Felhőszakadás és ragyogó napsütés az Adria partján! Irány Orebic

Utunk negyedik napján ismét autóba ültünk és a 260 km-re lévő Peljesac-félsziget Orebic falujába indultunk. A település neve már pici korom óta a fülemben cseng, ugyanis a nagyszüleim az egykori Jugoszláviában, IBUSZ-szal ott nyaraltak és a nagymamám rengeteget mesélt a falu pálmafáiról, égszínkék tengeréről, a föléjük tornyosuló fehér sziklákról. A spájzban sokáig egy onnan származó tengeri sün vázat rejtegetett, amihez a tüskéi miatt mindig félve nyúltam. Most nekem is megadatott a lehetőség, hogy őseim után én is eljussak arra a csodálatos helyre. 

Kotori-öböl

Úgy gondoltuk, útközben megnézzük Kotort és délután 4 óra körül meg már Orebicben a tengerben lubickolunk. A 260 km nem hangzik olyan soknak, azért autópálya nélkül, falvakkal, dombokkal, kanyarokkal, a korlátozásokkal tűzdelt Jadranska Magistrala-n (Adria tengerpartja mellett haladó út) jó ha 50 km-t meg tudunk tenni óránként, na meg várt minket egy határ, ahol bármi megtörténhet. 

Sajnos az időjós arra a részre már két hete esőt jósolt, a vártak viszont mindent felülmúltak. Eleinte a hegyekben, jó minőségű utakon könnyedén suhantunk, majd Kotorba érve megnyíltak az ég csatornái, amihez egy 25 perces dugó társult. A városlátogatás elúszott, viszont a települést elhagyva némileg csendesedett az idő, majd jó két óra vezetés után az egyik útszéli konobába egy kávéra vetemedtünk. A felhőbe burkolózott öböl látványa azért így sem volt utolsó, az egyre gyakoribb villámok mégis autóba ültettek minket. Jól tettük-e, az már az utókór kérdése, de olyan másfél órás felhőszakadásban volt részünk, amit még lakásból sem szívesen nézünk. Eleinte még 30 km/h-val haladtam, később már 20 km/h-nak is örültem. A szembejövő autók folyamatosan felhordták a vizet, ekkor szinte vakon mentem. Eleinte még csak vízátfolyások keletkeztek, amik idővel 20-30 m hosszú 10 cm mély tóvá nőttek. A legfélőbbek az útszélén lévő közel fél méter mély vízelevező árkok voltak, amiből az átcsapó víz miatt sokszor semmit sem láttam, mindenekfölött, még sárlavinák is keletkeztek. Ha fűtöttünk, a meleg levegőtől trópusi hőséget éreztünk, ha abbahagytuk a szélvédő másodpercek alatt párásodott. Mondhatom csodaszép kotori élményben volt részünk. Korábban föciből tanultam, hogy ez a környék a kontinens legcsapadékosabb vidéke, majd alaposabban utána olvasva megtudtam, a Kotor fölötti hegyekben évi 4000 mm csapadék esik, míg a rekord 7000 mm. 

A határhoz érve a nap ismét kisütött és alig fél óra várakozást követően átjutottunk Horvátországba. A túloldalon 3-4 km hosszú sorral szembesültünk, szóval nagyon szerencsésnek éreztük magunkat. Dubrovnikhoz közeledve a város meglátogatása mellett szavaztunk. Parkolót csak a város szélén találtunk, így a hosszúra nyúlt séta alatt egy másik szemszögből is barátkozhattunk a településsel. Az óváros főbejáratán, a város védőszentje Szent Balázs szobra alatt léptünk be Dubrovnik szívébe. Azt kell mondanom sokkal többet kaptunk, mint reméltünk. 

Dubrovnik

A Trónok harcának forgatása során világhírnévre szert tevő település egy igazi csoda. Az ősi Raguza népe, nem csak hajózásban, hanem építészetben is élen járt, így meg sem kell meglepődni, ha az évszázadok alatt számos nemzet akarta meghódítani. Magyarok,  velenceiek, törökök, habsburgok. A fallal körülvett, félszigetre épült város meredeken emelkedő zegzugos utcái, sikátorai, fehéren tündöklő, virágokkal kirakott házai, templomai, palotái egyedi látványt nyújtottak. Több hasonló települést láttam már az Adria mentén, ehhez mérhetőt azért mégsem. Örök élmény marad. Innen már csak két órára volt Orebic, ahova késő délután értünk. A nap tűzött, a fehérlő sziklák tetején elakadt felhők tanyáztak, kertek meg tele voltak pompázó virágokkal, olajfákkal, pálmákkal, citrusokkal. Olyan, ahogy a nagymamám elmesélte.

