A villányi Top 12-ből kettő

 

Sokan a villányi cabernet franc sztoriját Michael Broadbent 2000-ben elhíresült kijelentéséig („a cabernet franc a Villányi borvidéken új hazájára lelt”) vezetik vissza, ami azért nem teljesen igaz. Az 1980-as évek elején a Villányi Borgazdaság élére került Tiffán Ede hamar rájött a fajtában rejlő értékekre, ezért még az országos árhivatallal is vitába keveredett. Akkoriban az összes bort 80 forintos fix áron adták, ő pedig a kiváló minőségű cabernet franc-jáért 100-120 Ft-ot szeretett volna kérni. Hosszú vita és bíráskodás után 85 Ft-ot engedélyeztek neki.

Ez már történelem, viszont Ede bácsi tevékenysége a mai napig megsüvegelendő. Kevés olyan magyar borász van, aki akkora tapasztalattal bírna a fajtával kapcsolatban, mint ő, ugyanis már 1965-ben részt vett az állami gazdaság 100 hektáros cabernet franc ültetvényének telepítésében. Természetesen, az újkori cabernet franc megszületésében is (ami 2014-től Villányi Franc márkanévként került be a köztudatba) oroszlánrészt vállalt. Sajnos, a Villányi Franc útja azért nem volt zökkenőmentes. A mai felgyorsult világunkban 14 év igen hosszú idő, a szállóigévé vált híres mondat után pedig ennyi telt el az új brand megszületéséig. Azt a tényt se tagadjuk, hogy eleinte a minőségük sem volt mindig kielégítő, idővel mégis elindult egy lassú fejlődés.

Nem olyan régen sikerült kóstolnom a TOP 12 Villányi Franc-t, aminek stílusirányzatait a sokszínű szóval tudnám jellemezni. Sajnos, itt-ott még a zöldpaprika is megjelent bennük, a sorból kettő kifinomultságával és eleganciájával mégis kiemelkedett. Nézzük hát őket!

Riczu, Villányi Franc 2019

Közepesen telt, harmonikus, erdei bogyós gyümölcsös, fűszeres illatok szállnak a pohárból, amik szeder, érett cigánymeggy, aszalt szilva, csoki, fekete borsos jegyekben jelennek meg az orromban. Picit frissítő savgerinccel indít, a fűszerek pedig szinte ugrálnak a nyelvemen. A teste nincs túltolva, inkább feszes irányba megy, mégis elegáns. A hordó csokis világa rétegződve rakódik gyümölcsös aromáira. Számban fekete bogyós gyümölcsök, csoki, fekete borsos ízek uralkodnak. Sok társához képest vékonyabb, viszont eleganciában sokkal többet mutat. A lecsengése is gyönyörű.  7 pont

Bock, Esszencia Villányi Franc 2020

Illatában vanília köntösbe ültetett, feketebogyós gyümölcsök uralják, ami mögött szofisztikáltan fekete szeder, áfonya, csoki, érett szilva, valamint hordós fűszerek fedezhetőek fel. Számban nagy, de nem túlzó test fogad, amiben a hordó és a gyümölcsös jegyek gyönyörű harmóniában vannak a csokis, fekete borsos aromákkal. A végét pedig egy nagy adag vanília kerekíti le. Szépen simuló kortyai hosszú lecsengéssel végződnek. A régi Bock borokhoz képest hordóban visszafogottabb, dekoratívabb megjelenésű. + 7 pont

Kunci

Közösségben az erő!

 

A rendszerváltás óta eltelt három évtizedben, az egy borvidéken gazdálkodó borászaink közös céljainak elérése érdekében előbb közös marketinget, majd közösségi borokat kezdtek el készíteni, hogy együttes erővel, nagyobb hatékonysággal tudjanak fellépni a borpiacon! A közösségi bor egy olyan bormárka, aminek készítési szabályait a borászok határozzák meg. Ennek során a termelők a borvidékre jellemző, borászatonként más-más, mégis hasonló stílusú, címkéjű borokkal próbálják felhívni magukra a figyelmet. Ilyen a Balatonnál a BalatonBor, Pannonhalmán a PH-Érték, Egerben az Egri Csillag, persze ezeken túl még számos próbálkozás történt az elmúlt években. 

