A borok tudósai, a tudósok borai

Szegeden a Válogatás Borszaküzlet 2022. 11. 19-én már tizedik alkalommal rendezte meg a "A borok tudósai, a tudósok borai" éves portfólió kóstolóját. A név nem légből kapott, hiszen a Szegedi Tudományegyetem tanárai és a Szegedi Akadémiai bizottság tagjai minden évben jelenlétükkel emelik az est fényét.

Mielőtt belevetném magam a kóstolási élményeimbe, ejtenék néhány szót a Tisza-parti város egyik legrégebbi borboltjáról, ami 2006-ban nyitotta meg a kapuit a borkedvelők társasága előtt. A válogatás név nem hiába szerepel a borbolt nevében, hiszen az üzlet a szortimentjével elég magasra tette a lécet. A számos hazai borkiválóság mellett, határainkat átlépve nemzetközi borok világában is nyugodtan mazsolázgathatunk a borospolcokon. Az erős olasz mezőnyben a pugliai primitivo-tól kezdve a szardinai cannonau-n át, a Garda-tó melletti Valpolicella sűrű, alkoholban gazdag Ammerone boráig számos különlegesség meglelhető. Természetesen a bubis világ kedvelőiről sem feledkeztek el, hiszen a Prosecco és a Katalán Cava mellett a Champaigne-ok sem hiányoznak a sorból. Akinek ez még nem lenne elég, a Domaine Wachaun keresztül megtudhatja mitől oly híres szomszédunk első számú fajtája a zöldveltelini, majd összehasonlíthatja a német illetve osztrák rajnai rizlingek stílusát. Persze a borok világában az utazást még nem fejeztük be, hiszen a szortiment kapcsán nem feledkeztek el a spanyol Rioja-ról, Kalifornia első számú fajtájáról a zinfandel-ről, az argentinai malbec-ről és az új-zélandi sauvignon blanc-ról sem.

A rendezvényre visszatérve, hazai, illetve nemzetközi vonalban is megméretethettük ízlelőbimbóinkat. A rutinos rókák már régen tudják, hogy egy kóstoló kezdésénél a buborékos felpezsdítő italnál talán jobbat keresve se találnánk, szóval egyből az Ill Cole, Conegliano Valdobbiadene, Brut Prosecco-t kértem a poharamba, aminek enyhén citrusos, csonthéjas, kenyérhéjas, élesztős ízvilága kicsit már a Champaigne felé hajaz.

Ha lehetősségünk adódik rá, a hazai rajnai rizling nagyágyúit, a Cseriéket sose hagyjuk ki, így hamar belekortyoltam a 2020-as citrusos, virágos, enyhén körtés, diós jegyekkel bíró Sextus rajnai rizlingjükbe. Be kell vallanom, a gyönyörű savgerincű bor még mindig csikó korában van, ami 2-3 év múlva válik igazán férfivé.

A Grand Tokaj főborászának, Áts Károly családi birtokának portfóliójában idén debütált először, a 2021-ben a Suba-dűlőben szüretelt, majd ugyanerre a névre keresztelt furmint, hárslevelű házasítása. Itt egy olyan fiatal, közepes testű, gyümölcsös, elegáns savgerincű, ásványos borral állunk szemben, amit némi maradékcukorral tettek barátságossá. Még hosszú út előtt áll, szóval 2024 tavaszán ismét szívesen belekóstolnék.

Igazán nagy meglepetést a Neszmélyi borvidéken gazdálkodó Kősziklás Borászat 2020-as juhfarkja okozott.  A fajta nagy kedvelőjeként nyugodtan elmondhatom, hogy a Somló ásványos jellegét leszámítva könnyedén belesimulna a kalap alakú hegy juhfark sorába. A citrusos, ananászos, neutrális jellege mellett a hordó krémes, fűszeres használatát sem vitték túlzásba. Egy igazi egyensúlyban lévő gyönyörű tétel született belőle.

Sokan a mátrai borokat könnyed, illatos, gyümölcsös formájában képzelik el. E jelzőkre rácáfolva, Kerekes Tamás hosszan érlelhető, fajsúlyos tételekkel próbál rámutatni a borvidékben rejlő erőre Az 500 literes fahordóban ászkolt aranyszínű, citrusokkal telített, vaníliás, fehér aszaltgyümölcsös, enyhén virágmézes jegyeket árasztó, érett 2018-as hárslevelűje már nem a mindennapok egyszerű borsorába számít.

Nem feledkezhetünk el arról a tényről, hogy a rendezvényt követő napon november 20-án tartottuk a kadarka világnapját. Ennek tudatában Maurer Oszkár natúr stílusban készült kadarka sorát extra élmény volt kóstolni. Az igazi izgalmat a 140 éves tőkékről jövő tétele adta, ami túlélte a 19. század végi filoxéra vész szörnyű időszakát.

