2024. febr. 15.

Miért igyunk tokaji aszút?

 

Az utóbbi évtizedben a tömény italok forradalmával a hazai borfogyasztás erősen csökkenésnek indult. A lerágott csont miértjeinek az okát nem szeretném feszegetni, inkább megnyitok egy olyan bormárka palackját, aminek a legnagyobb szüksége lenne a borkedvelők fogyasztói társadalmára. Ez nem más, mint a tokaji aszú. 
Be kell ismernünk, hogy a Hegyalja édes borkülönlegességei finomak. Szerintem az aszú nyújtotta komplex ízvilág könnyedén helyettesíthetné az esti whisky, vagy rum örömét, gazdag cukortartalmára pedig, még egy elcsent desszertet jelentő macaron is könnyedén becserélhető!  Egyszerűen csak ugyanolyan hosszan és lassan kell élvezni, mint a jól bevált cognak márkánkat, majd jön a csoda. 

Most, a 15 hektáron, Sárospatakon gazdálkodó Harsányi Pincészet 2019-es 6 puttonyos aszújának dugója került kihúzásra. A borászat története, a város első patikájának megalapítójával Rick Jakabbal (Harsányi Gábor szépapjával) 1850-ben indult el, modern köntösbe viszont 2012-ben Harsányi Gábor öltöztette át. A második világháborút követő negyed évszázadát leszámítva, a család mindig fontos szerepet játszott az ottani borkultúra életében. A hetvenes években a dicső múlt feltámasztásának reményében, a Budapesten élő Dr. Harsányi Ádám szőlőt vásárolt, majd a rendszerváltás után visszaszerezték az egykori birtokközpontnak helyet adó Ciróka-dűlőt. Ez mára három kiváló termőhellyel bővült és jelenleg furmint, hárslevelű, sárgamuskotály fajtákkal dolgoznak.
A 100% furmintból, két évet hordóban érlelt aszú sötét aranyba boruló vastag, olajos, cseppjei lassan folynak le a pohár falán, míg az orromba érett illatok tömkelege száll. Virágmáz, aszalt sárgabarack, birs, dió,  fekete tea, dohány, mazsola, narancsos citrusokkal megspékelve. Széles kortyában erősen uralkodik az édes íz, a sav cukor egyensúlya mégis gyönyörűen harmonizál. A sűrű szirup szerű bor tobzódik az aromáktól. Kicsit olyan, mint a cognak-ba áztatott narancs, amit datolyával, fügével, dióval, szarvasgombával érleltek. - 7 pont. 
A jövőben bátran válasszuk a Tokaji borvidék édes különlegességeit, mert finomak!

Kunci

2024. febr. 13.

Itt készül a Cavák Cavája

 

Agusti Torello Mata Pincészete egy olyan ikonikus hely, ahova egyszer minden Cava rajongónak el kell látogatnia. Az 1935-ben született, zenész valamint szabó felmenőkkel bíró Agusti Torello Mata a bor- és a pezsgőkészítésnek szentelte az éltét. Borászati iskoláit elvégezve, Sant Sadurni d’Anoia-ban megnyitotta a város első borászati laborját, majd 1955-ben elkészítette az első 500 üveg pezsgőjét. Sokan a spanyol pezsgőkészítők egyik úttörőjének hívják. Többek közt, ő volt a Confraira de Cava (Cava Testvériség) a buborékos italok népszerűsítésére alapult szervezet első elnöke.

Nagy álmát 1978-ban valósította meg. Már akkor tudta, hogy az idős szőlőtőkék adják a legjobb minőséget, így a legöregebb ültetvényeiből készítette el a Kripta névre hallgató csúcs Cava-ját. Ennek során egy különleges amfora alakú palackban, minimum öt éven át érleli az italt, amit ma sokan a Cava-k Cava-jaként emlegetnek. 

A borászat a 40 hektár saját területe mellé még 100 hektárról vásárol szőlőt. Repertoárjuk szigorúan helyi fajtákra (xarel-lo, parellada és macabeo, trepan) koncentrálódik. Boraik nagy részét rozsdamentes acéltartályokban érlelik, a legjobb minőség viszont hordóba kerül. Évente 500-600 ezer palack Cava-t készítenek. Előbb egy interaktív videóval egybekötött pincebejáráson vettünk részt, majd jött az áhított kóstoló. 

