Titkos favorit Tokajból

   A mai alkalommal lélekben kalandozzunk el a Tokaji borvidéken lévő Mádra, a 2,5 hektáros Szarka Pincészetbe. Szarka Dénesről viszonylag keveset hallunk, borai mégis a legjobb Michelin-csillagos éttermek kihagyhatatlan tételeinek számítanak. Persze tehetjük fel a kérdést, hogy ki is ez a borász csillag?

Egy olyan csendes ember, aki már gyerek korában a Hegyalján szívta magába a szőlő és a bor szeretetét, a pályaválasztása során mégis a borászat helyett a vendéglátást választotta. Az első munkahelyét, a szerencsi Postakocsi vendéglőt követően Tokajon a Sárga Borházban helyezkedett el, ami teljesen meghatározta a jövőbeli életét. Az ottani boros élet oly annyira magával ragadta, hogy 2005-től a családi másfél hektáros birtokon a tudatos borkészítés útjára lépett, majd 2007-ben borásztechnológusi iskolát végzett. Ugyanebben az évben megvásárolta az 1956-ban telepített első parcelláját a Juharos dűlőben. Azóta ennek a hűvösebb klímájú, kovasavban és riolitban gazdag, morzsalékos, agyagos területnek külön figyelmet szentel, nem is csoda, hogy innen kerülnek ki a csúcsborai. 2015-ben bio művelésre váltott. Jelenleg négy dűlőben /Juharos, Dancka, Szilvás, Suba/ furmint, hárslevelű, sárgamuskotály fajtákkal dolgozik.

 

Ha már terroire-ról van szó a mádi termőterületekről mindenképpen érdemes néhány szót ejteni. Aki egy picit is kiismeri magát a Mádi dűlők /Öreg Király, Szent Tamás, Nyulászó, Úrágya/ tömkelegében, az jól tudja, hogy óriási kincs van a termelők kezében. Legismertebb borászunk Szepsy István szerint az ottani szőlők olyan geológiai csodába eresztettek gyökeret, ami a világon is egyedülállónak számít. Minderről az a 10-15 millió évvel korábbi vulkáni tevékenység gondoskodott, ami kialakította a Zempléni hegység egyedi kőzetvilágát. A főleg riolit, andezit, zeolit alapokra helyezett terroire alatt a mélyben több száz féle kőzet és ásvány rejtőzik. Ezt a szőlő előbb a bogyójába juttatja, ahonnét később a poharunkba kerül. Ennek köszönhetően érezhetünk a tokaji borok kóstolásának során olyan különleges minerális jegyeket.

 

Dénes keze munkáját a Pelle Pincészet boraiban is tetten érhetjük, hiszen főborászi feladatokat lát el, mindemellett Mádon a Gusteu Kulináris Élményműhely vezetése is az ő vendéglátós múltját dicséri. Aki még ennél is többre vágyik, az menjen el hozzá Mádra és a provence-i stílusú Szarkaláb éttermébe, ahol a szakács, a Szarka borokhoz készíti az ételeket. Nézzünk néhány bort a palettájáról!

Mád furmint 2021

Citrusos illatában barack, körte, mandula aromái némi birssel párosulnak. Erőteljesebb savgerincét egy kevés maradék cukor ellensúlyozza, ami köré fajtajelleges, csonthéjas, birs, körte ízek vonulnak fel. Hosszú lecsengésű, szikár, ásványos bor. Még hosszú életút előtt áll.

2021 Juharos furmint

Az előbbivel ellentétben itt már egy érettebb tétellel állunk szemben. Illatában elsőre vanília csapja meg az orrom, amit citrus, birs, dió, pirított kenyér aromák váltanak fel. Lekerekedett vastag testében elegánsan jelenik meg a hordóhasználat. Közepesen intenzív savai mögött a fehérhúsú gyümölcsök, a néhány gramm maradék cukorral együtt néha már trópusi ízjegyeket varázsolnak a nyelvem alá. Ezt a borban lévő ásványok még jobban fokozzák. Igen hosszú lecsengésű.