Ha magyar merlot, akkor irány Szekszárd, hiszen Vida Péter szerint az Isten arra a klímára és löszös talajra teremtette a fajtát. Ugyan a rendezvény során Vida borok nem voltak, viszont a Tüske Pincészet 2017-ben készült 5BB merlot-ja most ért a csúcsra. Picit magasabb alkoholja ellenére egy igazi mestermű. Itt nem az óriási testében, inkább az érett cognak meggyes, aszalt szilvás, fűszeres, csokis aromáiban lelem a szépségét. Nincs túlhordózva, a fás jegyek mégis egységesen telepednek rá, az évjárat egyedi savai meg kerek egységben tartják.

A Csányi Pincészet 2017-es Vesper névre keresztelt csúcsbora harmonikus eleganciájával tűnt ki. 300 literes fahordókban érlelt cabernet sauvignon és merlot mellé 22%-ban  kékfrankost is csempésztek, ezzel a szilvás, fűszeres, csokis, kávés, szedres aromavilághoz a kékfrankos aszalt meggyes vibrálása párosul.

Kicsit kulinárisabb élvezetekre vágyók sem unatkozhattak. Kaló Imre kapcsán egy másfajta világba röpülhettek el. Azért ne feledkezzünk meg Ménesi borvidék büszkeségéről, Balla Gézáról, a Sziklabor sorozat megteremtőjéről sem, aki a magyarok számára picit közelebb hozta az Arad hegyaljai szőlőtőléket. Másrészt a fekete ribizlis, szedres, szilvás aromájú feketeleánykájával pedig  igazi kultuszt teremtett kis hazánkban.

A végén meg kalandozzunk el a dél-olaszországi Puglia-ba, ahol a Primitivo di Manduria Lirica 2019-es primitivo borában egy olyan közepes testű, aranyközépút kategóriát ismertem meg, amiben a fajta paramétereit tekintve tankönyvi példa lehetne. Tényleg nagy élvezet szánkba venni az aszalt szilvás, fűszeres, csokis karakterű itáliai csodát.

A teltházas rendezvényen számos híres borász jött össze, hiszen egy helyen Kaló Imrével, Áts Károllyal, Balla Gézával, Maurer Oszkárral nem minden nap találkozik az ember. Sajnos Sopron nagymestere, hazánk első Michelin csillagos szakácsa Horváth József "Ráspi" betegség miatt távol maradt.

Köszönet a kóstolóért

Kunci

Juhok az akolban, borok a palackban. A Somlón jártam!

Az utóbbi időben Isten ittfelejtett kalapján a Somlón egyre nagyobb kereteket ölt a juhfark kultusza. Sajnos sokan még mindig vele azonosítják a Nászéjszakák borát, pedig ez az elmélet már régen kútba esett, s jól tudjuk, hogy egykoron a gazdák egybe szüretelték a szőlőt, majd a bort távoli tájakra szállították, így a Habsburgok asztalára is. A témához kapcsolódóan két gondolat erejéig tovább borzolnám a juhfark hívők hitét, ugyanis egy régi feljegyzés alapján a somlai borok harmóniáját a furmint, savgerincét a juhfark, illatát a sárfehér adta, másrészt, napjainkban a juhfark egyik nagymesterének, Barcza Bálintnak csúcsborát sem ez a fajta, hanem egy cuvée jelenti.

Kijelentéseim ellenére a juhfark jelentőségét nem becsülöm le, sőt óriási potenciált látok benne. Nevét a juh farkához hasonlító hengeres szőlőjéről kapta, aminek eredetét a Kárpát-medencére tesszük, egyes szakirodalmak mégis osztrák kötődést társítanak hozzá. Egy biztos, jelenleg csak hazánkban, alig 200 hektáron termesztik, ebből a legnagyobb mennyiség /kb. 110 hektár/ a Somlón, elvétve találkozhatunk még vele a Balaton északi partján, Neszmélyen, a Pécsi borvidéken. A filoxéra előtt őseink gyakorta szívesen foglalkoztak vele, viszont az új, könnyebben termeszthető fajták bejövetelével szinte teljesen kiszorult. Ez oly mértéket öltött, hogy a 90-es években újra kellett engedélyeztetni. Ez Inhauser Istvánhoz köthető, aki szentül hitt a fajta erejében. Ezek ellenére sajnos a termelők inkább a megtűrt kötelezőként termesztették. Jól emlékszem még Györgykovács Imre szavaira, aki egyszer kijelentette, hogy az apja szigorú bírálatának hatására egy juhfark tőkét sem telepített. Később vásárolt szőlőből mégis készített belőle bort.