Ugyan, az eredeti D.O. Cava-ból nem léptek ki, de ez semmit sem von le a minőségből. A legegyszerűbb pezsgőiket is legalább 18 hónapig érlelik, a szőlőművelés pedig szigorúan bio. Mint megtudtuk, a borvidék 80%-ban organikus szőlőművelést alkalmaz és Penedès szeretne a világ első, 100%-ban bio művelést alkalmazó borvidéke lenni. Sajnos, a klímaváltozás őket sem kíméli. Az utóbbi 20 évben a szüretek időpontjai majd egy hónappal vándoroltak előre. A kóstoló során négy évjáratos tételt kaptunk a poharunkba, amik mind 30 hónapos érlelést kaptak. Ez talán sokat elmond a minőségről. 


Gran Reserva Brut Natur 2018 
Zöld almás, zöldfűszeres, citrusos illatvilága egy hamisíthatatlan klasszikus Cava aromavilágát rajzolja ki. Erőteljesebb bubijai inkább frissítőek, mint zavaróak. A csontszáraz pezsgőben a savak, gyümölcsös ízek csilingelve kombinálódnak, amiben némi vanília is felüti a fejét. 6 pont (számomra ez volt a kedvenc)

Ubac 2018 
Az Ubac-dűlőből származó tétel, az előbbihez képest már testesebb és komplexebb ital. Enyhén élesztős íze mellett, zöld alma, marcipánnal keveredik, de a zöldfűszerek sem hiányoznak belőle. Erőteljesebb savait 4 gramm maradék cukra teszi kerekebbé. 6 pont 

Rosat Trepat 2021 

Kirobbanó, friss, piros gyümölcsös illataromákat áraszt. Gyönyörű savai mögött eper, cseresznye ízek bújnak meg. 8 gramm cukra picit tartalmasabbá, fogyasztóbarátabbá teszi. Különösen a nők kedvence lehet. -6 pont

Barrica Reserva 2018 
A 100% Macabeo-ból készült tétel egy teljesen más arcát mutatta. Illatában a zöld alma, zöldfűszerek valamelyest a háttérbe szorulnak és a krémes, élesztős, enyhén vaníliás aromák kezdenek uralkodni. Számban egy telt, gyümölcsös, picit már a Champagne felé húzó ital kápráztatja el az ízlelőbimbóimat. +6 pont. 

 A következő cikkben Németh Ágival való riportom olvashatjátok, így akkor is tartsatok velem.

Kunci

2024. febr. 7.

Egy kis Cava történelem

 

   Már régóta nagy álmom volt, hogy eljussak Sant Sadurni d’Anoia-ba a buborékos világ egyik központjába. Mivel 30 km-re található Barcelonától, így a kirándulásunk során, semmiféleképpen sem szerettük volna kihagyni ezt az alkalmat. A 12000 fős települést a Cava-k Mekkájának is hívhatnánk, hiszen a városban szinte mindenki közvetve, vagy közvetlenül érintett benne. 85 pezsgőpincészetben érlelik ezt a nemes italt. Ezt az információt már Németh Ágitól tudom, (magyar Decanter, később a Vince főszerkesztője) aki már évek óta ott él sőt, még egy riportot is készíthettem vele, ezért a következő írásaimat se hagyjátok ki. :)

Barcelonából kereken egy óra alatt értünk vasparipával Sant Sadurni d’Anoia-ba, majd a vasútállomással szemben egyből a Freixenet Pincészet impozáns épülete fogadott minket. Mi nem oda, hanem a városon túl fekvő Agusti Torello Mata-hoz tartottunk. Mivel busz nem volt, így maradt a két lábunk. A várost elhagyva szépen megművelt, öreg gyalogtőkés szőlősorok mellett haladtunk. Még csak januárt írtunk, meglepetésünkre itt-ott már zöld levélhajtással is találkoztunk. 