Dávid Dániel a Cult in Glass megálmodója meglátta a közösségi borok erejében a fantáziát, ezért Szegeden a Hági Udvar és Étteremben megrendezte az első Social Wine Tastinget, ahol három közösségi bort a Hashtag Neszmély-t, valamint Villány két arcát, az Y generációnak szánt REDy-t és a méltán híres Villányi Franc-t hozta egy kalap alá. Ezzel a húzással a két könnyed tétel mögé beillesztette hazánk legrobusztusabb vörösborát, amely az est fénypontjának számított. 

Mint mindennek, így az egykoron királyok kedvencének tartott neszmélyi boroknak az eredetét is a történelem útvesztőiben kell keresni. Ugyan, a mai napig hatalmas potenciállal bírnak az ottani borok, napjainkban inkább a könnyedebb, üde, gyümölcsös ízvilágukért népszerűek. 2022 tavaszán erre a lóra felülve hat pincészet (Kisbaka, Bősze, Szivek, Petőcz, Hilltop, Kősziklás) megalkotta a Hashtag Neszmély közösségi borcsaládot! Itt egy olyan könnyed, friss, gyümölcsös házasítás született, amiben a semleges, félaromatikus fajták (királyleányka, olaszrizling, rajnai rizling, rizlingszilváni, chardonnay, szürkebarát) magukban hordozzák a borvidék értékeit. Elkészítésük során az alapfajták egyike sem haladhatja meg az 50%-ot, az illatosakat pedig  (Irsai Olivér, cserszegi fűszeres, sárgamuskotály) 15%-ban maximalizálják. Ezekkel a borokkal főleg a kezdő borfogyasztók szívét szeretnék megszólítani. Úgy gondolom, a fiatalos megjelenésű palack címkéje magáért beszél, # logó meg egyből felhívja magára a figyelmet. 

Egykoron a Villányi borvidéken a leghíresebb borászaink ereiben jószerivel oportó folyt, mára viszont a nagy vörösek elterjedésével a népszerűsége a szakadék szélére sodródott, neve pedig portugieserre változott. Termelőink a megmentésére siettek és 2017-ben az Y generációra gondolva megalkották a REDy névre keresztelt könnyű, nyári, gyümölcsös közösségi cuvée-t, aminek a gerincét 51-66%-ban a portugieser adja. A továbbiakban még külön értéket képvisel a többi alkotóeleme is, mivel a kárpát-medencei fajtákra (blauburger, kékfrankos, zweigelt, kadarka) támaszkodnak, míg a nemzetköziket csak kis mértékben használhatják. Kizárólag csavarzárral palackozhatják és csak a vendéglátásban értékesíthetőek. Milyen egy jó REDy? Friss, fűszeres, piros bogyós gyümölcsös aromákkal teli izgalmas tétel. 

Nyugodtan kijelentjük, a Villányi Franc jelenleg maga a magyar vörös csodabor! A villányi cabernet franc modern kori története 2000-ig vezethető vissza, mikor Michael Broadbent Master of Wine kijelentette, hogy a cabernet franc a Villányi borvidéken új hazájára lelt. Sajnos, a borászok a hír értékére későn kapcsoltak, de 2014-ben létrehozták az új bormárkát a Villányi Franc-t, ami hazánk legkarakteresebb borbrandjévé lett. Jelentőségét nem csak itthon, hanem határainkon túl is kezdik elismerni, így a kóstoló végén a nagytestű, elegáns TOP 12 Villányi Franc sorozat maximálisan felrakta az i-re a pontot. 

Milyen az ideális kékfrankos?

