A villányi Top 12-ből kettő

 

Sokan a villányi cabernet franc sztoriját Michael Broadbent 2000-ben elhíresült kijelentéséig („a cabernet franc a Villányi borvidéken új hazájára lelt”) vezetik vissza, ami azért nem teljesen igaz. Az 1980-as évek elején a Villányi Borgazdaság élére került Tiffán Ede hamar rájött a fajtában rejlő értékekre, ezért még az országos árhivatallal is vitába keveredett. Akkoriban az összes bort 80 forintos fix áron adták, ő pedig a kiváló minőségű cabernet franc-jáért 100-120 Ft-ot szeretett volna kérni. Hosszú vita és bíráskodás után 85 Ft-ot engedélyeztek neki.

Ez már történelem, viszont Ede bácsi tevékenysége a mai napig megsüvegelendő. Kevés olyan magyar borász van, aki akkora tapasztalattal bírna a fajtával kapcsolatban, mint ő, ugyanis már 1965-ben részt vett az állami gazdaság 100 hektáros cabernet franc ültetvényének telepítésében. Természetesen, az újkori cabernet franc megszületésében is (ami 2014-től Villányi Franc márkanévként került be a köztudatba) oroszlánrészt vállalt. Sajnos, a Villányi Franc útja azért nem volt zökkenőmentes. A mai felgyorsult világunkban 14 év igen hosszú idő, a szállóigévé vált híres mondat után pedig ennyi telt el az új brand megszületéséig. Azt a tényt se tagadjuk, hogy eleinte a minőségük sem volt mindig kielégítő, idővel mégis elindult egy lassú fejlődés.

Nem olyan régen sikerült kóstolnom a TOP 12 Villányi Franc-t, aminek stílusirányzatait a sokszínű szóval tudnám jellemezni. Sajnos, itt-ott még a zöldpaprika is megjelent bennük, a sorból kettő kifinomultságával és eleganciájával mégis kiemelkedett. Nézzük hát őket!

Riczu, Villányi Franc 2019

Közepesen telt, harmonikus, erdei bogyós gyümölcsös, fűszeres illatok szállnak a pohárból, amik szeder, érett cigánymeggy, aszalt szilva, csoki, fekete borsos jegyekben jelennek meg az orromban. Picit frissítő savgerinccel indít, a fűszerek pedig szinte ugrálnak a nyelvemen. A teste nincs túltolva, inkább feszes irányba megy, mégis elegáns. A hordó csokis világa rétegződve rakódik gyümölcsös aromáira. Számban fekete bogyós gyümölcsök, csoki, fekete borsos ízek uralkodnak. Sok társához képest vékonyabb, viszont eleganciában sokkal többet mutat. A lecsengése is gyönyörű.  7 pont

Bock, Esszencia Villányi Franc 2020

Illatában vanília köntösbe ültetett, feketebogyós gyümölcsök uralják, ami mögött szofisztikáltan fekete szeder, áfonya, csoki, érett szilva, valamint hordós fűszerek fedezhetőek fel. Számban nagy, de nem túlzó test fogad, amiben a hordó és a gyümölcsös jegyek gyönyörű harmóniában vannak a csokis, fekete borsos aromákkal. A végét pedig egy nagy adag vanília kerekíti le. Szépen simuló kortyai hosszú lecsengéssel végződnek. A régi Bock borokhoz képest hordóban visszafogottabb, dekoratívabb megjelenésű. + 7 pont

Kunci

Milyen az ideális kékfrankos?

A kékfrankosok változatos világáról rengeteget lehetne írni. A szakértők a Kárpát-medence pinot noirját látják benne, a borászok egy része a legjobb rozé alapanyagot, de önmagában, házasításban (lásd a bikavért) is kiválóan megállja a helyét. Azt se feledjük, hogy a világ kékfrankos tőkéinek fele nálunk található, szóval még a fajta nagyhatalma is lehetnénk. Sajnos, az évek során az ízkarakterében egyre jobban elbizonytalanodom. A fűszeres, meggyes aromáktól kezdve, a földes jegyeken át, az érett szilváig, rengeteg változatával találkoztam, amiben a hazai bortérkép sokszínűségét vélem felfedezni. Két dolog azért biztos. Borában a terroir szépen otthagyja a nyomát, erőteljes savgerince pedig karaktert és tartást biztosít neki. 

Az elmúlt években a termelők, szakemberek több alkalommal próbálkoztak a magyar kékfrankosok egyesítésével, vagyis egy egységes üzenet megfogalmazásával, a kísérletek viszont csirájukban elbuktak. Mivel két éve egy ilyen összejövetelen nekem is sikerült részt vennem, elárulhatom, hogy nem egy új-zélandi sauvignon blanc uniformizált stílusa volt a cél, inkább csak keretet próbáltak adni a dolgoknak.

A kíváncsiságom határtalan, ezért több alkalommal tettem próbára néhány vérbeli boros barátomat.  Vaktesztjeink során, több alkalommal, a szokványos aromáktól elrugaszkodott hazai kékfrankosokat csempésztem borsorunkba. Utólag bevallhatom, sok segítséggel, vért izzadva sikerült a fajtát eltalálniuk.  E szavak után azért elég nehéz lenne megfogalmazni az optimális kékfrankos kifeszített aromatérképét, a témát meg nem szívesen boncolgatnám, inkább Nektek teszem fel a kérdést.

-     Milyennek képzelitek el az ideális kékfrankost?

Most számomra a legideálisabb, modern stílusú kékfrankost szeretném bemutatni, aminek egyik jeles képviselőjére egy villányi pincészet portfóliójában leltem rá. Már maga a borvidék is meglepett, de a termelője még jobban. Se nem könnyű, se nem nehéz, inkább vörös fronton igazodni próbál a divatosnak számító fehérborok elegáns, könnyed, laza, mégis tartalmas világához. Ha valamivel párhuzamot kéne húznom, akkor a fine dining éttermek modern köntösbe bújtatott gasztronómiájához tudnám hasonlítani. A végén azért felrántom a leplet. A Bock Pince 2021-es Selection kékfrankosa lenne az. 

A sötét rubin színbe hajló, frissen csavart, intenzív meggylé illata vékony vanília és fekete csoki felhőbe burkolódzik, ami sok apró fűszerrel, némi fahéjjal van meghintve. Közepes testében egy erőteljes, szikár savgerinc húzódik. A juice-os, meggyes íze, szederrel, egy vékony bevonatot képező hordó csokis aromájával, valamint sok vaníliával egészül ki. A savai picit túlzóak, viszont a visszafűtő magas alkoholja csillapít rajta. Igen hosszú lecsengésű. 7 pont