   Mielőtt a pincészeti látogatásunkról írnék, néhány mondatot említenék a világ harmadik legfontosabb buborékos italáról a Cava-ról, amiből évente 250 millió palackkal készítenek.
A sztorim 1551-ben indítom, ugyanis ekkor alapították a Codorniu borászatot. A következő mérföldkő 1659-ben Anna Codorniu és Miquel Raventós házassága. Ezzel a lépéssel két nagy borászati hagyományokkal rendelkező család több száz évre egyesült. Kétszáz évvel később, az 1860-as években Josep Raventós Franciaországban szerzett gyakorlatot. Ekkor ismerkedett meg a pezsgőkészítéssel, majd hazatérve merészet gondolt és 1872-ben macabeu, xarel-lo, parellada fajtákból elkészítette az első pezsgőjét. Ugyan, nem ez volt Spanyolország első buborékos itala, a Cava nevet is csak 1959-től használják, viszont az 1872-es dátumot a spanyol buborékos kultúra sarokkövének tekinthetjük. 
Az út hosszú és nehéz volt. Az 1972-ben létrehozták D.O. Cava erdetvédelmet, majd 1986-ban az EU elődjébe, az EGK-ba belépve lehatárolták azokat a területeket ahol Cava készülhet. Ezzel nem csak Penedès-ben, hanem az ország négy régiójának (Comtats de Barcelona, Levante, Ebro-völgye, Vinedos de Almendralejo) 159 településén, Méthode Traditionelle, vagyis palackos érleléssel állítják elő a termelők ezt a buborékos italalt. Még ugyanebben az évben a két nagy több száz éves családi egyesülés felbomlott, így született meg a Codorniu kapujával szemben a Raventós i Blanc Pezsgőpincészete. 

   Az ottlétünk során a Raventos i Blanc-t valamint a Codorniu-t is szívesen meglátogattuk volna. Mint kiderült, a Raventos i Blanc-ba egyszerű halandók nem nagyon jutnak be, aznap pedig a Codorniu-ban meg nem volt angol csoportvezetés. Mi mégis megpróbálkoztunk vele. A kapuja tárva-nyitva volt, kóstolótermébe belépve, szinte a lépteimtől kongott a hatalmas terem. Emberek után nyomozva egyik helyiségből a másikba jutva jószerivel, már csak a földalatti érlelő pince labirintusába nem toppantam be. 

   Különös tény, hogy szerte az országban érlelődnek a Cava-k, a 90-95%-a mégis Penedès pincéiből kerül ki. Ezen belül a Freixenet 136 millió (ezzel a világ legnagyobb pezsgőpincészete), valamint a Codorniu 50 millió palackjaikkal toronymagasan uralják a piacot. Ahogy máshol, úgy ott is voltak a tömegtermelésnek ellenzői, így 2014-ben néhányan kiléptek a D.O. Cava-ból és megalapították a magasabb minőséget jelentő Clàssic Penedès-t. Egyeseknek még ez sem volt elég, így 2017-ben szintet emelve megszületett a Corpinnat, ami egy lehatárolt termőhely legmagasabb kategóriáját jelenti a Penedès-en belül. 

   A 23000 hektáros borvidék termésének nagy részéből Cava készül, néhányan azért csendes borok előállításával is foglalkoznak. Az előtérben fekvő Montserrat-hegység megvédi a szőlőket a Pireneusokból jövő hideg légáramlatoktól, a termőterületek 200-800 méter magasságig húzódnak, amik a tenger felől jövő forró tengeri légáramlatokat hűsíti. Az évtizedek során a három fő fajtái (xarel-lo, parellada és macabeo) főleg chardonnay, trepan, garnacha, pinot noir ültetvényekkel egészültek ki. Az utóbbi kettőből rozé is készülhet. Amúgy xarel-lo a savakat, a macabeo a robusztus testet adja. Sajnos mára a parellada sokat veszített az értékéből, ami alapvetően a fineszért felelt.

2024. febr. 3.

Barcelona "árnyék" borbárjában!

 

Még otthon, az út tervezése során fedeztem fel a szimpatikusnak tűnő Zona d’Ombra borbárat, ahova néhány pohár bor erejéig mindenképpen be szerettem volna térni. Ugyan, a nevének eredetéről (árnyékzóna) semmit sem tudok, viszont a Gótikus negyed egyik legeldugottabb csücskében fekszik. Csak hosszú keresgélés után találtuk meg a labirintusnak tűnő utcákban. 
A kóstolásra vonatkozóan komolyabb koncepcióm nem volt, inkább a meglepetés erejére bíztam magam. Az évek során azért némi jártasságot szereztem a spanyol borok terén, az ismeretlenségi tényező mégis nagyobb súlyt nyomott a latba. Voltam egy nagyobb szupermarketben, ahol négy, 10-15 méteres hosszú soron, csak helyi borok sorakoztak. Matsu-t, Lopez de Haro-t, egy nagyobb nevű sherry-t, cava-t, még el tudtam helyezni a fejemben, a több ezer tétel között mégis hamar elveszettnek éreztem magam. A hangulatosan kialakított borbár 20-25 nyitott palackjából, két fehér és két vörös került a poharunkba. 