Mi is lehet ennek a hátterében? Tudnunk kell, egy olyan szőlővel állunk szemben, ami erős növekedésű, fagyérzékeny, rossz évjáratban savai még a fogkövet is lebontják, egyszerű, alig érezhető neutrális ízvilágát meg sem említve. Minden 2006-ban változott meg, mikor egy oly évjárat jött, amit körzővel, vonalzóval se lehetett volna jobban megtervezni. Természetesen a juhfark is kiváló minőséget adott, majd a pincészetek ekkor eszméltek rá arra a kincsre, amit a kezükben tartanak. Szerencsére az utolsó másfél évtizedben a juhfark körüli világ 180 fokos fordulatot vett. Egy jó évjáraton túl ezt köszönhetjük a  terméskorlátozás bevezetésének, a finomodó technikának, és a felmelegedés adta savcsökkenésnek. A minőség javulása népszerűséget hozott, a szőlőtőkéi meg gyarapodásnak indultak a vulkanikus tanúhegyen.

Nagyságát az egyszerű aromatikájában és a mindent maga alá gyűrő somlai terroir-ban kell keresnünk. Aki már kóstolt a hegy kicsavart levéből, az jól tudja, hogy a minerális jelleg egyből kezelésbe veszi az ízlelőbimbóinkat, hat, nyolc éves borok esetében a masszív ásványok meg minden gyümölcsös fajtajelleget felülírnak. Ez olyan érzés, mintha a bazalt kőzet feloldódott volna az isteni italban. Itt van nagy szerepe a neutrális, alig érezhető, alma, citrus, enyhén csonthéjas aromájú, magas savgerincű juhfarknak, aminek az ízvilágát kiegészíti ez a markáns terroire, sőt az acélos savak még hosszabb életutat biztosítanak neki. Idők során a borászok kezdenek rájönni a botritiszesedési hajlamának köszönhető extra ízélményt nyújtó jelentőségére is. Mindezt a borászok hordózással szokták megspékelni. Sajnos, a túlzó fa használat sem mindig kifizetődő, hiszen a leheletfinom aromáit, a toast-os, vaníliás jegyek hamar elfedik. 

Ezek tudatában indultam el 2022. október 22-én a Tornai Pincészetbe a IIV. Somlói Juhfark Ünnep 2022 elnevezésű nagykóstolóra, ahol 17 Pincészet 27 bora várt a vendégekre. Be kell vallanom, annak ellenére, hogy szinte minden évben ellátogatok a hegyre, életem során számos juhfarkot kóstoltam, egyszerre ennyit még sosem sikerült, szóval igencsak vártam az eseményt. A poharazgatás során számos érdekes stílusirányzattal találkoztam, amik közül most néhányat meg is osztanék veletek. 

A Mórról már jól ismert Csetvei Krisztina 2017-es somlai juhfarkjával indítottam. A fiatalos lendületű, tűzköves illatokat árasztó, jó közepes testű, tüzes savgerinccel rendelkező, öt éves borba mesterien integrálódtak a hordó fűszeres jegyei, ami mellett megmaradtak a zöld reflexes, almás, fehér gyümölcsös aromák. 

Az előbbivel ellentétben a 2020-as Fehérvári Borbirtok Grand juhfarkjában, inkább a  hordózást részesítették előnyben. A markáns fás világát, a citrusos savgerince jól egészíti ki, amihez enyhén fűszeres, körtés, vaníliás, édeskés aromák párosulnak.

A jobban hordózott tételek közül a Kreinbacher 2017-es juhfarkját zseniálisan elkészített bornak tartom. Érződik rajta a hordózottság, az idő vasfoga mégsem fogta a bort, sőt a savak adta citrusok szinte vibráló fűszerként járják át a jó közepes testét, amiben a fűszeres, toast-os, hordós, enyhén vaníliás jegyek, fiatalos lendületet adnak neki. 

Barcza Bálint 19-es tételével inkább a gyümölcsös eleganciára épít, aminek keretében a bort tartályban illetve hordóban is érlelte. Aki meg szeretné ismerni a juhfark eredeti gyümölcsös aromatikáját, az mindenképpen ezt válassza. Itt tényleg van mit vizsgálnunk az egymásra finoman rétegződő citrus, alma, körte csonthéjas ízek játékában.

A Tornai Pincészet 2020-as Aranyhegy juhfarkját, vibrálóan ásványos gyümölcsös jegyeivel, elegáns hordóhasználatával az egyik legszebb tételnek tartottam, ezzel szemben a feltehetően túlérett szemekből készült 2019-es Grófi juhfarkjában pedig az enyhén édeskés, olajos textúrájú, sós, birses ízek fogtak meg.

