Néhány gondolat a 27. Szegedi Borfesztiválról

Már két hete befejeződött a legnagyobb vidéki szabadtéri boros rendezvényünk, a 27. Szegedi Borfesztivál, ezért úgy döntöttem írok néhány gondolatnyi utózöngét az ott látottakról, hallottakról, poharamba került borokról. Annak ellenére, hogy több mint 150 pincészet képviseltette magát, az időjárás nem volt kegyes a résztvevőkkel, sokak számításait esőáztatta napok húzták át, így ilyen napokon a standok egy része zárva is tartotta kapuit. Persze, a legelszántabb szegedieket ez sem zavarja, hiszen számos olyan elhivatott borrajongó él a városban, akiknek mindegy, hogy fúj a szél, vagy ömlik az eső, ők kitartóan csiszolják kóstolási tudásukat. 

Sajnos a változékony időjárás mellett én is kisebb betegségtől szenvedtem, szóval korlátozva tudtam csemegézni, ettől még több érdekes kincsre bukkantam. 

A hazai pezsgők forradalmában mi mással kezdhetném a visszaemlékezésem, mint egy buborékokkal teli gyöngyöző itallal. Ennek kapcsán indíthatnék Kreinbacherrel, Sauskával, vagy a fesztivál díjnyertesével, a 2019-es Gróf Degenfeld furmint extra brut-vel, mégis szembe mentem az árral, és a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészet 8 hónapot palackban töltött, citrusokkal teli, könnyed, kellemes, pirítós, élesztős aromákkal bíró, frissítően ható, rajnai rizlingből készült, 2022-es brut natur pezsgőjére esett a választásom.  Kevesen tudják, de ez nem csak egy pezsgő, hanem Szeged város első pezsgője!

A Balaton északi partján lévő vulkanikus altalajú Badacsonyi borvidékről mindenképpen kiemelem az Éliás Birtok 2021-es Fenn a Hegyen olaszrizlingjét. Telt, kerek kortyai, fehérgyümölcsös ízvilága, enyhén kesernyés, sós lecsengése szinte magával ragadja az ízlelőbimbókat.

A borvidék kapcsán a kéknyelű megkerülhetetlen téma, így egy 2019-es Borbély kéknyelű került a poharamba, sőt az a megtiszteltetés ért, hogy a bort maga a készítője, a 2020-as Év Bortermelője, Borbély Tamás mutatta be. Az ő szavait idézve, ̶ a fajtának idő kell  ̶  szerintem minden borbarát egyetért. Acélos savgerince, neutrális aromavilága lassan kezdi megmutatni oroszlánkörmeit. Ez teljesen igaz, a kora ellenére csak most kezdi felnőtt pályafutását.

Ásványos boroknál maradva „Isten ittfelejtett kalapján” a Somló hegyen gazdálkodó, amúgy a fesztiválon első alkalommal debütáló, Tornai Pincészet 2019-es Top Selection hárslevelűjét vétek lett volna kihagyni. A jó közepes testű bor, alma, hárs, méz, aromáival, szép hordóhasználatával, ásványos, hosszú lecsengésével, egyedülálló eleganciájával hívja fel magára a figyelmet.

A legegyedibb borra, Szeged egykori lakójánál, Nagy Gábornál, a Medvebor alapítójánál leltem rá, aki a Zalai borvidéken, a Zalaszentgrót melletti Csáford-hegyen kezdett bele a borkészítésbe. Alig másfél hektáron művel szőlőt, ezzel kiérdemelhette volna a rendezvény legkisebb borászatának díját, persze különlegessége nem ebben rejlik, hanem azokban a ritka, ősi, kárpát-medencei fajtákban, amiket ő a szárnyai alá vett. Be kell vallanom, az életem során számos ínyencséget töltöttek már a poharamba, de szerémi zöldet még soha. Azt se feledjük, határainkon belül mindössze 0,1 hektáron termesztik. Ugyan a bor a spontán erjesztés hatására nem erjedt ki teljesen, szóval egy félszáraz tétel, az értékéből ez mit sem vesz el. Enyhén fűszeres, picit sárgabarackos, mézes, légies, ízvilága, a maradék cukortól édeskés karaktere az egyik általam kóstolt aromatikához sem sorolható. 