Pazo Senorans, albarino 2022 
Elsőként Rias Baixas borvidékéről, a Pazo Senorans 2022-es albarino-ra esett a választásunk. A 22 hektáros családi pincészet Spanyolországban egy igazi ikon. Minden 1979-ben kezdődött, mikor Marisol Bueno férjével Javier Mareque-vel megvásároltak egy 8 hektáros birtokot. Eleinte csak szőlőt termeltek, majd 1989-ben letöltötték az első palackjaikat. A legfontosabb fajtájuk az albarino, aminek világszintű népszerűsítéséért Marisol Bueno oly úttörő munkát hajtott végre, amivel kiérdemelte az albarino királynője (Gran Dama, de Albarino) elnevezést. Ez a pincészet egyik reduktív alapbora, amit közel fél évet finomseprőn érleltek.

Enyhén citrusos, édeskés illatában a fehér húsú gyümölcsös jegyek, zöldes reflexekkel keverednek. Számban, közepesen telt, kerek ízek fogadnak, amiben a savak szépen belesimulnak a lágyabb érzetű testbe. A bor fehér eper, alma, barack, hámozott mandula aromavilágához, keserűen édeskés lecsengés társul. 5 pont 


Bodega Castelo de Medina VS, verdejo 2021 
Mivel nagyon szeretem a verdejo-t, ezért semmiféleképpen sem szerettem volna kihagyni a Castello de Medina 2021-es VS tételét. A Rueda szívében található, 180 hektáros borászatot 1996-ban alapították. A bor hat hónapos, reduktív seprőn tartás mellett, 3 hónapos, kis francia hordós érlelést is kapott.

Intenzív illatok szállnak a pohárból. Vágott fű, citrusok, zöld fűszerek, a hordó pirítós aromáival megáldva. Jó közepes, enyhén olajos teste, alma, barack, fehér bors ízekkel bír. Idővel, előtérbe kerülnek a barrique vaníliás, pirítós, fűszeres jegyei. A savai kortyról, kortyra folyamatosan lágyulnak, a fa érdes, enyhén keserű világa azért húz a számban. – 6 pont 

Bodega Querion, Mi Lugar 2019 
Gabriel Pérez, Bodega Querion alapítója jócskán meghaladta a korát. Mikor az 1980-as években a termelők vágták ki a szőlőket, ő Rioja magasabb, elfeledett, elhanyagolt területeire vonult és szőlőtelepítésbe kezdett. Mára beváltotta az álmaihoz fűzött reményeket, borai pedig nemzetközi szinten is elismertté váltak. A Mi Lugar 2019-es Gran Reserva nem egy könnyű tétel.

A 90% tempranillo, 10% garnacha házasítása egy olyan igazi, vérbeli Rioja, ami a nagykönyvben meg van írva. A 600-650 m magasról szüretelt alapanyagból készült bor, sűrű és intenzív illatokkal indít. Érett áfonya, szeder, csoki, kókusz, vanília aromákat érzek az orromban. Vastag, nagy testében a hordó még enyhén húz, mögötte azért megmutatkoznak a fekete bogyós gyümölcsök. Nagysága ellenére még mindig frissnek mondanám. Épp csak most lép a felnőtt korába. Végtelenül hosszú lecsengésű. 7 pont 

Zona d’Ombra, Solá natural 2021 
Végére egy Priorat-ból származó 2021-es natúr tételt hagytam. Egyszerűen csak a kíváncsiság vonzott, hogy az ottani természetes borkészítők mire képesek az ország egyik legjobb termőterületén. A bort amúgy a Solá Classic borászatban külön a borbár részére készítették.

A garnatxa, negra peluda, carinyena házasításának illatában egyből érezhető a kén mellőzése. A visszafogott illatok mögött szeder, meggy, fekete bors, csoki bújik meg. Ízében a csersavak még húznak, mégis lágy, fekete gyümölcsös aromákkal bír. A közepes testű, élénk savakkal bíró nedűt, a frissen kicsavart gyümölcsléhez tudnám hasonlítani, amiben az erdei bogyós gyümölcsök jönnek elő. Azt kell mondanom, az eddig kóstolt natúr borok közül a jobbak közé tartozik. 5 pont 

Kedden jövök a Cava-k világával! Folyt. köv.

Kunci


2024. jan. 31.

Barcelona csoki utcájában

 

Még az első nap, a szállásunk elfoglalása után, belevetettük magunkat az esti Barcelonába. Hiába írtunk januárt, ez a mediterrán életérzésen semmit sem változtatott. Az emberek 6-7 óra körül beindultak és mindenfele tömött sorokkal találkoztunk. 