Az igazi kuriózumot a végére hagynám. Ez nem más, mint a vélhetően töppedt szemeket tartalmazó, néha még zöld reflexeket villantó, barack, alma, ananász, gyümölcsöket árasztó, ásványos, kerek hordóhasználatú, vastag beltartalmú, 2020-as Zsirai juhfark. 

A sétáló kóstolón túl a vendégek részt vehettek még buszos dűlőtúrán, Fiáth Attila vezetésével terreoire szemléletszerűen összehasonlíthatták a juhfarkjainkat a nemzetközi neutrálisnak mondható mezőnnyel, sőt a házigazda, Tornai Tamás, egészen 2006-ig visszamenőleg vertikális juhfark kóstolót tartott.

Köszönet a részvételért a Tornai Pincészetnek.

Kunci

Egy különleges gourmet élmény Szegeden a Hungiban

Szeged legfiatalabb borboltja Gourmet Bor&Delikát Szeged, október 12-én nagyszabású borportfólió bemutatóval kedveskedett a gasztronómus, vendéglátós partnerei részére. Az a megtiszteltetés ért, hogy engem is meghívtak az eseményre. Aki még nem hallott róluk, azoknak előbb had meséljek néhány szót a kereskedésről.

A Tisza-parti városban tavaly novemberben nyitották az első és eddigi egyetlen boltjukat. Forgalmaznak különleges söröket, csokoládékat, lekvárokat, a sarokpontot mégis a borok képezik. Az isteni ital szortimentjét megvizsgálva többségében hazai palackokkal találkozhatunk, ettől még kínálatuk az új-zélandi Marlboroug-tól az olaszországi Pugliáig, a portugál Alentejo-tól az argentínai Mendozáig terjed, miközben olyan kincsekre bukkanhatunk, mint a Radó cirfandli, vagy az Brazin Old Vine zinfandel.

Visszatérve a portfólióra, közel húsz borászat 80-90 borát kóstolhattuk végig. Mindenről írni azért hosszú lenne, ezért csak néhány érdekességet emelnék ki, a poharamba került tételek közül.

Egy jó buborékos ital mindig megpezsdíti a kóstolás élményét, szóval a Gedeonék Extra Dry charmante eljárással, zöldveltelini, sauvignon blanc, cserszegi fűszeres triójából készült pezsgője igazán jó választásnak bizonyult. A citrusos, gyümölcsös, fűszeres, enyhén kesernyés, kenyérhéjas aromáit, az édeskés vége varázsolja kerekké.

Benedek Péter 2021-es Epreskert chardonnay-jától szinte padlót fogtam. Azt eddig is tudtam, hogy az érettségi ballagási pénzéből vásárolt Epreskert dűlőjében jó borokat képes csinálni, ilyenre azért én sem számítottam. A bor zsenialitása az egyszerűségében rejlik. Nem túl vastag, mégsem könnyű, nincsen túlhordózva, szánkba nem tapad a mama almakompótja. Az itt-ott még zöld reflexekkel bíró, citrusos, vaníliás, picit csonthéjas ízvilágú chardonnay egy igazi mestermű.

Bősz Adrián 2021-es könnyed zöldveltelinijét a megszokott citrusos, zöld fűszeres aromákon túli barackos, enyhén trópusi gyümölcsös jegyei miatt emelem ki.

Rozé fronton kétség kívül Dúzsi Tamás a király. Valahogy keveset beszélünk róla, de a parfümösök országában, a lila levendulamezőkkel taglalt rozék hazájában lévő provence-i borversenyeknek nincs még egy olyan résztvevője, aki több érmet zsebelt volna be, mint ez a szekszárdi családi borászat. Be kell vallanom, a pincealapításuk negyed évszázadának évfordulójára készített, botritiszes szemeket tartalmazó, fél évet 300 literes medium fahordóban érlelt, 2017-es cabernet franc rozéjához hasonlót még nem kóstoltam. Olyan mintha csipkebogyólébe, narancsot, cognak-ot, vaníliát, friss pirított tölgyfa deszkákat szórnánk, majd az egészet érlelni hagyjuk. Itt már nem csak érzékszerveinkkel, hanem elménkkel is meg kell értenünk ezt a világszinten is kiemelkedő alkotást, ami úthenger módjára hengerelte ízlelőbimbóimat.

Balla Géza ősi kadarkatőkéi sosem hazudtolják meg magukat. A sűrű szövésű, meggyes, szilvás, fűszeres, kicsit csokis, mégis selymes könnyedséggel hömpölygő borával indítottam a vörösek közti barangolásom.

Nagy hatással volt rám Gál Tibor, 2018-as jól közepesen hordózott, a kicsit még szögletes, itt-ott még ribizlis reflexeket villantó, szedres, szilvás, meggyes, csokis, borsos aromájú Superior Bikavére, amiben még óriási lehetőséget és hosszú életet látok.