Orebic

A következő részben az ország első számú bortermő területére a Dingac dűlőbe tartunk.

Kunci

Ittatok már Észak-Macedóniából bort?

Az egyik montenegrói bevásárlásunk során szembe jött velem egy 2019-es Tikves Luda Mara vranec, amit semmiféleképpen sem szerettem volna kihagyni. Igaz, a bor Észak-Macedóniából származott, viszont korábban néhány alkalommal szerencsém volt borokat ízlelni abból a balkáni országból, na meg a Platnaze-ban aznap kóstoltam néhány remek vranac-ot (Észak-Macedóniában vranec), így az élményen felbuzdulva hamar a kosaramba landolt a palack. A 8,5 Eurót is pazarnak találtam, főleg úgy, hogy a Luda Mara egy magasabb kategóriájú borcsaládba tartozik. A Luda Mara a Tikves régiót átszelő legendás folyó, a szőlő alapanyagát pedig kézzel szüretelték. 

Az 1885-ben alapított Tikves borászat több mint 1300 hektárjával nem csak az ország legnagyobb, hanem a legöregebb borászata is egyben, a nevét meg a pincészetet körülvevő borvidékről kapta. Idehaza sajnos keveset hallani az alig 2/3 Dunántúl nagyságú ország borairól, pedig oly annyira létezik, hogy 25 ezer hektár szőlőterülettel rendelkezik sőt, az egykori Jugoszlávia bortermelésének legnagyobb mennyisége onnan származott. 

A Tikves borászat nem csak egy óriás, hanem nemzetközileg is elismert! A fiatal állam palackos borai exportjának 60%-át ő adja, sokáig pedig a világ egyik legjobb bortanácsadója Philippe Cambie (1962-2021) segítette fejlődésüket. Ugyan 1300 hektár szőlőterülettel rendelkeznek, ami már önmagában gigantikus méret, viszont 5000 hektárról még vásárolnak, ezzel évi 30 millió liter bort állítanak elő.

2019 Luda Mara Vranec

Illatában mély aromák jönnek, amiben aszalt szeder, meggy jegyek keverednek, csokival, kávéval, ánizzsal, borssal. Igen vastag borról van szó, színe meg már lassan feketébe vált. Savai az alap varanc-hoz képest tompábbak, de még mindig intenzíven tartják a bor gerincét. Picit túlhordózott, tanninjai tapadnak, ez sajnos ront az összhatáson, a fekete bogyós, aszalt gyümölcsös, keleti fűszeres jegyei azért felfedezhetőek. Kávés, vaníliás, kakaós lecsengésben végződik. 6 + pont

Úton Montenegróban és Albániában

 

Montenegró sem csak a borról szól, így az ott töltött három napunk alatt picit szétnéztünk az országban, sőt, néhány lélegzet erejéig még a közeli Albániába is ellátogattunk. Aki járt már a mindössze két nagyobb magyar megyényi, 600 ezer lakosú államban, jól tudja, hogy az embert egymás után érik az ingerek. Egyik percben még 2000 m magasság fölé emelkedő hegyek közt járunk, másikban már lubickolunk az égszínkék mediterrán tengerben, mindemellett hatalmas kanyonokkal, ízletes konyhával és sokszínű kultúrával rendelkezik. Jól megférnek az ortodox, muszlim, katolikus vallások, mindezt ízig-vérig balkáni hangulat szövi át. 

Cijevna-folyó

A balkáni életérzés megfogalmazása nem olyan egyszerű, mégis megpróbálom szavakba önteni. Az ütött-kopott, lestrapált világban, néha-néha törekednek a precizitásra, a hanyagság, a nemtörődömség valahogy mégis benne marad. Elég csak a szállásunkra gondolni. Minden tiszta volt, a korábban említett kertben makulátlan rend honolt, a fürdőszoba új ajtajáról a védőfólia szélét mégsem húzták le. Továbbá, az alig 4m² –re szabott fürdőszoba-WC együttesében a zuhanyzó járólapja nem kapott lejtést és oldalszegélyt, így a víz mindenfele csurgott, nem beszélve a zuhanyzófüggöny hiányáról. Ettől függetlenül nagyon szerettem az ottlétet, a tulajdonos meg roppantul kedves volt. 