La Rambla

- Kérdezném, ha most is majd teltházas nyüzsgés van, akkor mi lehet turista szezonban?

Előbb a híres sétálóutcájával, a La Rambla-val barátkoztunk, ahol gázmelegítőkkel ellátott, sátor alá bevitt éttermek, souvenir és fagyi árusok vártak minket. Számomra az utóbbi elég hihetetlen volt, mégis csak a tél közepét tapostuk. Meglepetésünkre voltak olyanok, akik sorba álltak a hideg tölcséresért. Ezt követően befordultunk a város egyik legősibb, zegzugos részébe, a Gótikus negyedbe, aminek alapjait Barcino néven a rómaiak tették le. Állítólag, még egy római falmaradvány is fellelhető. A sikátorokkal teli sötét utcákban nyüzsgő, élettel teli világot találtunk. Szinte minden kapualj alatt ajándék és művészeti boltok, tapas bárok, sonkások, sörözők sorakoztak. Ugyan nem vagyok a művészetek, építészetek nagy rajongója, a magasba meredő, gyakorta sötétbe boruló, díszített homlokzatokat mégis megcsodáltam. Ekkor már éreztük, hogy a következő napokban Barcelona rengeteg érdekességet fog még nekünk tartogatni.

A Carrer Petritxol-ba, a „Csoki utcába” tartottunk. Még az út tervezése során párom felfedezte ezt a helyet, ami sokak szerint a város legautentikusabb utcája, szóval vétek lett volna kihagyni. Sajnos, nevének eredete a mai napig tisztázatlan, mivel több mint 500 éve, a csokoládé megjelenése előtt is így hívták. Valószínűleg egy ott lakó férfiról kapta. Egy biztos, a 17. században már megalakultak az első xocolateries-ek, csokoládémanufaktúrák, az évszázadok során, pedig a művészek is egyre-másra birtokba kezdték venni. Számos galériája közül a Sara Parés 1884 óta működik, amiben 1901-ben Pablo Picasso megtartotta első kiállítását. Az utca külön érdekessége, hogy 1959-ben, Barcelonában elsőként ott szedték fel a járdákat és tiltották ki az autóforgalmat. 

Granja La Pallaresa

Mi, az 1947-ben nyílt autentikus Granja La Pallaresa-ba tértünk be churros-t enni. A churros egy közkedvelt spanyol, olajban sütött, égetett tésztaféle, amit sűrű forró csokiba mártanak. Ugyan, az ensaimada (kelt tésztából készült péksüti) választéka is nagy volt, a vendégek többsége mégis, az autentikus churros, forró csoki párost rendelte. A tömött helyen a magasba emelt tálcákkal a pincérek játszi könnyedséggel manővereztek a fülsüketítően trécselő asztaltársaságok között. Itt rendesen beleszimatolhattunk a helyi életérzésébe. Az lehet, hogy a város első számú ilyen helye, a pultost mégsem zavarták a modern gasztronómia szabályai. A 10-15 cm hosszú tésztákat kávéscsésze alátétre pakolta, majd a csészébe egy hatalmas fazékból merőkanállal merte a mindenfelé folyó, sűrű masszát. Ebből a csészénk oldalára is bőven került. Meglepetésünkre, nem volt édes, mégis szinte a rosszullétig telített minket. Igazi, maradandó élményben volt részünk. Folyt köv.

Kunci

2024. jan. 28.

Glass of Jazz Big Band Szeged

 

Közel három éve annak, hogy Szegedre költöztem, ezzel kiestem a főváros dúsgazdag boros piksziséből és időbe tellett, mire újra összeszedtem, kiismertem magam a számomra idegen helyen. Budapest boros életéhez képest, itt minden szűkebb, kisebb választékban található, a malmok is lassabban őrölnek, mára azért bátran kijelenthetem, Csongrád-Csanád vármegye székhelye hazánk egyik legmozgalmasabb vidéki boros központjává fejlődött. 
Ez minek köszönhető? Szerintem a hely szellemének. Több nemes borászunk, szakírónk itt született, tanult, ők meg nem feledték a város borra nyitott lakosságát. Mellékesen említeném, Szegeden rendezik hazánk legnagyobb kültéri, vidéki boros rendezvényét a Szegedi Borfesztivált, ősszel több mint 100 pincészet képviseletében ott a Bortér, közben pedig rendszeresen borkóstolóra, borvacsorákra járhatunk. Azt kell mondanom, az évek során baráti körökben, fű alatt, elég komoly boros szaktudás gyűlt össze.


