Kalandok, kudarcok élmények!

Szomorúan hagytam magam mögött Trebinjét. Nagyon megkedveltem ezt a kisvárost és annak egyedi miliőjét. Sokat vártam tőle, az elvárásaimat pedig jócskán túlteljesítette. 

Ciro egykori mozdonya, Trebinje

Tömegközlekedés híján ismét hazardíroztam, és a 30 kilométeres szakaszt újra stoppal próbáltam megtenni. 6 órát adtam rá, amit még erőltetett menetben, 20 kg-os hátizsákkal gyalog is legyűrhető. 13:45-kor indult Splitbe a buszom, szóval nem volt apelláta. Még egy utolsó pillantást vetettem a Ćiro egykori gőzösére (az 1901-ben, magyar vezetéssel épített Mostar–Dubrovnik keskeny nyomtávú vasútvonal), majd a város szélén lévő körforgalomnál kitettem a kezem. Hihetetlen, de már a második autó hirtelen megállt, és egy német sráccal robogtam tovább. Másfél órával később már grillcsirkét ettem és sört kortyolgattam az egykori Ragusa tengerpartján. 

Három év után a Szent Balázs-szobor alatt ismét beléphettem az egykori dalmát városállam óvárosába. Tagadhatatlanul gyönyörű, de a 35 fokos melegben a turisták áradatából hamar elegem lett. Már a busz ablakából, a hegyoldalból szemléltem a lenyűgöző tájat, mikor elfogott egy különös életérzés. A környék égbe meredő fehér kopár sziklafalait, türkízkék tengeröbleit, olajfáit, ciprusligeteit, színes virágait a mediterrán mennyországként könyveltem el. Olyan, mintha a görög természeti adottságok keverednének a dalmát virtussal. 

Dubrovnik

Négy és fél óra elteltével ismét Splitben találtam magam, ahol kora esti nyüzsgés fogadott. Egyből a szállásomra baktattam, ahol jött a feketeöves meglepetés. Tudtam én, hogy olcsó húsnak híg a leve, de erre azért nem számítottam. A tíz négyzetméteres hostelszobában három emeletes ágy állt, hatunkra. Ez még a legzordabb kollégiumi körülményeken is túltett. Sebaj, csak két éjszaka, na meg 18 euró/éjért Split belvárosában többet ne várjon az ember. 

Split

Másnap reggel fél nyolckor már a kikötőben szálltam fel a Hvar-sziget felé tartó kompra. A fedélzetre lépés előtt egy bácsi nagy sonkához hasonlító csomagjára lettem figyelmes. Közelebb érve szembesültem a valósággal. Egy becsomagolt, kibelezett kecske, esetleg bárány lehetett. Ez már önmagában kipattintotta az álmot a szememből, meg persze az a kávé is, amit a büfében vettem. A hajó hátsó részében, a távolodó partot figyelve ittam meg, ami alaposan fel is pörgette az agyamat. Olyannyira, hogy egyszer csak dermedten vettem észre a pénztárcám eltűnését. Azonnal a büféhez rohantam, és a szemközti polcra pillantva némileg megnyugodtam volna, ha 200 euróval nem rövidítettek volna meg. Amikor rákérdeztem, mindenki széttárt kézzel mosdatta magát. Nem volt mit tenni, Mohácsnál több is veszett, az igazolványaimat, bankkártyámat szerencsére meghagyták. 

Indulataimat a monoton hajóút látványával próbáltam csillapítani. Hosszan hajóztunk Brač szigete mellett, a távolban pedig jól látszott a másnapi úti célom, Vis is. Közben betértünk a Stari Grad előtti hosszú öbölbe, és a hajó szinte percre pontosan kötött ki. Innen buszra szálltam a végcélom felé. Alig utaztam hat-nyolc percet, és már le is pattantam az első megállónál, hogy úttalan utakon bejárjam a sziget egyik legvadabb, legszebb részét. 

Hvar

Egy hegyi, kavicsos úton, a tenger fölött gyalogszerrel akartam eljutni a sziget leghíresebb szőlőtermő vidékére, Ivan Dolacba. Éppen aszfaltozták az utat, az autók ettől függetlenül jöttek-mentek, én pedig úgy gondoltam, mi az nekem az a hat-hét kilométer? Két órával később azonban már kezdett furcsává válni a helyzet. Csak utólag jöttem rá, hogy 15 km-t gyalogoltam, mire elértem a célomat. A táj szépsége teljesen lenyűgözött. Alattam a szigetekkel tűzdelt tenger terült el, fölöttem pedig több száz méter magas sziklafalak meredeztek. Minden a vörös, a fehér, a zöld és a kék árnyalataiban pompázott. Idővel az olajfák mellett egyre több szőlőültetvény is megjelent. De még milyen helyeken! Egy-egy soron felkapaszkodva olyan meredekségekkel találkoztam, mint a németországi Mosel-völgy híres dűlőin. Sok helyen a szőlőtőkék gyökerei a sziklákba kapaszkodnak, a talaj pedig inkább kőfolyásra emlékeztet. 

Ahogy telt az idő, a párás melegben gyülekezni kezdtek a sötét fellegek. Mire megérkeztem, és lesétáltam a kis tengeröbölhöz, megdördült felettem az ég. Először bebújtam egy fa alá, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve a helyi keménymaggal együtt mentem csobbanni. Egyszer csak egy hatalmas villám csapott le a közelben, amit bombaerejű mennydörgés követett. Egy pillanatra a Forrest Gump dzsungeljelenetében éreztem magam, ahol a sűrű eső nem fentről, hanem lentről esik. Hihetetlen érzés volt, különösen Horvátország egyik legnaposabb vidékén. 