A közlekedés káoszában ez még jobban tetten érhető. Az általunk ismert KRESZ szabályait elfeledhetjük. A helyi vezetők még a legkeskenyebb úton is gyakorta fékezés, félelemérzet nélkül haladnak, az indexet csak elvétve ismerik, egyszerűen az erősebb, gyorsabb, bátrabb sofőr érvényesül. A dupla sávos körforgalomban, belülről, index nélkül, hirtelen kikanyarodva, alig néhány centire húznak el az ember orra előtt, a kacsázó bicikliseket, a gyalogosokat meg sem említve. Volt mikor a várost elhagyva, a 2x2 sávos úton lassan, komótosan haladó, szájában cigarettázó emberkére dudáltam, ő megállt, széttett kezekkel felém nézett, és ugyanolyan komótosan továbbhaladt. Másik alkalommal, ha a körforgalomba nem lépek rá a gázra, a nyerges kamion a fék használatáról megfeledkezve oldalról telibetrafál. Mindezek tudatában némi bátorsággal, rutinnal, hamar meg lehet szokni a montenegrói utakat. 

Crnojevica-folyó kanyonja

A borkóstolót követően előbb a Niagara vízesésnél megfürödtünk a Cijevna-folyó türkiz zöld vizében, majd egyre keskenyedő utakon, magasba emelkedve a Crnojevica-folyó kanyonja fölé meredő kilátópontra mentünk, ahol képeslapra illő látvány tárult elénk. Ez egy olyan festői szépségű hely, ami egyik montenegrói kirándulásból sem maradhat ki. Ugyan a programunkból a Balkán legnagyobb és leggazdagabb madárvilágával bíró Shkodrai-tó a hajókirándulása kimaradt, ettől még néhány pillantást vethettünk rá, a növényektől zöldellő víztükrére.

Harmadik napunkon a közelben fekvő sasok országába, Albániába, Shkodra városába látogattunk, ahol egy teljesen más világba csöppentünk bele. Nevezhetném kultúrsokknak is, hiszen a balkáni viszonyok egy magasabb fokra kapcsoltak. A dzsámik sokasága, a csadort viselő nők, a közlekedés durvulása, az út szélén tanyázó szemétkupacok, a félkész házak esetenként már Európán túli, harmadik világi létről tanúskodtak. Shkodra név boros jelentőséggel is bír. Több kutató szerint, egykoron a törökök elől menekülő szlávok erről a vidékről hozták hazánkba a kadarkát. Sokáig a fajtát skadar néven emlegették.

Albániában a közlekedési szabályok nem érvényesek!

Shkodraba megérkezve, a durva közlekedés miatt, a település szélén parkoltunk le, majd jó félóra sétával jutottunk be a város szívébe. Addig valamelyest feltöltődtünk a helyi kultúra sajátosságaival. A muszlim életérzéssel, meggyőződhettünk a helyi emberek legfontosabb büszkeségéről, az autók fontosságáról és a hozzá tartozó, az autószerelő műhelyek, autómosók jelentőségéről. Az egykori kommunista rezsim lestrapált panel épületei is egy külön szakdolgozat témáját adhatnák.

Shkodra

A sétálóutcájára beérve impozánsan tárult elénk a település legnagyobb mecsete, a háttérben azért ott ékeskedett egy katolikus templomtorony, míg az utcán apácák poroszkáltak, amin nem kell csodálkozni. Az ország katolikus központjában jártunk. Ha hihetünk a leírtaknak, a lakosok nagyon büszkék nyitott gondolkodásmódjukra, világlátásukra, ahol mindenki szabadon élhet. Sokan Shkodrat Albánia nyugati kapujának nevezik. A sétálóutca házain erősen éreztük a több száz éves török hatást, amiket mára 21. századi köntösbe bújtattak. 3-4 óra látogatást követően megint autóba ültünk, majd DK-nek tartva a Rozafa vár alatt elsuhanva ismét Montenegró felé vettük utunk. Hosszú tanakodás után Sveti-Stefanba igyekeztünk, hogy a hőségben megmártózzunk az Adria hűsítő vízében és megnézzük a gazdagok szigetét. 

