára, aljnövényzetre és mohára emlékeztető aromák. Ízük ugyanakkor jóval tisztább és precízebb lett. A jó minőségű tölgyfahordóban érlelt tételeknél, a chardonnay-któl egészen a bordeaux-i vörösborokig, szintén jelentős pozitív változásokat tapasztaltak. 

A savak viszont intenzívebbnek tűnnek, így a vékonyabb testű, magasabb savtartalmú rizlingek már megosztóan hatottak a tesztelőkre. Ilyenkor különösen jól jöhet a borokban gyakran jelen lévő 8–10 gramm maradékcukor, amely teljesen új megvilágításba helyezheti az ízélményt. Még a literenként 37 gramm cukrot tartalmazó, demi-sec kategóriájú Pommery Champagne is meglepően finomnak és kifinomultnak bizonyult.

Amíg a kiváló minőségű, nehezen nyíló borok megmutathatják igazi arcukat, addig a legkisebb hibák is azonnal kiszűrhetők. Ez különösen igaz az olcsóbb, gyengébb alapanyagokból készült rozéborokra, amelyekben az élesztős eredetű, kellemetlen, büdös sajtra emlékeztető aromák is feltűnőbbé válhatnak.

A résztvevők egybehangzó véleménye alapján nagy magasságban eljön az igazság pillanata: a völgyben alig észrevehető borhibák is könyörtelenül feltárulhatnak.

Kunci

2026. okt. 17.

A hazai buborékforradalom úttörője

 

Nagy bánatunkra 2026 augusztusában, 85 éves korában itt hagyott minket a modern kor első pezsgőkirálya, Garamvári Vencel (1941–2026). A következő sorokban mélyedjünk el életének főbb eseményeiben!

Bevallása szerint a bor már azelőtt megérintette, hogy a pályára lépett volna. Édesapja a velencei kis szőlőjében saját bort készített, és gyakran meglátogatta öccsét, Budafok megbecsült pincemesterét. Az általános iskola után az édesapja javaslatára ment borászati technikumba, mivel az már szakmát is adott. Az ifjú Vencel azzal a feltétellel egyezett bele, hogy az addigi sportkarrierjét tovább folytathatja. Az iskola mellett akkori életének jelentős részét a BVSC uszodája jelentette. Közben átcsábították a Fradiba, ahol 1960-ban, 19 évesen fedett pályás bajnokságot nyert. Emellett 3 és 10 méteren műugróként is a legjobbak közé tartozott, egy rosszul sikerült ugrás viszont véget vetett a karrierjének. 

Az érettségit követően nem vették fel a TF-re, így került a Kertészeti Egyetemre, ahol Tiffán Edével és Malya Ernővel tanult együtt. Pályája elején, 1969-ben megpályázott egy nyugatnémet állást, amelyet meglepetésére el is nyert. Wiesbadenben, az ország második legnagyobb, évente 50 millió palackot előállító pezsgőüzemében dolgozott. Bár jelentős fizetéssel próbálták maradásra bírni, a szíve hazahúzta. Fél évvel később egy Volkswagennel és teljesen más szemlélettel érkezett haza, majd kinevezték a Törley igazgatójának. Az irányítása alatt a pezsgőgyár nagyszabású modernizáción esett át. 1970 és 1974 között 3 millióról 15 millió palackra növelték a kapacitást. 


Fotó forrása: https://m.blog.hu/ca/cardinalis/image/16garamvarivencel.jpg

Az 1980-as évek elejére a Hungarovin évi 800 000 hektoliter bort előállító gigacéggé vált. Külön kiemelendő az 1982-es és az 1983-as év, amikor országosan 6 millió hektoliternél is több bor termett, és a tárolókapacitás hiányában a százhalombattai hőerőmű tartályaiban tárolták a bort. Idővel külkereskedelmi közgazdász diplomát szerzett, és angolból letette a középfokú nyelvvizsgát. Ebben az időszakban rengeteget járt Kanadába és Moszkvába, útjai során pedig megismerkedett a pályáját akkor kezdő Heimann Zoltánnal.