A vörös posztra áttérve a Torma Pincészet 2019-as Nabucco pinot noir-ja megállásra késztetett. Azt kell mondanom, a Torma testvérpáros, Zoltán és Zsolt nem viccelnek. Olyan érett, nagytestű, hosszan érlelt tételekkel rukkolnak elő, amik mély nyomot hagynak az emberben. Sokaknak a Nabucco név kapcsán Verdi operája juthat eszükbe. Akik így gondolják, közel állnak az igazsághoz, mivel apjuk kedvenc operája volt, a bort pedig az ő tiszteletére készítik, másrészt a pinot noir idősebb Gál Tibor korábbi szavai ellenére „Eger a magyar Burgundia” még mindig számkivetett sorban van a borvidéken, és a névválasztásnál erre is próbálnak utalni. 

A fekete cseresznyés, érett meggyes, szilvás, borsos, fűszeres, csokis aromái, karakteresebb jellege már a szerényebb bordeauxi házasítások testével kacérkodik, mégis elegáns, fiatal arcot mutat. Hatalmas jövő elé néz! 

Varga Zoltán Gábornak, a Borpont vezetőjének köszönhetően egy igazi egyedi csodát ízlelhettem a Mátrából. A fiatal múltra visszatekintő Dominium Pincészet 2018-es Aragon tempranillo-ja rendesen mellbe ütött. Igaz, Villányban Gerééknél is megjelentek az első tempranillo palackok, de a két termőterület ég és föld, nem beszélve arról a meleg mediterrán klímáról, ahonnét a fajta származik. Spanyol társaihoz képest nincs benne az a mély, áfonyalekváros, csokis, dohányos ízvilág, ettől még óriási testű, viszont a savai révén némi északi stílus is belemászik. Termőterület ide vagy oda, kerek, egyedi tétel.

Az utóbbi időben a Vesztergombi Pincészet borsorában forradalmi változás ment végbe. Nem is csoda, ha Vesztergombi Csaba felkerült az Év Bortermelőinek listájára. A 2019-es Szent László Bikavérét kóstolva egyből felkaptam a fejem. Egyszerre telt és kerek, még a 24 hónapos kisfahordós érlelés után sem uralkodik a hordó rajta, ami mögött érett, konyakmeggyes, szilvás, borsos ízek húzódnak. Picit még simulnia kell, de már most is borzasztóan nagy Szekszárdi Bikavérről van szó. 

Köszönöm a borászoknak a sok beszélgetést és az információkat.

Kunci

Egy élménydús nap Szabadkán

Az utóbbi másfél évben elkezdtem megkapirgálni az ex jugoszláv borok mezsgyéjét. Kóstoltam plavac mali-t a Peljesac-félszigetről, prokupac-ot Zupa-ból, vranac-ot Montenegróból, fűszeres traminit Szerémségből, temjanika-t Macedóniából. Fojtathatnám még a sort, de már ez is elég csemege a nyugati és az újvilági borokon szocializálódott fogyasztók számára. Persze, minden országnak megvannak a különleges fajtái, így velünk sem fog csak úgy szembejönni egy falanghina Campania-ból, vagy dornfelder az Ahr-völgyéből. 

A vajdasági származású páromnak köszönhetően csöppentem ebbe a világba, amit egyáltalán nem bánok. Már fiatal korom óta érdekel az egykori Jugoszlávia, ahol a boldog békeidőkben Tito uralma alatt viszonylagos jólétben éltek együtt a különféle vallású és identitású népek. Egy olyan szocialista, picit kapitalista, multi-kulti ország volt, amihez foghatót ezen a földrészen nem találhattunk, nem beszélve az ország változatos természeti kincseiről, gasztronómiájáról, éghajlati sokszínűségéről, amibe a borkultúrát is nyugodtan belesorolhatjuk.

     

    Egy rövid húsvéti kirándulás alkalmával Szerbia ötödik legnagyobb városába, Szabadkára látogattunk. A településen egyszerre vannak jelen a szerb, magyar, balkáni hatások, szóval picit beleszimatolhattam ebbe a különleges életérzésbe. Utunk során betértünk a Vajdaság egyik legjobb burekozójába a Lipa pékségbe, megcsodáltuk a Korzón az egykori Osztrák Magyar Monarchia legnagyobb városházáját, mosolyogtunk egyet a vasútállomás tetején ágaskodó rozsdás, ötágú csillagon, majd a 70-es 80-as évek egyedi hangulatát árasztó Buvljak piacára mentünk. Na, ott aztán tényleg minden kapható! Az ecetes üvegbe töltött, felcímkézett pálinkán át, a zoknik, ruhák tömkelegén keresztül a hurkatöltőig, mi szem szájnak ingere. 