Sveti Stefan

Igaz, napjainkra Sveti Stefan sziget mivoltát elvesztette, egy földnyelvvel kötötték össze a szárazfölddel, viszont az ország egyik szimbólumává vált. Eredetileg a 15. században a betörő kalózok, törökök elől védelmet nyújtva 12 család alapított rajta egy kisebb erődítményt. A 20. század derekára majdnem néptelenné vált, közben a turizmus hatására ismét rivaldafénybe került, sőt 2009-től egy szingapúri üzletember 30 évre bérbe véve luxushotellé alakította. Olyan hírességek fordultak meg rajta, mint Marilyn Monroe, Sophia Loren, Claudia Shiffer, Sylvester Stallone. Sajnos azt kell mondanom, a sziget látványa, szürkés házaival nem igazán nyűgözött le, persze a tengerpartja nem volt rossz, de számos horvát parthoz viszonyítva nálam csak a középmezőnybe került. Igaz a magasból meredeken leszakadó hegyek látványa a leanderekkel, olajfákkal, pálmafákkal, fenyőkkel tűzdelt mediterrán környezet, tényleg csodaszép volt. Jó 2 órás fürdőzést és sétát követően indultunk vissza a Podgorica melletti hadiszállásunkra, miközben átvágtuk a Balkán-hegység néhány vonulatát. Másnap már északra, Horvátországba a Peljesac-félszigetre igyekeztünk, s közben olyan útviszonyok vártak, amire rémálmunkban sem számítottunk.

Kunci

A grandiózus borászatban (Plantaze)

Utazásunk másnapjának reggelén viszonylag korán ébredtünk, majd az éltető kávénk mellé, a 200 méterre lévő pék bódéjában vásárolt burekkel indítottuk a napunk. Maga a hely nem a külcsínjéről, annál inkább a háttérben dolgozó nő hajszál vékonyra nyújtott tésztájáról, és életem egyik legjobb burekjéről maradt emlékezetes. Mellesleg mondanám, 20-25 éve a nagymamám is így készítette a rétest és akkor volt jó, mikor a tészta alá dugva a Vas Népét el tudta olvasni. 

Az ízletes reggelit követően, teli hassal indultunk a Plantaze borászathoz. A 2310 hektárnyi, gigantikusan nagy szőlőterület látványát (a Villányi-borvidék ekkora) elég nehéz megfogalmazni. A szőlősorait átszeli több út, egy folyóvölgy, vasútvonal, a legszélsőbb tőkéi pedig a 10 km-re lévő főváros házait súrolják, nem beszélve az oldalában könnyedén elférő nemzetközi reptérről. A borászatot 1963-ban az egykori Jugoszláviában, szocialista termelőszövetkezet keretében alapították. Azóta Tito egykori birodalma szétesett, a továbbra is állami kézben lévő gazdaság viszont egyben maradt. Igaz, a kapitalizmus begyűrűződésével a tulajdonviszony elkezdett feldarabolódni, a többségi rész mégis Montenegró kincstárát gazdagítja. 

Jelenleg 10,5 millió tőkéjén, 28 fajta osztozik, évente pedig 12-14 millió liter bort készítenek (a rekord 17 millió liter volt). Három érlelő pincéje, akár 30 millió liter bort is befogadhat, ez viszont általában 20-25 millió liternél megáll. A kedélyeket borzolva, a látogatóközpontot egy korábbi, földalatti katonai bázisban rendezték be, ahol egykoron 26 db jugoszláv vadászrepülő (Galeb2, valamint Galeb4) állomásozott. A 350 méter hosszan, a szikla alatt húzódó pincében, jelenleg 2 millió liter bort szlavón ászok, valamint francia barrique hordókban tárolnak, sőt a borkóstolókat is ott tartják. A gigantikus létesítményben 700 állandó alkalmazott tevékenykedik, ez szüretkor 1500-2000 főre duzzad. Korábban úgy olvastam, a szüret 100%-a kézi hajtánnyal működik, ez már a múlté, a termés felét a mai napig mégis metszőollókkal vágják le. Azért maga a szőlőterület sem akármilyen helyen van. A Cemosko polje mészkő talapzata adja a minerális alapot, klímáról pedig a kontinentális, hegyvidéki, mediterrán hatások triója gondoskodik. E hármas egységéből talán a mediterrán a legerősebb, hiszen mindenfele fügefák, gránátalmák tanyáznak, a kiskertekben még olajfákkal is összefuthatunk. Azt se feledjük, az ültetvény 70%-át az őshonos vranac birtokolja. 