Tavaly tavasszal Dávid Dániel, a Cult in Glass alapítója felhívott egy munkaajánlattal. A felkérésre hamar igent mondtam. Nagyot álmodva, szülővárosába is el szerette volna hozni a Budapesten már népszerű Glass of Jazz sorozatát. Néhány hónappal később a Hági Udvarban szinte robbanásszerű sikert aratott a rendezvényével. Több mint 15 borászat, kiállító és 300 vendég vett részt rajta. Azóta, az ősz folyamán elindítottuk a Folyékony Filmkockákat, a Lame Tastinget, sőt, áprilisban egy magasabb fokon, a gasztronómia bevonásával kezdjük a Social Wine Tasting-et!  

Dani, a nyári eseményen felbuzdulva januárban a Hungiban megrendezte a Tisza-parti város legnagyobb téli boros eseményét, amit Glass of Jazz Big Band Szegednek keresztelt el. Bevallása szerint a munkássága során ennyi kiállítót és embert még sosem hozott egy kalap alá. A gasztronómiai standok mellett hazánk 13 borvidékének, majd 20 borászatából válogathattunk. Persze, a szegedieket sem kellett félteni. A délutáni 16:50-es kapunyitásnál már hosszú sor kígyózott a bejáratnál. 
Mivel júliusban aktívan végigdolgoztam az estét, kóstolóra nem igazán maradt időm, így most a vendégek közé vetettem magam, hogy a pult túloldalán ismerkedjem az isteni nedűkkel. Számításaim szerint 80-100 bor sorakozott fel. Nézzünk, számomra néhány érdekesebb tételt. 


Borbemutatóm a Balatonboglári borvidék, Katona Borházának 2022-es semillon-ával kezdeném. A Loire-menti fajtáról mindenképpen tudni kell, a határinkon belül mindössze 21 hektáron termelik (fele annyit, mint a kéknyelűből), szóval egy igazi kuriózum a hazai borpiacon.  
Halványsárga színe mögött virág, citrus, alma, barack, zöldfűszer, csöppnyi körte illatok áradnak. Közepes testében, kellemes savak és friss, fehér gyümölcsös aromák keverednek. Mindezt némi maradékcukor teszi kerekké. Lecsengésébe egy enyhe keserű íz is beleszorul. Tiszta, jó savú, hibátlan bor. 5 pont 

Kamocsay Ákosról rengeteget lehetne mesélni. Az a borászunk, aki nem csak itthon, hanem Angliában is beírta magát a bortörténelembe. Hazai szinten a jó ár-érték arányú borai tényleg megsüvegelendőek. A Hilltop Kamocsay szortimentjéből egy olyan 2022-es tételre esett a választásom, amit mindössze 46 hektáron termesztenek a borvidéken, viszont évről évre kiválóan teljesít. Ez az olaszrizling. Örülnék neki, ha a jövőben az ottani termelők nagyobb szerepet szánnának neki. 
Fehér gyümölcsös illata mögött, kerek test és jó savak bújnak meg. Kicsit hasonlít a horvát grasevina-hoz, a hűvösebb jellege azért magában hordozza a neszmélyi karaktert. Az enyhén olajos, némileg vaníliás ízekkel bíró borból, a keserű lecsengés sem hiányzik. -6 pont 

A Belward chardonnay-ra voltam igazán kíváncsi. Sajnos, a régi már elfogyott, az új meg a tartályban érlelődött. A Pécsi borvidék kapcsán talán a cirfandliról illene írnom, viszont a 2023-as évjárata még gyermekkorát éli. Meglepetésemre, rábukkantam egy 2021-es rajnai rizlingre. Szabó Zoli óta pedig jól tudjuk, hogy hazánk déli fertályán mekkora lehetőség rejlik benne. 
Citrusos, enyhén érett fehér gyümölcsös aromáiban szépen kezd húzni a petrol. Közepes testét alma, szőlő, körte ízek teszik változatossá. Savai nem túlzóak, mégis uralják a bort, aminek a végét néhány gramm cukor kerekít le. Nem egy nagyágyú, inkább elegáns és jó ivású. -6 pont 

Mátrában vörös fronton kékfrankosban az erő, ezt a gyöngyöspataiak már bebizonyították, fehérben viszont még mindig keresik önmagukat. Ludányi Gábor, a GoBri Pincészet megalkotójánál talán az utóbbi is körvonalazódni látszik. Ő az osztrákok csodaborában, a zöldvelteliniben hisz. A 2019-es SKR egyszerűen lehengerelt. 
Kora ellenére, vastag, lendületes illatok szállnak a pohárból. Herbális, zöldbfűszeres, vágott füves aromáihoz, mézes, érett almás, barackos ízek társulnak. A jó savakkal bíró, nagy, kerek testében, az illatában érzett jegyei mellé, fehér bors, vanília ízek társulnak. Hatalmas meglepetés! -7 pontot! 