     Azért a borkóstolás sem maradhatott ki, így a Korzó egyik mellékutcájában lévő Klein House Borbárat céloztuk meg. Meglepetésünkre már belépéskor magyar hang üdvözölt minket (sajnos a magyar nyelv egyre jobban kikopóban van a városban) sőt, olyan újhullámos helyi fajtákat töltöttek poharamba, amik több szállal kötődnek a kárpát-medencei borkultúrához. Az ott dolgozó fiatal hölgytől megtudtam, hogy ezeket a fajtákat (összesen 9-et) a 80-as 90-es években egy nagyszabású nemesítési hullám keretében a Szerémségi borvidékhez tartozó Karlócán hozták létre. Ebből került három igazán érdekes tétel a poharamba. 

Elsőként az Imperator Pincészet (sila: chardonnay x kövidinka) 2021-es Nika sila-ja került megmérettetésre. A 2009-ben alapított Erdevik melletti borászatról mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy ez lett Szerbia első biodinamikus birtoka. 

Érett illatok alma, citrus, narancs, barack fogadnak. Közepes testében lágyabb savai mellé barack, grapefruit ízek sorakoznak fel.  Rövidebb lecsengésű 5 pont

Ugyancsak Szerémségi termelő a Dueric Pincészet 2021-es Severna Morava bora (morava:  tramini X kunbarát, de bianka illetve rajnai vér is csorog benne) okozta az igazi meglepetést. Ebbe dupla csavart is tettek. Igaz, a pince a Szerémségi borvidéken található, ennek a bornak az alapanyaga viszont az Észak-Moravai borvidék ültetvényeiről származik.

Zöldbanános, grapefruit, citrus, körte illattal indít. Számban a kesernyés, vaníliás, lime-os reflexei hirtelen zöld dinnyés, trópusi gyümölcsös ízbombára váltanak, amit egy markáns savgerinc kísér. Hosszú fűszeres lecsengésben végződik. Erős 6 pont. Meglepő, amire ez a fajta képes!

Az egykori római császárról Probusról nevezték el a kadarka valamint a cabernet sauvignon kereszteződéséből született új fajtát. Nézzük mit tud a Durdic Pincészet probus bora.

Sötét színe, szedres, csokis, fűszeres, aszalt meggyes illata ellenére, könnyed erdei gyümölcsös, közepesen hordózott, vaníliás test fogad. A lendületes kezdet után a végét enyhén rövidnek érzem. 5 pont

Kunci

Egy soproni kékfrankos

 A Soproni borvidéken gazdálkodó Steigler Pincészet alig néhány éve robbanásszerűen jelent meg a magyar borpiacon. A borász felmenőkkel rendelkező Lőrinczy Bálint 2016-ban Steiger, Spen Steiner, Frettner dűlőkben alapította meg az organikus birtokát. Mára a pincészet 21 hektár területtel bír. Első borait még bérfeldolgozásban készítette, majd 2018-ban egy borklub kóstolója során megismerkedett az ugyancsak soproni születésű Varga Tamással, akivel azonos gondolkodásmódjuk hamar együttműködést hozott. Így indult kettőjük koprodukciója abban a 450 éves pincében, amiben a megszokottal ellentétben nem lefele, hanem fölfele kell elindulni.

A fiatal borász az élete során hatalmas nemzetközi tapasztalatra tett szert. Megjárta Új-Zélandot, Kaliforniát és Ausztriát. Több mint egy évtizedes osztrák munkássága alatt Franz Weningeréknél részt vett a birtok bio átalakításában, éveket töltött el az ország leghíresebb pincészetében a Domaine Wachauban, míg a Fertő tó partján gazdálkodó kékfrankos specialistáknál, Nittnaus-nál igen komoly ismeretekre tett szert a fajta megismerésében. Úgy gondolom van honnan merítenie a mostani munkásságához. Természetesen szigorúan bio gazdálkodást folytat. Nézzük milyen 2020-as Prémium kékfrankosuk. 