A kékfrankosok változatos világáról rengeteget lehetne írni. A szakértők a Kárpát-medence pinot noirját látják benne, a borászok egy része a legjobb rozé alapanyagot, de önmagában, házasításban (lásd a bikavért) is kiválóan megállja a helyét. Azt se feledjük, hogy a világ kékfrankos tőkéinek fele nálunk található, szóval még a fajta nagyhatalma is lehetnénk. Sajnos, az évek során az ízkarakterében egyre jobban elbizonytalanodom. A fűszeres, meggyes aromáktól kezdve, a földes jegyeken át, az érett szilváig, rengeteg változatával találkoztam, amiben a hazai bortérkép sokszínűségét vélem felfedezni. Két dolog azért biztos. Borában a terroir szépen otthagyja a nyomát, erőteljes savgerince pedig karaktert és tartást biztosít neki. 

Az elmúlt években a termelők, szakemberek több alkalommal próbálkoztak a magyar kékfrankosok egyesítésével, vagyis egy egységes üzenet megfogalmazásával, a kísérletek viszont csirájukban elbuktak. Mivel két éve egy ilyen összejövetelen nekem is sikerült részt vennem, elárulhatom, hogy nem egy új-zélandi sauvignon blanc uniformizált stílusa volt a cél, inkább csak keretet próbáltak adni a dolgoknak.

A kíváncsiságom határtalan, ezért több alkalommal tettem próbára néhány vérbeli boros barátomat.  Vaktesztjeink során, több alkalommal, a szokványos aromáktól elrugaszkodott hazai kékfrankosokat csempésztem borsorunkba. Utólag bevallhatom, sok segítséggel, vért izzadva sikerült a fajtát eltalálniuk.  E szavak után azért elég nehéz lenne megfogalmazni az optimális kékfrankos kifeszített aromatérképét, a témát meg nem szívesen boncolgatnám, inkább Nektek teszem fel a kérdést.

-     Milyennek képzelitek el az ideális kékfrankost?

Most számomra a legideálisabb, modern stílusú kékfrankost szeretném bemutatni, aminek egyik jeles képviselőjére egy villányi pincészet portfóliójában leltem rá. Már maga a borvidék is meglepett, de a termelője még jobban. Se nem könnyű, se nem nehéz, inkább vörös fronton igazodni próbál a divatosnak számító fehérborok elegáns, könnyed, laza, mégis tartalmas világához. Ha valamivel párhuzamot kéne húznom, akkor a fine dining éttermek modern köntösbe bújtatott gasztronómiájához tudnám hasonlítani. A végén azért felrántom a leplet. A Bock Pince 2021-es Selection kékfrankosa lenne az. 

A sötét rubin színbe hajló, frissen csavart, intenzív meggylé illata vékony vanília és fekete csoki felhőbe burkolódzik, ami sok apró fűszerrel, némi fahéjjal van meghintve. Közepes testében egy erőteljes, szikár savgerinc húzódik. A juice-os, meggyes íze, szederrel, egy vékony bevonatot képező hordó csokis aromájával, valamint sok vaníliával egészül ki. A savai picit túlzóak, viszont a visszafűtő magas alkoholja csillapít rajta. Igen hosszú lecsengésű. 7 pont

Van e jövője a kékfrankosnak?

   Mit is jelent nekünk a kékfrankos? Erre keresvén a választ Dlusztus Imre 2022. június 10-én egy konferenciát szervezett Villányban, a Günzer Tamás Pincészetében. Szerte az országból 6 borvidék 10 pincészete képviseltette magát. A résztvevők 2-2 bor bemutatása mellett 10-10 percet kaptak, hogy megosszák velünk a fajtához való viszonyukat és a vele kapcsolatos jövőbeli elképzeléseiket.

   Mielőtt belevágnék a témába, néhány szót szólnék magáról a kékfrankosról. Származásának helyét még mindig vitatják, de az biztos, hogy zimettraube és a gouais blanc /hajnos/ spontán kereszteződéséből jött létre. Közép Európa legfontosabb kékszőlő fajtája, amiből a dél-németországi Würtenbergtől Bulgáriáig nagyságrendileg 15000 hektáron művelik. Legfontosabb termelői Magyarország /7800 hektár/, Ausztria /3800 hektár/, Németország /1800 hektár/, Szlovákia /900 hektár/, de Romániában, Bulgáriában, Csehországban és az exjugoszláv államokban is találkozhatunk vele. 

