Porto, bármikor visszamennék!

 

- Miért érdemes Portoba látogatni?

Egyszerű a válasz! A város maga a tömény esszencia. A jelzők sokaságától most eltekintek, és néhány kimaradt élménnyel megtoldva, megpróbálom összefoglalni, milyen hatással volt rám ez a néhány napos kiruccanás. A boroktól ebben a részben sem fogtok megszabadulni, hiszen Porto történelme összefonódik ezzel az isteni nedűvel. Na meg ez egy borblog, szóval induljon a végösszegzés! 

Egy portugál mondás szerint:

„Coimbra tanul, Braga imádkozik, Lisszabon mulat, Porto dolgozik.”
(portugálul: „Coimbra estuda, Braga reza, Lisboa diverte-se, Porto trabalha.”) 

Ennek igazát se cáfolni, se megerősíteni nem tudom. A kávézók vasárnap reggeli nyolcas nyitása azért rendesen meglepett minket. Persze, hétköznap 10 órakor mindenhol telt ház uralkodott. Kérdem? Mikor dolgoznak? Hasonló élményeim voltak a szupermarkettel is, amelyekből mindössze eggyel találkoztunk, ráadásul a városközponttól 3 km-re. A reggel nyolcas nyitásával se számoltam, én meg hősiesen 7:35-kor érkeztem, hogy némi friss felvágottat és kenyeret vásároljak. A belsőbb részeken itt-ott kisebb üzletekbe azért belefutottunk, de azokban csak az alapvető dolgokat tudtuk beszerezni, így az igazi portugál shoppingolás feelingje kimaradt az életünkből. A hűtőmágnesektől roskadozó szuvenírboltokból viszont nem szenvedtünk hiányt. 

Amúgy a Douro, és a város dimbes-dombos fekvése teljesen egyedivé teszi a települést. Különösen a Ponte Dom Luís hídról tárul elénk fenomenális látvány, ahonnét néhány kilométerre már az óceán hullámzik. A végtelen kékség meglátogatását szinte mindenkinek kötelezővé tenném. Aki erre adja a fejét, az mindenképpen a folyó partján közlekedő villamossal tegye, mivel egy igazi időutazásban vehet részt. A több mint százéves, fapados, sínen gördülő járgányokon, a villamosvezetővel egy légtérben utazni már önmagában is külön élményfaktor, a hatalmas víztömeg pedig mindig egyedi ínyencséggel lepi meg az embert. Eredeti terveim szerint készültem egy csobbanásra, de a fürdőruhámat otthon hagytam. Ha még magammal is viszem, a 14 fokos víz közel kétméteres hullámai hamar visszarántottak volna a realitás talajára.

Maga a város amúgy egy olyan időkapszula, ahol a több száz éves múlt összefonódik mindennapjaink valóságával. A központban az egykori gyarmatok gazdagságából származó templomok és paloták egymás mellett sorakoznak a 18–19. századi, keskeny, magas, többemeletes, gyakran azulejo homlokzatú, kovácsoltvas korlátú, kis erkélyes lakóházakkal. Mindez reflex szerűen keveredik a 21. század modern világával. Ez az, ami olyan varázslatossá teszi a helyet. Jól tudom, sokaknak az omladozó, beszögelt ablakú, lakatlan házak erőteljesen szemet szúrnak. Én ezt a dolgot teljesen más szemszögből élem meg. Természetesen sajnálom a pusztulásnak indult örökséget, de ez is hozzájárul a patinájához és rávilágít a hullámzó történelem fájó pontjaira. Kicsit olyan, mint az érlelt portoi bor, amely idővel megszépül és 30–40–50 év múlva még egyedibb arcát mutatja. 

 Itt álljunk meg egy picit, hiszen jöjjön egy különleges kóstoló a Kopkenél. Az 1638-ban alapított, német eredetű, legrégebb óta folyamatosan működő portói ház különösen az évjáratos Colheita kategória ( hosszan, hordóban érlelt tawny típusú évjáratos bor) specialistái. A Vila Nova de Gaiában lévő kóstolótermüket már csak a kilátás miatt is érdemes felkeresni. Onnét a poharazgatás közben pazar panoráma nyílik a folyóra, a Ponte Dom Luís hídra és Porto Douro fölé emelkedő, impozáns városrészére. 