A rendszerváltás hajnalán az elvárttal ellentétesen gondolkodott, ezért szabadúszó lett. Mire a Henkell-cégcsoport (a Henkell-cégcsoporthoz tartozik a Törley, a Mionetto, a Freixenet stb).  megjelent, és ismét felkérték, már két céget, a Vinariumot és a Prémium Kft.-t vezette.  Az előbbi az ország első prémium-nagykereskedése volt, amely több magyar borászat karrierjének elindításában játszott szerepet. Az utóbbi főként söröket hozott az országba, de a Jägermeister is hozzá tartozott.

Idővel eladta jól menő cége 27%-os részesedését, majd 1993-ban Konyári Jánossal közösen, egy lepusztult termelőszövetkezeti major helyén megalapította a Szent Donatust Balatonlellén. Ekkor már szőlőtermesztéssel is foglalkozott. Eleinte még hét tagja volt a borászatnak, majd szép lassan kivásárolta a többieket. 1996-ban Budafokon szert tett az 1897-ben létesített Palugyai pincére, amelynek felújítása három évet vett igénybe. A közel 6000 négyzetméteres létesítményt 30 000 hektoliter bor befogadására alakították át. Itt Chateau Vincent néven, a champagne-i módszert követve kezdett pezsgőkészítésbe. Külön kiemelendő, eleinte a chardonnay és pinot noir alapú pezsgők mellett a Degenfeld birtokról vásárolt hárslevelűből készült tokaji pezsgőt is készítettek. Munkássága 2006-ban ért a csúcsra, hiszen ugyanebben az évben kapta meg az Év Pincészete és az Év Bortermelője díjat. A borászatot mára Garamvári Szőlőbirtoknak hívják és évente 120-150 ezer palack pezsgőt gyárt.

Azóta sokat változott a magyar pezsgőgyártás, és elindult egy pezsgőforradalom, amelyhez a Kreinbacher, majd a Sauska is csatlakozott. Nem beszélve azokról a kisebb termelőről, akik a gyöngyökkel teli italaikkal szintén elismerést szereztek hazai és nemzetközi színtéren.

Egy biztos, Garamvári Vencelt a modern magyar pezsgőkultúra atyjaként nevezhetjük.

2026. okt. 2.

Miért pont Észtország?

 

Mi vonzott Észtországba? Talán a kíváncsiság! Korábban rengeteg különlegességet hallottam róla, és eljött az idő, hogy én is felfedezzem. Nézzük, négy és fél napba mennyi érdekesség fért az ottlétem alatt. 

(Az országot két nap után Skandinávia Szlovéniájának neveztem el!)

Repülővel két óra alatt értem a Skandinávia kapujában fekvő, fél Magyarországnyi területű országba. Gazdaságilag erőteljesen Észak-Európa felé húz, különösen a digitalizáció terén foglal el előkelő pozíciót. Amíg a posztszovjet örökségétől menekül, addig a több száz éves múlt elnyomásának értékeire épít. 


A 13. századtól a németek formálták az arculatát, a 16–17. században a svédek, 1710-től 1918-ig pedig az oroszok. Az első világháború végétől 1940-ig függetlenségüket elnyerve fellélegezhettek, majd Sztálin berántotta őket a Szovjetunió kiterjedt birodalmába. Az utóbbi évtizedekben a finnek adtak hatalmas lökést a gazdaságuk elindításában. A két nép rokoni kapcsolatát legjobban talán a Helsinki és Tallinn között folyamatosan járó komp szimbolizálja.  Érdekes, hogy a lakosságának 25–30%-a vallja magát orosznak, 65–70%-a pedig jól beszéli ezt a szláv nyelvet. Eközben a 1,3 milliós népességét a demográfiai csökkenés erőteljesen megviseli. A skandináv jellegű hétvégi és az oroszos, színesre festett, fából készült házaik a mindennapok részét képezik. A szocialista lakótelepei, Tallinn óvárosának hanza házai pedig hab a tortán. Ebben a mixben a legerősebb kötőkapocs a több ezer éves nyelvük. 
Egy kis ízelítő abból, hogy miért húzok közös vonásokat az egykori Jugoszlávia leggazdagabb, balkáni, olasz és osztrák–magyar kulturális elemekkel felvértezett tagköztársaságával, Szlovéniával. Az utóbbinál is, a maga formájában mindez megtalálható. Viszonylagos jólét, civilizációk alakító hatásai. Egyedüliként a homogénebb nemzetállam áll a délnyugati szomszédunk mellett.