Ivan Dolac beach

Mire kijöttem a vízből, a zivatar már elvonult, a nap pedig lassan ismét megmutatta magát. Elindultam visszafelé, s közben Sveta Nedjeljába, Dalmácia egyik leghíresebb borászatához, a Zlatan Otokhoz terveztem betérni.

Borkóstoló egy szerb ortodox kolostorban Bosznia-Hercegovinában!

 

Másnap reggel, némi húsos burek elfogyasztása után, a Trebišnjica folyó völgyét követve gyalogszerrel indultam el az ország egyik legjelentősebb szerb ortodox kolostorába, Tvrdošba. A város főterén áthaladva a napi piac terülj-terülj asztalkámként fogadott. A füstölt húsáruk, kolbászok, szalonnák, sonkák mellett mézek, sajtok, zöldségek, gyümölcsök, PET-palackokba töltött likőrök, ecetek, pálinkák és befőttek sorakoztak egymás mellett. 

A 6–7 további kilométeres utamat lépésről lépésre lábbusszal tettem meg. Stoppolhattam volna, de gyalog sokkal több izgalom és látnivaló várja az arra igyekvőt. A folyó mentén kanyarogva eleinte egymást követték az öntözésre használt vízkerekek, nem beszélve a horgászokról és a hűsítő vízben lubickoló fiatalokról. Később eltávolodva kisebb földparcellák váltották fel, ahol zöldségeskertek, gyümölcsösök, szőlők, gránátalmák és olajfaligetek sorakoztak. A hangulatról a kabócák folyamatos ciripelése gondoskodott a nap pedig úgy tűzött, mintha a tengeren lennénk. Ugyan még csak június 9-ét írtunk, az érett barack csábításának én sem tudtam ellenállni a fokozódó hőségben. Ne feledjük Dubroviktól mindössze 25 km-re járunk és itt még télen sem esik hó. A helyiek ezt a kifejezést a legzordabb időszakokban a hegycsúcsokon megjelenő hósapkák formájában ismerik, a völgyben ugyanis az elmúlt tizenöt évben nem hullott a tél jelképe. 

A Tvrdoš kolostorba nem elsősorban a vallási jelentősége, hanem a borai miatt látogattam el, de a látvány már az első pillanatban lenyűgözött. A többször átépített szerb ortodox kolostor egy 4. századi ókeresztény templom alapjaira épült a 15. században. Ugyan a törökök a 17. század végén lerombolták, az 1920-as években mai formájában újjáépítették. 

Megérkezve rossz ajtón toppantam be, innen szinte páros lábbal rugdostak a helyes irányba, majd a bejárathoz érve a rövidnadrágom túlságosan rövidnek bizonyult így egy pincérkötényhez hasonlító rongyot kellett magamra kötve a hely sértetlenségét megőrizve.  Sosem értettem igazán, hogy a térdkalácsom látványa miben veszélyezteti egy szent hely méltóságát, de a szabály az szabály. Csak halkan jegyzem meg, hogy két éve amikor az Ohridi-tó egyik legszentebb helyénél, a Szent Naum-kolostornál jártam, a tőle alig kétszáz-háromszáz méterre fekvő strandon tangában flangáló hölgyek látványára lettem figyelmes. Na mindegy, az élet mindig tartogat furcsaságokat. 

A kolostort körülölelő szőlők és olajfaligetek igazi mediterrán hangulatot árasztanak. A szentélybe belépve pazar freskók fogadtak, amelyek csak ámultam. Ezután következett a borkóstoló, amelybe a hely szellemét ügyesen beleszőve egy különleges csavart is vittek. Egy több száz éves kőfal mellé egy boltíves kolostorszerű kóstolóhelyiséget alakítottak ki, ahol még fahordókban borokat is érleltek. Mindez különleges atmoszférát teremtett a látogatók részére.

Žilavka 2024

Közepes erősségű illatában mandula, citrus, pirítós barack jelenik meg. Erőteljesebb savai mögött a hordó fája dominál, de a gyümölcsös körte, barack jegyek is képviseltetik magukat. Itt-ott zöldfűszeres reflexek járják át, aminek a végére megjön a neutrális íz. Nem kifinomult, inkább vaskos, ettől még izgalmas tétel.+ 5 pont 

Chardonnay 2024

Egyből érződik a masszívabb, hordós, enyhén amerikai stílus. Orromba, barack, alma, vanília, pirítós illatok szállnak, amikhez zöldes villanások csatlakoznak. Az enyhén sötétebb, olajosabb, nagytestű bor jó savai mögött markánsabb test, és barack íz dominál, amihez némi zöld alma párosul. Picit kesernyés lecsengésű. Ahogy az illatból már számítani lehetett, nem kifinomult burgundiai, inkább melegebb, kaliforniai vonalat képvisel. - 6 pont 

Merlot 2021

A pohár szájából tódulnak a hordós és az erdei bogyós gyümölcsök. Szeder, aszalt meggy, szilva, csoki, kávé, vanília. Számban mégis a hordó kávás, csokis, fekete borsos jellegével veszi át az irányítást, amely nehezen enged az évek szorításának. A lecsengésében mégis előbújnak a fekete bogyós gyümölcsök. Vaskos, tömör bor, amely még időt kíván. Kevesebb hordóval még többet is tudna, de így is - 7 pont. 