2021 Tokaj Édes

Igazi illat kavalkád fogad. A botritiszes édes jegyek köré szépen fonódnak a citrus, barack, körte, ananász, mandula aromák. Testében, a szikár savgerince mellett az enyhén juice-os, fehérgyümölcsös ízvilága harmonikus egyensúlyt mutat a sav cukor szintjével. Mindezt az ásványos terroire teszi még izgalmasabbá.

Ifjú korom nagy chardonnay élménye

   Az életünk során mindig vannak olyan hangok, ízek, illatok, pillanatok, amik teljesen beleivódnak az emlékeinkbe. Most egy ilyen élményt szeretnék veletek megosztani.

   Másfél évtizede a Pécsi Egyetemen tanultam, s abban az időben már igencsak vonzott a borok világa. A lehetőségeimhez képest már ebben az életszakaszomban is próbáltam jó borokhoz hozzájutni. Ehhez minden adott volt, hiszen a dél-dunántúli várostól alig 30 km-re fekszik Villány, a magyar vörösborok egyik fellegvára.  Másrészt a Pécsi borvidékről se feledkezzünk meg, ahol mindig meglepetésekbe fut az ember. Rendszeresen részt vettem a borfesztiválokon, sőt a város egyik borklubjának legfiatalabb tagjaként szorítottak nekem helyet.

   Az egyik rendezvény során Pécs ikonikus borászatának a Radó Pincészetnek a borait térképeztem fel, mikor egy szikár, szép savgerincű, citrusos, enyhén zöld almás chardonnay került a poharamba. Na ez az íz élmény, ami a mai napig elkísér. 

Nem olyan régen a városban járva a Radó Pincészetben tettünk egy felejthetetlen látogatást.  Sokat beszélgettünk Radó Istvánnal, s a cirfandlik kóstolása során elmeséltem a chardonnay-hoz kötődő sztorim, mire előkerült egy palack 2020-as chardonnay, amihez így szólott:

   - Ugyan már eladtuk ezt a területet, de az utolsó előtti évjárat utolsó előtti palackját most megbontom Önnek.

   A borba beleszagolva egyből visszaköszöntött  a belém ivódott élmény.

 

   Zöldes reflexekkel bíró szénához hasonló színvilággal rendelkezik. Zöld almás illata csipetnyi mandulával egészül ki. Szikár savgerince köré egy igen tiszta, kerek, könnyed mégis tartalmas korty párosul, amiben a friss, citrusos, golden és  zöld almás ízek enyhén vaníliás lecsengésben végződnek. 6  pont

   Úgy tartom, olyan a bor mint a gazdája, itt pedig igazi letisztultságról van szó. Mindezek fejében a felbontott palackot még ajándékba is kaptam, amiért külön köszönetet mondanék.

Kunci

Nászéjszakák bora. Hogy is van ez?

   Egykoron a Habsburg férfiak úgy tartották, ha az esküvőjük estéjén somlói borral ünnepelnek, akkor az első szülött gyermekük fiú lesz. Ebből a szokásból alakult ki a Nászéjszakák bora elnevezés. Hiszek a hagyományokban, ennek igazságtartalmában azért mégis kételkedem. Számos olyan somlói borászt ismerek, akiknek előbb született lánya, mint fia, de nem hinném róluk, hogy a frigyük estélyén etyeki, vagy mátrai bort ittak volna. Persze hallottam már olyan statisztikáról is, ami ennek az ellenkezőjét bizonyítja, vagyis a vulkanikus hegy körüli falvakban az erősebb nem újszülötteinek aránya jóval magasabb mint a gyengébb nemé.

   A ság hegyi termelők erről teljesen más véleménnyel vannak. A legenda szerint az osztrák császári család férfiú tagjai eleinte a frigy éjszakájára a Ság hegyről szállították a bort, majd egyszer egy jégverés elverte a termést, ezért kénytelenek voltak somlói borral beérniük. Egy évvel később pedig megszületett Mária Terézia. A történet igazságát szerintem sosem fogom megtudni, de a sztori él, sőt a Ság, Somló hegyei a Kissomlyóval karöltve 1998-tól Nagy-Somlói borvidékként került be a köztudatba. 