A megérkezésem első órájában a nyelvrokonság is egyből rám talált. Tallinn óvárosának Toompea-dombján az Alekszandr Nyevszkij-székesegyház oldalában lobogó Liszt Intézet magyar zászlója kíváncsivá tett. Belépve az észt hölgy folyékony magyarsággal szólalt meg, akivel hosszan beszélgettünk. Elmesélte, hogy a magyar nyelvű könyvek és folyamatosan frissülő folyóiratok mellett kortárs festménykiállítás is megtekinthető. Néhány perccel később az egyik szuvenírboltban a Bordó Sárkány zenéje ütötte meg a fülemet. Ha még ez nem lenne elég, a főtéren betérhetünk abba az 1422-ben alapított, Európa legrégebbi, folyamatosan működő patikájába, amely 1528-tól 1911-ig a magyar Burchart család tulajdonában volt. 

A főváros Grimm-mesék világába repítő hanza városrésze mellett se menjünk el szó nélkül. Sokan Észak Párizsának nevezik. Nekem inkább azt a középkori gazdag balti-tengeri kereskedőváros hangulatát idézi, ahol bármelyik pillanatban befordulhat egy lovaskocsi, és az utcákon a frissen fogott halat árulják. Persze, mindez már a múlté, de az égbetörő templomtornyai, színes házai, azok keskeny, magas oromzatai, díszes ablakai és macskaköves utcái párját ritkítják a kontínensen. 

Éhségünk csillapításánál kimondott észt konyhát ne keressük. Amit annak mondanak, az a német és orosz hatásból tevődik össze. A jó minőségű tejtermékeikre és a rozskenyerükre viszont méltán büszkék. A hangulatos utcákon sétálva leginkább az olasz konyhát népszerűsítő éttermekkel találkozhatunk. Azért akadnak még orosz, ukrán, spanyol, ázsiai, valamint bajor gasztronómiát vivő vendéglátóhelyek is. A legkülönlegesebbek mégis a hanza idők életérzését visszaadó éttermek. Ilyenekben a felszolgálók korabeli ruhákban dolgoznak, és elsötétítés mellett gyertyával világítanak. Az egyikben ottjártamkor üstben főtt rénszarvaslevest kínálták, amit kiégetett cserépedényekben kanál nélkül szolgáltak fel, a sört pedig mázas kancsókba csapolták. Különleges "észt" specialitásként a medvesültet tudom ajánlani. 

Míg Tallinn a tömegturizmusé, addig a vidék a nyugalmat kedvelőké. A természetben szabadon kempingezhetünk, a települések pedig gyakorta szórványként bújnak meg a hatalmas erdeiben. A weekendházaikat is gyakorta az erdő mélyén, egy-egy patak mellett rejtik el, ahol a szauna a mindennapok kellékeként szerepel. A közel ezer medvéjével azért mindenképpen számoljunk, amelyek a helyiek szerint szimbiózisban élnek az emberekkel. Azért nem eszik olyan forrón a kását, hiszen a Valgejõe Veinivilla gyümölcsborászatban (vásárolt észt szőlőből is készítenek bort és pezsgőt) mesélték, hogy alkalmanként szívesen lakmározik a juhokból és a méhek kaptáraiból. 


Ha már elhagyjuk a fővárost és a természetet választjuk, akkor a Tallinntól 60 km-re fekvő Lahemaa Nemzeti Park kötelező látnivaló. Az 1971-es alapításkor a 700 km²-t meghaladó területével Szovjetunió első, Európában pedig az egyik legnagyobb nemzeti parkjává vált. A legkülönlegesebb látványossága a Viru-lápvidéke, ahol 3,5 km hosszan pallókon haladhatunk a mocsaras, tavakkal tarkított tajgai erdőben. Ez különösen ősszel, a fűzfák színbomlásakor válik még látványosabbá. 