Vranac 2022

Hiába érződik az erőteljesebb hordózás, a vranac ereje áttör a kávés, csokis illatjegyein. A fűszerek szinte robbannak, nem beszélve az aszalt meggyes, szedres aromáiról. A vastag, szikár testében a savak vibrálnak, és a keleti fűszerekkel együtt felerősítik a fekete erdei  gyümölcsös jegyeket. A fajtáról szerintem csak szuperlatívuszokban lehet mesélni, nem hiába tartom a világ legjobb kékszőlő fajtájának. 7 pont 

Néhány éve egy palack erejéig már volt szerencsém a pincéhez és az erősen hordós stílus azóta sem változott. A borok ettől még izgalmasak voltak és életem egyik legikonikusabb helyén kóstoltam.

 Kunci

A farkasodúban! Bosznia-Hercegovina legjobb borászatában!

 

A Vukoje borászattal 2023-ban, a Neretva-völgyének egyik benzinkútján találkoztam először. Tankolás közben megakadt a szemem néhány borospalackon, és az egyiket gondolkodás nélkül megvásároltam. Az otthoni megbontásakor jött a meglepetés itt. Ennek kapcsán olvastam Trebinje városáról, amely hamar belopta magát a szívembe. Most itt vagyok, és az álom szerelemmé vált. 

A helyi borkészítés története egészen a rómaiakig vezethető vissza, amit az oszmán uralom súlyosan károsított. Modern kori fellendülése a 19. század második felében, az Osztrák–Magyar Monarchiához való csatlakozást követően indult el. Ehhez mi magyarok is jelentősen hozzájárultunk, ugyanis hazai szakemberek szelektálták ki azt a žilavkát, amelyet később a bécsi nagyurak szívesen kortyolgattak mulatozásaik során. A szinte fekete színű vranac (helyi jelentése: fekete ló) már csak hab a tortán. Be kell vallanom, ennél komplexebb szőlőfajtával még nem találkoztam. Minden benne van, amitől egy bor egyedivé, naggyá válik. A keleti fűszerek, az északi savak, a mediterrán nagy test és a nyugaton elvárt hosszú érlelhetőség. 

Bosznia-Hercegovina sem elsősorban borairól vált híressé, az 1982-ben alapított Vukoje ( vuk: jelentése farkas) pincészet mégis nemzetközi hírnévre tett szert. A 28 hektáros birtok nemcsak a boraival hódította meg a világot, hanem a 2,5 hektáros olajfaültetvényéről származó olívaolajjal is.

Mivel a szállásomra négy órára voltam bejelentkezve, a kiadós ćevapčići után a tűző napsütésben lábbusszal indultam útnak a város szélén található Vukoje Podrumi felé. A két részből álló pincészet igazi szentélyét a város fölé emelkedő dombra építették, ám az aznap zárva tartott, ezért a Zasad Polje szőlőültetvényei mellett működő lepárlóhoz és olajmalomhoz tartottam. A húszkilós hátizsákommal rendesen megsínylettem az utat. Mire odaértem, az arcomon patakokban folyt a víz. Többször erőteljesen elgondolkodtam azon, megmártózzak-e a mellettem folyó Trebinjica jéghideg vizében Odaérve a nyitott ajtó mellett működő légkondicionáló megváltásként hatott. Elöl-hátul sötét voltam az izzadságtól, a kulacsomból pedig másodpercek alatt teve módjára szivattyúztam fel fél liter vizet. Nem találtam senkit, ezért leültem egy karosszékbe, és az asztalon heverő, egy egykori jugoszláv államok pincészeteit bemutató könyvet kezdtem lapozgatni. Ekkor döbbentem rá, az elmúlt néhány évben mennyi borászatot ismertem meg ebből a csodálatos régióból. Mikor a kolléga megjelent néhány szó beszélgetés után már töltötte is az első tételt.

A Balkán muskotályos fajtájával egy 2025-ös tamjanikával indítottam a sort. A világos szín mögött az musktályos úgy uralkodik, hogy nem nyomja el a citrusos, zöldalmás, körtés enyhén narancsos, illatvilágát. Kortyában is szépen visszaköszönnek az illataromái. -6 pont 

A zilavkát nem hiába tartják a helyi fehérborok sztárjának. A 2025-ös évjáratában a friss citrusok mögött fehérgyümölcsös aromák sorakoznak, amik zöldes reflexekkel és lime-mal vannak megtoldva. Savai szépen belesimulnak a közepes citrusos, zöldalmás, virágos testébe amely idővel neutrálissá válik. Egy olyan gyönyörű bor, amit én is a bécsi nagyurak mellett én is kortyolgatnék. 6 pont 

2020 Tribunia. A cabernet sauvignon, merlot, syrah házasítása szinte kiugrik a pohárból. A sötét színe is impozáns, az illata pedig lenyűgöző. Meggy, szeder, csoki, szilva, szeder, feketebors. A hordó nem uralkodik, inkább a fekete erdei gyümölcsök lépnek előtérbe. A gyönyörű savgerince mellett a fűszerei  teszik játékossá és fiatalossá. Nagyon összhangban van. Hosszú lecsengésű. Egy igazi mestermű. 7 pont 

A vranac a környék igazi vörös sztárja. Ez még csak az alap változat, de már a fűszeres illata is majd kiugrik a pohárból. Fekete ribizli, értett meggy, szeder, csoki, feketebors. A nyelvemen az gyönyörű savgerince mellett a feketeribizli és az aszalt meggy uralkodik, amely csokival van körbefonva az ízlelőbimbóimon a fűszerek pedig szinte táncolnak. Gyönyörű elegáns bor. -7 pont 

A tikkasztó meleg csak fokozódott én meg némi alkoholgőzös lehelettel a szállásom felé indultam. Még egy pillanatra benéztem a szőlők és olajfaligetek közé, ahol bégető birkák társaságába futottam. Egyszerre trágyázták, nyírták a füvet a húsuk pedig ízletes. 