Anno, Gál Tibor az Egri borvidéket Magyar Burgundiának nevezte el. Azóta Eger ismét Eger lett, az azért biztos, a chradonnay jól érzi magát az ottani területeken. Ennek kapcsán mutatnám be a 2022-es Havas & Tímár chardonnay-t, amit garantáltan nem a nagyi spájzának hátsó polcáról varázsoltak elő. 
A kilenc hónapot, első és másod töltésű, 500 literes hordóban érlelődött borban egyszerre tetten érhetők a fás, fűszeres, pirítós vaníliás elemek, mögötte meg gyönyörűen adagolja a krémes, almás, barackos ízeket. A nagy testű, torkot fűtő, magas alkoholú, jó savgerincű tételnek a maradékcukra nyújt némi extrát. Erős 6 pont.

Idén, a 10. szülinapját ünneplő, Somlón gazdálkodó Kancellár Birtok 2019-es furmintját semmiféleképpen sem szerettem volna kihagyni a sorból! Nem csak azért, mert február 1-én ünnepeljük a fajta világnapját, hanem egyszerűen magában hordozza mindazt, amit azon a bazalt vulkánon termett furmintnak kell. 
Krémes illatában citrus, birs, körte, csonthéjasok, érett fehér gyümölcsök találhatóak. Itt-ott, pici mézzel meghintve. Hatalmas testében, ásványokkal átitatott markáns savak, harapnivaló, érett fehér húsú gyümölcsök fogadnak. A nedű vastagon folyik le a pohár falán. A lecsengésében vaníliás, csonthéjas kesernye is rejtőzik. 6 pont 
Növényorvos, aki a jobb minőség érdekében a feleségével kiköltözött a szőlőbe? Ő nem más, mint Keller István, a Szekszárdi borvidék Porkoláb-völgyének egyik új lakosa, a Caldamentum Szőlőbirtok megalapítója. Három faja tájközül a 2021-es cabernet sauvignon-nál szisszentem nagyot. 
Igaz, még érződik az erősebb hordóhasználat csokis, kávés jellege, azért a gyümölcsök is megmutatják arcukat. Fekete szeder, fekete ribizli, szilva, itt-ott vaníliával megáldva. A nagy, robusztus bor fa adta kávés jegyei mögött, fekete borsos, szilvalekváros, fűszeres, aromák kezdenek kialakulni. Hosszan érlelhető, pályájának elején járó tétel. +6 pont 


Egykoron Michael Broadbent megmondta a tutit, vagyis a cabernet franc a villányi szőlősorokon megtalálta az új hazáját. Ez majd negyed évszázada 2000-ben történt, sajnos az ottani termelők lassan kapcsoltak, mára mégis alakulni kezd valami. A rendezvény talán legjobb borára is ebben a körben leltem rá. Azt hiszem, a Streit Zágonyi Borászat,  2018-as Premium Villányi Franc borára legalább annyira büszke lehet, mint az egykori elődre, a hadvezérre Zágonyi Károlyra. 
Egyszerre tömény, harmonikus, amiben a hordó uralkodik, mégis teret szorít a gyümölcsöknek. Kávé, csoki, fekete bors aromái mellett, szépen jönnek a fekete szeder, szilva, fekete ribizli jegyek. Hatalmas testében bőven elfér a magasabb alkohol, amiben szilvába áztatott, keleti fűszerekkel meghintett cognak-ot is felfedezek. Végtelenül hosszú lecsengésű. Nagy életút előtt áll.  7 pont

Kedves Dani, köszönjük a rendezvényt!

Kunci

2024. jan. 23.

Télből a tavaszba! Indulás Barcelonába!

 

Január 14-én éjszaka kinn röpködtek a mínuszok, az autónkra vastag dér rakódott, az óránk pedig fél háromkor csörgött. Mindezek ellenére, a kötelező kávénk után szemünkből hamar elszállt az álom. Tudtuk, néhány órával később, egy kedvesebb klíma és egy új világ fogad minket. A katalánok fővárosába, Barcelonába indultunk.