A kóstoló során összesen 8 bort ízlelhettünk meg és abban az örömben részesülhettünk, hogy egy külön sommelier gondoskodott kettőnkről. 

Krstac 2022

Krstac-ot régi montenegrói fajtának tartják, szláv nyelvű jelentése kereszt, amit fürtjének kereszt alakú formájáról kapott. A közepes testű, erőteljes savgerincű bor citrus, ananász, barack, csöppnyi mézes aromavilággal bír. Lecsengésében érezni egy meszes vonulatot, pici keserű ízt, valamint némi maradékcukrot, ami lekerekíti erőteljes savait. 4+ pont

Malvasia, 2022 

Be kell vallanom, a Balkán-félszigetről tiszta malavasia-t még sosem kóstoltam, szóval kíváncsian vártam. Illatában egyből orron csapott egy igen gyümölcsös buké. Bodza, citrus, barack, mindez fehér húsú trópusi gyümölcsös aromákkal van megspékelve. Viszonylag nagy testben folytatódik, savai viszont némileg eltompultak. Utóbbin azért ne lepődjünk meg az itteni forró nyarak tudatában. 5+ pont

Pro Anima, pinot blanc, 2021 

Annak ellenére, hogy ritkán lehet jó hazai pinot blanc-t találni, valahogy mindig a favorit fajtáim közé tartozott. A főleg reduktív, 9 hónapos finomseprős érlelésen átesett bor, némi ászokhordót is kapott. A klímának köszönhetően, amit ki is emeltek, viszonylag nagy, krémes test fogad, amiben citrus, alma, körte, pirítós aromák érezhetőek. Északi társainál jóval vastagabb, viszont jól áll neki. Sajnos csak közepes lecsengésű ezért.  6- pont

Pro Corde, vranac, 2019 

Ezt az ikonikus bort, már több alkalommal is sikerült kóstolnom, sőt a 2016-osévjáratot életem egyik legjobb tételévé választottam. A blendet 1993-ban a pince 30. évfordulójára készítették, azóta pedig a borászat jelképévé vált. Az alapanyagot 40-43 éves tőkékről kézzel szüretelték, a bor 35%-ban kettő évet szlavón ászokhordóban, 65%-ban acéltartályban érlelődött. Egyedisége a neve mellett – szívért -, különleges készítésében rejlik. Érlelése során nagy adag szőlőmagot adnak hozzá, ami jó a szív és érrendszeri betegségek ellen, mellesleg egyedi aromát is biztosít. 

A bor vibráló savai mellé, közepes test, elegáns hordóhasználat párosul. Aszalt meggy, szeder, szilva, némi csokis hordós elemekkel keveredik, nem beszélve a keleti fűszerek egyvelegéről. 6- pont 

Kratosija, 2017 

Ha hihetünk a leírtaknak a fajta Észak-Macedóniából származik, és igen közeli rokonságban áll a crljenak kastelanski-val, vagyis a zinfandellel. Megízlelve könnyedén betehetnénk egy primitivo, zinfandel sorba. 2 évet barrique-ban egy évet palackban érlelt, jó közepes testű borban, a hordót picit túltolták, ettől még a gyümölcsös elemek is felfedezhetőek benne. Kávé, csoki, szeder, aszalt szilva, édesgyökér aromákkal bír. Vaníliás, enyhén édeskés ízben cseng le. 6- pont

Epoha, 2018 

Ez a bor a cég 55. évfordulójára merlot-ból és cabernet sauvignon-ból készült. Négy évet francia medium barrique hordókban, valamint egy évet palackban érlelődött. Nagyon szépen elkészített tétel, jól hordozza a két fajta, szilvás, szedres jegyeit, amihez a csokis, enyhén vaníliás hordófűszerek is elegánsan társulnak. Közepesnél nagyobb testtel bír, de a nagy bor kategóriát azért nem éri el. Inkább egy populárisabb ízvilágot képvisel, ettől az értékéből még nem veszít semmit. Erős 6 pont