Az idő még melegebbé vált és egy órámba telt, mire legyűrtem a közel öt kilométeres távot. Ekkor pillantottam meg először a város jelképévé vált kőhidat, amelyet 1574-ben a nagyvezír, Mehmed-paša Sokolović elesett fia emlékére építettek. A híd korábban fontos kereskedelmi útvonalként szolgált Dubrovnik felé, sokan pedig a híres Mostari- híd kistestvérének tartják. Érdekesség, hogy az 1960-as években a folyó felduzzasztásával két évre teljesen víz alá került. Megmentése érdekében leengedték a tározót, majd néhány kilométerrel lejjebb, a város szélén építették újjá. A szállásomra érve hangos dörrenésre lettem figyelmes. Kinéztem az ablakon, és sötét fellegek csatározását láttam a fölém tornyosuló hegyek között. Szerencsére, csak néhány csepp eső hullott a településre. 

Este még összeszedtem a maradék erőmet, és nyakamba vettem a várost. Hétfő este ellenére hétvégébe illő, kisvárosi hangulat fogadott. A tinédzser lányok kicsinosítva, csoportokba verődve sétáltak, a bárok tele voltak beszélgető emberekkel, a gyerekek pedig önfeledten futkároztak a téren. Nem volt tömegnyomor, mégis pezsgett és egy különleges hangulatot árasztott. Csak hosszabb szemlélődés után jöttem rá, hogy nem a turisták, hanem a helyiek töltik meg a főteret. Ez mindent elárul a helyi szokásokról. Van itt, szerb, muszlim, katolikus, ortodox, mediterrán életérzés, ráadásul mindez Bosznia-Hercegovinában. 

Kunci

Indulás az ex-jugoszláv bortúrára!

 

Már öt órája úton vagyok, és Nagykanizsán egy krémes mellett várom a csatlakozásom. Igen hosszú éjszaka áll előttem, a gondolatok pedig folyamatosan kavarognak bennem! Milyen időm lesz, milyen nehézségek, megpróbáltatások, élmények várnak rám? Tényleg annyira hideg a tenger, jó borokat fogok kóstolni? 

Ismét ex-jugoszláv bortúrára indultam. Az évek során valahogy beleszerettem ebbe a régióba, és folyamatosan visszavágyom. Már fiatal koromban is nagyon vonzottak a „kopott nyugatról” szóló jugoszláv történetek, amelyek megélése a koromnál fogva elmaradt. Ugyan Jugoszlávia szétesésével a tagországok folyamatosan vetkőzik le az egykori szocialista rezsim maradványait, múltjukat mégsem tudják teljesen elkendőzni. Szlovéniától délnek haladva egyre jobban fokozódik a balkáni hangulat. Ezt a horvátok a kulturális örökségeikkel tűzdelt gyönyörű tengerpartjaik mediterrán életérzésével kiválóan kozmetikázzák, laza életvitelük azért hamar lehúzza róluk a leplet. Bosznia-Hercegovina, Dél-Szerbia, Észak-Macedónia pedig átvezető a Közel-Kelet misztikus világába.

Az ötszáz éves török uralom erőteljesen megalapozta e régió arculatát. Az európai normák folyamatos eltűnésével vadkeleti hangulat fokozódásával egyedi időutazáson vehetünk részt. A guggolós WC-ken át a közlekedési morálon, a számomra olvashatatlan cirill betűkön keresztül az úton kószáló kecskecsordákig szinte bármibe belefuthatunk. Ez a kalandos életérzés szinte megunhatatlan számomra. Ezt színesíti az ortodox és a muszlim vallások harca, amiből időnként a katolikusok is kiveszik a részüket. Még csak a jéghegy csúcsán megcsillanó cseppeket említettem meg erről a különleges világról, a következő cikksorozatomban néhány mozzanatot mégis megpróbálok átadni az átélt élményekből és tapasztalatokból.

Split

Éjszakai buszjáratokkal, zágrábi és spliti átszállással Dubrovnikba tartottam. A horvátok második legnagyobb városába fél négykor érve szürreális élmények fogadtak. A csapatokba verődött nemzetközi ifjúság kóborolt az utcákon. A kebabos 4-kor zárt, az első pekarák (pékségek) pedig nyitásra készülődtek. Mivel a vasút-, busz és hajóállomás egyből az óváros szájában fekszik, éjszakai városlátogatásra indultam. Turisták nélkül, félhomályban egyedi élmény volt korzózni az ősi római és középkori falak között. Sok negatív hangulatú véleményt hallottam a városról, mégis pozitívan hatott rám. 