A Pécsi borvidéken gazdálkodó, Dél Tirolból származó, Andreas Ebner 2018-as könnyen csúszó, fűszeres, testes merlot-ját a csokival bevont aszalt szilva élményével tudnám leírni.

A Szeleshát 2017-es Nyék cabernet sauvignon bora egy olyan iskolai tankönyvpélda lehetne, ahol az aszalt szilvás fűszeres, szedres fajtajegyei mellett, a hordózást sem vitték túlzásba sőt, az évjárat adta markánsabb savgerince még hosszabb életutat biztosít neki. 

Távolabbi vidékek felé kacsingatva, a világ másik végén fekvő, egykoron rabjairól, manapság inkább a kenguruiról elhíresült 19Crimes Banished „bortönborában” újvilági stílusban egyesíti a francia Rhone-völgy és Bordeaux fajtáit. A grenach, shiraz, cabernet sauvignon házasításban, szedres, gránátalmás, áfonyás, vaníliás ízű, jó közepes testű borban szinte pattogtak a fűszeres elemek.

Az est fénypontját, a Cseriék 2017-es, lassan már legendává váló, erős, mégsem tolakodó hordozású, szilvás, szedres, kávés, csokis jegyekkel bíró, végtelennek tűnő fűszeres lecsengésű, méltán híres Legendája adta. Aki már kóstolta, az tudja, hogy miért írok róla szuperlatívuszokban. Öt éves kora ellenére még igen hosszú életút előtt áll. 

Édes fronton, Benedek Peti 2020-as kerek, harmonikus, citrusokban bővelkedő, barackos, körtés, mézes ízek kavalkádját árasztó, jó sav cukor arányban lévő Öreg Tőkék félédes hárslevelűjét emelném ki, amely bort könnyedén ázsiai ételek kísérőjeként tudnám elképzelni.

Köszönet a kóstolóért a Gourmet Delikát&Szeged-nek!

 

Kunci

Kékfrankos Hangjai. Ismét Sopron a fókuszban!

    Nincs még egy olyan település a világon, ami annyira összefonódott volna a kékfrankossal, mint Sopron. A fajta hírneve a mai napig aktívan él a magyar nép nyelvezetében, pedig a borvidék a rendszerváltást követően sokáig csipkerózsika álmát aludta. Az első szikra jó egy évtizede, Ráspi, Weninger, Luka Enikő borai kapcsán pattant ki, akik csodás tételeikkel hamar lázba hozták a borkedvelők társaságát. Valahogy a láng hamar kialudt, majd ismét csend borult a soproni pincék titkaira.  A következő nagy impulzus a Steigler Pincészettől indult el. Remélem ez egy olyan lendületet ad, ami a többi termelő számára is irányadóvá válik. 

   Miben rejlik az itteni borok ereje? A Fertő-tó, csillámpala, klíma hármas egységében, ahol az emberi tényező adja a negyediket. Ennek együttesét a franciák egyszerűen terroir-nak hívják. Egykoron a leghűségesebb városunk szinte visszhangzott a kékfrankos nevétől, ami sajnos az utóbbi időben suttogásba ment át. Sopron nem csak a borairól, hanem a környékbeli látnivalóiról, kulturális sokszínűségéről, iskoláiról vált híressé. Ha arra járunk, mindenképpen tegyünk egy sétát a történelmi rejtélyekkel teli, dél német és osztrák középkori városok hangulatát idéző Várkerület zegzugos utcáiban, majd a város jelképének tartott Tűztorony alatt lévő Hűségkapun átlépve fedezzük fel a Fertőtáj szebbnél szebb helyeit. Itt gondolok a Lővérekre, Fertőrákoson a kőfejtőből lett barlangszínházra, a Balfi gyógyfürdőre, na meg a Fertő-tó nádasának csodáira.

   Valahogy keveset beszélünk róla, de a város fő gazdasági csapásirányát mindig a bor adta. 18-19. századi feljegyzések alapján Sopron Rusttal karöltve bonyolította le hazánk legnagyobb borkereskedelmét. Persze ebben az időben a kékfrankos mondájával ellentétben a fehér /főleg a furmint/ borok domináltak. A vörösbe fordulás csak a 19. század második felével a kékfrankos érkeztével indult meg, ami teljesen átírta az addig ismert bortérképet. Egyes statisztikák szerint ez olyan jól sikerült, hogy a szocialista időkben volt mikor tízből nyolc tőke ebből a fajtából került ki. Ennek kapcsán délnek tartva tennék egy kis kitérőt az egykoron aktívan a város szőlőterületeihez kapcsolódó, már Ausztriához tartozó Blaufränkischland-ra, ahol megint szinte minden a kékfrankosról szól. Szavaimat olvasva talán érthető, miért tartjuk Sopront a fajta fővárosának.