A Spern Steiner dűlőből származó szőlőből készült bor mély rubint színű. Illatában szépen keverednek a hordós és gyümölcsös aromák. Jó közepes testét a kékfrankos markáns savgerince öleli körbe. A fa csokis ízvilága még nem teljesen elegyedett a bor érett meggyes, enyhén ribizlis, szedres jegyeivel, ami részben az erőteljesebb savnak is köszönhető. Hosszú fűszeres, lecsengéssel bír. A bor idővel még kerekedni fog, de már így is nagyon szép arcát mutatja. 6 pont

Szabó Zoli mecseki chardonnay-ja

Tavaly tavasszal Hosszúhetényben Szabó Zolinál tettem egy rövid látogatást, akitől annyi információt tudtam meg a magyar borkultúráról, mint addig senki mástól. Nyugodtan kijelenthetjük, ő ebben a témában egy igazi szakértő. Szavait akár reggelig, megunhatatlanul lehetne hallgatni. Mindegy milyen témára tér rá az ember, ő egyből folytatja. A beszélgetésünk során rengeteget mesélt a Pécsi Kutatóintézetbeli tapasztalatairól, ifjú kori kalandozásairól és a szőlőfajták eredetéről. A diskurzusunk során többek között azt is tőle tudtam meg, hogy az első magyar chardonnay tőkék még az 1910-es évek környékén a  Mecsek lankáin vertek gyökeret. Nem tudom, őseink tudatosan telepítették-e oda a fajtát, de Zoli 2021-es chardonnay-ját megkóstolva biztos lehetek abban, hogy jó döntést hoztak. Azért azt ne felejtsük el, a mecseki altalaj éppúgy mészkő, mint Burgundiában, ami nagyon kedvez a minőségnek. Sajnos az utóbbi időben a felmelegedés mindent átír, a szőlőtermesztés határa pedig szép lassan északra tolódik. Remélem ettől még a Mecsek oldalainak szőlőtőléiről sokáig kóstolhatunk fehérborokat, hiszen tényleg csodaborok készülnek ott. Zoliról még mindenképpen érdemes megemlíteni, az egyik kedvenc virága a bánáti bazsarózsa, aminek fotója palackjainak csavarzárain is megtalálható. 

A kezdeti intenzív, citrusos, friss pirítós illatát hamar almás, körtés, barackos jegyek váltják fel, amire vanília telepszik. Számban szépen komponált tartalmas korty fogad, savai pedig gyönyörűen oszlanak szét kerek testében. Citrusos, vaníliás, krémes, almakompótos aromáit barackos, mangós ízek kísérik. Mindezt egy elegánsan ráboruló hordó teszi még izgalmasabbá. Hosszú lecsengésében némi kesernyés íz is megjelenik. Erős 6 pont 

Kunci

1% Winelovers Grand

 Április 1-jén részt vettem az ország egyik legnagyobb beltéri boros rendezvényén a Corinthia Hotelban megrendezett Winelovers Grand-on. A kiírások alapján több mint 100 pincészet, legalább 700 bora szerepelt, ami már tényleg nem kis mennyiség. Ennyi tétel hallatán az ember inkább csak csemegézni tud. Közel hét órát töltöttem el, de még így is csak a borok töredéke jutott a poharamba, ezért kerestem a kuriózumokat. Külön örültem a nemzetközi teremnek, ahol a chilei carmenere-től, andalúziai Sherry-n át, az új-zélandi pinot noir-ig, bőséggel válogathattunk a külföldi "konkurenciától". 

   Azért a hazai mezőnyben sem kellett csalódnunk. A régi nagyok mellett, számos feltörekvő pincészet jelent meg a porondon, akik kiváló, egyedi minőségű boraikkal, próbálnak helyet követelni maguknak a magyar borpalettán. Néhány érdekes tételt kiemelnék, ami tényleg megfogott. 

Hazánk egyik gyöngyszemének tartott borvidékével, a Nagy-Somlóval kezdem a sort. A Kancellár Birtok 2018-as hárslevelűje nem egy mindennapos, szokványos tétel, szóval csak azoknak ajánlott, akik szeretik az érett, krémes ízeket. A sós ásványok, citrusok mögött, birs, körte, erőtejes mézes jegyek keverednek. 6 pont 