Kopke 2006 Colheita White

A borostyánba forduló szín mögött érett jegyek jelennek meg. Kandírozott gyümölcsök, narancs, karamell, aszalt sárgabarack, grapefruit, fahéj, szegfűszeg, némi mézes jelleggel és harmonikus sav édes érzettel átitatva. A jó közepes vastagságú bornál a gyümölcsös, fűszeres, komplex érettség teszi fel a koronát. +7 pont

Kopke LBV 2020 

Intenzív illatában meggy, szeder és kávé tömény aromái szállnak a pohárból. Tanninjai még enyhén tombolnak a nyelvemen. Számban a sűrű szövésű bor vad ízei, karakteresebb savai szinte fekete kancaként szántanak végig. Ebben főleg aszalt meggy, szeder, áfonya, csoki és kávé jegyek uralkodnak. Mindezt némi vanília lengi körbe. Nem kerek, a lecsengése sem okoz földrengést, viszont bőven tartogat izgalmat. 6 pont

Kopke 2009 Colheita

Ez már egy jóval komplexebb tétel, amiben megjelentek a tercier aromák. Cseresznye, szilva, kávé, karamell, sok-sok fűszerrel, főleg fahéjjal és szegfűszeggel megtoldva. Egy olyan arculatot ad, amiben egyszerre jelen vannak a másodlagos és harmadlagos érettségre utaló jegyek. Zseniális tétel. Erős 7 pont 

Vila Nova de Gaia borházai között meghúzódó Mercado Beira Rio piaca ismét pozitív élménnyel töltött el. Igaz, fél 12-kor megérkezve még alig néhány ember lézengett, többen még csak akkor készítették az ételeket, de 12-kor hirtelen beindult az élet. Főleg az egyszerű, piacos, ízletes gasztronómiáé volt a főszerep. Többek közt kóstoltunk nyers ecetes polipsalátát, főtt polipot, sült halat, garnélát. Ha már itt tartunk, a kávézókban hatalmas kultusszal bírnak a finomabbnál finomabb péksüteményeikkel. Különösen a kicsi, kerek formájú, vajas, leveles tésztából, édes vaníliás tojáskrémmel töltött Pastel de Nata a portugálok egyik nemzeti ínyencsége igen közkedvelt.

Persze, ez még csak a jéghegy csúcsa azok az ingerek közül, amit Porto nyújtani tud. Elég csak végig sétálni a Douro partjának utcazenészei, vendégektől teli éttermei között, vagy betérni a dimbes-dombos, zegzugos utcáiba, ahol érdekesebbnél érdekesebb kialakítású boltok, bárok húzódnak meg az ódon épületekben. Így ősszel reggelente a folyóra ereszkedő sűrű köd misztikussá tesz mindent. Ennek a legmaradandóbb élménye a Ponte Dom Luís hídon átsuhanó metró a fehér zubbony alól való hirtelen megjelenése. Végül ne feledkezzünk meg az egykoron borokat szállító, újabban turistákat hordozó, barco rabelo bárkákról, vagy a terekre, köpenyben kiálló egyetemisták énekéről sem. Sajnos a portugálok nemzeti kék fehérre festett azulejo csempéik viszonylag ritkán jelentek meg a város életében. Kivételek közé tartozik a pályaudvar, amely hosszabb nézelődésre marasztalja az oda érkező turistákat. A sok-sok öregség és probléma mögött mégis láttam egy fiatalos lendületet, amely a turizmussal megtoldva egyedi lüktetést ad a városnak. Kicsit olyanok mint a borok, amikben minden a korok, gyümölcsök egymásra rétegződve adnak egy izgalmas élményt. 

Záró akkordént az AXA Millésimes csoporthoz tartozó, a Disznókő Pincészet testvérbirtokához tartozó  Quinta de Novalhoz tértünk be. Az 1715-ben alapított borászat hozta létre  L.B.V. ( Late Bottled Vintage) kategóriát, de a száraz boraira is büszkén tekinthet. Most az eddigiekkel ellentétben két üde színfolt erejéig az utóbbi került a poharainkba. Nézzük a borvidék két jeles fajtáját a touriga franca-t és a touriga nacional-t.