   A bortúránk során a kóstolás sem maradhatott el, így a hegy ikonikus termelőjét Dénes Tibort látogattuk meg. Azt azért mindenképpen érdemes megemlítenünk, míg a Somló kicsattanó ásványairól, addig a Ság hegy férfias savairól vált híressé. Ettől még ásványokban egyik helyen sincsen hiány. A látogatás során számos bor került poharunkba, de a legjobban a 2016-os olaszrizlingje volt rám hatással. Most ezt mutatnám be.

   Kora ellenére a szalmasárga színében néha-néha zöldes árnyalatot lehet felfedezni. Illatában egyszerre friss és érett, amiben citrus, mandula, körte, csonthéjas aromáiban zöldes reflexek villannak fel. Acélos savgerincét teljesen átszövik a fehér gyümölcsös, kesernyés, körte, citrus, csonthéjas, gyömbéres ízek. A terroire ásványai szinte tapadnak a hosszú lecsengésű borban. 6 pont

Kunci

  

                                        

Van e jövője a kékfrankosnak?

   Mit is jelent nekünk a kékfrankos? Erre keresvén a választ Dlusztus Imre 2022. június 10-én egy konferenciát szervezett Villányban, a Günzer Tamás Pincészetében. Szerte az országból 6 borvidék 10 pincészete képviseltette magát. A résztvevők 2-2 bor bemutatása mellett 10-10 percet kaptak, hogy megosszák velünk a fajtához való viszonyukat és a vele kapcsolatos jövőbeli elképzeléseiket.

   Mielőtt belevágnék a témába, néhány szót szólnék magáról a kékfrankosról. Származásának helyét még mindig vitatják, de az biztos, hogy zimettraube és a gouais blanc /hajnos/ spontán kereszteződéséből jött létre. Közép Európa legfontosabb kékszőlő fajtája, amiből a dél-németországi Würtenbergtől Bulgáriáig nagyságrendileg 15000 hektáron művelik. Legfontosabb termelői Magyarország /7800 hektár/, Ausztria /3800 hektár/, Németország /1800 hektár/, Szlovákia /900 hektár/, de Romániában, Bulgáriában, Csehországban és az exjugoszláv államokban is találkozhatunk vele. 

   Annak ellenére, hogy nálunk van a legtöbb ültetvény belőle, az osztrákok Blaufränkisch néven tették fel a világ bortérképére. Sajnos termelőink a rendszerváltást követő cabernet szellemében zajló két évtizedben elfeledkeztek a jelentőségéről, így mára a fogyasztói oldalról az egykori dicsfénye igencsak megkopott. Leggyakrabban rozé alapanyagnak használják fel, ami azért mégsem megalapozatlan, hiszen világszinten is kiváló rozé készül belőle, Egerben és Szekszárdon pedig a Bikavér alapját képezi. Tokajt leszámítva minden borvidékünkön foglalkoznak vele. 

   Az utóbbi években borászaink a kárpát-medencei fajták felé fordulva újra kezdik felfedezni a kékfrankos értékeit. Ez annak is tudható be, hogy a világ borfogyasztó társadalma egyre nyitottabb a nem francia honból származó különleges regionális fajták iránt. Elég csak a horvát plavac mali-ra, vagy a montenegroi vranac-ra gondolni. Ezt Kovács Tamás is megerősítette, a Balatonfüred-Csopaki borvidéken gazdálkodó Szent Donát Borkúria egyik alapítója. Bevallása alapján a tengerentúli exportjainál a kékfrankos a legnépszerűbb fajta. Ezt már saját tapasztalataimból is alá tudom támasztani. Korábbi munkáim alkámával rendszeresen tartottunk borkóstolókat amerikai csoportok részére, amik során a kékfrankos és az olaszrizling kapta a legnagyobb elismerést.