   Annak ellenére, hogy nálunk van a legtöbb ültetvény belőle, az osztrákok Blaufränkisch néven tették fel a világ bortérképére. Sajnos termelőink a rendszerváltást követő cabernet szellemében zajló két évtizedben elfeledkeztek a jelentőségéről, így mára a fogyasztói oldalról az egykori dicsfénye igencsak megkopott. Leggyakrabban rozé alapanyagnak használják fel, ami azért mégsem megalapozatlan, hiszen világszinten is kiváló rozé készül belőle, Egerben és Szekszárdon pedig a Bikavér alapját képezi. Tokajt leszámítva minden borvidékünkön foglalkoznak vele. 

   Az utóbbi években borászaink a kárpát-medencei fajták felé fordulva újra kezdik felfedezni a kékfrankos értékeit. Ez annak is tudható be, hogy a világ borfogyasztó társadalma egyre nyitottabb a nem francia honból származó különleges regionális fajták iránt. Elég csak a horvát plavac mali-ra, vagy a montenegroi vranac-ra gondolni. Ezt Kovács Tamás is megerősítette, a Balatonfüred-Csopaki borvidéken gazdálkodó Szent Donát Borkúria egyik alapítója. Bevallása alapján a tengerentúli exportjainál a kékfrankos a legnépszerűbb fajta. Ezt már saját tapasztalataimból is alá tudom támasztani. Korábbi munkáim alkámával rendszeresen tartottunk borkóstolókat amerikai csoportok részére, amik során a kékfrankos és az olaszrizling kapta a legnagyobb elismerést.

   A Steigler Pincészet főborásza Varga Tamás szavai igencsak érdekesnek hangzottak, mivel a kékfrankos fővárosában, Sopronban, a fajta utáni elköteleződés még mindig töretlen. Megitélése alapján a jobb eladhatóság reményében osztrák mintára blaufrank néven kellene forgalmaznunk. Ezt a kijelntést Villány egyik nagy öregje, Bock József se hagyhatta szó nélkül. Szerinte hazánk szőlőfajtáit csak hazai néven szabadna forgalmaznunk. Egyből az oportó név változásaival érvelt. 

   Riczu Tamás az évek alatt a fajta igazi szerelmesévé vált. Bevallotta, ha újra kezdhetné a szakmát, csak kékfrankost telepítene.  A nagy tudással bíró Heimann Zoltán is elismeri, hogy még mindig van mit tanulnunk a fajtáról. Ez azért is jelzés értékű, mivel fia, ifj. Heimann Zoltán Ausztriából hozattott kékfrankos klónok segítségével próbálja megfejteni a fajta relytett titkait. Takler Ferenc szavaival élve róka fogta csukával állunk szemben. Úgy véli, a cél érdekében nagyobb marketing tevékenységet kellene folytatnunk. E szavakra Koch Csaba, a Magyar Bor Akadémia új elnöke igen pozitívan reagált. Az akadémia terveiben szerepel az ifjúság bevonása a borkultúra rejtelmeibe. Természetesen ezzel a feltevéssel mindenki egyetértett.   

   Igazi meglepetést a rejtőzködő egri borász, Szuromi Mihály okozta. A fűszeres, szilvás, meggyes, ásványoktól vibráló bora és a fajtához való viszonya, igazán nagy megbecsülést váltott ki. Szerinte minden a termelőnél kezdődik. A borászoknak úgy kellene foglalkozniuk a fajtával, mint mikor a nagyi húslevest főz az unokájának, mivel a zacskós levesek ideje már lejárt. Zárásként Günzer Tamással a házigazdával fejezném be, aki az elmúlt húsz évben harmadszorra próbálkozik a kékfrankos készítésével. Nagyra tartja a fajtát, de értékesítési szempotból a legnagyobb kihívások közé tartozik.