Touriga franca 2023. Quinta de Noval

Közepes testtel, vaníliás, erdei bogyós gyümölcsös illatok szállnak a pohárból. Szikár, erőteljes savgerince köré, szeder, meggy szilva, áfonya kávé csoki, fekete bors ízvilágok fonódnak. Fiatalos lendületes jellegű, közepes testű, viszonylag sűrű szerkezetű borba enyhén vegetális jegyek is megjelennek. Szép tiszta, nagyon jó ivású. 6 pont

Touriga nacional 2016. Quinta de Noval

A Douro hercegnőjének becézett fajtának már az életkora is megsüvegelendő, de a mögöttes lévő tartalom egy másik dimenzióba visz. A pohár szájából vanília felhőbe burkolt érett áfonya, szeder csoki száll. Tömény kortyában a lekerekedett tanninjai mögött áfonya, szeder, csoki, kávé, fekete bors, vanília aromák uralkodnak, amihez egy kellemes, lendületes savhatás kapcsolódik. Úgy idős és érett, hogy a kor vasfoga alig látszik rajta. -8 pont 

Mit is mondhatnék a végén. Porto egy olyan életérzést ad, amit minden embernek át kellene élnie! A Ponte Dom Luís és a közvetlen környezete a város szívcsakrája, a Pinhao környéki szőlőültetvények pedig a Portugál szőlőültetvények esszenciája. Porto, bármikor szívesen visszamennék!

Kunci

A világhíres Sandeman Pincészetben!

 

A második portói reggelünk ismét izgalommal indult. Előbb a Mercado do Bolhão piacán reggeliztünk, majd a Sandeman Pincészet kóstolóján folytattuk. 

A reggel 8-as nyitásakor szinte elsőként léptük át a piac bejáratát. Kíváncsian vártuk, hogy milyen különlegességekkel lepnek meg minket, az óceánnal és az egykori gyarmatokkal bíró ország kufárai. A piacok látogatása nálunk mindig kötelező jellegű, hiszen ezek adják a települések savát-borsát. Meglepetésünkre pazar, mégis kisuvickolt világ fogadott minket. A kereskedők épp csak éledeztek. Sokan ekkor itták meg az életet adó első koffeinbombájukat. A látvánnyal nem is volt gondunk, a bőséges áruválaszték szinte kívánta a vásárlást, de a piac tervrajzszerű rendezettsége és az emberek hiánya valahogy kiölte belőlünk a varázst. A helyi termékek mellett azért számos egzotikus gyümölccsel és fűszerrel találkoztunk. Különösen a  halas részleg, azon belül a szárított tőkehalak tetszettek a legjobban. 

Egy bőséges reggeli után végre elindultunk bort kóstolni Vila Nova de Gaiába. Hosszú tanakodás után portugál borszakírónőnk, "Livinhos" tanácsára a Sandemanra esett a választásunk. Épp csak ráléptünk a Lajos hídra, egy viharos széllel érkező felhőszakadással áldottak meg minket az égiek. Mire a pincéhez értünk, nadrágunkból csavarni lehetett a vizet. Szerencsére, nem problémáztak rajta. Öröm az ürömben, hogy a hirtelen jött zuhé a többi borkóstoló társunkat sem kímélte. Ettől még a hideg Douro-partjáról a hideg, sötét pincébe elég kellemetlen érzés volt belépni. 

A Sandeman-időszámítás 1790-ben, a 25 éves, skót származású George Sandemannel kezdődött. A fiatalember Londonba költözve, az apjától kölcsönbe kapott 300 fontból Porto- és jerezi sherryborokra specializálódva borkereskedést nyitott. A portói pincéjét 1811-ben alapította, a jerezit pedig 1879-ben. A borászat mindig élen járt a márkaépítés terén. Szinte már a kezdetektől fogva saját logóval ellátott hordókban szállította az isteni nedűit a szigetországba, majd, 1877-ben a Sandeman név védettség alá került. Ez volt az első olyan portói pincészet, amely saját címkéjű borait nagy volumenben hozta forgalomba. A mai logót 1928-ban a skóciai George Massiot Brown művész alkotta meg, aki a portugál egyetemi köpennyel és a spanyol kalappal zseniálisan ötvözte a portói és a jerezi jelenlétet. 