Peljesac-híd

A négyórás út Dubrovnikba már szenvedés volt. Közel egy órát köröztünk a Neretva pókhálószerűen becsatornázott deltájában, amire Ploče bizar szocialista panelházai albán feelingként mutatkoztak be. A tengerpart fölött kígyózó Jadranska Magistraléról nyíló látvány azonban hamar feledtette a kommunista múlt örökségét. Előbb áthaladtunk a bosznia-hercegovinai korridort elkerülő Pelješac-hídon, ott megcsodáltam Komarna új telepítésű szőlőit, majd 9 óra körül a Dubrovnik szélén kikötő óriási óceánjárókat. Innen már csak magamra számíthattam a 30 kilométerre lévő Trebinjébe való utazás során. Politikai okok miatt megszüntették a két település között a tömegközlekedést. Egy helyi busz még elvitt 5 kilométert, majd a szerpentinen a régi, jól bevált stoppos módszerhez folyamodtam. Szerencsémre öt perccel később egy Eszék mellől származó, magyar vezetéknevű, horvát anyanyelvű, Dubrovnikban élő srác vitt magával, aki Trebinjébe tartott a barátaihoz. A határon pillanatok alatt, ellenőrzés nélkül átsuhantunk, és 25 perccel később már vígan sétáltam a hangulatos kisvárosban. 

Trebinje

Sok helyen jártam már az életem során, de ennyire multikulturális helyen talán még nem. Bosznia-Hercegovina délkeleti csücskében fekvő Trebinje több mint egy gyöngyszem! Szubmediterrán klímáját egyes isztriai települések is megirigyelhetnék. A felkopaszodott hegyei varázslatosan merednek a Trebišnjica folyó által átszelt városkára, és a múlt korai egymásra rétegződve, lépésről lépésre fedezhetők fel. Voltak itt törökök, Habsburgok, szocializmus, ma pedig úgy tartozik Bosznia-Hercegovinához, hogy mindenütt szerb zászlók lógnak. Olajfák, pálmák és mocsári ciprusok váltják egymást, mégis a Ferenc József idejéből megmaradt hatalmas platánfáikra a legbüszkébbek. A szerbekhez mérten hétköznap délelőtt 11-kor a fél város vígan kávézik a főutcán. Nem lüktet, inkább andalgóan mozgalmas élettel bír a 25 000 fős település. Míg a többség a sokadik kávéját fogyasztotta, 11 órakor megrendeltem az első ćevapčićimet, hogy az éjszakai utazást követően a 30 fokos melegben jobban bírjam a rám váró kóstolások megpróbáltatásait. 

 Erről már csak a következő cikkben olvashattok. 

Kunci

Az új-zélandi sauvignon blanc története

Az új világban nincs még egy olyan fehérbor, amely akkora durranást lenne, mint az új-zélandi sauvignon blanc. Ehhez nem kellett sok évszázados tradíció, csupán két-háromévtized és néhány újító borász, akik nagyot mertek álmodni.

„Nagyon kedvezőnek ígérkezik a szőlő számára.”

E szavak az új-zélandi szőlőtermesztés atyjának, Samuel Marsden szájából hangzottak el, aki 1819. szeptember 25-én Ausztráliából származó szőlőtőkéket ültetett el az északi szigeten.

Híres mondata utólag beigazolódott, a siker mégis több mint másfél évszázadot váratott magára. Remény keltő kezdetek után 1880-ban elérte őket a filoxéravész, majd az egész világon átsöprő női alkoholellenes mozgalom sem kerülte el a sziget lakosságát. A bódító ital fogyasztását végül meghagyták,  1919-től 1967-ig azért drasztikusan érintették az alkoholt kedvelő polgárokat. Az árusítása hétfőtől szombatig 18 óráig volt lehetséges. Ennek tudatában talán mondani sem kell, délután 5-kor a munkából szabaduló férfiaknak hova vezetett az első útjuk! Ezt különösen a boripar sínylette meg. A legdrasztikusabb években 0,5 liter/fő/év-re esett vissza az isteni nedűk fogyasztása.
 
A bortermelésben az 1960-as években kezdett némi remény felcsillanni. Ebben az időszakban a németországi Geisenheimből származó Helmut Becker professzor a rizlingszilváni termesztését erőltette. Próbálkozása zsákutcába futott, viszont két évtizeddel később a sauvignon blanc szinte bombaként robbant a borkedvelők táborában.

        A sauvignon blanc megjelenése
 
Új-Zéland első sauvignon blanc tőkéiről nincsenek pontos adatok. Michael Cooper borszakíró kutatásai szerint 1895-ben Romeo Bragato hozhatta magával Ausztráliából. Az ezt követő hét évtizedben senki nem foglalkozott vele, mígnem 1968-ban Bill és Ross Spence testvérek a Te Kauwhata Szőlészeti Kutatóintézetből sauvignon blanc vesszőket vittek magukkal az Auckland melletti Matua úti ültetvényükre. 