Kevesen gondolnák, hogy a Balti-tenger és a Finn-öböl partján az észtek 2300 szigettel és szigetecskével bírnak. Ez majdnem annyi, mint a görög és horvát szigetek összessége. Bánatomra Muhu-sziget skanzen jellegű világába nem jutottam el, a fővárostól 40 km-re fekvő Pakri-félszigeten azért hatalmasat kirándultam. Előbb az egykori szovjet atomtengeralattjáró kiképző bázisának egyik központjába, Paldiskiba utaztam, ahol visszacsöppentem a szocialista panelházak rengetegébe. A 4000 fős településen észt szót nem hallottam, ráadásul a cirill betűk sem voltak ritkák. 


A terület igazi különlegességét a félsziget szinte érintetlen, 20–30 méter magas, mészkősziklás tengerpartja adja. Az 1889-ben épült világítótorony 80 méteres magasságból nyíló kilátás örök élményként ég az ember elméjébe. A túrám során előbb füves, bozótos területen mézédes nyári almafákba bukkantam, később a tengerpartig húzódó tajga fenyőerdőibe élvezhettem a természet nyugalmát. Az életérzés inkább egy tópartjához hasonlított, ráadásul a víz sótartalma is alig érezhető. 

Írásom végén hadd említsem még meg az ország második legnagyobb, 100 ezer lakosú Tartu városát, amit két és fél óra alatt értem el vonattal. Külön érdekességként éltem meg, hogy a II. Gusztáv Adolf svéd király által 1632-ben alapított egyeteme felé az orosz, 1520 mm széles vasúti sínpályán guruló vasparipa repített. Az év nagy részében diákoktól nyüzsgő város az ország kulturális és művészeti központjává vált. Számos érdekessége közül a fejre fordított ház (Tagurpidi Maja) minden korosztálynak mulatságos élményt nyújt. A múzeumokból is bőven bővelkedik. Az Észt Nemzeti Múzeumtól kezdve az észt vasúti múzeumig rengeteg mindenbe betekintést nyerhetünk. Az autentikus kocsmák kedvelőinek kihagyhatatlan a 18. században épült, korabeli lőporos pincéből kialakított Püssirohukelder sörözője, amely 11 méteres átlagmagasságával a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. 

Megérte-e elmenni? Igen! Persze, itt nincsen dél-európai hangos virtus, tengerparti pálmafák, helyette – Tallinn belvárosát leszámítva – északi nyugalmat árasztó természeti szépséget kapunk.

Kunci

2026. szept. 2.

Gyöngyöspatán a Vulkanikus Borfesztiválon


Ez a hely 16–12 millió évvel ezelőtt egy szubtrópusi sziget volt, ahol andezitvulkánok köpködték a lávát, gejzírek törtek a magasba, miközben a hegyek szoknyájánál a Paratethys-tenger hullámzott. A kőzetek többségét andezit és andezittufa borítja, az alsóbb rétegekben a tenger hatására mészkő is megjelenik. Ez adja a Mátrai borvidék terroirjának alapjait, amelyekre később számos talajtakaró, (homok, lösz, agyag, barna erdőtalaj stb.) rakódott.


Így mesél Tóth Ákos geológus a Gereg-dűlőben, a gyöngyöspatai borászok legelső Dűlőszafariján. Eközben az égiek nekünk rendezték az esti előadást. Szinte egyszerre láthattunk naplementét és teliholdas holdfelkeltét.


A kis település napjainkra a hazai bio natúr borászok egyik Mekkájává vált. A termelők baráti kapcsolatban, egymást erősítve, közösen dolgoznak a jövőért. Számos szőlőfajta közül a kékfrankosért rajonganak, az ősi magyar fajtákat pedig a szívügyüknek tekintik.

A megnyitó egy fájdalmas ponttal indult, ugyanis egy molyhos tölgy – a Mátra egyik ikonikus fája – ültetésével emlékeztünk meg a tavaly decemberben az égi szőlőmezőkre távozó Szignárovics Márkról. A kiváló borász tiszteletére a 2020-as furmintjával koccintottunk. Ahogy a kollégái mondani szokták, Márk keze itt is rendesen elsült.
Kortyában a tokaji társainál lágyabb, krémesebb szerkezetű. Markáns savgerince köré körte, alma, száraz virágok és némi csonthéjas ízek szorulnak. Mindezt felvillanó, zöldfűszeres reflexek teszik vibrálóbbá. Nagyon fiatalos jelleget mutat. Ha nem tudnám a korát, el sem hinném. Erős 6 pont.