   A Steigler Pincészet főborásza Varga Tamás szavai igencsak érdekesnek hangzottak, mivel a kékfrankos fővárosában, Sopronban, a fajta utáni elköteleződés még mindig töretlen. Megitélése alapján a jobb eladhatóság reményében osztrák mintára blaufrank néven kellene forgalmaznunk. Ezt a kijelntést Villány egyik nagy öregje, Bock József se hagyhatta szó nélkül. Szerinte hazánk szőlőfajtáit csak hazai néven szabadna forgalmaznunk. Egyből az oportó név változásaival érvelt. 

   Riczu Tamás az évek alatt a fajta igazi szerelmesévé vált. Bevallotta, ha újra kezdhetné a szakmát, csak kékfrankost telepítene.  A nagy tudással bíró Heimann Zoltán is elismeri, hogy még mindig van mit tanulnunk a fajtáról. Ez azért is jelzés értékű, mivel fia, ifj. Heimann Zoltán Ausztriából hozattott kékfrankos klónok segítségével próbálja megfejteni a fajta relytett titkait. Takler Ferenc szavaival élve róka fogta csukával állunk szemben. Úgy véli, a cél érdekében nagyobb marketing tevékenységet kellene folytatnunk. E szavakra Koch Csaba, a Magyar Bor Akadémia új elnöke igen pozitívan reagált. Az akadémia terveiben szerepel az ifjúság bevonása a borkultúra rejtelmeibe. Természetesen ezzel a feltevéssel mindenki egyet értett.   

   Igazi meglepetést a rejtőzködő egri borász, Szuromi Mihály okozta. A fűszeres, szilvás, meggyes, ásványoktól vibráló bora és a fajtához való viszonya, igazán nagy megbecsülést váltott ki. Szerinte minden a termelőnél kezdődik. A borászoknak úgy kellene foglalkozniuk a fajtával, mint mikor a nagyi húslevest főz az unokájának, mivel a zacskós levesek ideje már lejárt. Zárásként Günzer Tamással a házigazdával fejezném be, aki az elmúlt húsz évben harmadszorra próbálkozik a kékfrankos készítésével. Nagyra tartja a fajtát, de értékesítési szempotból a legnagyobb kihívások közé tartozik.

   A konferenciát összegezve érdekes kép alakult ki bennem. A kóstolás során a kiváló borok mellett a stílusirányzatok igen széles tárházát kaptam. Ez természetesen a sokszínűségünkből, klímától, talajtól, készítési módtól is függ. Sokak szerint ebben a változatosságban rejlik a magyar bor ereje, de exportra szánva a borkereskedők már nehezebben tudnának kiigazodni, a fogyasztókról nem is beszélve. Osztrák mintára egy kékfrankos bizottság sem lenne rossz, aki erre szakosodva teszi a dolgát. Úgy gondolom jó lenne egy a hazánkra jellemző ízvilágot kialakítani, s így nagy erőkkel bevonulni a nemzetközi piacra. Természetesen az út még hosszú, de remélem egyszer kékfrankos nagyhatalomként emleget minket a nagyvilág.

   Köszönet a szervezésért Dlusztus Imrének, a vendéglátásért Günzer Tamásnak és azoknak a borászoknak, akik részt vettek a konferencián.

 

Kunci

Ébredeznek a csillagok? Szárnyalnak az egri bikák?

"Ez Eger"

   Gál Lajos szavaival indítanám a 2022. április 26-án, Budapesten a Société Konferenciaközpontban a Weinglass Communication szervezésében megrendezett nagyszabású  egri borbemutatót. Ennek keretében 23 pincészet közel 100 borával vonult fel, hogy ismét megmutassák magukat. A nap folyamán a kiváló borok kóstolása mellett 3 mesterkurzuson is részt vehettünk. Az előadók között olyan nagy szaktekintélyek szólaltak fel, mint Mészáros Gabriella, Fiáth Attila, Lőrincz György, vagy a borvidék egyik nagy öregje Gál Lajos. A beszélgetés alatt számos pro és kontra érv hangzott el, de az egységben az erő gondolatával mindenki egyetértett. Szó esett a terroire-ról, a klímaváltozásról, a jövőbeli tervekről, a borkészítési szokások megváltozásáról, az árképzésről.