 A család boros hagyományai 1918-ig, nagyapjukig vezethetők vissza, aki alkohollal dúsított borokat készített. A bor szeretete két generációval később még erőteljesebbé vált és az unokák borásznak tanultak. Az idősebb Ross, Kaliforniában a Fresno Egyetemen, öccse Bill, a helyi Massey Egyetemen tanulták a mesterséget. Apjukkal szemben ők nyitottak voltak az innovációra és keresték az új lehetőségeket. Bill a kaliforniai sauvignon blanc-ok kóstolása után döntött a fajta telepítése mellett, azonban az első próbálkozás nem váltotta be a reményeket. A klón nagyon fogékony volt a betegségekre, a belőle készült néhány liter bor mégis nyomot hagyott bennük. Más klónok után kutatva megtudták, hogy Joe Corban állami támogatással kísérleti telepet létesített. 1970-ben kaptak tőle néhány, pozitív előjeleket mutató vesszőt. Szaporítani kezdték őket és 1974-ben már 400 liter bort készítettek a Matua Roadon, majd 1978-ban piacra dobták az ország első sauvignon blanc tételét. Ez a vad, csalános, füves, savas aromákat adó bor eleinte nem tetszett az édes, muskotályos, alkohollal dúsított borokhoz szokott új-zélandiaknak. A helyiek ízlése néhány évvel később azért hatalmasat változott. 

        A horvátok az élre törnek!

A horvátok diadalútja a 20. század elején egy nagyobb számú horvát kolónia települt Új-Zéland északi szigetén fekvő Auckland környékére. Az óhazából hozták magukkal a bor szeretetét és az 1950-es évekre legalább egy tucat pincészetet alapítottak. Ma már nem sokan gondolnák, de ez az ország modern borkultúrájának bölcsője.
 

Ezen úttörők közé tartozott Ivan és Mandica Yukich is, akik fiukkal, Frankkal 1930-ban vándoroltak ki Jugoszláviából. A szülők nagyon keményen dolgoztak, 1934-ben gyümölcsfákat, szőlőt telepítettek, az első borukat 1944-ben adták el. Frank már 12 évesen aktívan részt vett a családi gazdaság fejlesztésében. Az 1950-es években Auckland mellett jólműködő borkimérést működtetettek. Idővel nőtt a birtok és testvérével Mateval, 1961-ben megalapították a Montana Wines Limitedet.

Gazdaságuk folyamatosan bővült, országszerte borértékesítő helyeket létesítettek, de ekkorra már számos befektető állt mögöttük. 1973-ban Frank bátor döntést hozva 1600 hektár területet vásárolt a száraz, még juhlegelőknek sem ajánlott Marlborough vidékén. Mikor ezt az igazgatótanácsban elmesélte, hatalmas felháborodást váltott ki, idővel számításai mégis bebizonyosodtak. 1973. augusztus 24-én elültette az első szőlőtőkéket és a sajtó előtt kijelentette, hogy világhíres bort fog készíteni. Itt hatalmas szerepet kapott a sauvignon blanc, amiből 1979-ben piacra dobták az első bort, majd 1980-ban megtörtént az első export. Frank 1977-ben otthagyta az egykori cégét, mivel a mögötte lévő befektetők továbbadták a tulajdonukat. A borászatot 2010 óta Brancott Estate-nek hívják. 

Mellékszálként még mindenképpen kiemelendő Frank sógora, George Fistonich, aki ugyancsak 1961-ben alapított meg a Villa Maria borászatát. Az évtizedek során ők is számos világszínvonalú bort készített és az ország legnagyobb családi pincészetévé váltak. 2009-ben kiemelkedő munkásságáért a Brit Birodalom lovagi rendjével tüntették ki. Pincészetét 2021-ben az Indovin cég vásárolta meg.

 
        Egy ausztrál megnyitja a nemzetközi kapukat!

A nagy durranás 1983-ban az ausztrál sztárborászt, David Hohnent hatalmas meglepetés érte, amikor megkínálták egy új-zélandi sauvignon blanc-nal. Az élmény hatására a következő évben sauvignon blanc kóstolóra utazott a szigetországba. Az ízek annyira lenyűgözték, hogy 1985-ben 40 tonna sauvignon blanc szőlőt vásárolt, majd bérfeldolgozásban bort készítettet belőle. Később a felépült pincéjét Cloudy Bay nevet kapta. Az itt született borra, Oz Clarke, a kor leghíresebb Master of Wine-ja így reagált. 

„Addig egyetlen bor sem sokkolta, borzongatta és bűvölte el így a világot ilyen merész, váratlan ízekkel.” 

Ma Új-Zéland 42 500 hektár szőlőjéből 28000 hektáron sauvignon blanc terem, amelyből Marlborough-ban 22 000 hektárt található. Népszerűsége szinte az egész világon fölfelé ível. 
Egyedi ízvilágát a speciálisan hozzá fejlesztett fajélesztőn túl, az ország fölött tátongó ózonlyuk erős napsugárzásának és a nagy napi hőingásának köszönheti, amitől a szőlő bogyói vastagabbak lesznek. Így megmaradnak az acélos savak, miközben a zöldes, egres, vágott füves aromák, trópusi gyümölcsös jegyekkel egészülnek ki.
 
Kunci

Néhány csepp somlói olaszrizling!

A 2025-ös évzáró bortúrámat a Somlón fejeztem be, majd áprilisban ismét visszatértem „Isten ittfelejtett kalapjára”! A hegy szépsége akkor is és most is lenyűgözött, és a Somlói Borok Boltjában Kathryn megint gyönyörű borokkal lepett meg. 

A mostani utam során egy rövid üdvözlésre betértem a 7 csepp borvidék című könyvem egyik szereplőjéhez Barcza Bálinthoz. Bálint több mint 100 éves pincéje a hegy egyik legszebb részén, a Margit-kápolna fölött, a bazaltorgonák tövében található. Idén húsz éve, hogy a Somlóra költözve a Kreinbacher Pincében kezdett el dolgozni. Az első borát 2007-ben készítette el, idővel pedig saját borkészítésbe kezdett. Szigorú bioművelés mellett a natúr borkészítés felé fordult, ugyanakkor részben megtartotta a (ugyancsak bio) hagyományosabb vonalat is. Távozásomkor a kezembe nyomott egy 2019-es, szűretlen olaszrizlinget, amely most megnyitásra is került. 