   Sajnos rohanó világunkban egyre kevesebb sztori, történet marad meg a nép nyelvén. E kevesek közé tartozik Mátyás az igazságos, vagy a soproni kékfrankos legendája. Ki kell mondanunk az utóbbi, a mai napig élteti az ottani borok egykori dicső múltját. Úgy vettem észre, hogy a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben a borvidék néhány nagyobb kicsapó lángcsóváját leszámítva a bezárkózás útját választotta. A mivoltát nem értem, mivel a jövő borfogyasztási tendenciáját, a klímaváltozást nézve hazánk egyik titkos favoritja lehetne.

   Ezekről és sok másról is szó esett október 4-én Sopronban a Kékfrankos Hangja nevű nagyszabású rendezvényen, ahol a borászok, a gasztronómia és a turisztika képviselőivel együttesen újra hírt adtak magukról. Céljukká tűzték ki, hogy a soproni borok ne csak a szürkeállományunkban, hanem poharainkban is helyet kaphassanak.

   Mindig szívesen veszem irányom a nyugati határszélre. Számos ifjúkori élményem mellett, drótszamarammal sikerült már körbekarikáznom a Fertő-tavat, na meg közel fél évet dolgoztam a borvidék egyik nagymesterénél a Ráspinál. Fertőrákosi munkásságom óta már eltelt nyolc év, Sopron is szebb lett, számos új borászat született, akik közül többen a hagyományokhoz híven a város lakóépületei alatt érlelik boraikat.

   A rendezvény végeztével azt kell mondanom Sopron tényleg kitett magáért. A résztvevőkre fine dining vendéglátás, vezetett városi séta, 5 fős kerekasztal beszélgetés várt. A séta közbeni érdekes sztorik mellett a helyi gasztronómia magas minőséget nyújtott. Még sosem gondoltam arra, hogy a paprikáskrumplit céklával lehetne tálalni, de szuvidált szarvast se ettem még. Az egykori poncichterek legfőbb eledeléről, a babról sem feledkeztek el. 

    A fő attrakciót, a borokat direkt a végére hagytam. 20 termelőtől számos izgalmas tételt kóstolhattam. A többségében jól teljesítő kékfrankos dömpingben hiányoltam a zweigelteket, amiben a helyi borászok ismét nagyot alkothatnának. Az egykori fehérboros múlt sem hazudtolta meg magát. Különösen a zöldveltelinik és a chardonnay-k mutattak kirobbanó formát. A kékfrankosok tekintetében a fiatalabb nemzedéknél néha már éreztem azt az osztrák irányt, amit ők olyan jól művelnek. Úgy gondolom, jó volna nem lemásolni a sógorék munkásságát, hanem inkább követni az ő általuk jól kitaposott utat, miközben megalkotnak egy egyedi ízvilágú soproni kékfrankost. 

   Néhány érdekességet kiemelnék a kóstoltak közül. Rám a legnagyobb hatással a Steiglerék 2021-es zöldveltelinije volt. Egy osztrák prémium sorba is könnyedén megállná a helyét. A kiváló vöröseik mellett szenteljünk egy kis időt a furmintjukra, amivel újra próbálják éleszteni a borvidék egykori legfontosabb fajtájának hagyományait. Amíg az Ivancsics 2017-es, kései szüretelésű, enyhén botritiszes jellegű zöldveltelinit igazi kuriózumnak tartottam, addig a Lővér és a Zachár borászatok 2020-as chardonnay-i kellemes meglepetéseket okoztak. A Vincellér 2014-es, két évet fahordóban töltött rozéja nemzetközi szinten is ritkaságszámba menne, a Stubenvoll 2020-as közepes testű, gránátalmás, rózsaborsos syrah-ja pedig a fajta északi stílusú mintapéldája lehetne. A kékfrankosokat direkt nem emeltem ki, amik megítélésem szerint többségében szépen teljesítettek, de az a finomra hangolás még sokszor hiányzik a világszínvonal eléréséhez. Itt-ott azért már ez is megindult. 

   A végére néhány építő kritikát had engedjek meg. A kerekasztal beszélgetést nem csak rövidnek éreztem, hanem hiányoltam a közönség bevonását. Elhangzottak során volt szó a fiatalok borfogyasztásáról, a borvidék jó szállásadottságairól, a legfontosabbról, a főszerepben lévő kékfrankossal viszont érintőlegesen foglalkoztak. Másrészt hiányoltam a kőszegi és a vaskeresztesi borászokat, akik új színfoltot jelentenek a borvidék életében. Személy szerint úgy érzem jó úton haladnak, de még sok a teendő. Én szurkolok nekik, hiszen a jövőben a borok tekintetében titkos favoritunkká válhatnának.