   Azt azért mindenképpen tudni kell, a borvidék az utóbbi néhány évben nagy fejlődésen ment át. A borfogyasztás kiterjedt piackutatása mellett új logót, "szárnyas bika" és szlogent "Egri bor- Szenvedély 1000 éve" kapott.

   Írásom talán ott kezdeném, hogy hazánk arról a legváltozatosabb borvidékéről beszélünk, ahol a szőlősorok száma a standarddal ellentétben nem csökkenésnek, hanem növekedésnek indultak, így az utóbbi negyed évszázadban a területe 5600 ha-ra duzzadt, vagyis megduplázódott. A fajta összetételét tekintve fordított arányosan igen bonyolult szerkezetet mutat. 64 szőlőfajtából alig egyharmada kékszőlő, míg a fehér ültetvények a területének csak a 40%-át adják. Mindezek ellenére igen jó helyzetben van, sőt még a sok problémát okozó klímaváltozás is jótékony hatással segíti. A szüreti idők korábbra tolódásával az egykoron nehezen beérő kadarka, kékfrankos, cabernet fajták sokkal stabilabb minőséget mutatnak, az északi kitettsége meg gondoskodik az oly fontos savakról. A változatos /vulkanikus, löszös, meszes/ termőterületei még világszinten is különlegesek. A  dűlők erejében lévő együttes gondolatmenetük sem okoz náluk vitát, az örökölt sors, vagyis a Bikavér kérdése is valamelyest megoldódni látszik, a borok jó minősége meg magukért beszélnek. 

   Meglátásom szerint a világ változásaira sajnos lassan és nehezen reagálnak, a régi megrögzött szokásokat sem szívesen engedik el a termelők. A hagyományokat én is fontosnak tartom, de mindenki pénzből él, a fogyasztó meg az ízlése szerint fog választani. Fiáth Attila szerint erre már az igencsak konzervatív burgundiai borászok is rájöttek. 

   Nem tagadják, az Egerbe áramló turisták miatt későn eszméltek a vendéglátásban rejlő lehetőségekre, a borvidékben lévő marketing eszközöket meg nem aknázták ki teljesen. Valahogy mindenki a borkészítés minőségére fókuszál, ami tényleg fontos, de a kinek és hogyan adjuk el kérdésre nem kaptunk egyértelmű választ. Aki ezt az akadályt átugorja, az tényleg sokat nyerhet. Természetesen tényként kell kezelnünk a vörösbor fogyasztásának visszaesését, mégis az olaszok a primitivo boraikkal szárnyalni tudnak, szóval vannak lehetőségek. Erre jó példa ifj. Gál Tibor, aki sokáig nem szerette volna a vendéglátást forszírozni, majd arra az útra térve jött rá a jelentőségére. Ezen tovább lépve, sokak meglepetésére egy apró fogással a nyári melegben történő vörösborok eladásának terén pozitív mutatókat ért el. Egyszerűen jeges pohárban szolgálta fel őket.

   Úgy gondolom a Bikavér készítésének lefektetett szabályai jó úton haladnak, már csak a közös stílus finomhangolására van szükség, de az Egri Csillag előtt még hosszú út áll. Itt a fajta összetételben látom a problémát. Talán az a legnagyobb kérdés, hogy milyen alapra helyezzék. Leánykára, olaszrizlingre, vagy hárslevelűre. A termelők között megfogalmazódott egy olyan gondolat, amiben csak Bikavér és Egri Csillag tételekben kellene gondolkodniuk. Ezzel már könnyebben értelmezhető marketinstartégiával tudnának a piacra lépni, másrészt a házasítások terén a nagy fajtagazdaságuk miatt megannyi lehetőséggel bírnak.

   

   A Bikavérek árának magasabb besorolására a Grey Groose vodka példáját tudnám hozni. A jó középszerű minőséget adó vodkát igen sokáig a legzseniálisabb marketing trükkökkel a legjobbak közé sorolták, majd máról holnapra háromszoros árat kértek érte, ami be is vállt. Persze csak az a kérdés, hogy melyik piacra szánják a borokat és tényleg tudna-e fizetni egy magyar 100 Eurót egy üveg egri borért? 