   A konferenciát összegezve érdekes kép alakult ki bennem. A kóstolás során a kiváló borok mellett a stílusirányzatok igen széles tárházát kaptam. Ez természetesen a sokszínűségünkből, klímától, talajtól, készítési módtól is függ. Sokak szerint ebben a változatosságban rejlik a magyar bor ereje, de exportra szánva a borkereskedők már nehezebben tudnának kiigazodni, a fogyasztókról nem is beszélve. Osztrák mintára egy kékfrankos bizottság sem lenne rossz, aki erre szakosodva teszi a dolgát. Úgy gondolom jó lenne egy a hazánkra jellemző ízvilágot kialakítani, s így nagy erőkkel bevonulni a nemzetközi piacra. Természetesen az út még hosszú, de remélem egyszer kékfrankos nagyhatalomként emleget minket a nagyvilág.

   Köszönet a szervezésért Dlusztus Imrének, a vendéglátásért Günzer Tamásnak és azoknak a borászoknak, akik részt vettek a konferencián.

 

Kunci

Villányi borok a szegedi Mojo Clubban

   2022.04.08-án Szegeden a Mojo Clubban az EzerJó Borkereskedés szervezésében ismét remek borokat kóstolhattunk. Az este során néhány korty és gondolat erejéig hazánk legdélibb borvidékére, vagyis Villányba látogattunk el. Aki jól ismeri az ottani termelők munkásságát, az tudja, hogy még mindig vezető szerepet töltenek be a borvidékeink képzeletbeli ranglistáján. Ez annak a rendszerváltás éveiben nagyot alkotó generáció munkájának köszönhető, akiket a modern magyar borkultúra atyjainak nevezhetünk. Nem is csoda, ha itt alakult meg hazánk első borútja, mára pedig színvonalas rendezvényeik, nívós vendéglátásuk nemzetközi szinten is megállják a helyüket.

   Villány hallatán elsőre a testes vörösborok jutnak eszünkbe, egy borkörképet nézve mégis sokkal változatosabb látványt kapunk. A két részre tagolt borvidék villányi részén tényleg kékszőlők jellemzőek, a siklósi ültetvényeken viszont a fehér fajták is hagyományosnak számítanak. Előadónk, Kenéz Attila, a borok válogatásánál nem feledkezett meg a kellemes tavaszi meleget árasztó napsütésről és a hűvösebb estékről sem, így széles szortimentben ismerkedhettünk a borvidék boraival. 

   Kezdő tételként Lelovits Tamás Gyöngybor névre hallgató gyöngyözőborával koccinthattunk. A muscat ottonel-ből készült, széndioxiddal feldúsított, virágos, friss fehér húsú gyümölcsös aromákat adó ital némi trópusi jelleggel egészül ki. Nem csak a nők kedvence lehet, hanem meleg nyári napok aperitifjeként is könnyen megállja a helyét. 

   A Maczkó Pincészet 2020-as Jeges névre keresztelt friss, gyümölcsös fehérborát, nevéből adódóan, főleg nyáron, jól behűtve ajánlják. A chardonnay olaszrizling cuvée-t, némi pinot blanc-nal egészítették ki, amiben a chardonnay almás karaktere, az olaszrizling kesernyés ízvilága, a pinot blanc neutrális aromája egy könnyed, mégis elegáns bort alkot. 

   Egy villányi borkóstolón a rozé szinte már kihagyhatatlan tétel. A Villány római kori nevéről elnevezett Vylyán Pincészet 2020-as Variáció rozéja a hazai rozé mezőnyben egy karakánabb stílust képvisel. A válogatott minőségű, kézzel szüretelt syrah, kékfrankos házasítású, hordós érlelést kapott bor, egyszerre, gyümölcsös, mégis testes ízvilágot alkot. Érett csipkebogyó aromái némi málnával és eperrel vannak felvértezve. A pincészet kapcsán semmiképpen se feledkezzünk meg a Szegedről származó birtokalapítóról, Debreczeni Pálról se. 