Tételsor

Vladika, 2019 

Ezt a bort először 2013-ban a borászat 50., valamint Montenegró egykori püspökének, uralkodójának Petar II. Petrovic Njegos püspök 200. születési évfordulójára készítették. A bort 80% vranac-ból, 10-10% cabernet sauvignon-ból, merlot-ból házasították. A 3 évet francia barrique-ban töltött tételnek a vranac adja lendületes savait, fűszereit, míg a bordeux-i társai némi eleganciát kölcsönöznek neki. Hordós kávés, csokis elemei, szeder, aszalt meggy, érett szilva ízekkel egészülnek ki, amikre keleti fűszerek, és vanília telepedik. Hosszú út előtt áll. 6+ pont

A kóstoló befejeztével egy 2005-ös barrique vranac-cal leptek meg, amivel az i-re feltehettük a pontot.  Igaz már 3 napja kinyitották, de se ebből, se 18 éves korából is alig lehetett érezni valamit. Érett ízeiben a csokis hordó mögött, a savak kifogástalanul tartották. Igaz színe picit megfakult, nyelvemen pedig ánizs, csoki, aszalt fekete bogyós gyümölcsös ízek jelentek meg. Itt látszott igazán mekkora lehetőségek rejlenek a vranac-ban. 6+ pont 

A következő részben Montenegróban, valamint Albániában kalandozhattok velem. 

Kunci

Irány Montenegró

  

Több mint egy hónapja a „Gondolatokegy nagy utazás előtt” című írásomban beszámoltam a nyári terveinkről. Sajnos a vakáció már véget ért, azóta már megjártam Zürichet és a Balatont is, így eljött az ideje élményeim megírásának.

Június utolsó napjaiban borús, később esőbe átcsapó hajnalon délnek tartva indultunk a vajdasági Zentáról, és meg sem álltunk Montenegró szívéig, a Podgorica alatt lévő gyümölcsös kertekig, majd egy ottani apartmanban állítottuk fel bázisunkat. Azt előre tudtuk, hogy a reptér alig néhány kilométerre fekszik, azt azért mégsem sejtettük, hogy a Belgrád-Bar vasútvonal a kert végében halad. Utólag kijelenthetem, a hangzavartól való félelmünknek semmi sem adott okot, a három éjszaka alatt párom csak egyszer ébredt fel hajnali zakatolásra, az elvétve fel-le szálló repülők zajából pedig alig szűrődött oda némi morajlás.

Belgrád-Bar vasútvonal

A kiskertes apartmant egy kedves öreg házaspár üzemeltette, míg a néni gondoskodott a jövő-menő vendégek igényeiről, mosott, ha kellett főzött, néha-néha süteménnyel, palacsintával kedveskedett, addig férje a minden földi jóval megáldott kertet rendezte. Az alma, körte, cseresznye, barack, mandula gránátalma fák mellett a kiságyásban, paradicsom, paprika, uborka zöldellt, a kerítés körül meg ribizli, egres, szőlő, szeder bokrok tanyáztak. Na meg az ex jugoszláv időből fennmaradt, ütött-kopott, lassan vánszorgó vonatszerelvényeket inkább mosolyogva vártuk, minthogy ellenségként tekintettünk volna rájuk. Mindent összevetve, egy olyan idilli természetbarát környezetben voltunk, ahol reggelente a fák árnyékában mezítláb ittuk éltető kávénkat, a lemenő nap fényében pedig a kerti asztalnál vacsoráztunk, időnként kártyáztunk. Kicsit úgy éreztem, mintha a lesencetomaji szőlőnkben lennénk. 

Niagara vízesés

Persze a környék körítése se volt mindennapi. A kontinentális és a mediterrán klíma keveredése, valamint a Podgorica medencéjét körbevevő mészkőtől fehérlő hegyek különleges atmoszférát árasztottak. A szállásunk helyszínét tudatosan választottuk ki, mivel onnan alig 10 km-re fekszik Európa legnagyobb egy tagban lévő, saját szőlőbirtokkal rendelkező borászata a Plantaze, és az azt körülvevő egyedi sziklaformációval bíró Cijevna folyó Niagara vízesése. Jó két éve, mikor a borászatról tudomást szereztem, ámulattal tekintettem a gigantikus szőlőbirtokot átszelő folyó kanyonjára, mígnem a párom fel nem fedezte türkizkék színű vízesését, a Niagara-t. Utána olvasva megtudtuk, úgy másfél évszázada mesterségesen hozták létre, nevét meg az amerikai nagytestvérről kapta. Igaz, ez semmit sem von le értékéből, sőt napjainkban Montenegró legkedveltebb szárazföldi desztinációi közé tartozik. Ennek meglátogatásával egy régi álmom vált valóra, a látottak meg mindent fölülmúltak. Nem csak lubickoltam a folyó igencsak hűsre szabott vizében, hanem a partján lévő étteremben akkora adag csevapcsicsát kaptam, amit most is megemlegetek. Történetem még csak itt kezdődik, szóval tartsatok velem a következő részbe, amiben a 2310 hektáros Plantaze borászatot veszem célba.