A kétnapos ünnep első etapját a helyi lakosság gazdagította saját műsoraival. A legkisebb nemzedéktől kezdve egészen a hagyományőrző népdalkörig, ki-ki maga módján emelte az esemény fényét. Azért ne feledkezzünk el Nagy Sebestyén „Kedvenc Patai boraim” mesterkurzusáról, a cikk elején említett Dűlőszafariról, valamint a 14. századi, országos szinten is egyedülálló, gótikus stílusban épült Kisboldogasszony-templom látogatásáról sem. Az est zárásaként pedig a Piszli Csárli zenekar teremtett felejthetetlen hangulatot.


Az est folyamán egymás után nyíltak a jobbnál-jobb tételek, így nézzünk néhány érdekességet.
A 2022-ben alapított Eden Wine másfél évig héjon erjesztett, királyleánykából készült, 2024-es natúr narancsbora elhozta a karácsony ízeit. Narancs, szegfűszeg, tea, fahéj, birs, egy csöppnyi mézes karakterrel. Egy karakán, telt, különleges, dzsúszos gyümölcslé. 7 pont

Az Itt és Most Pince 2024-es csókája egy könnyedebb, gyümölcsösebb vonalat képvisel. A karakteres savgerincű, érett meggy, málna, cseresznye ízű bor telis-tele van fűszerekkel. Ez egy olyan ritkaság, amit mindig jó kortyolgatni. - 6 pont 


A Hegymente Szőlőbirtok 2024-es kékfrankosa egy földöntúli világba repített. Töménysége már a legnagyobb vörösborokkal vetekszik és a színe is már feketébe hajlik. Tömény szeder, meggy, borsos, fűszeres aromáit, vibráló, mindent átható, de nem túlzó savak uralják. Ez egyszerre vaddá és fiatalossá teszi, amiben a hordó csokis fája vaskos tanninnal van felvértezve. Egy olyan erőtől duzzadó, fejlődésben lévő mestermű, amely a csúcsra érve nemzetközi szinten is felső polcos történet lehet. Erős 7 pont 

Másnap dél környékére, a vendégborászok és a nagyközönség megérkezésével életre kelt  a hétsoros pincesor. Rotyogni kezdtek a bográcsok, majd elindult a pincetúra. A színes kavalkádban hangos diskurzusok mellett baráti kapcsolatok alakultak ki.


A kóstolást az alig néhány éve, három fiatal barátságából alapított t3 (TokajDrei Borászat) standjánál indítottam. A 2025-es Solar sárgamuskotályuk üde színfoltot képez a fajta táborában. Az émelyítő muskotály aromák helyett, gyümölcsös, sárgadinnyés, barackos, szőlős, citrusos jegyekkel bír. A lecsengésében a finom seprős érlelés egy kellemes, krémes ízvilágot ad. Ugyan a savai acélosak, a maradékcukra mégis gyönyörűen balanszban tartja. Ezzel a belépő tétellel már meg lehet szólítani fiatal generációt. +5 pont


Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy a hárslevelű koronázatlan királynője, Berecz Stephani öntötte ki a 2023-as tokaji Váti hárslevelűjét. A borban az enyhén gyógynövényes aromák mellett körte, alma, őszibarack és citrusos ízek jelennek meg. A közepes testét zöldes reflexek teszik vibrálóvá, amiben némi gyömbéres jelleg is helyet kap. A sós, ásványos lecsengésű tétel gyönyörű harmóniában van. +6 pont


A régióhoz tartozó Bükki borvidékről két ikon is képviseltette magát. 
A pinot blanc nagymesterének, Borbély Rolandnak (Gallay Pince) a ’21-es, négy és fél évet kishordóban töltött zenit pinot blanc házasítása fergetegeset szólt. A kellemes pirítós és hordófűszerekkel bíró, nagy testű tétele úthenger szélességével és lassúságával folyik le a torkomon. A neutrális ízvilágába némi alma, mogyoró, vajas, vaníliás aromák lopakodnak, a villanásos, zöldfűszeres jegyei pedig játékossá teszik. 7 pont