Kunci

Titkos favorit Tokajból

   A mai alkalommal lélekben kalandozzunk el a Tokaji borvidéken lévő Mádra, a 2,5 hektáros Szarka Pincészetbe. Szarka Dénesről viszonylag keveset hallunk, borai mégis a legjobb Michelin-csillagos éttermek kihagyhatatlan tételeinek számítanak. Persze tehetjük fel a kérdést, hogy ki is ez a borász csillag?

Egy olyan csendes ember, aki már gyerek korában a Hegyalján szívta magába a szőlő és a bor szeretetét, a pályaválasztása során mégis a borászat helyett a vendéglátást választotta. Az első munkahelyét, a szerencsi Postakocsi vendéglőt követően Tokajon a Sárga Borházban helyezkedett el, ami teljesen meghatározta a jövőbeli életét. Az ottani boros élet oly annyira magával ragadta, hogy 2005-től a családi másfél hektáros birtokon a tudatos borkészítés útjára lépett, majd 2007-ben borásztechnológusi iskolát végzett. Ugyanebben az évben megvásárolta az 1956-ban telepített első parcelláját a Juharos dűlőben. Azóta ennek a hűvösebb klímájú, kovasavban és riolitban gazdag, morzsalékos, agyagos területnek külön figyelmet szentel, nem is csoda, hogy innen kerülnek ki a csúcsborai. 2015-ben bio művelésre váltott. Jelenleg négy dűlőben /Juharos, Dancka, Szilvás, Suba/ furmint, hárslevelű, sárgamuskotály fajtákkal dolgozik.

 

Ha már terroir-ról van szó a mádi termőterületekről mindenképpen érdemes néhány szót ejteni. Aki egy picit is kiismeri magát a Mádi dűlők /Öreg Király, Szent Tamás, Nyulászó, Úrágya/ tömkelegében, az jól tudja, hogy óriási kincs van a termelők kezében. Legismertebb borászunk Szepsy István szerint az ottani szőlők olyan geológiai csodába eresztettek gyökeret, ami a világon is egyedülállónak számít. Minderről az a 10-15 millió évvel korábbi vulkáni tevékenység gondoskodott, ami kialakította a Zempléni hegység egyedi kőzetvilágát. A főleg riolit, andezit, zeolit alapokra helyezett terroir alatt a mélyben több száz féle kőzet és ásvány rejtőzik. Ezt a szőlő előbb a bogyójába juttatja, ahonnét később a poharunkba kerül. Ennek köszönhetően érezhetünk a tokaji borok kóstolásának során olyan különleges minerális jegyeket.

 

Dénes keze munkáját a Pelle Pincészet boraiban is tetten érhetjük, hiszen főborászi feladatokat lát el, mindemellett Mádon a Gusteu Kulináris Élményműhely vezetése is az ő vendéglátós múltját dicséri. Aki még ennél is többre vágyik, az menjen el hozzá Mádra és a provence-i stílusú Szarkaláb éttermébe, ahol a szakács, a Szarka borokhoz készíti az ételeket. Nézzünk néhány bort a palettájáról!

Mád furmint 2021

Citrusos illatában barack, körte, mandula aromái némi birssel párosulnak. Erőteljesebb savgerincét egy kevés maradék cukor ellensúlyozza, ami köré fajtajelleges, csonthéjas, birs, körte ízek vonulnak fel. Hosszú lecsengésű, szikár, ásványos bor. Még hosszú életút előtt áll.

2021 Juharos furmint

Az előbbivel ellentétben itt már egy érettebb tétellel állunk szemben. Illatában elsőre vanília csapja meg az orrom, amit citrus, birs, dió, pirított kenyér aromák váltanak fel. Lekerekedett vastag testében elegánsan jelenik meg a hordóhasználat. Közepesen intenzív savai mögött a fehérhúsú gyümölcsök, a néhány gramm maradék cukorral együtt néha már trópusi ízjegyeket varázsolnak a nyelvem alá. Ezt a borban lévő ásványok még jobban fokozzák. Igen hosszú lecsengésű.

2021 Tokaj Édes

Igazi illat kavalkád fogad. A botritiszes édes jegyek köré szépen fonódnak a citrus, barack, körte, ananász, mandula aromák. Testében, a szikár savgerince mellett az enyhén juice-os, fehérgyümölcsös ízvilága harmonikus egyensúlyt mutat a sav cukor szintjével. Mindezt az ásványos terroire teszi még izgalmasabbá.