A borászat 1952-ig volt családi tulajdonban, majd részvénytársasággá alakult.1980-ban felvásárolta a Seagram cég, 2000-ben a Pernod Ricard, 2002-ben a Sogrape. 2004-ben a jerezi birtok a Nueva Rumasa csoporthoz került, amely 2011-ben csődöt jelentett, a márkanév viszont mindvégig a Sogrape tulajdonában maradt. Jelenleg a borkészítés a filippínó multinacionális szeszipari holding, az Emperador irányítása alá került. Mindezen túl, Sandeman név alatt Madeira bor is készül, így azon kevés márkák közé tartozik, amelyek e három borvidékről, egy név alatt forgalmaznak borokat.

A nagysága ellenére azon cégek közé tartozik, ahol megfizethető áron jó minőséget kapunk. Elmondásuk alapján az utóbbi kilenc évben több mint 600 nemzetközi borverseny érmét zsebelték be, amivel a legeredményesebb portói pincészetté váltak. Úgy hirdetik magukat, hogy a nagyvilágban percenként 18–21 Sandeman-termék kerül értékesítésre. Az utóbbiba gondolom, a Madeira- és jerezi palackok is beleszámítanak. 

A kóstoló előtt hosszú pincesétán vettünk részt. Többek közt megcsodáltuk a 40–50 ezer literes Balseiro hordókban érlelt Ruby és LBV borokat, valamint a prémium kategória (Tawny és Vintage Port stb.) számára használt 540 literes Pipe-ket. Mint megtudtuk, az utóbbiak a portói szolgálatuk végén sem mindig végzik a darálóban, mivel a tömény italok készítői előszeretettel érlelik bennük nemes nedűiket. Elég csak a család skót eredetére és a whiskykészítőkre gondolni. 

Továbbá, pillantást vetettünk az előző nap a folyóról látott Quinta do Seixo birtok makettjére és a legöregebb, legértékesebb Vintage Portok tárhelyére. Amíg ezekről csak álmodoztunk, addig a követő kóstolónkról már szuperlatívuszokban tudunk mesélni. 10, 20, 30 és 40 éves Tawny sor várt ránk. Képzeljétek csak el! 40 éves bor! Na jó, ez nem pontosan negyvenéves, hanem egy olyan cuvée, amely ízvilágának 40 éves borral kell megegyeznie. Röviden, könnyedén tartalmazhat benne nálam idősebb (1983-as születésű vagyok) alapanyagot is. 

10 Years Old Tawny PortoA meggyes, piros bogyós jegyek mögött már megjelennek az érleltségből fakadó kávé, karamell, datolya, érett szilva, kandírozott aszalt barack és tercier aromák. Mindezt a forralt bor jellegű fűszerek teszik pikánssá. Nem teljesen kerek, picit még rakoncátlan, de az előző napi borokhoz képest jóval kifinomultabb. –7 pont

20 Years Old Tawny Porto

Világosabb színén már érzékelhető a korosabb jelleg, amely illatában is megmutatkozik. Szájban a keleti fűszerek (fahéj, szegfűszeg, csillagánizs stb.) tömkelege mögött főként érett szilva, dohány, karamella, narancs, méz, avar, datolya, dió és sárgabarack aromák uralkodnak. Egyszerre krémes és tartalmas, a sav édes érzet is egyensúlyban van. Olyan, mint mikor egy zenekar összes hangszere egyszerre megszólal, majd jön a katarzis. Gyönyörű tétel. 8 pont

30 Years Old Tawny Porto

A 20 éveshez képes az érett ízvilág egy másik dimenzióba kapcsolt. A keleti fűszerek mellett érett szilvalekvár, dohány, narancs, datolya, dió, sárgabarack, kávé és karamell aromák dominálnak. A húszéveshez képest az ízek nem olyan intenzívek, kissé lágyabbak és laposabbak. Nem ad annyi pluszt. Már túl van a csúcsán, ettől még ne temessük. +6 pont

40 Years Old Tawny Porto

A 20 évesnél azért lomhább, a kora ellenére azért bőven rendelkezik intenzitással. Whisky, fahéj, a mama érett, enyhén poros jellegű szilvalekvárja találkozik a karácsonyi fűszerek sokaságával, majd datolya, dió, mogyoró, dohány, narancs, tejeskávé és karamell aromák következnek. Nagyon fűszeres lecsengésű. Kicsit olyan, mintha egy idősebb whiskyt kortyolgatna az ember. 7 pont 

Életem egyik legélvezetesebb kóstolósora volt.

Köszönet Sandeman!

Kunci