Reggeli fényáradat és a Balaton

Kis kocsinkkal az éjszakai sötétségben szinte faltuk a kilométereket. Ferihegyre érve a becsekkolás olajozottan működött, így a beszállás előtt picit szusszanni tudtunk a rapid reggelt követően. Épp csak elrugaszkodtunk a nagy gépmadárral, alattunk a Balaton körvonala rajzolódott ki, miközben a felkelő Nap első fényei kékes, lilás, narancsos árnyalatba borították az eget. Csodásabb kezdetet nem is remélhettünk volna. Sajnos, innentől a landolás pillanatáig a felhők vették át az uralmat, azért az utolsó percekben mégis, néhány képkockát megpillanthattunk a Földközi-tenger aprónak látszódó, fehérre festett tarajos hullámaiból. A reptéren viszonylag gyorsan átverekedtük magunkat és egy HÉV szerű elővárosi vonattal indultunk az ismeretlenbe, amit később, a sűrűn átszőtt metróhálózatra cseréltünk. 11.80 Euróért egy olyan tízes gyűjtőt vásároltunk, amiből egy jegyet maximum háromszori átszállással, 75 percig használhattunk. Minden elektronikusan működött. A kapuknál egyszerűen csak csippantani kellett, majd mehettünk. Az ottlétünk alatt a város tömegközlekedéséből egyedül a földalattit vettük igénybe, de ez is bőven elég volt. 12 vonalának, 166 km-én, 198 megállót számolhatunk össze. Halkan említeném, a fővárosunk metrójának 39,4 km-én, 52 állomás található. 
Arc de Triomf

A föld alá merülve ért minket az első kisebb sokk! Úgy éreztük, mintha egy Európán túli harmadik világi országba csöppentünk volna. Az egykori gyarmatokról valamint, az arab, fekete afrikai országokból bevándorolt népek keveredése hirtelen meghökkentett mindkettőnket. Félni nem féltünk, az olvasottak, hallottak alapján a tolvajok elleni félsz mégis gyorsan óvatosságra intett minket. Ez akkor csúcsosodott ki, mikor egy gyerekseregből álló arab család egyik lurkója nyúlkálni kezdett a kabátzsebem felé. Szerencsénkre figyelmes anyuka hamar kapcsolt és bocsánatot kérve húzta el a fiát. Az öt napunk alatt más incidens nem történt velünk, a kultúrsokk akklimatizálódását pedig hamar megugrottuk. A másik érdekesség a metró alagút mennyezetén rögzített sín, ahonnét az áramszedők a számukra fontos energiát nyerik. 

A városlátogatást a Ciutadella Park előtt lévő, a párizsi Diadalívhez hasonlító, Arc de Triomf kapuján áthaladva kezdtük. Ott, egy autómentes, művészekkel, gyerekzsivajjal teli, pálmafákkal szegélyezett, napsütötte sétálóutcán találtuk magunkat.  Az utca végén lévő park egyszerűen maga volt az édenkert. Épp csak január derekát karcoltuk, a szabadban virágzott a japánbirs, narancsok, mandarinok sárgállottak a fákon sőt, fűtetlen pálmaházban egy pici ananászt is felfedeztünk. Fiatal párok csónakáztak a kis tavon, vadludak úszkáltak a vízben, a helyiek meg egy kör alakú színpadon latin táncot roptak. Ekkor már delet kongattak, gyomrunk biológiai órája sem bírta tovább. Levonultunk a kikötőbe, ahol az egyik étteremben kalóriával vérteztük fel magunkat, utána pedig sütkéreztünk a ringó vitorlások mellet egy padon. 
Barcelona Aquarium

A tumultus elkerülése miatt belépőjegyeinket előre, online vásároltuk, így mire kettőt ütött az óra, átléptük az tengeri akvárium bejáratát. Ott, egy olyan víz alatti világ várt ránk, aminek látványát hosszú lenne felsorolni. Többek közt láttunk mini cápakeltetőt, több méteres kifejlett példányait, murénát, ráját, tokhalat, csikóhalat. A legnagyobb show-t talán a magukat produkáló pingvinek adták. A látogatás végeztével már eléggé megpilledtünk. Ne feledjük, fél három óta talpon voltunk, így a szállásunkra utaztunk, hogy némi pihenő után belevessük magunkat az esti Barcelonába és az első borkóstolóba. Folyt köv.

Kunci