Ifjú korom nagy chardonnay élménye

   Az életünk során mindig vannak olyan hangok, ízek, illatok, pillanatok, amik teljesen beleivódnak az emlékeinkbe. Most egy ilyen élményt szeretnék veletek megosztani.

   Másfél évtizede a Pécsi Egyetemen tanultam, s abban az időben már igencsak vonzott a borok világa. A lehetőségeimhez képest már ebben az életszakaszomban is próbáltam jó borokhoz hozzájutni. Ehhez minden adott volt, hiszen a dél-dunántúli várostól alig 30 km-re fekszik Villány, a magyar vörösborok egyik fellegvára.  Másrészt a Pécsi borvidékről se feledkezzünk meg, ahol mindig meglepetésekbe fut az ember. Rendszeresen részt vettem a borfesztiválokon, sőt a város egyik borklubjának legfiatalabb tagjaként szorítottak nekem helyet.

   Az egyik rendezvény során Pécs ikonikus borászatának a Radó Pincészetnek a borait térképeztem fel, mikor egy szikár, szép savgerincű, citrusos, enyhén zöld almás chardonnay került a poharamba. Na ez az íz élmény, ami a mai napig elkísér. 

Nem olyan régen a városban járva a Radó Pincészetben tettünk egy felejthetetlen látogatást.  Sokat beszélgettünk Radó Istvánnal, s a cirfandlik kóstolása során elmeséltem a chardonnay-hoz kötődő sztorim, mire előkerült egy palack 2020-as chardonnay, amihez így szólott:

   - Ugyan már eladtuk ezt a területet, de az utolsó előtti évjárat utolsó előtti palackját most megbontom Önnek.

   A borba beleszagolva egyből visszaköszöntött  a belém ivódott élmény.

 

   Zöldes reflexekkel bíró szénához hasonló színvilággal rendelkezik. Zöld almás illata csipetnyi mandulával egészül ki. Szikár savgerince köré egy igen tiszta, kerek, könnyed mégis tartalmas korty párosul, amiben a friss, citrusos, golden és  zöld almás ízek enyhén vaníliás lecsengésben végződnek. 6  pont

   Úgy tartom, olyan a bor mint a gazdája, itt pedig igazi letisztultságról van szó. Mindezek fejében a felbontott palackot még ajándékba is kaptam, amiért külön köszönetet mondanék.

Kunci

Nászéjszakák bora. Hogy is van ez?

   Egykoron a Habsburg férfiak úgy tartották, ha az esküvőjük estéjén somlói borral ünnepelnek, akkor az első szülött gyermekük fiú lesz. Ebből a szokásból alakult ki a Nászéjszakák bora elnevezés. Hiszek a hagyományokban, ennek igazságtartalmában azért mégis kételkedem. Számos olyan somlói borászt ismerek, akiknek előbb született lánya, mint fia, de nem hinném róluk, hogy a frigyük estélyén etyeki, vagy mátrai bort ittak volna. Persze hallottam már olyan statisztikáról is, ami ennek az ellenkezőjét bizonyítja, vagyis a vulkanikus hegy körüli falvakban az erősebb nem újszülötteinek aránya jóval magasabb mint a gyengébb nemé.

   A ság hegyi termelők erről teljesen más véleménnyel vannak. A legenda szerint az osztrák császári család férfiú tagjai eleinte a frigy éjszakájára a Ság hegyről szállították a bort, majd egyszer egy jégverés elverte a termést, ezért kénytelenek voltak somlói borral beérniük. Egy évvel később pedig megszületett Mária Terézia. A történet igazságát szerintem sosem fogom megtudni, de a sztori él, sőt a Ság, Somló hegyei a Kissomlyóval karöltve 1998-tól Nagy-Somlói borvidékként került be a köztudatba. 

   A bortúránk során a kóstolás sem maradhatott el, így a hegy ikonikus termelőjét Dénes Tibort látogattuk meg. Azt azért mindenképpen érdemes megemlítenünk, míg a Somló kicsattanó ásványairól, addig a Ság hegy férfias savairól vált híressé. Ettől még ásványokban egyik helyen sincsen hiány. A látogatás során számos bor került poharunkba, de a legjobban a 2016-os olaszrizlingje volt rám hatással. Most ezt mutatnám be.

   Kora ellenére a szalmasárga színében néha-néha zöldes árnyalatot lehet felfedezni. Illatában egyszerre friss és érett, amiben citrus, mandula, körte, csonthéjas aromáiban zöldes reflexek villannak fel. Acélos savgerincét teljesen átszövik a fehér gyümölcsös, kesernyés, körte, citrus, csonthéjas, gyömbéres ízek. A terroir ásványai szinte tapadnak a hosszú lecsengésű borban. 6 pont

Kunci