Bortúra a Könnyűvérek földjén

 

A tavasz utolsó napján vonatra ültem és ellátogattam a Velencei-hegységtől néhány kilométerre keletre fekvő Pázmánd Wine „Le is út,fel is út” rendezvényére. Sosem jártam még ott, így kíváncsian vártam, milyen kincseket, isteni nedűket rejt ez a parányi, reformkorát élő, terület. Aki még nem hallott a Pázmándi Szőlőhegyről, annak elárulom, hogy az Etyek–Budai borvidék egyik meszes, vulkanikus altalajú előretolt bástyája. 

Előbb Vörösmarty szülőfalujába Kápolnásnyékre utaztam, onnan pedig kisbuszok szállítottak a helyszínre, majd gyalogszerrel, pohárral a kézben, pincéről pincére fedeztem fel a „Könnyűvérek” földjét. A sok hűvös májusi nap után az időjárás is nagyon kegyes volt, végig kellemes napsütés kísérte a bortúrám.

A kis szőlőhegyen hat stációban, nyolc pincészet standja várt, amelyek külön-külön zenei programokkal, gasztronómiai kiállítókkal gazdagították az eseményt. A kényelemről, a hangulatról, a természethű vendéglátásról a borászok maximálisan gondoskodtak. A szőlősorok között padokon, raklapokon, szalmabálákon, zsákokon ülhettünk, nem beszélve a képeslapra illő kilátásról. Egy olyan szabadtéri családi programot szerveztek, ahol a szülők nyugodtan borozgathattak, a gyerekek meg a természet lágy ölén szabadon játszadozhattak. A borászatok között még lovaskocsikat is leinthettek a kicsik, nagyok örömére.

A hegyen mindenfelé terméstől pirosló cseresznyefák, lócákkal megtűzdelt öreg pincék és szépen megművelt szőlőskertek fogadtak. A helyi gazdák tényleg egy olyan idilli helyet hoztak létre, amire méltán büszkék lehetnek. Igaz, a régi szőlőterületek helyét egyre inkább a nyaralók veszik át, ettől még több új telepítéssel is találkozni, amelyek reményt adnak a jövő borkultúrájának. 

A poharamba került tételek folyamatosan pozitívan értek. Már az első boromnál, Nagy Gábor Családi Szőlőbirtokon egy olyan zseniális, citrusos, vajas, spárgás, zöldfűszeres, enyhén bodzás, szikár, mégis karakteres 2024-es sauvignon blanc-ba futottam, amitől hamar felszisszentem. Gábor Pázmánd szülötte és két évtizede foglalkozik szőlőműveléssel. 8 hektárjával a hegy legnagyobb gazdájának számít, ráadásul hegybírói szerepet is betölti. 

A Czakó Birtokon a 2024-es, fehér húsú gyümölcsökben gazdag, enyhén maradékcukros zenitjének kereksége ismét egy telitalálatnak bizonyult. A fajta nem egy ízbomba, ebben a borban mégis szinte minden erényét felvonultatták. 

Az ApróKertek Pincészet csókaszőlő és kadarka házasításából készült Budai Vörösük már régóta a bakancslistámon szerepelt. Kevesen tudják, de ez az összetételű és nevű házasítás a filoxéra előtt a környék legfontosabb boros exportcikkének számított. Schubert Ádám, valamint Veliczky Zoltán élesztette újjá a nagy múltú a brendet. Ugyancsak itt ízleltem meg életem első Könnyűvérét is, melynek neve Veliczky Zoltánhoz köthető. A Bikavér könnyed vörös szinonimájaként dobta be a köztudatba. Elmondások szerint a kis közösség eleinte furcsállotta, majd hamar zöld utat adott neki. Ez egy olyan reduktív, 60–80%-ban kékfrankosból készült cuvée, amit a szüret utáni tavasszal kell piacra dobni. Az ő Könnyűvérük a kékfrankos mellett 20%-ban nérót tartalmaz. Eleinte nem tudtam hova tenni ezt a párosítást, félve emeltem a számhoz, meglepetésemre, a néró parfüm helyett kellemes, fűszeres, gyümölcsös aromát kölcsönözött neki. 

Hazánk talán legviccesebb nevű borászatánál, az Egy bolond hármat csinál bormanufaktúránál a csókaszőlőre esett a választásom, ami tényleg hozza a kötelezőket. A kadarkánál nehezebb, a kékfrankosnál könnyebb, tanninjai, fűszerei is a kettő között mozogtak. Ízében a piros bogyós gyümölcsös cseresznye, meggy, ribizli aromák uralkodtak. 

A nap végén a Boroslány Bortékába tértem be. Előbb egy szikár, barrique hordóban érlelt, erőteljes savgerinccel bíró, zöld almás, enyhén zöldfűszeres, fehér gyümölcsös, füstös 2023-as Megnyugvás chardonnay-ját ízleltem meg, kilépőként pedig ugyanitt egy, harmonikus Könnyűvérrel zártam a túrám. 

Hazafelé tudtam meg, hogy a tavalyi 700 borbarát ebben az évben 2000-re gyarapodott, tömegről még így sem kell beszámolnom. 

Kedves pázmándi borászok, köszönet a színvonalas rendezvényért!

Kunci

Egy új-zélandi stílusú magyar sauvignon blanc

   Szerencsésnek mondhatom magam, mivel a világ számos híres sauvignon blanc termőterületére sikerült eljutnom, így testközelből ismerkedhettem meg a fajta készítésének különféle stílusirányzataival. Egy rövid elemzést tartva Dél-Tirolban, a zöldfűszeres, spárgás, vajas, bodzás, citrusos aromák a jellemzőek, az új-zélandi Marlborough a macskapisis, trópusi gyümölcsös jegyeivel vált népszerűvé, míg a Franciaországban lévő Loire menti Sancerre pedig  szikár ásványos jellegével hódítja a sauvignon blanc legelhívatottabb szerelmeseit. A fajta Mekkájának tartott Sancerre borait egyes szakemberek tűzkő és egres jelzőkkel illetik. 

   Kis hazánkban az összes borrégiónkban termesztik, de meglátásom szerint az Etyek-Budai borvidéken lelt igazi otthonára. Termelőink, főleg az európai, vagyis a citrusos, vajas, bodzás, spárgás ízvilágában készítik el, nem olyan régen viszont az Etyeken gazdálkodó Haraszthy Pincészet újvilági stílusú sauvignon blanc boráról olvastam, ami igencsak felcsigázta az elmémet. Most ennek járok utána, így vettem egy palack 2021-es sauvignon blanc-t a borászat szortimentjéből. 

   Már az első pillanatban olyan, mintha Új-Zélandról származna. Az ananászos, macskapisis aromái, némi bodzával és kesernyés körtével egészülnek ki. Közepes testében igen intenzív savak fogadnak, amire friss fehér gyümölcsös ízek telepednek. Ananász, citrus, egres jegyei, enyhén kesernyés, vajas, spárgás lecsengéssel zárulnak. Az illatában szinte robbanó bor értékéből az intenzív savak vesznek el. Ezért 5+ pontra értékelem.