   Ahogy írtam, a borok minősége nagyon sokat fejlődött, így a többségüket szívesen megvásárolnám. Csak egyet emelnék ki, az pedig Gál Lajos 2021-es Kántor-Tag olaszrizlingje, vagyis egy fehéret.

   Köszönet a meghívásért a Weinglass Communicationnak és az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsának.

Kunci

Villányi borok a szegedi Mojo Clubban

   2022.04.08-án Szegeden a Mojo Clubban az EzerJó Borkereskedés szervezésében ismét remek borokat kóstolhattunk. Az este során néhány korty és gondolat erejéig hazánk legdélibb borvidékére, vagyis Villányba látogattunk el. Aki jól ismeri az ottani termelők munkásságát, az tudja, hogy még mindig vezető szerepet töltenek be a borvidékeink képzeletbeli ranglistáján. Ez annak a rendszerváltás éveiben nagyot alkotó generáció munkájának köszönhető, akiket a modern magyar borkultúra atyjainak nevezhetünk. Nem is csoda, ha itt alakult meg hazánk első borútja, mára pedig színvonalas rendezvényeik, nívós vendéglátásuk nemzetközi szinten is megállják a helyüket.

   Villány hallatán elsőre a testes vörösborok jutnak eszünkbe, egy borkörképet nézve mégis sokkal változatosabb látványt kapunk. A két részre tagolt borvidék villányi részén tényleg kékszőlők jellemzőek, a siklósi ültetvényeken viszont a fehér fajták is hagyományosnak számítanak. Előadónk, Kenéz Attila, a borok válogatásánál nem feledkezett meg a kellemes tavaszi meleget árasztó napsütésről és a hűvösebb estékről sem, így széles szortimentben ismerkedhettünk a borvidék boraival. 

   Kezdő tételként Lelovits Tamás Gyöngybor névre hallgató gyöngyözőborával koccinthattunk. A muscat ottonel-ből készült, széndioxiddal feldúsított, virágos, friss fehér húsú gyümölcsös aromákat adó ital némi trópusi jelleggel egészül ki. Nem csak a nők kedvence lehet, hanem meleg nyári napok aperitifjeként is könnyen megállja a helyét. 

   A Maczkó Pincészet 2020-as Jeges névre keresztelt friss, gyümölcsös fehérborát, nevéből adódóan, főleg nyáron, jól behűtve ajánlják. A chardonnay olaszrizling cuvée-t, némi pinot blanc-nal egészítették ki, amiben a chardonnay almás karaktere, az olaszrizling kesernyés ízvilága, a pinot blanc neutrális aromája egy könnyed, mégis elegáns bort alkot. 

   Egy villányi borkóstolón a rozé szinte már kihagyhatatlan tétel. A Villány római kori nevéről elnevezett Vylyán Pincészet 2020-as Variáció rozéja a hazai rozé mezőnyben egy karakánabb stílust képvisel. A válogatott minőségű, kézzel szüretelt syrah, kékfrankos házasítású, hordós érlelést kapott bor, egyszerre, gyümölcsös, mégis testes ízvilágot alkot. Érett csipkebogyó aromái némi málnával és eperrel vannak felvértezve. A pincészet kapcsán semmiképpen se feledkezzünk meg a Szegedről származó birtokalapítóról, Debreczeni Pálról se. 

   

   Egykoron a fifikás vörösbort termelő gazdák, a magasabb, koncentráltabb minőség érdekében, a törkölyön lévő mustjuk harmadát, negyedét leeresztették, a kapott, világosabb színű mustból pedig a család mindennapok borát állították elő. Ezt tekinthetjük a siller elődjének, amit napjainkban már teljesen más módszerrel készítenek. 

   Lelovits Tamás a 2021-es cabernet sauvignon és cebernet franc siller borát csupán két napig áztatta a törkölyön, színe mégis egy vékony vörösboréval vetekedhet. Meggy, érett málna, enyhén szilvás ízvilága, jó bevezetést adott a méltán híres villányi vörösek kóstolásához.