Már az enyhén aranyba hajló, zöldes reflexeket mutató bor is sejtet valamit. Orromban erőteljes füstös jegyek mögött citrusok, érett, fehér húsú gyümölcsök bontakoznak ki. Számban lime, körte, zöldfűszerek, csipetnyi fiatal birs és érett alma jelenik meg, némi enyhe toastos beütéssel. Nem mondanám túl testesnek, de vékonynak sem. Savai teljesen átjárják dzsúszos testét. Kissé kesernyés, nagyon sós lecsengéssel zárul.
Ez az a bor, amit tényleg jó kortyolgatni. Az ásványos, sós lecsengés és a citrusos, pirítós ízvilág szinte kéri a következő pohárral. 7 pont

Egy tökéletes nap Lesencetomaj szőlőhegyén!

 

Április elején a drótszamarammal elindultam a 40 km-re lévő lesencetomaji hétvégi házunkhoz. Régebbi olvasóim jól tudhatják, hogy ez a hely gyerekkorom második otthonát jelenti. 

Szüleim hatéves koromban egy 1500 nm²-es, ősi gyalogtőkés szőlőt vásároltak, ahol kora márciustól október közepéig szinte minden hétvégét töltöttünk. Az első évben sátorban, majd a komfortfokozatot növelve egy 2×3 méteres fabungalóban aludtunk, a hatalmas cseresznyefa alatt petróleumlámpával világítottunk. Anyámmal a hegy aljában lévő kútból kannákban hordtuk az ivóvizet, esténként a szalonnasütés kihagyhatatlan rituálévá vált, a szőlőmunkák során pedig a szőlőtőkére felakasztott Sokol táskarádión Kossuth Rádiót hallgattuk. Idővel szinte az egész környéket bebarangoltam. Szinte minden nap felmásztam a Kéktúra egyik kedvenc, „instapózerkedős” helyszínére, a Kő-orrára, esténként pedig a Lesenceistvánd fölött emelkedő Szűz Mária-kápolnához szoktunk sétálni. Sosem felejtem el azokat az éjszakába nyúló beszélgetéseket, amikor a II. világháborút megjárt Géza bácsi egy-egy pohár bor mellett a hadifogságáról mesélt. Az emlékeimet még sokáig sorolhatnám arról a helyről, ahonnan képeslapként tárul elénk a Tapolcai-medence, a Balaton, a Keszthelyi-hegység és a Bakony vonulatai. Ezt már csak a kalap alakú vulkáni kúpok mögött, a madárcsicsergésben felkelő nap tudja megkoronázni. Bizonyos részletek nosztalgikusan, mások puritánan hangozhatnak, akkoriban mégis örömteli időszakként éltem meg. 

Már a megérkezésemkor azonnal a nyugalom érzése fogott el. Körbenéztem a teraszról, és megértettem, hogy miért is vonzódom ehhez a helyhez annyira. A madarak csicseregtek, a gyümölcsfák virágoztak, a fűben egymás mellett nőtt a szamóca, a kakukkfű, a kilátásról nem is beszélve. Korábban kisparaszti pincék lepték el a hegyet, amelyek mára hétvégi házakká alakultak át. Bánatomra a szőlőterületek fogyásával az itt kialakult ősi pincekultúrát sem kerüli el a hanyatlás. Ugyan a ’90-es években megalakult Lesencevin, majd az Aklán Pince némi reményt adott a modern borkultúra hódításának, napjainkra mégis a felszámolás áldozataivá váltak. A helyi reményeket táplálva azonban mindig akad néhány olyan kitartó lokálpatrióta, aki nem adja fel, és teszi a dolgát. Ezek közé tartozik a Kovács Pincészet, valamint a Sarki Róka Borház. Igaz, más-más stílusban készítik boraikat, a céljuk mégis ugyanaz. A helyi borok népszerűsítése. 

Szűz Mária-kápolna

Évente egyszer, egy-egy alkalommal meglátogatom őket, amit idén is megtettem. A bortúrát a Kovács Pincénél indítottam, ahol előbb Kovács Lajossal, majd unokaöccsével, Wiederschitz Ádámmal jártuk körbe a borok világát. Ez a 3 hektáros kis családi pincészet még a 7 csepp borvidék című könyvemben is helyet kapott, és az alkotás örömömre a legbecsesebb díjaik társaságában van elhelyezve a pincéjükben. A szőlőik a Keszthelyi-hegység elővulkanikus területén, bazaltos-agyagos termőtalajon gyökereznek, és az enyhe mineralitásuk mellett olyan savakkal bírnak, amelyeket a jövőben sok borvidék irigyelhet majd. A régi öregek szerint 80–100 évvel ezelőtt Badacsony ezekből a szőlőkből készült borokkal pótolta elveszett savhiányát. Üröm az örömben, hogy a sárgaságot terjesztő kabóca tizedeli a tőkéiket, és a borfogyasztás visszaesése sem érinti őket kedvezően. A panaszkodás helyett mégis csendben teszik a dolgukat. Ugyan nem a hegy tetején vannak, a felújított teraszukról a kilátás megszólítja az embert. Ide bor nélkül megpihenni is jó, de ha már a boroké a főszerep, az itteni isteni nedűk megismerése valóban felteszi az i-re a pontot. 