   

   Egykoron a fifikás vörösbort termelő gazdák, a magasabb, koncentráltabb minőség érdekében, a törkölyön lévő mustjuk harmadát, negyedét leeresztették, a kapott, világosabb színű mustból pedig a család mindennapok borát állították elő. Ezt tekinthetjük a siller elődjének, amit napjainkban már teljesen más módszerrel készítenek. 

   Lelovits Tamás a 2021-es cabernet sauvignon és cebernet franc siller borát csupán két napig áztatta a törkölyön, színe mégis egy vékony vörösboréval vetekedhet. Meggy, érett málna, enyhén szilvás ízvilága, jó bevezetést adott a méltán híres villányi vörösek kóstolásához.

   "Kisebbik fiam Vencel ezt kóstolva megjegyezte, hogy jó inni, majd a nagyobbik Vince elmerengve válaszolta. Inni jó. Három éves fiam megfogalmazta azt, amiért generációk óta dolgozunk” 

   Ipacs Szabó István szavaival indítanám saját pincészetének 2019-es Inni jó borának bemutatását. Borunk készítője kivételes szerepet kapott a mai napon, hiszen 1999-től 2021-ig Vylyan Pincészet főborásza volt, miközben két hektáros minibirtokot is alapított. Cabernet franc és kékfrankos házasításából készült közepes testű, szeder, szilva, enyhén borsos, csokis aromájú tartalmas borát tényleg Jó inni.

   

   A borkóstoló végét mi mással is fejezhettük volna be, mint egy Villányi Franc-nal. Mondhatnánk így is... 

   „Ha Villány akkor cabernet franc. Ha cabernet franc akkor Villány”

   A fajta jelentősége 2000-ben, az angol borszakíró Michael Broadbent a Decanter-ben villányi franc -ról szóló írásának köszönhetően erősödött fel, aki szerint a cabernet franc Villányban új természetes otthonára lelt. Ennek hatására 2014-ben létrehozták a Villányi Franc nevű brandet, ami mára lassan-lassan nemzetközi hírnevet csinál magának.

   A Vylyan Pincészet 2017-es Villányi Franc bora, már a korábban emlegetett Ipacs Szabó István keze munkáját dicséri. A 13 hónapot, főleg első és második töltésű kis hordóban érlelt cabernet franc egyszerre elegáns, testes, amiben barrique csokis, fekete borsos jellege, nem fedi el a szilvás, fekete bogyós, gyümölcsök ízeit.

   Így a végére köszönet Kenéz Attilának a színvonalas előadásért és az EzerJó Borkereskedésnek a meghívásért.

Kunci

Rögös az út! Lesz-e igazi sikersztori?

   Van egy szőlőfajtánk, ami már a filoxéra vész előtt gyökeret eresztett a Kárpát-medencében, sokáig kis bogyói és kevés termése miatt hányattatott sorba került, a szocializmusban túl jónak számított, míg mára a Villányi borvidék sztárja lett. Arról a cabernet franc-ról beszélünk, ami Bordeauxi borvidéken a cabernet sauvignon és a merlot mellett a kis testvér szerepét tölti be, Villányban pedig új otthonra lelt. Ehhez hosszú és keserves út vezetett, s remélhetőleg ennek a felfelé ívelő sztorinak még messze sincs vége.

   A történetünk az 1860-as években kezdődik, mikor egy angol orvos, Paget János, Erdélyben a Torda melletti Aranyoséresen bortermelésbe kezdett. A világlátott férfiú rosszallóan tekintett a kor elmaradott magyar bortermelésére, így egy francia tanulmányutat követően főleg bordeauxi fajtákra építve mintagazdaságot hozott létre. Munkássága a filoxéra járvány hatására hamar romba dőlt, a cabernet franc viszont, ha minimálisan is, bekerült a hazai bortermelés vérkeringésébe. 