   "Kisebbik fiam Vencel ezt kóstolva megjegyezte, hogy jó inni, majd a nagyobbik Vince elmerengve válaszolta. Inni jó. Három éves fiam megfogalmazta azt, amiért generációk óta dolgozunk” 

   Ipacs Szabó István szavaival indítanám saját pincészetének 2019-es Inni jó borának bemutatását. Borunk készítője kivételes szerepet kapott a mai napon, hiszen 1999-től 2021-ig Vylyan Pincészet főborásza volt, miközben két hektáros minibirtokot is alapított. Cabernet franc és kékfrankos házasításából készült közepes testű, szeder, szilva, enyhén borsos, csokis aromájú tartalmas borát tényleg Jó inni.

   

   A borkóstoló végét mi mással is fejezhettük volna be, mint egy Villányi Franc-nal. Mondhatnánk így is... 

   „Ha Villány akkor cabernet franc. Ha cabernet franc akkor Villány”

   A fajta jelentősége 2000-ben, az angol borszakíró Michael Broadbent a Decanter-ben villányi franc -ról szóló írásának köszönhetően erősödött fel, aki szerint a cabernet franc Villányban új természetes otthonára lelt. Ennek hatására 2014-ben létrehozták a Villányi Franc nevű brandet, ami mára lassan-lassan nemzetközi hírnevet csinál magának.

   A Vylyan Pincészet 2017-es Villányi Franc bora, már a korábban emlegetett Ipacs Szabó István keze munkáját dicséri. A 13 hónapot, főleg első és második töltésű kis hordóban érlelt cabernet franc egyszerre elegáns, testes, amiben barrique csokis, fekete borsos jellege, nem fedi el a szilvás, fekete bogyós, gyümölcsök ízeit.

   Így a végére köszönet Kenéz Attilának a színvonalas előadásért és az EzerJó Borkereskedésnek a meghívásért.

Kunci

A Szeszgyárban érlelt furmint

   A Zalaszentgróton gazdálkodó Dóka Éva Pincészetének tényleg egy hajdani szeszgyári épület ad otthont. Azon a Zalai borvidéken járunk, amit lassan újra kellene értelmeznünk. Az egykoron sokat emlegetett direkttermő fajták kikopóban vannak és egyre többen a modern bortermelés felé fordulnak. Ez a dimbes-dombos táj rengeteg kincset rejteget számunkra. Többek között a világon egyedül itt termesztik a különleges pintes szőlőfajtát, másrészt a Pécsi Littke Pezsgőgyár is erről a hűvösebb klímájú területről szerzi be a pezsgő alapanyagot, persze arról a Dr. Bussay Lászlóról se feledkezzünk meg, aki újra felrajzolta a borvidéket a magyar bortérképre. 

   Sajnos azt nem tudom, hogy elődeink milyen mértékben termesztettek a zalai dombokon furmintot, de az biztos, hogy a magyar határtól nem oly messze, Szlovéniában, a Podravska borrégió Jeruzalem településének egyik legfontosabb fajtája. Úgy gondolom a kétezres évek elején ennek hatására láthatott potenciált Dr. Bussay László, Heimann Zoltán, Sz. Kis László, akik a közös Kerkaborum vállalkozásuk keretében a Kerka-patak völgyében több hektár furmintot ültettek.

   Dóka Éváék összesen 2 hektáron, több dűlőben foglalkoznak a fajtával. A 2017-es pogányvári területen termesztett furmintját megkóstolva vulkanikus társaihoz képest egy könnyedebb, gyümölcsös jelleget mutat, amit a hűvösebb klímától és a löszös, pannon üledékes terroire-tól kaphatott. Korához képest meglepően friss, fajtajelleges illattal indít. Citrus, barack, körte, birs aromáit, leheletnyi petrol szövi át. Elegáns savai mögött enyhén kesernyés, citrus, grapefruit, körte, mandula, birs gyümölcsös ízek keverednek némi maradékcukorral. 4+ pont