A nagyszülők kezében lévő borászatban a szőlőért főleg a nagybácsi, a borok készítéséért és a marketingért az ifjú borász felelős. Ismeretlenségük ellenére az utóbbi évben sikert sikerre halmoztak. Tavaly a 2022-es rajnai rizlingjüket Veszprém vármegye legjobb fehér borává választották, a Winelovers versenyen pedig a 2022-es kékfrankosuk egyszerre söpörte be a leggyümölcsösebbnek és a legszebbnek járó díjat. Ezek az érdemek egy ilyen kispincészet számára a nemzetközi eredményekkel felérő elismerések. 

Ádám egyre inkább szűkíteni szeretné a portfóliót, és legfőképpen az olaszrizling, a sauvignon blanc és a kékfrankos trióra szeretne koncentrálni. Emellett még foglalkoznak furminttal, szürkebaráttal, cserszegi fűszeressel és cabernet sauvignonnal is. Nézzünk néhány érdekes tételt a kínálatukból.

Sauvignon blanc 2025

Enyhén zöldfűszeres, lime-os, citrusos, bodzás, spárgás, fehér húsú gyümölcsös illatok szállnak a pohárból. Közepes testében erőteljes savgerinc húzódik. Ízében megjelennek a vegetális, füves, enyhén bodzás, almás, körtés jegyek, bár a savak kissé elviszik az egyensúlyt. Még mindig nagyon friss, idővel szebb arcát fogja mutatni. 5+ pont 

Olaszrizling 2023

Elegáns, tiszta karakterrel bír, amelyben a hordó hatása még enyhén érezhető, de idővel szépen be fog épülni. Jelen vannak a fa vaníliás, pirítós jegyei, amelyekhez fehér húsú gyümölcsös aromák társulnak. Sava a helyi borokhoz képest nem annyira acélos, ami talán jobban is áll neki. Enyhén kesernyés, hosszú lecsengéssel bír. Erős 6 pont 

Kékfrankos 2023

Illatában meggy, csokoládé, piros szilva és borsos fűszerek jelennek meg. A közepes testű bor elsősorban a piros bogyós gyümölcsös aromákra és az azokból fakadó fűszeres jegyekre épül. A hordó csokoládés jegyei elegánsan simulnak az ízvilágba, miközben a savak a kékfrankoshoz képest nincsenek túltolva. Érdemes még érlelni, mert egyértelműen felfelé ívelő pályán van. 6 pont 

Az 1,5–2 km légvonalban fekvő Sarki Róka Borház a Keszthelyi-hegység mészköves, dolomitos részén található, szőlőinek többsége is innen származik. Miklovicz Zoltán családja már 1976 óta Lesencefalu határában gazdálkodik. A feleségével 2020-ban nyitották meg saját borbárjukat, és egész évben a helyi kultúrához köthető programokkal igyekeznek fenntartani a Lesence-vidék jó hírnevét. Néhány apartmanházuk közül a nádtetősek váltak népszerűvé a turisták körében. Nyolc hektáron gazdálkodnak, a drága és fogyó élőmunka hiányát pedig modern gépekkel kompenzálják. Számos fajtával (olaszrizling, rajnai rizling, hárslevelű, zeusz, furmint, syrah, merlot, cserszegi fűszeres, szürkebarát) dolgoznak, így a kóstolás bőven meríthet a repertoárból, amiket reduktív úton készítenek. A teraszukról nyíló kilátás fenomenális, a 100 méterre, szőlősorok között fekvő présházak között megbújó St. Donát-kápolna korhűen visszatükrözi az elmúló kispince kultúra hangulatát. 

Hárslevelű 2024

Olajos, vaskos bor. Illatában citrusos, lime-os jegyek mellett túlérett fehér gyümölcsök dominálnak, amelyeket mézes elemek egészítenek ki. Ízében erőteljesen meszes karakter jelenik meg, mézes körte- és csonthéjas jegyekkel, határozott savakkal, mandulás lecsengéssel és némi vaníliával. +5 pont 

Rajnai rizling 2023

Erőteljesen előtörnek a zöldfűszeres, körtés, vegetális és citrusos aromák. Nagyon sűrű szövésű, keserűmandulás ízvilágú bor, amelynek markáns savgerince köré főként lime-os, körtés, füves, almás és zöldfűszeres jegyek rendeződnek. A mészköves talaj itt is erőteljesen rányomja a bélyegét. Hosszú lecsengésű. -6 pont 

Szürkebarát 2017

Zárótételként valami igazán egyedit kaptam. Sosem voltam a fajta nagy kedvelője, de ez a bor mostanra érett be igazán. Lehet, hogy az itt készült vaskos, meszes, savas boroknak ennyi idő kell – ez azért tényleg mindent vitt. Körtés és csonthéjas aromái, lekerekedett, mégis szépen tartó savgerince, enyhén vajas lecsengése igazán megfogott. 6 pont

Aki teheti, mindenképpen látogasson el erre a vidékre! Miért is mondom ezt? A válasz egyszerű! Mert egy csoda. 36 év alatt több százszor jártam ott, mégsem bírom megunni. A borokat meg szívvel lélekkel készítik ezért csak ízletesek lehetnek. 

Kunci

St. Donát-kápolna