   Az 1900-as évek elején a filoxéra vész utáni rekonstrukciók során, a fajta még a nagy hírű Teleki Zsigmondból is, apró bogyói és megbízhatatlan termőképessége miatt ellenérzéseket váltott ki. Komolyabb megjelenése a 60-70-es évek nagy szocialista szőlőrekonstrukciójának volt köszönhető. Szerte az országban közel 200 hektár szőlőt ültettek belőle, aminek több mint fele a Villányi borvidékre került. Adottságai a 80-as évek elején a Villányi Borgazdaság élére került Tiffán Edét oly lenyűgözték, hogy az új 6 hektáros cabernet franc ültetvényéről készült borért a magas minősége miatt, az akkori 80 Ft-os literenkénti fix ár helyett 100-120-Ft-ot szeretett volna kérni. Reform törekvései a kor szellemiségéhez mérten kemény ellenszenvet váltottak ki az árhivatalnokok szemében. Nem csak a magasabb árért, hanem a jobb minőségért is erős bírálatot kapott.  

 

   A fajta jelentősége 2000-ben, az angol borszakíró Michael Broadbent a Decanter-ben a villányi cabernet franc-ról szóló írásának hatására erősödött fel, aki szerint a cabernet franc Villányban új természetes otthonára lelt. Sajnos a helyi gazdák a hír súlyának jelentőségére lassan eszméltek, az eltékozolt évek pedig majd másfél évtizedet öleltek fel, mígnem 2014-ben létrehozták a Villányi Franc nevű brandet. 

   Azóta eltelt jó néhány szüret, a pincészetekből sorra kerültek ki a jobbnál-jobb cabernet franc-ok, a fogadkozások ellenére a várva várt siker, vagyis a gyors világhír elmaradt. Nem vagyok a magyar borok ellen, mégis a realitás talaján szeretek maradni. Aki tisztában van a nemzetközi piac szerepével, az tudja, a bor világpiacán sem baráti alapon működnek a dolgok. Villányi termelőinknek olyan versenytársai akadnak, mint Argentína, Kanada, USA, Olaszország, na meg a jól ismert franciaországi Loire mente. 

   A nehézségek ellenére legdélebbi borvidékünkön a munka folyamatosan zajlik, az eredmények meg szépen lassan szállingózni kezdtek. Az igaz, hogy a berlini, vagy a londoni borboltok polcairól, ha egyáltalán kapható, nem kapkodják a villányiak szuperborát, a nemzetközi szakértők mégis egyre szívesebben öntik azt poharukba. Amellett se fussunk el, hogy a világ legrangosabb boriskolájának a Master of Wine vizsgáján is előfordult, mint megfejtendő tétel.  

  Az utóbbi húsz évben a fajta hazánk borvidékein is jelentősen felértékelődött. A szőlővel beültetett területei majd háromszorosára, 1500 hektárra duzzadtak, amivel a világranglistán az előkelő ötödik helyet foglaljuk el. A Bikavér készítésénél a kékfrankos mellett szinte már kihagyhatatlan eleme, na meg a borászaink is szerte az országban egyre szívesebben foglalkoznak vele. Úgy gondolom a jövőben a kékfrankos mellett az egyik legfontosabb vörösborunk lehetne. 

   A mai alkalommal nem egy Villányi Franc-t, hanem annak kistestvérét, Kis Gábor sima 2019-es franc borát mutatom be. Alapborát egy olyan dimenzióba emelte, ami talán példa értékű lehet az egész világ számára 

   Illatában facsart szeder, fekete ribizli, szilva, áfonyalekvár aromái igen sok fűszerrel és étcsokival vegyülnek. Szikár testében, vad, mégis elegáns csersavai, szeder, kávé, fekete ribizli, áfonya ízeket adnak. Karakteres, mégsem túlzó a hordózása. Hosszú lecsengésében a fekete borsos fűszerek csak úgy táncolnak a nyelvem hegyén. Igen szofisztikált, csodásan elkészített bor. 6 pont