A bazaltos ízvilágnál maradva, a Badacsony Villa Sandhall rajnai rizlingjei mindig nagy élményt nyújtanak, szóval szinte már kötelező tételnek tartom. Inkább a német stílust képviselik, sőt egyedi módon csak reduktív eljárással dolgoznak.  A 2017-es Crystal Cut volt az, amire már elismerően bólintottam. Persze a kor, és az évjárat is benne van a palackban. A friss citrusok mögött alma, körte, pirítós aromái köré gyönyörű savak sorakoznak, amit néhány gramm maradékcukor tesz igazán kerekké. Erős 6 pont 

A Badacsonyi borvidékről frissességével keltette fel érdeklődésemet a Málik Pince 2020-as Pressio-ja. Egy olyan újragondolt tétel, ami az ifjú generáció, Zoltán fia ötlete alapján készült zeusz, sárgamuskotály, zöldszilváni házasításából. Egyszerűen csak jó inni. Lendületes, citrusos, friss vágott füves, sárgadinnyés, minerális aromáit, picit édeskés vég zárja le. 5 pont

Vörös fronton Gere Attila 2020-as syrah-ja mindenképpen említést érdemel. Egyszerre,  kraftos és fajtajelleges. Egy erőteljesebb, feszes, csokis, hordó ül a boron, viszont  mögötte jó savak, valamit szeder, áfonya aromák és a borsos fűszerek szépen kiérződnek. Idővel még kerekedni fog. 6 pont +

A Szekszárdi borvidéken gazdálkodó Garai Pince boraival még nem találkoztak az ízlelőbimbóim. Most ez is bekövetkezett és nem maradt el a meglepetésfaktor sem. A 2019-es Tauninger cuvée (cabernet franc, cabernet sauvignon, syrah) egy nagy vörösbor, ami már nemzetközi szinten is megállja a helyét. Nagy testű, szedres, csokis, kókuszos aromavilágához,  átható, hosszú vaníliás lecsengés párosul. 7 pont

Több tucat argentin malbec után már régóta mozgatta a fantáziám, hogy milyen egy francia Cahors, ugyanis az óvilágban oda tesszük a szentélyét. Persze, vannak olyan legendák, hogy a Kárpát-medencéből származik a fajta, ezt a témát félre téve, inkább arra a  2016-os  Extra Libre Cahors malbec-ra koncentrálnék, ami a poharamba került. Sok dél-amerikai társához képest kevésbé feszes ízvilággal rendelkezik. A jó közepes testű, fűszeres, ribizlis, áfonyás, szedres érettebb jegyeihez elegáns hordózás társul.  6 pont -

Nagy meglepetésemre szembe jött velem Szicília egyik eldugott fajtája a nerello mascalese. Már évek óta nem volt hozzá szerencsém, most viszont a Vinissimo-nak köszönhetően egy 2021-es Fazio Castelmedio nerello mascalese került a poharamba. A vékonyabb testű, piros bogyós cseresznyés, meggyes, málnás, ribizlis jegyei mellett egyből orron vágott a különleges, ázott papucsra hasonlító illata. Elsőre furcsán hangzik, mégis van egy behízelgő jelleme. 6 pont

Masseria de Borgo dei Trulli 2021-es primitivo-ját hagytam a végére. Persze, aki picit is ismeri az olasz borvilágot, az jól tudja, hogy északon a Prosecco, délen, Pugliában pedig a primitivo örvend egyre nagyobb népszerűségnek szerte a világban. Ez a korán érő fajta, vastag, sűrű, gyümölcsös, alkoholban gazdag, fűszeres bort ad, aminél az ember talán többet nem is kívánhat zárásként. A 14,5%-os maligánszintje, valamint a nagy test mellett a csoki, szeder, szilva, bors aromáit édesgyökér és ánizs jegyek kísérik. Némi édeskés érzettel, hosszan cseng le a torkomon. 7 pont  

Kunci

Egy dalmát bor

Egy horvát mondás szerint "Svaku lozu hvali, ali mali plavac sadi" - vagyis minden szőlőt dícsérj, de plavac malit ültess. 

Lassan már két éve annak, hogy Dél-Dalmáciában nyaraltunk, a hely szelleme mégis a mai napig aktívan él bennem. Az égszínkék tenger, a fehér sziklák, a mediterrán fenyvesek, az olajfák és a hangosan ciripelő kabócák szinte bármelyik pillanatban visszacsábítanának. Ottjártunkkor a pincelátogatást sem hagyhattuk ki, így jutottunk el Hvar-sziget Sucuraj falucskájába, ahol megízleltük a Vujnovic borászat borait. Ugyan a pincéjük a sziget belsejében található, de a kis településen lévő pizzériájukban  borkóstolókat is tartanak itt. 