Miskolc fenegyerekének, Sándor Zsoltnak a 2021-es Legény natural zweigeltje némi csokival megáldott, frissen csavart gyümölcslé. Aromáiban megjelenik a málna, meggy, piros szilva, szeder, sok-sok fűszerrel és kellemes savakkal. Kevesen nyúlnak úgy ehhez a fajtához mint ő. Nem hiába vált Zsolti hazánk egyik legendás zweigelt termelőjévé.  6 pont 


A borsort egy igazi kuriózummal, az Egri borvidéken gazdálkodó Orsolya Pince 2023-as, fűszerektől robbanó sangioveséjével zárom. A közepes testű, piros gyümölcsös tétel szilva, meggy, málna, szeder és fekete bors jegyekkel bír. Markáns, hosszan húzódó savgerincét némi alkoholmelegség csillapítja. Olasz társainál némileg könnyedebb, a fajtajegyeit nézve azért elférne egy toszkán sorba. 6 pont


A második este már nem tudtam ott maradni, de az itt töltött 24 óra feledhetetlen pillanatokkal ajándékozott meg. Számos ismerőssel találkoztam és új barátokra leltem. Külön öröm, hogy beszélgethettem a legkeletibb tanúhegyünk felkarolójával, Kocz Rékával, a Kasszonyi-hegy modern úttörőjével. 
Hol van ez a titokzatos hely? Túl az alföldi rónákon, az országunk végénél, Ukrajna kezdeténél.

Köszönök mindent.

Kunci

2026. aug. 5.

A végjáték

 

Az utolsó szabadnapomon sokáig az ágyban feküdtem, majd biciklit béreltem, hogy újabb helyeket kutassak fel Vis szigetén. Most sem maradtam esemény nélkül. A boltban a papírmunkát gyorsan elintéztük. Már csak a bicikli kiválasztása volt hátra. A drótszamarak az üzlet mögött összelakatolva sorakoztak, a srác viszont nem találta a kulcsot. Hosszú telefonálás után kiderült, hogy a tulajdonos feleségénél maradt, aki fél óra elteltével érkezett meg. Innen már csak pedáloznom kellett. 

A szerpentinen fölfelé, a nagy ellenszélben hamar levert a víz, lefelé pedig egy-egy erősebb lökésnél majdhogynem visszatolt. A sziget belsejébe érve újra szőlők vettek körül. A Plisko Poljén lévő második világháborús repülőtér melletti Aerodromhoz vendéglőjébe tartottam. Itt a szövetségesek 1944-ben az adriai front legfontosabb légibázisát hozták létre. Ennek köszönhetően több száz sérült gép és több ezer katona menekült meg a hadifogságtól vagy a biztos haláltól. Később a jugoszlávok a lefektetett acéllemezekből összetákolt kifutópályát szétszedték és egy részére szőlőt ültettek. A végén néhány egykori, második világháborús amerikai teherautóba futottam bele, az igazi élményt azonban az Aerodrom vendéglője adta. Az egészet korabeli stílusban rendezték be, amely a Memphis Belle világába repített vissza. Szólt a swing, band zene, és mindenütt repüléstörténeti ereklyéket, fényképeket csodálhattam.

Borkóstolás nélkül Vist sem szerettem volna elhagyni, így a Vislander borászatba indultam. Különösen a sziget őshonos fajtájára, a Vugavára voltam kíváncsi. Eredetét az ókori görögökhöz kötik, és sokáig a viognier-rel azonosították, ez az elképzelés azonban mára megdőlt. 

A család a 17. század közepén került a szigetre és azóta foglalkozik szőlőműveléssel. A modern pincegazdaság kialakítását a 2000-es évek elején kezdték el, 2020-ban pedig Marko Vojković és Damir Radica összefogásával megnyitották a Vislander kapuit. 