Kunci

Gondolatok egy nagy utazás előtt

Az utazás már kicsi gyermekkorom óta lázba hoz, talán ebből is adódhatott, hogy később geográfus diplomát szereztem. A kalandvágy a mai napig elkísér és tényleg szerencsésnek érezhetem magam, mivel szerte a Földgolyón számos csodás helyre sikerült eljutnom. Az igazi katarzis mégis akkor csúcsosodik ki, mikor egy régóta vágyott, sokat hallott, olvasott, bakancslistás helyre készülök.

Most is egy ilyen út előtt állok, aminek keretében előbb Montenegrót, majd Horvátországot vesszük célba, természetesen némi boros kitekintővel. Utamról, tapasztalataimról mindenképpen be szeretnék számolni, hiszen a 12 nap alatt garantáltan rengeteg élmény és meglepetés vár ránk. Be kell vallanom, a fekete hegyek országában, Crna Goraban még nem jártam, a déli szomszédunknál, Horvátországban már igen, azért ott is van még mit bepótolni. 

Vujnovic borászat, Hvar-sziget

Két éve történt, mikor egy hirtelen döntés után autóba ültünk és Bosznia-Hercegovinát átszelve a Makaraskai riviéra déli részéig meg sem álltunk. A magasba törő Biokovo-hegység fehér sziklái, a türkizkék tenger, a mediterrán fenyvesek, leanderek, fügefák tömkelegei, az olajfa ültetvények, a kabócák éneke életem egyik legnagyobb élményét adták.  A szállásunk teraszával szemben az a Peljesac-félsziget húzódott, ahol 1961-ben az egykori Jugoszláviában a Dingac-dűlőben létrehozták az ország első eredetvédett szőlőterületét, aminek a fő fajtája a zinfandellel közeli rokonságban álló plavac mali.  Sajnos akkor még nem sikerült eljutnom a meredeken, tenger fölé magasodó, impozáns látványt nyújtó, sziklás ültetvényre, de ez az álom most megvalósulni látszik, ugyanis utunk orebici végállomásától 20-30 km-re fekszik a dűlő.  

Borászati szempontból az alig 4500 hektár szőlővel bíró Montenegrót se becsüljük le, hiszen számos kincset tartogat a borok szerelmeseinek. Elég csak megemlíteni a helyi nyelven fekete lónak hívott vranac-ot.  Aki már kóstolta borát, az jól tudja, a fajta egyszerre három égtáj jellegzetességét hordozza magában, markáns savai az északot, borsos, ánizsos fűszerei a mesebeli keletet, robusztus, tanninos teste, sötét színe, a mediterrán délt, mindenek tetejében együttes komplexitása pedig meglepheti a nyugati fajtákon nevelkedett borrajongókat. 

Ebben a hegyekkel szabdalt, mediterrán tengerparttal rendelkező csöppnyi országban azt a Plantaze borászatot szándékozunk meglátogatni, amely 2310 hektáros területével, több mint 10 millió szőlőtőkéjével a kontinens egyik legnagyobb saját szőlőültetvénnyel rendelkező birtoka. Mivel már korábban Plantaze borászatból vranac-ot itt, Dingac dűlőből plavac mali-t itt mutattam be az oldalamon, ezért most egy új őshonos montenegrói fehér fajtát a krstac-ot /szláv nyelven kereszt/ bontok fel a nagy utazás előtt. Nevét a kereszt formájú fürtjéről kapta. 

2021-es bor, erőteljes mély, citrosokkal teli, barackos, diós, mézes, virágos illatokat áraszt. Intenzív savai mögött telt, kerek, mézes, érett barackos, enyhén körtés, kesernyés aromavilága bújik meg, aminek meszes, ásványos karaktere hosszan érződik a torkomban. Nem egy finoman kidolgozott bor, mégis hatalmas meglepetést okoz.  5 pont

Kunci