Távozásunkkor számos palack került hátizsákunkba, amik között ott volt a 2017-es Ivan Dolac plavac mali csúcsboruk is. A szakemberek a Hvar-szigetén lévő, köves, meredeken a tenger fölé magasodó, délre néző, Ivan Dolac dűlőt Dalmácia egyik legjobbjaként tartják számon, ahol 2600-2700 az évi napsütéses órák száma. Nem is csoda, ha az ott termett, gyorsan magas cukorfokot elérő  plavac mali-k alkoholtartalma könnyedén 15-16%-ra rúg.  

Párommal úgy döntöttünk, ezt a bort egy jeles alkalomkor bontjuk fel. Erre most került sor, hiszen adjuktusi kinevezést kapott. Persze mi már nagyon kíváncsiak voltunk, 2021 augusztusa óta milyen irányban fejlődött ez a bor.

Nyitás után enyhén fülledt, ezért szellőztetést kíván, amit követően az aszalt meggy, szeder, szilva, illatvilágára erőteljesebb hordóhasználat borul. Jó közepes testében meglepően szép, elegáns, frissességet adó savak húzódnak, de a fűszeres, aszalt szilvás, meggyes, szedres ízeiből a hordó csokis, kakaóporos aromái elviszik az egyensúlyát. Lecsengésében leheletnyi édesgyökér és fahéj is helyet kap. 6- pont

Kunci

Egy bükki Bálvány!

Legutóbbi írásomban a Zalai borvidéken gazdálkodó Veress Pincészet késői szüretelésű 2011-es sauvignon blanc borát mutattam be. Most az ország másik feléből, a Bükki borvidékről hoztam egy 2020-as Bálványt. 

Mi is az a Bálvány? Földrajzos végzettségemből jól tudom, hogy 956 m magasságával a Bükk-hegység negyedik legmagasabb pontja, de róla nevezték el a Bükki borvidék közösségi borát is. Mindez 2019-ben, hat borászat szövetségével jött létre. Persze, ilyen borra számos példát lehet mondani, így Egerben az Egri Csillag, Pannonhalmán a PH Érték, vagy a Pécsi borvidéken a Déli Fény, viszont meglátásom szerint ez a konstrukció talán a legszebb, nem beszélvén a szabályok megállapításáról. A maroknyi csapat a többiek kárán okulva nem egy mindent bele, illatos, ezernyi stílusú bort szeretett volna alkotni, annál inkább egy a bükköt képviselő ízvilágot.

Borászok a kezdeti tanácskozások végére, csak három fajtát hagytak érvényesülni, így maradt az olaszrizling, a chardonnay és a zenit  A házasítások készítésének során rájöttek, hogy egyik fajta sem nyomja el a másikat sőt, egyenlő arányban mutatják a legszebb arcukat. A végső megállapodás szerint kis játékot mégis hagytak kreativitásuknak, majd megszületett a végső megoldás. Fajtánként minimum 30%, maximum 40%-ot használhatnak fel. Mindezen felül, seprőn kell tartani a bort, és szigorúan csak a borvidék termesztett alapanyagából készülhet. Amúgy Pécsen nemesített zenitről mindenképpen érdemes megemlíteni, a borászok szívügye, viszont oly kevés van belőle, amit önmagában nem szerettek volna zászlajukra húzni.

A 2020-as Bálvány boromat a Cserépfaluban gazdálkodó Hajdú Roland készítette, aki szerint a Bálványt a focisták nyelvére is le lehet fordítani. Az olaszrizling a jól teljesítő középpályás, a chardonnay a nagyágyú csatár, a zenit pedig a zabolátlan hátvéd. 

Nézzük milyen egy hamisítatlan 2020-as Hajdú Bálvány!

Illatában egy homogénebb jelleget ad, amibe körtés jegyek, csonthéjasokkal, citrusokkal keverednek. Egy kerek közepes testű korty fogad, ahol az illatában tapasztalható körtés, citrusos aromák enyhén diós, érett almás ízekkel egészülnek ki. Kesernyés lecsengéséhez némi édes, vaníliás buké párosul. 5 pont

Egy olyan korrekt bor, amit a mindennapokban igazan jó inni.

Továbbra is hajrá Bükki borvidék!

Kunci