Bugava 2023
Dalmát nevén bugava, amúgy vugava, szokatlan ízvilággal üdvözölt. Az erőteljes citrusos jegyek mellett fehér húsú gyümölcsök, körte, narancs, grapefruit és birs aromái fedezhetők fel benne. A lecsengése határozottan kesernyés, a bor közepes testű, enyhén viaszos karakterű. 5 pont

Bugava Premier 2023
Már illatában is jóval koncentráltabb karaktert mutat. Trópusi gyümölcsök, ananász, zöld banán, körte és méz keveredik zöldfűszeres jegyekkel. Ez már egy testesebb, hangsúlyosan viaszos tétel, amelyet élénk savak kísérnek. Az előzőhöz képest a kesernyés lecsengés valamelyest szelídült, de továbbra is meghatározó eleme. - 6 pont

Bugava Antique Dračevo Polje 2022
Aranysárga szín mögött testes bor rejtőzik. Zöldfűszer, lime, ananász, banán, őszibarack, méz, narancs aromák itt is megjelennek, ugyanakkor a kesernyés karakter sokkal visszafogottabb, ami jelentősen emeli az összhatását. Vaskos, viaszos textúrájú, erőteljes savgerincű. 6 pont 


Polozaj Tihobraće Polje Plavac Mali 2020
A sziget legfontosabb kékszőlőfajtája, a plavac mali a második világháború idején megmentette a családot az éhezéstől. Az akkoriban az itt állomásozó brit katonákkal kiváló cserekereskedelmet folytattak vele.
Közepes testű, elegáns savszerkezetű tételben szeder, piros szilva, eper, a feketeribizli csokoládé aromák dominálnak. Inkább a modern stílust célozza meg. 6 pont 


A kétes érzésű kóstoló után egy frissítő csobbanásra látogattam a Srebrna Beachre. A borokat nem tartottam rossznak, de nem is hoztak lázba. Az úszás azért felrázott, a balkáni kirándulásomat pedig egy military programmal zártam. Egy korabeli, jugoszláv tengeri naszádoknak épített bunkert látogattam meg. Biciklimmel a tengerparti dombokon suhanva egyszer csak egy hatalmas szájat pillantottam meg a sziklafalban. Félelmetes, mégis lenyűgöző látványt nyújtott. Este 40 kilométeres tekerés után adtam le a kétkerekűt. Ez a távolság önmagában nem is olyan sok, a terepviszonyok azonban annál durvábbak ezen a tájon.


Másnap reggel két komp közül választhattam. Az egyik ötkor, a másik hétkor startolt el. Splitből délután ötkor indult Magyarország irányába a buszom, ezért kétség sem fért a döntésemhez. Fél hétkor azonban egy tollal írt, horvát nyelvű üzenet várt a jegyiroda ajtaján. Egy arra jövő járókelőt kértem meg a tolmácsolásra. A hajó az előző napi baleset miatt nem indul..... (A katamarán egy vitorlást sodort el). Természetesen repdestem a boldogságtól, így jött a gyors újratervezés. A buszjegy árának 80 százalékát buktam és csak Bécset érintve sikerült új jegyet vásárolnom. 

Ekkor jöttem rá, hogy az egykori katonai bázis sziklájába épült Lipanović Pincészet mindössze 300 méterre fekszik a szállásomtól. Időm bőven volt, a történtek után a sziget legjobb borászatát meg nem szerettem volna kihagyni. Ugyan még hivatalosan zárva tartott, a hatalmas hátizsákommal mégis besétáltam a nyitott ajtón. Egyszer csak egy fiatalember lépett elém, hogy miben segíthet. Elmeséltem sztorimat, mire ő poharat adott és öntött.
Előbb egy 2025-ös vugava került bemutatásra. Gyümölcsös, lime-os karaktere egyből felértékelte nálam a fajtát. Hat pontot adtam rá. A korábban megszokott kesernyés ízvilágnak nyoma sem volt. Ezt egy 2018-as évjárat követte. Olajos, gyümölcsös, érett szerkezete felülmúlta minden elképzelésemet. 7 pont. Bár jegyzetelésre nem volt időm, az ízei azóta is a számban élnek. 

A délutánom fürdőzéssel telt el. Négy órakor indult a kompom, majd Zágrábon, Ljubljanán és Bécsen át, huszonnégy órával később, már otthon is voltam.

Kunci