"Ez Eger"
Gál Lajos szavaival indítanám a 2022. április 26-án, Budapesten a Société Konferenciaközpontban a Weinglass Communication szervezésében megrendezett nagyszabású egri borbemutatót. Ennek keretében 23 pincészet közel 100 borával vonult fel, hogy ismét megmutassák magukat. A nap folyamán a kiváló borok kóstolása mellett 3 mesterkurzuson is részt vehettünk. Az előadók között olyan nagy szaktekintélyek szólaltak fel, mint Mészáros Gabriella, Fiáth Attila, Lőrincz György, vagy a borvidék egyik nagy öregje Gál Lajos. A beszélgetés alatt számos pro és kontra érv hangzott el, de az egységben az erő gondolatával mindenki egyetértett. Szó esett a terroire-ról, a klímaváltozásról, a jövőbeli tervekről, a borkészítési szokások megváltozásáról, az árképzésről.
Azt azért mindenképpen tudni kell, a borvidék az utóbbi néhány évben nagy fejlődésen ment át. A borfogyasztás kiterjedt piackutatása mellett új logót, "szárnyas bika" és szlogent "Egri bor- Szenvedély 1000 éve" kapott.
Írásom talán ott kezdeném, hogy hazánk arról a legváltozatosabb borvidékéről beszélünk, ahol a szőlősorok száma a standarddal ellentétben nem csökkenésnek, hanem növekedésnek indultak, így az utóbbi negyed évszázadban a területe 5600 ha-ra duzzadt, vagyis megduplázódott. A fajta összetételét tekintve fordított arányosan igen bonyolult szerkezetet mutat. 64 szőlőfajtából alig egyharmada kékszőlő, míg a fehér ültetvények a területének csak a 40%-át adják. Mindezek ellenére igen jó helyzetben van, sőt még a sok problémát okozó klímaváltozás is jótékony hatással segíti. A szüreti idők korábbra tolódásával az egykoron nehezen beérő kadarka, kékfrankos, cabernet fajták sokkal stabilabb minőséget mutatnak, az északi kitettsége meg gondoskodik az oly fontos savakról. A változatos /vulkanikus, löszös, meszes/ termőterületei még világszinten is különlegesek. A dűlők erejében lévő együttes gondolatmenetük sem okoz náluk vitát, az örökölt sors, vagyis a Bikavér kérdése is valamelyest megoldódni látszik, a borok jó minősége meg magukért beszélnek.
Meglátásom szerint a világ változásaira sajnos lassan és nehezen reagálnak, a régi megrögzött szokásokat sem szívesen engedik el a termelők. A hagyományokat én is fontosnak tartom, de mindenki pénzből él, a fogyasztó meg az ízlése szerint fog választani. Fiáth Attila szerint erre már az igencsak konzervatív burgundiai borászok is rájöttek.
Nem tagadják, az Egerbe áramló turisták miatt későn eszméltek a vendéglátásban rejlő lehetőségekre, a borvidékben lévő marketing eszközöket meg nem aknázták ki teljesen. Valahogy mindenki a borkészítés minőségére fókuszál, ami tényleg fontos, de a kinek és hogyan adjuk el kérdésre nem kaptunk egyértelmű választ. Aki ezt az akadályt átugorja, az tényleg sokat nyerhet. Természetesen tényként kell kezelnünk a vörösbor fogyasztásának visszaesését, mégis az olaszok a primitivo boraikkal szárnyalni tudnak, szóval vannak lehetőségek. Erre jó példa ifj. Gál Tibor, aki sokáig nem szerette volna a vendéglátást forszírozni, majd arra az útra térve jött rá a jelentőségére. Ezen tovább lépve, sokak meglepetésére egy apró fogással a nyári melegben történő vörösborok eladásának terén pozitív mutatókat ért el. Egyszerűen jeges pohárban szolgálta fel őket.
Úgy gondolom a Bikavér készítésének lefektetett szabályai jó úton haladnak, már csak a közös stílus finomhangolására van szükség, de az Egri Csillag előtt még hosszú út áll. Itt a fajta összetételben látom a problémát. Talán az a legnagyobb kérdés, hogy milyen alapra helyezzék. Leánykára, olaszrizlingre, vagy hárslevelűre. A termelők között megfogalmazódott egy olyan gondolat, amiben csak Bikavér és Egri Csillag tételekben kellene gondolkodniuk. Ezzel már könnyebben értelmezhető marketinstartégiával tudnának a piacra lépni, másrészt a házasítások terén a nagy fajtagazdaságuk miatt megannyi lehetőséggel bírnak.
A Bikavérek árának magasabb besorolására a Grey Groose vodka példáját tudnám hozni. A jó középszerű minőséget adó vodkát igen sokáig a legzseniálisabb marketing trükkökkel a legjobbak közé sorolták, majd máról holnapra háromszoros árat kértek érte, ami be is vállt. Persze csak az a kérdés, hogy melyik piacra szánják a borokat és tényleg tudna-e fizetni egy magyar 100 Eurót egy üveg egri borért?
Ahogy írtam, a borok minősége nagyon sokat fejlődött, így a többségüket szívesen megvásárolnám. Csak egyet emelnék ki, az pedig Gál Lajos 2021-es Kántor-Tag olaszrizlingje, vagyis egy fehéret.
Köszönet a meghívásért a Weinglass Communicationnak és az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsának.
Kunci
